Környezetvédelmi CD-ROM közpénzen: Feledékenység

  • Szilágyi László
  • 2000. május 18.

Belpol

A Gordos Dénes (Környezetgazdálkodási Intézet, főigazgató-helyettes) által kibrusztolt Zöld Magyarország című sajtóorgánumról már volt itt szó (Civilek a pálya szélére!, MaNcs, 2000. március 16.). A lap kiadója (az impresszum szerint Eisen Kiadói Kft.) most egy CD-ROM-ot jelentetett meg, amely az ország nemzeti parkjairól szól (főszerkesztő Tardy János helyettes államtitkár, Természetvédelmi Hivatal). A Népszabadság információi szerint csak azt felejtették el, hogy a szerzők és az eredeti művek kiadóinak engedélyét beszerezzék, illetve hogy jogdíjat fizessenek nekik.
A Gordos Dénes (Környezetgazdálkodási Intézet, főigazgató-helyettes) által kibrusztolt Zöld Magyarország című sajtóorgánumról már volt itt szó (Civilek a pálya szélére!, MaNcs, 2000. március 16.). A lap kiadója (az impresszum szerint Eisen Kiadói Kft.) most egy CD-ROM-ot jelentetett meg, amely az ország nemzeti parkjairól szól (főszerkesztő Tardy János helyettes államtitkár, Természetvédelmi Hivatal). A Népszabadság információi szerint csak azt felejtették el, hogy a szerzők és az eredeti művek kiadóinak engedélyét beszerezzék, illetve hogy jogdíjat fizessenek nekik.

A CD-t közpénzből adták ki, hiszen a Környezetgazdálkodási Intézet rendelte és vette meg a kiadványt.

Tardy János helyettes államtitkár szerint a természetfotók a Conserving Hungary´s Natural Heritage című könyvből egyszerűen be lettek szkennelve, s ezek mellé szó szerint betették a nemzeti parkokról szóló füzetsorozat szövegét. A CD-ket egy szakmai rendezvényen osztogatták ingyen.

Az egyik érintett természetfotós itt jutott egy példányhoz, és meglepve tapasztalta, hogy saját művei is ékesítik a CD-ROM-ot. A Népszabadság szerint a Zöld Magyarország (ZM) első számához csomagolták volna mellékletként, aminek a cáfolatát most ideírhatnánk, ha az érintettek nem tiltották volna le saját nyilatkozatukat. Nyolc kép és három térkép megjelent a ZM-ben is, szintén engedély nélkül.

A CD terjesztését Tardy János azonnal leállíttatta. A fotósok fel vannak háborodva, és jogi lépéseket fontolgatnak. Eifert Jánost, a Fotóművészek Szövetségének elnökét kérték fel szakértőnek, aki személyesen nem érintett az ügyben. "Magánemberként mélységesen fel vagyok háborodva" - nyilatkozta a Narancsnak. Szerinte a szerzői jogi törvény elég egyértelműen fogalmaz. A legelső és legalapvetőbb dolog, hogy a szerzőktől és a kiadóktól előzetes hozzájárulást kell kérni: itt ez nem történt meg. Az ügyet bonyolítja, hogy az eredeti kiadó, a Természetbúvár Alapítvány leszerződött a szerzőkkel a másod-, illetve a harmadközlésre is, sőt már előkészületben van a magyar kiadás is.

Eifert János szerint legalább ilyen fontos, hogy feltüntessék az alkotók nevét, de itt ez is problémás. A fotósok szerint a CD-ROM nyitóképén szerepel egy egyszerű lista, hogy kiknek a képei láthatók az anyagban, csakhogy az egyes képek mellett/alatt nem olvasható, hogy ki a szerző, márpedig erre a fotósok általában kényesek. Tardy János neve sehol sem szerepel a CD-n, pedig azon túl, hogy chief editor, még fotói is jelentek meg rajta.

A harmadik - ez esetben nyilván a legfontosabb - ügy, hogy honoráriumot illik fizetni az alkotóknak. A fotósok kiszámolták, hogy 10 millió körüli összeg jönne ki, ha a ZM rendesen fizetne. Egyikük meg is kereste a kiadót, erre számla ellenében kiegyenlítették a tartozást. Sőt volt egy természetfotó-összejövetel, ahol a kiadó képviselője is megjelent, de a megegyezés elmaradt.

A profi természetfotósokat tömörítő naturArt közös fellépésben gondolkodik, Tardy János pedig az ügyben belső vizsgálatot rendelt el. A kiadót megkerestük, de a lapunknak adott nyilatkozatukat utólag visszavonták, nevüket és cégük nevét le se írhatjuk. Így csak a Népszabadságot idézhetjük: "Imre Mátyás azt is elmondta: a honoráriumok kifizetésére szánt összeg a lap rendelkezésére áll (Gordos Dénes, a lapgazda KGI igazgatóhelyettese szerint a szaktárca az idén 50 millió forinttal támogatja a Zöld Magyarországot), így megállapodás esetén azonnal fizetnek."

Szilágyi László

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.