Környezetvédelmi CD-ROM közpénzen: Feledékenység

  • Szilágyi László
  • 2000. május 18.

Belpol

A Gordos Dénes (Környezetgazdálkodási Intézet, főigazgató-helyettes) által kibrusztolt Zöld Magyarország című sajtóorgánumról már volt itt szó (Civilek a pálya szélére!, MaNcs, 2000. március 16.). A lap kiadója (az impresszum szerint Eisen Kiadói Kft.) most egy CD-ROM-ot jelentetett meg, amely az ország nemzeti parkjairól szól (főszerkesztő Tardy János helyettes államtitkár, Természetvédelmi Hivatal). A Népszabadság információi szerint csak azt felejtették el, hogy a szerzők és az eredeti művek kiadóinak engedélyét beszerezzék, illetve hogy jogdíjat fizessenek nekik.
A Gordos Dénes (Környezetgazdálkodási Intézet, főigazgató-helyettes) által kibrusztolt Zöld Magyarország című sajtóorgánumról már volt itt szó (Civilek a pálya szélére!, MaNcs, 2000. március 16.). A lap kiadója (az impresszum szerint Eisen Kiadói Kft.) most egy CD-ROM-ot jelentetett meg, amely az ország nemzeti parkjairól szól (főszerkesztő Tardy János helyettes államtitkár, Természetvédelmi Hivatal). A Népszabadság információi szerint csak azt felejtették el, hogy a szerzők és az eredeti művek kiadóinak engedélyét beszerezzék, illetve hogy jogdíjat fizessenek nekik.

A CD-t közpénzből adták ki, hiszen a Környezetgazdálkodási Intézet rendelte és vette meg a kiadványt.

Tardy János helyettes államtitkár szerint a természetfotók a Conserving Hungary´s Natural Heritage című könyvből egyszerűen be lettek szkennelve, s ezek mellé szó szerint betették a nemzeti parkokról szóló füzetsorozat szövegét. A CD-ket egy szakmai rendezvényen osztogatták ingyen.

Az egyik érintett természetfotós itt jutott egy példányhoz, és meglepve tapasztalta, hogy saját művei is ékesítik a CD-ROM-ot. A Népszabadság szerint a Zöld Magyarország (ZM) első számához csomagolták volna mellékletként, aminek a cáfolatát most ideírhatnánk, ha az érintettek nem tiltották volna le saját nyilatkozatukat. Nyolc kép és három térkép megjelent a ZM-ben is, szintén engedély nélkül.

A CD terjesztését Tardy János azonnal leállíttatta. A fotósok fel vannak háborodva, és jogi lépéseket fontolgatnak. Eifert Jánost, a Fotóművészek Szövetségének elnökét kérték fel szakértőnek, aki személyesen nem érintett az ügyben. "Magánemberként mélységesen fel vagyok háborodva" - nyilatkozta a Narancsnak. Szerinte a szerzői jogi törvény elég egyértelműen fogalmaz. A legelső és legalapvetőbb dolog, hogy a szerzőktől és a kiadóktól előzetes hozzájárulást kell kérni: itt ez nem történt meg. Az ügyet bonyolítja, hogy az eredeti kiadó, a Természetbúvár Alapítvány leszerződött a szerzőkkel a másod-, illetve a harmadközlésre is, sőt már előkészületben van a magyar kiadás is.

Eifert János szerint legalább ilyen fontos, hogy feltüntessék az alkotók nevét, de itt ez is problémás. A fotósok szerint a CD-ROM nyitóképén szerepel egy egyszerű lista, hogy kiknek a képei láthatók az anyagban, csakhogy az egyes képek mellett/alatt nem olvasható, hogy ki a szerző, márpedig erre a fotósok általában kényesek. Tardy János neve sehol sem szerepel a CD-n, pedig azon túl, hogy chief editor, még fotói is jelentek meg rajta.

A harmadik - ez esetben nyilván a legfontosabb - ügy, hogy honoráriumot illik fizetni az alkotóknak. A fotósok kiszámolták, hogy 10 millió körüli összeg jönne ki, ha a ZM rendesen fizetne. Egyikük meg is kereste a kiadót, erre számla ellenében kiegyenlítették a tartozást. Sőt volt egy természetfotó-összejövetel, ahol a kiadó képviselője is megjelent, de a megegyezés elmaradt.

A profi természetfotósokat tömörítő naturArt közös fellépésben gondolkodik, Tardy János pedig az ügyben belső vizsgálatot rendelt el. A kiadót megkerestük, de a lapunknak adott nyilatkozatukat utólag visszavonták, nevüket és cégük nevét le se írhatjuk. Így csak a Népszabadságot idézhetjük: "Imre Mátyás azt is elmondta: a honoráriumok kifizetésére szánt összeg a lap rendelkezésére áll (Gordos Dénes, a lapgazda KGI igazgatóhelyettese szerint a szaktárca az idén 50 millió forinttal támogatja a Zöld Magyarországot), így megállapodás esetén azonnal fizetnek."

Szilágyi László

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.