Környezetvédelmi CD-ROM közpénzen: Feledékenység

  • Szilágyi László
  • 2000. május 18.

Belpol

A Gordos Dénes (Környezetgazdálkodási Intézet, főigazgató-helyettes) által kibrusztolt Zöld Magyarország című sajtóorgánumról már volt itt szó (Civilek a pálya szélére!, MaNcs, 2000. március 16.). A lap kiadója (az impresszum szerint Eisen Kiadói Kft.) most egy CD-ROM-ot jelentetett meg, amely az ország nemzeti parkjairól szól (főszerkesztő Tardy János helyettes államtitkár, Természetvédelmi Hivatal). A Népszabadság információi szerint csak azt felejtették el, hogy a szerzők és az eredeti művek kiadóinak engedélyét beszerezzék, illetve hogy jogdíjat fizessenek nekik.
A Gordos Dénes (Környezetgazdálkodási Intézet, főigazgató-helyettes) által kibrusztolt Zöld Magyarország című sajtóorgánumról már volt itt szó (Civilek a pálya szélére!, MaNcs, 2000. március 16.). A lap kiadója (az impresszum szerint Eisen Kiadói Kft.) most egy CD-ROM-ot jelentetett meg, amely az ország nemzeti parkjairól szól (főszerkesztő Tardy János helyettes államtitkár, Természetvédelmi Hivatal). A Népszabadság információi szerint csak azt felejtették el, hogy a szerzők és az eredeti művek kiadóinak engedélyét beszerezzék, illetve hogy jogdíjat fizessenek nekik.

A CD-t közpénzből adták ki, hiszen a Környezetgazdálkodási Intézet rendelte és vette meg a kiadványt.

Tardy János helyettes államtitkár szerint a természetfotók a Conserving Hungary´s Natural Heritage című könyvből egyszerűen be lettek szkennelve, s ezek mellé szó szerint betették a nemzeti parkokról szóló füzetsorozat szövegét. A CD-ket egy szakmai rendezvényen osztogatták ingyen.

Az egyik érintett természetfotós itt jutott egy példányhoz, és meglepve tapasztalta, hogy saját művei is ékesítik a CD-ROM-ot. A Népszabadság szerint a Zöld Magyarország (ZM) első számához csomagolták volna mellékletként, aminek a cáfolatát most ideírhatnánk, ha az érintettek nem tiltották volna le saját nyilatkozatukat. Nyolc kép és három térkép megjelent a ZM-ben is, szintén engedély nélkül.

A CD terjesztését Tardy János azonnal leállíttatta. A fotósok fel vannak háborodva, és jogi lépéseket fontolgatnak. Eifert Jánost, a Fotóművészek Szövetségének elnökét kérték fel szakértőnek, aki személyesen nem érintett az ügyben. "Magánemberként mélységesen fel vagyok háborodva" - nyilatkozta a Narancsnak. Szerinte a szerzői jogi törvény elég egyértelműen fogalmaz. A legelső és legalapvetőbb dolog, hogy a szerzőktől és a kiadóktól előzetes hozzájárulást kell kérni: itt ez nem történt meg. Az ügyet bonyolítja, hogy az eredeti kiadó, a Természetbúvár Alapítvány leszerződött a szerzőkkel a másod-, illetve a harmadközlésre is, sőt már előkészületben van a magyar kiadás is.

Eifert János szerint legalább ilyen fontos, hogy feltüntessék az alkotók nevét, de itt ez is problémás. A fotósok szerint a CD-ROM nyitóképén szerepel egy egyszerű lista, hogy kiknek a képei láthatók az anyagban, csakhogy az egyes képek mellett/alatt nem olvasható, hogy ki a szerző, márpedig erre a fotósok általában kényesek. Tardy János neve sehol sem szerepel a CD-n, pedig azon túl, hogy chief editor, még fotói is jelentek meg rajta.

A harmadik - ez esetben nyilván a legfontosabb - ügy, hogy honoráriumot illik fizetni az alkotóknak. A fotósok kiszámolták, hogy 10 millió körüli összeg jönne ki, ha a ZM rendesen fizetne. Egyikük meg is kereste a kiadót, erre számla ellenében kiegyenlítették a tartozást. Sőt volt egy természetfotó-összejövetel, ahol a kiadó képviselője is megjelent, de a megegyezés elmaradt.

A profi természetfotósokat tömörítő naturArt közös fellépésben gondolkodik, Tardy János pedig az ügyben belső vizsgálatot rendelt el. A kiadót megkerestük, de a lapunknak adott nyilatkozatukat utólag visszavonták, nevüket és cégük nevét le se írhatjuk. Így csak a Népszabadságot idézhetjük: "Imre Mátyás azt is elmondta: a honoráriumok kifizetésére szánt összeg a lap rendelkezésére áll (Gordos Dénes, a lapgazda KGI igazgatóhelyettese szerint a szaktárca az idén 50 millió forinttal támogatja a Zöld Magyarországot), így megállapodás esetén azonnal fizetnek."

Szilágyi László

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.