"Ócskavasháza" - a múlt hét egyik reggelén erre javították át ismeretlenek a Pest megyei Ócsa határát jelző névtáblákat. Vélhetően arra utalva, hogy nem szeretnék, ha az Ereco Kelet-Európai Hulladékfeldolgozó és Környezetvédelmi Zrt. Budapestről ide tenné át a székhelyét. Az álmos kistelepülés életét az utóbbi hetekben némiképp felbolygatta, hogy a tervek szerint a város szélén dolgoznák fel a cég tizennégy hulladékbegyűjtőjéből származó acél- és színesfémhulladékot. Egy 15 méter magas lemeztörő-aprító gép éves szinten 400 ezer tonna fémet, ezen belül napi ötven autóroncsot darálna le, működés közben ötvenezer tonna veszélyes anyag keletkezne, amelynek ártalmatlanításáról a cég másutt gondoskodna. Legalábbis erre kért engedélyt még tavaly ősszel a francia tulajdonú Ereco a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi- Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől (KDVF).
A fővárostól félórányira található Ócsa szinte egybenőtt az Ócsai Tájvédelmi Körzettel. Az Alföldre korábban jellemző lápvidékek egyik megmaradt darabja fokozottan védett. A Natura 2000-es területet is magában foglaló vidék a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi kezelésében áll. Innen egy kilométerre esik az a szántó, amelyet az ország második legnagyobb fémhulladékos cége kinézett magának; mostani telephelyéről, Kőbányáról ugyanis el kell költöznie.
Mennének, mert
"Ez itt egyre inkább a város közepe. Egy ilyen üzem, mint a miénk, nem feltétlenül ide való" - halljuk a X. kerületi Gránátos utcában Vitányi Mártontól, az Ereco környezetvédelmi igazgatójától, aki elmondta: 2005 augusztusában az önkormányzatnak írt levelükben vállalták, hogy öt éven belül más telephelyet keresnek maguknak. Egy név nélkül nyilatkozó helyi képviselő szerint azonban aligha beszélhetünk közös megegyezésről, mert a kerület a környék ipari jellegét akarja megszüntetni, helyet adva lakó- és szolgáltatóövezeteknek. "Nem valószínű, hogy meghosszabbítanánk az engedélyüket. A kerület folyamatos presszió alatt tartja a céget, hogy menjenek tovább. Nem kell ez a zaj- és légszennyezés, és hát ott vannak a régi ügyeik." (Ezekről lásd keretes írásunkat.) Kérdés, hogy az alapvetően iparterületre illő beruházás színhelyéül az Ereco ezek után miért éppen Ócsát szemelte ki.
"Jó közlekedés, meglévő iparvágány, a helyi testület hozzáállása" - indokol Vitányi Márton, aki korábban a közép-Duna-völgyi felügyelőség munkatársaként is dolgozott. Illés Gábor, a problémás cégek letelepítésében jártas ingatlanügynök a felhajtott öt Pest megyei helyszín közül Ócsán kifejezetten pozitív városvezetői fogadtatással találkozott. Az előző képviselő-testület működése végnapjaiban elvi beleegyezését adta a projekthez, s ennek alapján az Ereco tavaly ősszel megkezdhette az engedélyek beszerzését.
"Mi a francnak akarnak írni erről? Úgyis hazudnak" - kérdezett vissza lapunk megkeresésére Dönti Károly, a függetlenként második ciklusát töltő ócsai polgármester (mellesleg neves képregényrajzoló). A település vezetője a mintegy 100 millió forintos tervezett iparűzési adóbevétel mellett több tucat új munkahelyet is remélt - az Ereco egyik kiadványa legalábbis azt jósolja, hogy a Kőbányára járó dolgozók jó része nem fog ide ingázni. A polgármester nem látja indokoltnak, hogy utánanézzen egy letelepedni kívánó vállalatnak, és úgy érzi, a hulladékfeldolgozó üzem jól megfér Ócsa karakterével. Így volt ezzel az ősszel nagyrészt lecserélődött önkormányzati testület is, amely év vége felé előbb áldását adta arra, hogy a város előszerződést kössön a létesítmény számára kulcsfontosságú köztulajdonú iparvágány földjének eladásáról, majd úgy módosította a településrendezési tervet, hogy a szántón veszélyes, zavaró ipari tevékenységet is lehessen végezni. Az Ereco eközben előszerződéseket kötött a számára szükséges telkek tulajdonosaival. A legfontosabb, 14 hektáros, 750 millió forintra becsült telek tulajdonosa Viola Károly önkormányzati képviselőnek, a településfejlesztési bizottság elnökének volt neje és annak édesanyja.
Az Ereco ügye a politikát sem hagyta közömbösen. A felügyelőséghez beadott anyag érdekében az ócsai polgármester, a beruházó és egykori felügyelőségi dolgozók mellett egy borsodi szocialista országgyűlési képviselő is bejárt lobbizni, másfelől viszont tudomásunk szerint három államtitkár emelgette felváltva a telefont, hogy emlékeztesse a felügyelőséget: tájvédelmi körzet mellé épülne a hulladékfeldolgozó. Áprilisban a közép-Duna-völgyi felügyelőség nem dobta vissza az engedélykérelmet, de részletes környezeti hatásvizsgálatot rendelt el. A döntésre felfigyelő, a beruházást ellenző helybéli lakosok egy csoportja megnyerte magának a két legnagyobb taglétszámú hazai zöld szervezetet - a helyi Tesco megfúrásában korábban közreműködő Magyar Természetvédők Szövetségét, illetve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet. A cég korábbi ügyeit is megpendítő sajtókampányban kapóra jött, hogy a HVG április 28-i számában megírta: az Ereco ismeretlen eredetű sugárzó fémhulladékot szállított a boszniai Zenica vasművébe. Az emberi egészségre egyébként nem ártalmas mértékben szennyezett vasakat végül Püspökszilágyiban az Országos Atomenergia Hivatal Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht.-ja semmisíti majd meg. A Narancs által megkérdezett hulladékpiaci szereplő szerint ami az Erecóval történt (néhány darab, az országhatárnál található jelzőkapuk által sem érzékelt sugárzó fém a szállítmányba keveredett - L. B.), az bármelyik másik céggel is előfordulhatott volna. "Egyedül azt nem értettük, miért olyan marha, hogy elhallgatja az egészet, illetve miért nem vállalja be, hogy pontosan tudja: ezek honvédségi sugárzó navigációs eszközök." Az Erecónál mindenesetre úgy tartják, a felügyelőség valószínűleg emiatt nem adott zöld jelzést az ócsai üzemnek. "Öt hónapig hitegettek, hogy át fog menni" - mondta lapunknak Elekes Imre, a cég beruházási igazgatója. A KDVF határozata azonban korábbi keltezésű, mint a boszniai ügy kipattanása, az IMSYS Kft. dolgozatában pedig épp elég hibát találhatott a hatóság.
Vizsgálat apró hibákkal
A tanulmány készítői például félrebecsülték a tájvédelmi körzet és a leendő telep közti távolságot. A valóságban 1000 méterre (a fokozottan védett területtől 1200 méterre) fekvő helyszínt három kilométerben állapították meg, így nem csoda, hogy a továbbiakban nem is foglalkoztak a beruházás védett területre gyakorolt esetleges hatásaival. Az élővilág szempontjából kizárólag a telephelyet tekintették hatásterületnek, holott a védett vizes élőhely vízpótlása például a hulladékfeldolgozótól érintett terület felől történik. A hatóság nem találta megnyugtatónak a tevékenység során keletkező olajjal, zsírral és fémporral szennyezett csapadékvíz elvezetésére kitalált módszert sem, valamint rámutatott, hogy a porszennyezés percek alatt elérné a védett övezetet. Az előzetes tanulmányban ráadásul azt is elmulasztották feltüntetni, hogy a szomszédban élelmiszer-feldolgozó üzemel, pár száz méterre találhatók a város vízműellátását biztosító kutak. A lakóövezet négyszáz méterre fekszik a leendő üzemtől, míg az iparvágány (ahol a hulladék 90 százalékát mozgatnák) 20-30, a Narancs helyszíni szemléje szerint itt-ott 5-6 méterre húzódik a házaktól. A 12 méter magas üzem és a 15 méteres ún. sredderező gép sem használ feltétlenül a tájképnek, bár az igazsághoz tartozik, hogy a közelben már évek óta üzemel egy díszkő- és egy téglagyár is. A zöldek nem tudták mire vélni az engedélykérelemben szereplő 500 ezer tonna/év kapacitást, amikor a cég jelenlegi éves teljesítménye 360 ezer tonna/év. Mivel a konkurens Müller-Guttenbrunn Kft. éppen most kapott biankó jóváhagyást meghatározatlan volumenű kapacitásbővítésre, többen rögtön nagyarányú hulladékimportra gondoltak. Ezt lapunk megkeresésére mindkét cégnél határozottan cáfolták, az Ereco szerint az általuk beírt mennyiség mindössze "egy nagyon kedvező piaci helyzet esetében elérhető eredmény felső határát jelenti".
Tizennégyből nyolc helyi képviselő a napokban mindenesetre úgy döntött, hogy megtorpedózza a beruházást. "Egy csomagban szavaztunk anno a területek átminősítéséről, és nem tudtuk, ki fia-borja az Ereco. Nem voltunk a helyzet magaslatán, zöldfülűek voltunk" - ehhez hasonló válaszokkal indokolták álláspontjuk megváltozását a Narancsnak a múlt csütörtökre rendkívüli testületi ülés összehívását kezdeményező képviselők. A beruházással összefüggő mindhárom tavalyi döntés visszavonását elérő alkalmi koalíciót sem a megjelent Ereco-vezetés, sem az ingatlanügynök nem tudta eltántorítani. "A természetvédelmi aggályokkal kapcsolatos válaszaink süket fülekre találtak. Nem adtak esélyt sem, ez előre eldöntött dolog volt" - kommentálta a döntést Vitányi Márton.
Az Ereco terveiben tartalékterületként Dabas szerepel. Gál Imre, Dabas hatósági irodájának vezetője azonban a Narancsnak elmondta: ragaszkodnak hozzá, hogy környezetük ép maradjon, ezért sem a kisebb üzemeknek, vállalkozásoknak otthont adó ipari parkban, sem a városközponttá fejleszteni kívánt, főút menti területen nem szeretnének olyan céget befogadni, amelynek "működése erősen környezetvédelmi problémákat vet fel". Tudomásunk szerint egy másik potenciális helyszín, Alsónémedi is elzárkózott. "Valahol meg fog valósulni a beruházás, ezt nem lehet megakadályozni" - mondta erre a cég egyik vezetője, aki szerint még nem tudni, tesz-e az Ereco jogi lépéseket Ócsa ellen. A vállalat 2003-ban 130 millió forintra perelte Tatabányát, amikor egy már előkészített (akkumulátor-bontó) beruházástól három évvel az elvi engedély kiadása és a telephelyként szolgáló ingatlanra kötött előszerződés megkötése után lakossági tiltakozás nyomán a város végül visszatáncolt. (Az ügy végül peren kívüli egyezséggel, 21 millió forintos kártalanítással zárult.) Ám a cég akkor érvényes környezetvédelmi engedély birtokában léphetett fel. Így perrel egyelőre legfeljebb csak a helyi telektulajdonos részéről lehet számítani; a kereset alapjául szolgáló jogszabályt a tulajdonos volt férje, Viola Károly ismertette a szavazás után a testülettel.
Linder Bálint
Húz a múlt
Az ezredfordulón sorozatos veszélyeshulladék-elhelyezési botrányairól elhíresült Ereco Zrt., amely Magyarország egyik legjelentősebb hulladékbegyűjtő cége, 1993-ban, három hazai MÉH vállalat privatizálása nyomán alakult. A társaság az egy évvel később a Környezetvédelmi Alaptól kapott 200 milliós kamatmentes hitel révén vásárolt első hazai sredderező géppel futtatta fel tevékenységét. Gránátos utcai telepén azóta többek között autóroncsok, fém háztartási gépek, ipari szerkezetek feldolgozásával foglalkozik, ahol a fémtartalmú anyagokat aprítják, és a hasznosítható részeket mágneses eljárással kiválogatják, majd a másodlagos nyersanyagot például kohóknak adják tovább. Annak idején lapunk is beszámolt arról, hogy a költségcsökkentés jegyében az Ereco a nehézfém- és szénhidrogén-tartalmú maradék anyagokat bevizsgálás és megfelelő elhelyezés helyett hosszú éveken keresztül szállíttatta Pest megyei települések (Pomáz, Dunakeszi-Göd), illetve a szomszédos Akna utca lakossági hulladéklerakójára (lásd: Roncsderbi, Magyar Narancs, 2000. április 6.). Utóbb kiderült: abban sem volt sok köszönet, amikor végre saját veszélyeshulladék-telep építésébe fogott (lásd: Csömörre pucoltak, Magyar Narancs, 2000. június 1.), hiszen korántsem volt tiszta, mi kerül a lerakóba, a környezetvédelmi engedély kiadása pedig a törvényesség határát súrolta. A környezeti felelősség hiányát a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség felől fújó hátszéllel és agresszív kommunikációval kompenzáló vállalatot annak idején Illés Zoltán, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának akkori elnöke vette üldözőbe. Illés a legfőbb ügyésztől kezdve az összes létező hatóságot és rendvédelmi szervet próbálta mozgásban tartani az Ereco és a többi szennyező ügyében. Ennek is lehetett némi szerepe abban, hogy a csömöri lerakó 2005-ös kigyulladását leszámítva a boszniai szállításig és a mostani telephely-mizériáig évek óta csak munkazajt hallani az Ereco irányából. A korábban gyakran cserélődő menedzsment (2002- 2004 között például Hárshegyi Frigyes - az MNB egykori ügyvezetője, majd alelnöke, az OTP-csoport befolyásos embere - töltötte be az elnök-vezérigazgatói posztot) ma stabilnak mondható. "Ez a cég már nem az a cég" - állítja Elekes Imre, aki szerint az Ereco a hulladék szakszerű visszagyűjtésével környezetvédelmi szempontból hasznos tevékenységet végez. Az Ereco - amely egy francia irányítású off-shore cég tulajdonában van - az elmúlt években több milliárdot fektetett korszerűsítésbe, bővítésbe. A 160 embert foglalkoztató, 140 milliós jegyzett tőke mellett évi 20 milliárd körüli forgalmat bonyolító vállalat a győri Alcucer Kft. után a hazai fémhulladékos piac kettes számú szereplője.
