Kovács Tamás legfőbb ügyész december 13-án tölti be 70. életévét. A kérdés nemcsak az, hogy ki lesz az utódja (mostanában Polt Péter neve forog), hanem az is, hogyan működik a jövőben a vádhatóság. A kormánytöbbség a legfőbb ügyész megválasztását az eddigi egyszerű többséggel szemben kétharmados parlamenti támogatáshoz kötné, mandátumának hosszát kilenc évre nyújtaná a mostani hat helyett, továbbá megszüntetné a fővádló országgyűlési interpellálhatóságát.
Egyébként a jelenlegi hat év is túlterjed a választási cikluson; ez is azt jelzi, hogy e funkció elvben független a mindenkori kormányzattól. Interpellálhatósága viszont azt mutatja, hogy az ügyészség
státusa módfelett hasonlatos
a végrehajtó hataloméhoz (hiszen a parlamentben rajta kívül csak a kormány tagjai interpellálhatók). Magyarországon évtizedek óta az Országgyűlésnek alárendelten munkálkodik a legfőbb ügyész (most tekintsünk el attól, hogy 1990 előtt a parlament pusztán névleges volt). A rendszerváltás idején reálisan feltételezhető lett, hogy egy szerepe szerint funkcionáló parlament közvetlenül ellenőrizze a fővádló tevékenységét. Az Ellenzéki Kerekasztal meghatározó résztvevői azonban azt sem tartották volna a valódi demokrácia keretei közt rossz megoldásnak, ha az ügyészség a kormány alá rendelten működik. A legfőbb ügyész megválasztását többek között emiatt sem emelték a kétharmados többséggel abszolválandó eljárások közé.
Európában jellemzően a végrehajtó hatalom részeként dolgoznak az ügyészségek. E szisztémának előnye, hogy a kormány a parlamenti támogatáson alapuló "törvényalkottatási" lehetőségén túl közvetlenül is képes alakítani a büntetőpolitikát. Ahogyan Bárándy Péter ügyvéd, a Medgyessy-kormány igazságügy-minisztere fogalmazott lapunknak: "A parlamentnek felelős legfőbb ügyész csak lebeg a légüres térben. Interpellálni ugyan lehet, de nem számít az sem, hogy elfogadják-e a válaszát. Pedig az ügyészség tudja legitim módon érvényesíteni az állam büntetőpolitikáját, amelynek eredményességéért végső soron a kormány felel, s a választók amúgy is rajta kérik számon annak hatékonyságát. Külön előnye lenne a változtatásnak, hogy akkor egyik kormány sem próbálkozna a rendőrségen is keresztül végigvinni az akaratát." A volt szakminiszter szerint azonban az új helyzetben a kormánynak konkrét ügyekben nem lenne utasítási joga, csupán "az általános irányultságot szabná meg". Ebben a felállásban vagy önálló szervezet élén állna a legfőbb ügyész az igazságügy-miniszter fennhatósága alatt, vagy egyenesen annak helyetteseként dolgozna.
E szisztéma hátránya is egyértelmű: a kormánynál túlzottan nagy hatalom összpontosulhat. Az emiatti óvatosság nálunk is meghatározta az ügyészség jogi helyzetét tárgyazó elképzeléseket. Mint például 1990-ben is, amikor a taxisblokád, majd a médiaháború miatti kölcsönös bizalmatlanság ellehetetlenítette az ügyészség kormány alá rendelésének megvalósulását.
Pedig a szabad demokraták egyik akkori szakpolitikusa, Hack Péter ma is ezt tartaná az egyetlen helyes megoldásnak: "A kormánynak legyen büntetőpolitikája, ne az ügyészségnek. És legyen is egyértelműen felelős érte. A húsz éve fennálló szabályozás mellett a kormány a befolyását csak a törvények állandó változtatgatásával tudja érvényesíteni. Én úgy támogatnám az ügyészség kormány alá rendelését, hogy ezzel egyidejűleg az egyes ügyészek függetlenségét biztosítani kellene. Ami megköveteli azt is, és ennek megteremtése külön feladat, hogy bizonyos jogosítványok - a pártok, alapítványok, egyházak, egyesületek elleni perindítás joga - egy valóban független szervezet kezébe kerüljenek."
Különösen fontos pontja ez a polémiáknak, hiszen míg a bírói függetlenség megnyilvánulása egyértelmű, addig az ügyészség szigorúan hierarchizált rendben működik: a felettes ügyész kötelező utasítást adhat alsóbb szintű kollégájának konkrét eljárásokban is. Ha a kormány irányítása alatt működik a szervezet, elég lenne mondjuk egy miniszteri noszogatás, hogy a legfőbb ügyésztől lefelé végigguruljon a szervezeten a legfelsőbb elvárás. Másfelől viszont egyértelműek lennének a viszonyok: hiszen a politika, ha megtalálja a megfelelő embereket hozzá, a jelenlegi független vádhatóságot is képes befolyásolni. (Vagy, legyünk pontosabbak, képes annak látszatát kelteni, hogy az ügyészség a keze alá dolgozik.)
Az ügyészségnek a végrehajtó hatalom keretei közé sorolását az aktuálisan hatalmon levők nem csak 1990-ben vették volna szívesen; valamennyi utána következő kormány kacérkodott a gondolattal, hogy aztán ellenzékből az ügyészség függetlenségéért aggódva teljes erejéből tiltakozzon a kormányzati alárendeltség ellen.
Bárándy Péter a Medgyessy-kormány szakminisztereként vitába keveredett Polt Péterrel, mondván, hogy akit legfőbb ügyészként annyiszor leszavazott az Országgyűlés, mint Poltot, annak illik távozni posztjáról. Polt az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult, amely úgy foglalt állást, hogy a legfőbb ügyész közjogilag felelős a parlamentnek, de politikai felelősséget nem visel, magyarán tökmindegy, hogy a mindenkori országházi többség elfogadja-e az interpellációra adott válaszát, vagy sem. (Poltot amiatt interpellálta, majd utasította el válaszát rendre a baloldali-liberális többség, hogy a Fidesz-közeli cégfantomizálásokból és az Orbán-kormány vélt törvénysértéseiből egyetlen ügy sem bírt eljutni a bíróságig.)
Innen nézve logikus az a mostani fideszes elképzelés, amely az alaptörvényt úgy módosítaná, hogy a legfőbb ügyészt kérdezni lehessen az Országgyűlésben, de interpellálni ne. Igaz, ebben az esetben az ügyészség még a jelenleginél is csekélyebb mértékben lenne az Országgyűlés által kontrollálható - pedig a lehetőség erre már most is minimális. Akik az ügyészséget a kormány alá rendelve szeretnék látni, azzal is indokolják álláspontjukat, hogy ha valójában sem a parlamentnek, sem a végrehajtó hatalomnak nem felelős az ügyészség, akkor "elszabadult hajóágyú" is lehet, amit senki sem kontrollálhatna.
Amúgy Kovács Tamás legfőbb ügyész is (más indítványok mellett) azt ajánlotta az alkotmánykoncepció kimunkálásával foglalkozó bizottságnak, hogy az új alaptörvény kétharmados szavazati arányt írjon elő a legfőbb ügyész megválasztásához, aki
ne legyen interpellálható
Kovács az Eötvös Károly Intézet által közzétett tavalyi tanulmányában az alkotmánybíróság egyik 2004-es határozatára is hivatkozott, miszerint "a legfőbb ügyész és az ügyészség nincs alárendelve az Országgyűlésnek; az ügyészség, bár nem önálló hatalmi ág, de önálló alkotmányos szervezet; a legfőbb ügyész alkotmányjogi értelemben vett politikai felelősséggel nem tartozik az Országgyűlésnek". A legfőbb ügyész e javaslatai többek véleménye szerint azt a felfogást tükrözik, hogy maga a vádhatóság minél inkább elkülönülőnek szeretné tudni magát. Nota bene: van olyan jogtudósi szemlélet, amely meghaladottnak tekinti a montesquieu-i felosztást, és önálló hatalmi ágként számol az ügyészséggel.
Nem elhanyagolható körülmény, hogy az ügyészség nem szimpla nyomozásfelügyeleti jogkörrel rendelkezik; részint maga is végez nyomozati tevékenységet, részint utasítást adhat a rendőrségnek az ott folyó nyomozási cselekmények dolgában, és bármikor magához vonhat ügyeket.
Mindenesetre az egyik markáns szakmai álláspont szerint tetszik vagy sem, a legfőbb ügyész személye és az ügyészség helyzete politikafüggő - akár a kormányzatnak, akár a parlamentnek tartozik közvetlen felelősséggel. Az ügyészség státusának bármelyik változatát helyezik is tehát előtérbe, jogosítványait és kontrollálásának lehetőségeit erős törvényi garanciákkal és felelősségi rendszerekkel kell körülbástyázni.
