Magyarország kormányfõjét legalább 2004. szeptember 25-ig Medgyessy Péternek hívják, és bár a kormány tevékenységét augusztus 27. óta de facto Gyurcsány Ferenc irányítja, az ország következõ évi mozgásterét meghatározó jogszabályok közül az adótörvényeket és a 2005. évi költségvetés tervezetét még a Medgyessy-kabinet jegyzi. Az elõbbieket szeptember 15-ig, az utóbbit a hónap utolsó napjáig kell benyújtani az Országgyûlésnek. A két tervezet körül egyelõre feltûnõen nagy a csend, aminek oka forrásaink szerint az, hogy a személyi jövedelemadó ügyében még nincs egyetértés a koalíciós pártok között, és az egyéb adófajták körül is "várhatók meglepetések"; a költségvetés tervezete pedig az államháztartás tervezettnél magasabb idei hiánya és a vártnál szintén nagyobb GDP-növekedés miatt szorul átdolgozásra. A két tervezet körüli nyári konfliktussorozat után augusztus utolsó hetétõl a munka és az egyeztetések feltûnõ csendben zajlanak. Az adó- és költségvetési jogszabályok nemcsak az új kormány jövõ évi mozgásterét határozzák meg, de sikerük (a kormányfõ megválasztásához hasonlóan) létkérdés a koalíció számá-ra: elég, ha csak az MSZP és az SZDSZ között tavaly nyáron éppen az adóügyben lezajlott, a maga nemében elsõ komoly pengeváltásra gondolunk; de a végül miniszterelnök-buktatáshoz vezetõ koalíciós belháború elsõ lövései is adó- és költségvetésügyben dördültek el ez év július közepén.
Közjogi gyakorlatok
A köztársasági elnök jogértelmezése szerint augusztus 25-tõl harminc napig teljes jogkörrel a le-köszönõ miniszterelnök a Magyar Köztársaság kormányfõje. Az új kormányalakítási megbízás kiadására tehát legkorábban a szeptember 25-ét követõ elsõ munkanapon, azaz 27-én kerülhet sor. A kormányprogram vitája legkorábban két nappal azután kezdõdhet, hogy azt kiküldték a képviselõkhöz, azaz szeptember 30-án.
A ciklus közbeni kormányalakítás követelményei formailag nem különböznek az országgyûlési választást követõktõl: az Országgyûlésnek az államfõ által adott megbízást követõen 40 napja van az új kormányfõ megválasztására; Mádl Ferenc akkor oszlathatja fel a törvényhozást, ha eddig a határidõig nem kerül sor a miniszterelnök-választásra. A speciális országgyûlési határozatnak tekinthetõ kormányprogram elõterjesztõje a miniszterelnök-jelölt, akinek ebbéli jogáról viszont a házszabály nem rendelkezik. (Medgyessy Péter országgyûlési képviselõként terjeszthette elõ kormánya programját; a Gyurcsány Ferenchez hasonlóan nem képviselõ Boross Péter 1993-as kormányalakításakor életben lévõ házszabály pedig lehetõvé tette a miniszterelnök-jelölti elõterjesztést), ahogy arról is az ügyrendi bizottságnak kell döntenie, hogy ne lehessen képviselõi módosító indítványt benyújtani a kormányprogram tervezetéhez. Bár a házszabálybeli joghézagok elvileg lehetõvé tennék a kormány megalakulásának megakasztását, forrásaink nem valószínûsítik ezt a lépést, hiszen az a "kormányzásra készülõ erõ helyett ismét botránypolitikát folytató párt képét sugározná a Fideszrõl", mely (éppen a róla alkotott kedvezõ választói kép miatt, amirõl lásd keretes írásunkat) legalább annyit veszíthet egy 2002 nyarát idézõ kockázatos kormánybuktatási kísérleten, mint amennyit a szocialisták akkor, ha folytatják az elmúlt hónapok belviszályait.
A megbízott miniszterelnök kormányprogramot ismertetõ beszéde után az Országgyûlés legalább tízórányi vitát tart a kormányprogramról (a vita sem az Orbán-, sem a Medgyessy-kormány megalakulásakor nem lépte túl a kötelezõen elõírt minimumot); ez általában két ülésnapot vesz igénybe. A miniszterelnök megválasztásához az alkotmány értelmében az összes országgyûlési képviselõ felének plusz egy fõnek a támogatására van szükség; ez most (a két, novemberig betöltetlen egyéni képviselõi hely miatt) 193 fõt jelent; teljes létszámú parlament esetén 194 lenne a szükséges igenek száma. A kormányfõ személyérõl (és az új kormányprogramról) nyílt szavazással dönt az Országgyûlés; ez az egyetlen személyi kérdés, amelyrõl a házszabály szerint nem titkos szavazás határoz - ellentétben a rendszerváltáskor lefektetett alkotmányos alapelvek mintaképéül szolgáló német gyakorlattal. A szavazás és a miniszterelnöki eskü után az Országgyûlés szünetet tart, a megválasztott miniszterelnök aláírja a miniszterek kinevezésérõl szóló, az államfõhöz címzett elõterjesztéseket. Bár tételes jogszabály errõl nem rendelkezik, az eddigi szokások alapján a miniszterjelöltek bizottsági meghallgatása következik; kinevezésüket ezután írja alá az államfõ. A kormányalakítási procedúra a miniszteri eskütétellel zárul le.
A minimum
A miniszterelnök megválasztásához szükséges 193 fõt gond nélkül biztosíthatja a koalíció 198 képviselõje - még akkor is, ha a szocialisták listavezetõjeként az Országgyûlésbe jutott Medgyessy Péter nem szavaz utódjára, az Országgyûlés elnöke pedig (az ülés levezetõjeként) nem voksolhat. Rajtuk kívül még három kormánypárti képviselõ tüntethet a koalíció létét érintõ következmények nélkül a szavazástól való tartózkodásával. Az MSZP-elit Gyurcsány Ferenccel szembeni legalábbis ambivalens érzéseit ismerve elvileg feltehetõ a kérdés, hogy (hetvenkét százalékos kongresszusi támogatás ide vagy oda) a szocialisták képviselõcsoportjában akad-e négy olyan képviselõ, akinek a miniszterelnök-jelölttel szembeni fenntartásai erõsebbek lesznek, mint a hite az elmúlt másfél évben belharcoktól tépázott, EP-választáson megvert és az augusztus közepi adatok szerint (lásd keretes írásunkat) a Fidesztõl majd' huszonöt százalékponttal lemaradt MSZP jövõjében.
Szocialista képviselõ forrásaink kizártnak tartják az esetleges kiszavazást, ami (a következmények, konkrétan egy elõre hozott választás várható kimenetele miatt) nem is tûnik valószínûnek; bár a múlt héten elterjedt pletyka szerint Kósa Ferenc képviselõ állítólag jelezte, hogy nem kíván szavazni az új miniszterelnök megválasztásakor. Kósa tavaly októberben nem szavazta meg Gyurcsány válaszát, amit a sportminiszter Szijjártó Péternek (Fidesz) a balatonöszödi üdülõvásárlást firtató kérdésére adott, továbbá az augusztus 25-i kongresszuson Kiss Péter mellett kampányolt. MSZP-s frakciótagok ugyanakkor biztosak abban, hogy sem Kósa Ferenc, sem más nem fogja megnyomni a "nem" gombot, illetve senki nem tüntet majd a hiányzásával. Kósát nem sikerült elérnünk, így más szocialista hon-atyák beszámolóira hagyatkozunk, akik szerint a kormányfõjelölt és Kósa Ferenc feltûnõen hosszan és kedélyesen beszélgetett egymással a vasárnapi, Gyurcsány részvételével megtartott frakcióülés szünetében.
Új felállás?
A kormányalakítás programszintû és személyi vonatkozásai egyelõre nem ismertek, ami - ha arra gondolunk, hogy az elmúlt hónapokban meglehetõsen bõbeszédûek voltak a kormánypártiak - komoly változást sejtet. A kormányfõ-jelölt már az MSZP-kongresszuson aratott gyõzelme után nyilvánvalóvá tette: az új kormány személyi összetétele csak a Medgyessy-kabinet ügyvezetõvé alakulása elõtti napokban dõl el. Több forrásból úgy tudjuk, hogy (Kiss Péteren kívül) egyetlen miniszter és pártpolitikus sem kapott Gyurcsánytól ígéretet semmilyen, általa birtokolt/igényelt posztra. Forrásaink egy része nem lepõdne meg Draskovics Tibor és Göncz Kinga kormányban maradásán, de ezek éppúgy találgatások, mint a múlt héten a sajtóban napvilágot látott "információk" a bársonyszékek tömegének megingásáról és/vagy stabilitásáról. Ami biztos: a (várhatóan több ponton változó) új kormányzati struktúráról az MSZP részérõl Szekeres Imre, az SZDSZ nevében Horn Gábor egyeztet, míg a kormányprogramot Hiller István, illetve Petõ Iván önti végleges formába - errõl egyelõre szakértõi egyeztetések folynak.
A kormányzati apparátust ugyanakkor a (Medgyessy Péter lemondása miatti) harmincnapos várakozás annál rosszabbul érinti, mivel Medgyessy tényleges kormányzásának utolsó két hónapja másról sem szólt, mint a különbözõ, vélhetõen kormánypárti lobbimûhelyekben fölállított és a sajtóban bõ terjedelemben idézett átalakítási forgatókönyvekrõl. Akad olyan tárca, melynél május vége óta a hivatalnokok naponta várják munkahelyük átszervezésének/megszüntetésének/ összevonásának bejelentését; az ilyen helyeken dolgozó forrásaink meglepõ módon a mostani, valóban átmenetinek tekinthetõ idõszakot nyugalmasabbnak tartják a nyári hónapok találgatás- és ígéretdömpingjénél. A Külügyminisztériumban (melynek elmúlt kétéves mûködésével lapunk részletesen foglalkozott, lásd: Tud angolul, és ötletei neki sincsenek, Magyar Narancs, 2004. augusztus 12.) a hivatalnoksereg programalkotási lázban ég; s miközben a távozó tárcavezetõ egy, a politikából tizenéve kikopott régi-új szóvivõvel vél karakteres arcélt biztosítani a magyar külpolitikának, az elmúlt évek fényében váratlanul nem a külügy, hanem a Honvédelmi Minisztérium kapott megbízást az iraki misszió december 31-e utáni sorsát meghatározó döntés kidolgozására.
Ami a két koalíciós pártot illeti, tõlük a jelek szerint nem várhatunk különösebb ötletrohamokat. Az MSZP inkább saját októberi tisztújítására, illetve az elmúlt másfél évben a Fidesztõl és saját vezetõitõl kapott sebei nyalogatására (és talán gyógyítására) összpontosít; a kormányválság kirobbanásakor és az azt követõ napokban kezdeményezõ szerepet játszó SZDSZ tudomásunk szerint még nem döntött, hogy a Medgyessy-kormány idején kialakult status quót tekinti-e tárgyalási alapnak (ami arra utalna, hogy elégedett saját kormányzati teljesítményével), vagy új koncepció jegyében tárgyal a kormányfõ-jelölttel és az MSZP-vel.
A kormánypártok elõtt a következõ hónapokban egy miniszterelnök-választás, egy kormányátalakítás, a jövõ évi adótörvények és a költségvetés elfogadása, továbbá az iraki misszió jövõjérõl szóló döntés meghozatala áll. Ráadásul egy pillanatra sem inoghat meg a parlamenti többség, noha gyanúnk szerint jó néhány kellemetlen, a kormánypárti politikusokat (akiknek az elmúlt két év után amúgy sincs okuk az elégedettségre) adott esetben tovább frusztráló döntés születik majd. Az MSZP augusztus közepén csaknem 25 százalékpontnyi hátrányban volt a Fidesszel szemben a biztos szavazók körében.
A legnagyobb ellenzéki pártnak ezekben a hetekben amúgy nincs más dolga, mint felkészülni a következõ, minden bizonnyal idegõrlõ másfél évre; befejezni utolsó "természetes szövetségese" bedarálását és ottani káderei kimentését, idõnként megjelenni a Vasárnapi újság és a Demokrata szeánszain, s megtartani múlt havi elõnyének akár csak egy kis részét.
Gavra Gábor
Mutatók a kormányválság elõtt
Bár az augusztus második felében történtek nyilván átrendezték a politikai térképet és a választói preferenciákat, a kormányválságot közvetlenül megelõzõ adatok alapján egyik koalíciós partner sem lehet elégedett önmagával. Egy héttel a Medgyessy és az SZDSZ közötti konfliktus kirobbanása elõtt a biztos szavazók körében a Fidesz 57 százalékos eredményével döntögetett rekordokat, amivel talán háromnegyedes vagy akár négyötödös többségre tehetne szert a következõ Országgyûlésben - különösen az MSZP ezzel szemben mért 34 százalékos eredményének tükrében. Az SZDSZ az 5 százalék körül téblábol, úgyhogy szintén semmi oka az elégedettségre, bár a belháborúja miatt lassan reménytelen helyzetbe kerülõ MDF-nél (3 százalék) még így is kedvezõbb helyzetbõl ugrott bele a kormányválságba.
Ugyanebben az idõpontban Medgyessy Péter népszerûsége 36 százalékos volt az összes szavazó körében; a szocialista szimpatizánsok 83 százaléka szerette, ám a lemondása körüli hisztérikus viselkedése gyaníthatóan épp utóbbiak körében tépázta meg tekintélyét. Gyurcsány Ferenc ugyanekkor az összes megkérdezett 26 százaléka, illetve az MSZP-szavazók 44 százaléka számára volt rokonszenves; és talán még az elõbbinél is komolyabb kérdés, hogy augusztus 20-án indított hosszú menetelése mennyivel javítja (elsõsorban a baloldali szavazók körében) rokonszenvindexét, és az MSZP-tagság szembefordulása a pártelittel növeli-e a választók szocialisták iránti rokonszenvét. A közvélemény-kutatók erre vonatkozó adatai a napokban várhatók.
(Az adatok forrása a Medián augusztus második hetében végzett felmérése)
