A kényes szituációt azonban egyre nehezebben kezelik a kerületi szocialista polgármesterek. A szocialista vezetésű kerületek nem szeretnének
a gyűlölt jótevővel,
azaz a Fidesszel szövetkezni, de azt sem akarják, hogy a főváros a zsebükben kotorásszon, s korlátozza autonómiájukat.
Budapest vezetői néhány éve a fejükbe vették, hogy egységesítik az ingatlanadót. Jelenleg a kerületek vethetik ki az építmény- és telekadót, legfeljebb 200, illetve 900 forintot négyzetméterenként. Egyik helyen éltek e lehetőséggel, máshol nem, mindenesetre tény: a magyar fővárosban huszonhárom módon adóztatják a lakosságot és a cégeket az adózott jövedelemből vásárolt ingatlanok után. Ez tarthatatlan - jelentette ki a fővárosi önkormányzat: az nem normális, hogy a Király utca egyik felén ennyi az adó, a túloldalon meg annyi. Majd mi beszedjük, mindenhonnan ugyanannyit, amit igazságosan szétosztunk köztetek - így a városvezetés.
A kerületek azonban úgy vélték, a főváros csak kotorászni akar a zsebükben. Kiabálni kezdtek nyomban: nem adjuk az ingatlanadót! Mire a főváros beintett: a közgyűlés rendeletet hozott e tárgyban. Ekkor üzentek hadat a kerületek Demszkyéknek. A zömükben szocialista polgármestereket tömörítő külső kerületi önkormányzati szövetség az Alkotmánybírósághoz fordult. Volt már ilyen máskor is: idővel megnyugszanak, elcsendesednek - vélekedtek a Városház utcában.
De nem így lett.
Színre lépett ugyanis a Fidesz
két fővárosi képviselője, Perlaki Jenő frakcióvezető-helyettes és Juharos Róbert, akik kihasználták azt, hogy egyben országgyűlési képviselők is. A parlament keresztülpréselte egy többek szerint alkotmányosan megkérdőjelezhető törvénymódosításukat, amivel elérték, hogy a fővárosi közgyűlés csak akkor változtathasson bármit is a helyi adók rendeletén, ha megszerzi a kerületek többségének egyetértését. Vagyis az ingatlanadó egységesítéséhez Demszkyéknek meg kell nyerniük legalább tizenkét kerület támogatását; ami az előzmények ismeretében lehetetlennek tűnt.
A városvezetés beijedt; a biztosra vett milliárdoknak többé-kevésébé már megvolt a helyük: Vajda Pál (MSZP) főpolgármester-helyettes az útfelújítások felgyorsítását szorgalmazta, az SZDSZ a városrehabilitációra fordított volna többet. Most mindez kútba eshet, ha nem lépnek sürgősen. Az idő sürget, alig több mint két hónap van arra, hogy a főváros megszerezze a kerületek egyetértését az ingatlanadó egységesítéséhez.
Válságterv készült a hivatalban: első lépésben sürgősen asztalhoz kell ülni a kerületekkel. A csütörtökön ülésező fővárosi közgyűlés lobbikörútra küldi a főpolgármestert, aki hamarosan
megkezdi Canossa-járását:
bekopogtat a haragos szocialista polgármesterekhez, bocsánatot kér, és ígér fűt-fát.
Demszkyék érve a következő: senki nem jár rosszabbul, megkapja azt a pénzt, amit eddig beszedett, és amit tervezett a jövő esztendőre. Budapesten ugyanis - a földrajzi koordinátáktól függően - a legtöbb helyen a maximális 900, de legalábbis az azt közelítő 700 forintot vetné ki a főváros a jövedelemszerzésre használt ingatlanokra. Azaz az irodákra, az üzemekre és a bérbe adott lakásokra. Például ha valahol eddig 300 forint volt a sarc, és most 900 forint lesz, a 600 forint különbözet a közös kalapba kerül, s innen pótolják majd az önkormányzati bevételkiesést. Számításaik szerint még így is megéri, mert a főváros költségvetésébe legalább 2,5 milliárd forint kerül. Később pedig, ha kiépül az apparátus, és megkezdik a hajszát a nem fizetők ellen, egyre több. Mondjuk úgy, rájuk uszítják az adóhivatalt, akárcsak az iparűzési adót nem fizető vállalkozásokra. Egy átfogó adóellenőrzés rémképe javíthatja az adófizetési fegyelmet - kalkulálnak a városházán. (Az adóközpontosításért cserébe a kerületek moshatják kezeiket, és mutogathatnak fölfelé: nem mi, hanem a "kapzsi, tolvaj" fővárosi önkormányzat sarcolja az adózott vagyont, tessenek az ő anyjukat szidni. Ami nem is rossz perspektíva.)
A számokkal való bűvészkedést megkérdőjelezik a szocialista polgármesterek. Azért, mert
1. mi a garancia arra, hogy hosszú távon is megmarad az igazságos osztozkodás?
2. ha egy kerületben egyik évről a másikra ugrásszerűen megnő az adóztatható négyzetméter (például épül egy bevásárlóközpont), hogyan számítják ki, hogy mennyi lett volna a bevétel? A szocialista polgármesterek vonakodnak: egyrészt a párthűség, másrészt meg nehogy már a Fidesz húzza ki őket a bajból!
Tóth Mihály, Csepel polgármestere - egyben a külső kerületi önkormányzati szövetség elnöke - azt mondja: az ingatlanadó központosítása gazdaságilag ellehetetleníti a kerületeket; a fővárosi önkormányzat rendeletét meg is támadták az Alkotmánybíróságon. A Fidesz törvénymódosításával ugyanakkor elvi szinten nem ért egyet; mondván, a parlament ne dumáljon bele az önkormányzatok dolgaiba. És a főváros se: látható, a Fidesz ügyesen bekavart a szocialista polgármesterek identitásának.
Egyébként Demszkyék is hamarosan bekopogtatnak az alkotmánybírákhoz. Érvelésük a következő: a helyi adók kivetésének jogát a kétharmados szavazati többséget igénylő önkormányzati törvény szabályozza. (Azok a paragrafusok, amelyekkel az MSZP-SZDSZ-kormány a Fidesz szerint bebetonozta Demszky Gábort, teljhatalmat adtak neki, és egyben kizárták a folyton kekeckedő kerületeket a fővárosi ügyekből. Az érv akkor az volt, hogy Budapest egységes város, a kerületek érdekellentétei pedig lehetetlenné tennék a munkát.)
A fővárosi MSZP-SZDSZ-koalíció az Alkotmánybíróságban bízik: ha az AB kimondaná a fideszes adótörvény-módosítás alkotmányellenességét, akkor Demszkyék ismét csatát nyernének a kormánnyal szemben.
Sokan sokféle okot sejtenek
a kormány és a főváros háborúja
mögött. Ami biztos: akkor lett hadiállapot, amikor Latorcai Jánost, a Fidesz főpolgármester-jelöltjét Demszky lenyomta a választáson.
Ha emlékszünk még, a háborúskodás - a nyilvánosság előtt is - a Nemzeti Színházzal kezdődött. A kormány lefújta az Erzsébet téri építkezést azzal az indokkal, hogy túl drága. Hiába bizonygatták a beruházók, hogy tudnák ők olcsóbban is, kihúznak egyet s mást a tervrajzról, a kormány hajthatatlan volt. Ezután következett a hónapokig tartó huzavona a helyszín körül; néhány tavaly nyári cikk szerint a Duna-parti expótelek már akkor eldöntött tény volt, amikor a közbeszéd még javában a Városligetről szólt. (Az expótelekre nem volt befolyása a fővárosnak, ellentétben a ligeti helyszínnel.)
A kormány és a főváros viszonyát a metróügy mérgesítette el végleg. Tény, hogy a cirkuszt nem a főváros kezdte; Demszky Gábor pedig alighanem úgy gondolja, Orbán Viktor csak az ő szekerét tolja azzal, hogy a 4-es metró megépítésének megakadályozása a kormány számára láthatóan presztízskérdés (vagy ahogy Demszky nevezi, ha kamerát vagy mikrofont lát: "Budapest-ellenes büntetőpolitika").
A főpolgármester annak ellenére hadakozik a kormánnyal, hogy tudja: sok kérdésben a kabinetre utalt a főváros. Amire a kormány, amikor csak teheti, rá is játszik. Megvonták például a BKV 2,5 milliárd forintos állami támogatását azzal az indokkal, hogy a tömegközlekedés finanszírozása önkormányzati feladat. Igaz, azt a pénzt a főváros akkor kapta, amikor a Horn-kormány 15 százalékra csökkentette a személyi jövedelemadóból származó bevétel helyben maradó részét. Aminek a kétharmadát a Fidesz-kormány is lecsippentette: így most se kétmilliárd, se tizenöt százalék.
Közben a BKV idei
adóssága megközelíti a tízmilliárd forintot
A főváros tarifaemeléssel tömködné be a közlekedési vállalat költségvetésében a lyukakat, ám a Pénzügyminisztérium (PM) rendre megtorpedózza a javaslatot azzal, hogy csak az inflációt nem meghaladó viteldíjemelést engedélyez. (A PM azért avatkozhat ebbe bele, mert a tanuló- és nyugdíjasbérletek utáni kedvezményt az állam fizeti a BKV-nak; a közlekedési vállalatot egyébként nem érdekli, honnan kapja ezt a pénzt, ami nem más, mint szocpol támogatás.)
A BKV évek óta nem emelheti a tarifát oly mértékben, ahogyan szeretné, holott jelentősen nőtt a gázolaj ára. Ráadásul azzal a feltétellel kapott nagy összegű európai hitelt járműállománya korszerűsítésére, hogy megadott időn belül működési költségei felét a jegyárbevételből kell előteremtenie. A BKV azt mondja, lényegében a kormány kényszeríti szerződésszegésre. Erre a PM azt feleli, hogy csökkentse kiadásait a cég, akkor nem lesz semmi baj.
Ugyancsak lenne kedvezményes európai hitel meg támogatás a rákospalotai füstgázmosóra; a kormánygarancia azonban hiányzik. Csönd és hallgatás, pedig legutóbb
még Torgyán József is kiállt
a beruházás mellett. Ám a jelek szerint a költségvetési huzavonák idején demonstratívan Demszky Gáborral parolázó Torgyán is kevés ahhoz, hogy a kormány - a kormányfő - máshogyan döntsön.
A Fidesz vezetésű kormány várhatóan tovább keményít a fővárossal szembeni álláspontján, miután Demszky lényegében kihívta Orbán Viktort. Demszky Gábor ugyanis veszélyes ellenfél lehet: a népszerű főpolgármester, ha revitalizája az SZDSZ-t, komoly gondot jelenthet 2002-ben a Fidesznek. A fiataldemokratákra 1998-ban köztudottan sok egykori SZDSZ-szavazó voksolt. Közvélemény-kutatási adatok szerint korántsem biztos, hogy ezt 2002-ben is megteszik. A szabaddemokraták mindenekelőtt az 1998-as Fidesz-bázis rovására maradhatnak a közéletben. Ezzel a Lendvay utcában is tisztában vannak; érthető tehát, ha a Fidesz mindent elkövet azért, hogy ráhúzza a vizes lepedőt Demszkyre. Újabb akcióikban Demszky felelőtlen, közpénzt szóró politikusként jelenik meg: ő az, aki huszon-akárhány milliárdért akart az ablaka alá Nemzeti Színházat építeni; ő készül elverni százmilliárdokat a 4-es metróra, miközben "éhen hal" a vidék; ő épít 1-es villamost indokolatlanul sok pénzből, "fölöttébb gyanús" körülmények között; ő viszi csődbe a BKV-t; ő teszi tönkre a kerületeket. (Vegyük mindehhez azt a viszonylag gyorsan elhalt fideszes kísérletet is annak bizonyítására, hogy Demszky állítólag letöpörtyűzte volna Orbánt.) Summa summarum: rossz ember ez a Demszky Gábor, jaj nektek, magyarok, ha kormányra kerül - üzeni a Fidesz ezerrel a választópolgároknak. Kérdés, milyen hatékonysággal.
Demszky ugyanis egyre népszerűbb, talán épp a sorozatos támadások miatt. Szar érzés lehet például a Fidesznek az, hogy az egyébként rájuk szavazó budapestiek is szeretnének utazni a 4-es metrón: azon, amit Demszky tervez építeni, nem pedig azon, amit a Fidesz javasolt.
Alighanem durva választási harc elé nézünk (és arról se feledkezzünk meg, hogy Demszky közben a fővárosban vele szövetséges MSZP ellen is frontot nyitott, avítt állampártnak titulálva a szocialistákat, akik emiatt igencsak berágtak). A tét nagy: sokak szerint a 2002-es meccs Budapesten dől el.
Vajta Zoltán
