"Kezdett már nagyon kínos lenni, hogy alig-alig van eltérés az álláspontok között, mégsem tudunk mit mondani, miért nem állapodunk meg" - adott hangot megkönnyebbülésének az egyik jövendőbeli fővárosi vezető. Elvileg 17-én aláírják a keretmegállapodást: a főpolgármesternek három helyettese, a közgyűlésnek az eddigi 22 helyett 15 bizottsága lesz, illetve a feladatok elosztására (meg a pozícióéhség kielégítésére) beiktatnak hét tanácsnoki posztot. (A városházi bizottságok közül ötöt az ellenzék, hetet a szocialisták, hármat a szabaddemokraták vezethetnek. Az ellenzék javaslatára létrehozzák a pénzügyi ellenőrző grémiumot is.)
Az események csak a múlt héten gyorsultak föl, miután több mint három hétig maguk a tárgyalások is szüneteltek. Ennek oka, hogy sem Demszky Gábor főpolgármesternek, sem Molnár Gyula budapesti szocialista elnöknek nem volt érdeke a mielőbbi megegyezés, annak ellenére, hogy - a kampányt is beleszámítva - hónapok óta nem működik a városházi apparátus, és már az alakuló közgyűlésnek le kellett volna osztania a feladatokat. A liberálisoknál az inkább presztízs-, mint valódi téttel bíró küzdelem egy közgyűlési mandátumért folyik, és Demszky nem kapkod: november végéig amúgy sincs meg a közgyűlési többsége a koalíciónak. Rajk László az SZDSZ-listán szerzett mandátumáról október végén mondott le, helyére a szabaddemokrata fővárosi választmány által jelölt Molnár Istvánt a főpolgármester nem akarta a frakcióban látni, így inkább kivárásra játszott. Egy hónap után automatikusan "ugrik egyet" a lista, és Geberle Erzsébet, Demszky favoritja juthatna be. Hacsak nem döntenek a szabaddemokraták - lapzártánk után - Székely Gábor, a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója mellett; ehhez viszont ki kell várniuk a 30 napot, Geberlének le kell mondania a fővárosi mandátumról, majd elfoglalni a Demszky által üresen hagyandó - és neki odaígért - parlamenti képviselői széket. Ezzel viszont könnyen kicsúszhat a koalíció a célul kitűzött november 30-i határidőből.
Molnár Gyulának ez nem lenne ellenére: őt saját türelmetlenebb párttársai vádolták meg azzal, hogy nem érdekelt a tárgyalások mielőbbi befejezésében. Az egyúttal XI. kerületi polgármester Molnár saját kerületében sem kötött még koalíciót, a többséginek számító vélemény szerint a közgyűlésben azért húzta az időt, mert a fővárosi szocialisták frakcióvezetői posztját csak a tárgyalások végéig tudja megtartani. "A Gyulának az lett volna az érdeke, hogy a télig helyzetben tudja magát tartani; jön-megy, nyilatkozik, és a pozíciók elosztásáig senki sem meri felütni a fejét, mint esetleges kihívója a január-februári tisztújításon" - elemzett a Narancsnak Molnár egyik bírálója. Molnárt végül a tárgyalások felgyorsítására presszionálták azzal, hogy bármi lesz is a végeredmény, a frakcióvezetői posztot két hét múlva mindenképpen át kell adnia Steiner Pál volt belvárosi polgármesternek.
A MSZP-ben kompromisszum köttetett a pozíciókat eddig uralók és a hatalmi monopólium megtörését célul tűző újak között. Utóbbiak vezéralakja Hagyó Miklós XII. kerületi elnök, korábbi energiaital-gyártó cégtulajdonos, akiről már korábban eldőlt, hogy Vajda Pál örökébe lépve a városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettessé avanzsál. Ide tartozik még a már említett Steiner, illetve Horváth Csaba, a volt II. kerületi polgármester. Horváth eredetileg helyettesi posztra pályázott, de végül csak tanácsnokként fejlesztheti a fővárost, mivel Demszky - a szocialisták által preferált négyhelyetteses rendszerrel szemben - ragaszkodott ahhoz, hogy 2 + 1 arányban osszák fel a területeket. A főpolgármester el akarta kerülni azt is, hogy a szociális-kulturális területért felelős helyettesnek Gy. Németh Erzsébet eddigi frakcióvezetőt delegálja a partner. (Vele állítólag személyes okok miatt nem kívánt volna együtt dolgozni.) A szocialista új hullámban is akadnak, akik nem repesnek az örömtől Gy. Németh helyettesi posztja okán, olyannyira, hogy a híresztelések szerint kitartásra biztatták volna Demszkyt saját pártjuk hivatalos véleményével szemben. Végül azonban győzött a politikai racionalitás.
Az SZDSZ-ben Demszkynek az eddigit is fölülmúló dominanciája várható a korábbinál jóval kisebb frakcióban: ha sikerül egykori helyettesét, Székelyt vagy akár Geberlét bevinni, ővé a túlnyomó többség. A főpolgármester-helyettesek közül a pozícióját egyedüliként megőrző Ikvai-Szabó Imre várhatóan nemsokára a pénzügyi-fejlesztési apparátust irányítja majd a Városházán. Utóda várhatóan John Emese, az Új Generáció (a liberá-lis ifjúsági szervezet) elnöke lesz. Mindketten Demszky mellett tűntek fel a kampányban a plakátokon, csakúgy, mint Bojár Iván András és Dancs Gábor, akik az SZDSZ tanácsnokaivá lépnek elő az ismeretlenségből. Utóbbi közlekedési posztjával különösebb probléma nem is akadt; korábban a Demszky-féle városvezetéssel erősen kritikus Bojár a kiemelt rendezvényeket szervezi majd. Némi pikantériát kölcsönöz a liberálisok belügyeinek, hogy a Demszkytől független belső ellenzéket ugyan mindössze ketten alkotják a frakcióban, de az egyik Lakos Imre fővárosi pártelnök, a másik pedig Bőhm András, az előző ciklus frakcióvezetője, aki egyúttal az SZDSZ országos tanácsának elnöke.
