Kósa Lajos debreceni polgármester portréja: Hajdúkanyar

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2005/10. (03. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Fidesz tiszteletbeli alapító tagjának számít az ország második legnagyobb városának polgármestere, akit a kilencvenes évek elején pártja Fodor Gábor nevével fémjelzett irányzatához soroltak. 1993-ban Orbán Viktor köréhez csatlakozott, hogy öt évvel késõbb Debrecen elsõ emberévé lépjen elõ. Kósa Lajos pályaképét debreceni támogatói és ellenfelei, továbbá a Fidesz egykori és mai országos vezetéséhez kötõdõ forrásaink segítségével vázoljuk.

A Fidesz tiszteletbeli alapító tagjának számít az ország második legnagyobb városának polgármestere, akit a kilencvenes évek elején pártja Fodor Gábor nevével fémjelzett irányzatához soroltak. 1993-ban Orbán Viktor köréhez csatlakozott, hogy öt évvel később Debrecen első emberévé lépjen elő. Kósa Lajos pályaképét debreceni támogatói és ellenfelei, továbbá a Fidesz egykori és mai országos vezetéséhez kötődő forrásaink segítségével vázoljuk.

A szamosszegi családból származó Kósa Lajos Debrecenben született 1964-ben. 18 éves korában Szombathelyen katonáskodott, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tervgazdasági szakán tanult. 1989-ben fejezte be tanulmányait, de diplomát máig nem szerzett. Egyetemistaként a Rajk László Szakkollégium tagja volt, így útja egyenesen vezetett volna a Fidesz 1988. márciusi megalapításáig, ha az adott estét - több szakkollégista társával együtt - nem az egyetem pártbizottságán tölti, ahol eredménytelenül próbálták lebeszélni őket a szervezetben való részvételről.

Az első fideszes évekből ismerősei bohém fiatalemberként emlékeznek rá. 1989-ben részt vett a Nemzeti Kerekasztal (a közjogi kérdések mellett másodlagos) gazdasági tárgyalásaiban. 1990-ben pártja országos listájáról került az Országgyűlésbe. A következő években a Fidesz Fodor Gábor körül gyülekező politikusai közé tartozott. Az Orbán Viktor és Fodor Gábor - akkor még szín-falak mögötti - küzdelmét elindító 1991. januári soproni frakcióülésen (a pártból később távozott fideszesek visszaemlékezése szerint, lásd: Csak a narancs volt, Irodalom Kft., Bp. 2001.) ő vádolta "sztálinista vezetési stílus" alkalmazásával az akkori frakcióvezető Orbánt; a gyorsan helyesbített vád néhány évvel később gyakran visszatért a Fidesz első számú vezetőjét ért sajtóbeli minősítésekben. Kósa és a fodoristák szakítása néhány hónappal az utóbbiak Fideszből történt távozása előtt következett be. Több forrásunk egybehangzó visszaemlékezése szerint Kósa utoljára 1993 tavaszán tartott a pártellenzékkel, amikor az újonnan létrejött pártelnöki posztra egyedül aspiráló Orbán megüresedő frakcióvezetői tisztségére bejelentkező Kövér Lászlóval szemben Szájer Józsefet támogatta volna, ám Szájer húzódozása és Orbán Kövér melletti kiállása rövid úton eldöntötte a kérdést.

Majdnem renitens

A már idézett kötet és a Narancs forrásai szerint Kósa az első parlamenti Fidesz-frakció tag-jai közül a Fodorék köréhez tartozó Hegedűs Istvánnal és Szelényi Zsuzsával volt a legjobb nexusban; a beszélő viszony évekkel azután is fennmaradt, hogy Hegedűsék egy hónappal az 1994-es választás (és fél évvel Fodor, Ungár Klára és Molnár Péter kiválása) után távoztak a Fideszből. Ma is Fidesz-színekben politizáló forrásunk ezt annak tudja be, hogy Kósa "szét tudja választani politikai és magánéleti szimpátiáit".

Az általunk megkérdezettek egyetértenek abban, hogy Kósában nem merült föl akkoriban a távozás gondolata. Debreceni ismerőse szerint - bár szűkebb pátriájában is fodoristaként tartották számon - esetleges kilépése politikai pályafutása végét jelenthette volna: "Hiába volt jó a kapcsolata Fodorékkal, nem rendelke-zett hozzájuk hasonló összeköttetésekkel az SZDSZ-ben, és egy esetleges váltással könnyen légüres térbe kerülhetett volna. Ráadásul Hajdúban ő volt >>a Fidesz1994-ben a hajdú-bihari lista éléről ismét az Országgyűlésbe jutott. Az első MSZP-SZDSZ-koalíció 72 százalékos többsége miatt az akkori ellenzék nehezen töltötte be a rendelkezésére álló bizottsági helyeket, így Kósa a gazdasági mellett a mezőgazdasági bizottságban és az ún. olajgate-bizottságban is dolgozott, 1995-től pedig a Budapest Bank konszolidációját vizsgáló bizottság elnöke lett. Ekkoriban nemigen nyilvánított különvéleményt pártja politikájáról; de 1996-ban például ellenezte a Fidesz és a Lezsák Sándor vezette MDF együttműködését. Országos szinten továbbra is a párt második vonalába tartozott, így nem meglepő, hogy 1996-ban megcélozta Debrecen polgármesteri címét. Szülővárosába visszatérését a helyi Fidesz-szervezet újjáépítésével kellett kezdenie. A párt még az országos átlagnál is nagyobbat bukott az 1994-es debreceni önkormányzati választáson - listájukat a helyi szervezet nem juttatta el időben a választási bizottsághoz (az esetben Kósa nem volt érintett), így egy darab egyéni képviselővel vágtak neki a ciklusnak, akihez idővel még egy az SZDSZ-frakcióból átült városatya (Halász János, az NKÖM későbbi államtitkára) csatlakozott.

A Fidesz számára a túlélés esélyét 1994 és 1998 között a helyi MSZP-SZDSZ-koalíció kisgazdákat is megszégyenítő torzsalkodásai kínálták. A Debrecent nyolc éven át polgármesterként vezető szabad demokrata Hevessy József (akit debreceni informátoraink pártállástól függetlenül határozatlan, ám demokratikus gondolkodású vezetőként jellemeztek) naponta ütközött a közgyűlés többségét alkotó szocialistákkal, majd a koalíciót mindenáron fenntartani akaró SZDSZ-frakcióval is. Egy fideszes forrásunk nem is titkolja, hogy 1998-as sikerük javarészt ellenfeleiknek volt köszönhető: "Az MSZP és az SZDSZ felőrölte egymást, és az irányíthatatlan város az ölünkbe hullott" - mondta. A helyi Fidesz önképében mindenesetre egyfajta debreceni pótrendszerváltásként szerepel az 1998-as, földcsuszamlásszerű fordulat. A helyi Fidesz ugyanakkor a jelek szerint feledni szeretné, hogy az 1990-1998 közötti "pangás" első felét (az SZDSZ oldalán) maga is a várost irányító koalícióban töltötte.

Irány kelet!

A Hír Tv-nek 2004 szeptemberében adott interjújában Kósa többek között ezt mondta szülővárosa felé fordulásáról: "A magyarországi politika úgy hozta, hogy Debrecen polgármestere nem teljesen jelentéktelen ember, az országos politikában komoly szerepe van, amit ha akar, betölt, ha akar, nem. Van az országban négy-öt olyan város, amelynek polgármestere fontosabb, mint egy gyengébb miniszter." Egy kilencvenes évek eleji ismerőse szerint - tanulva abból, hogy az Orbán-Fodor küzdelmet többek között a pártelnök területi alapon megszervezett bázisa döntötte el - 1993 környékén Kósa többször beszélt a Fideszen belüli túléléshez szükséges "hátország" fontosságáról. Később az is nyilvánvaló lett, hogy ennek létrehozásához nem elég heti egy-két napot "terepen" tölteni. Így hát Kósa, akinek egy kritikusa szerint "1990 és 1996 között hírét sem hallották Debrecenben" (hasonlóképp emlékszik, bár árnyaltabban fogalmaz a Narancs helyi fideszes forrása is), 1996-tól ideje nagy részét szülővárosában töltötte. Így távolabb került ugyan a Fidesz centrumától (bár 2003-ig a párt alelnöke volt), ám sikerült kiépítenie egy az országos vezetésnek nem kiszolgáltatott helyi hatalmi központot. "A debreceni siker nélkül ma vagy egykori államtitkárként, vagy egyszerű képviselőként emlegetnék; semmiképpen nem lenne megkerülhetetlen tényező" - értékel egy vezető fideszes. Egy másik, Kósa polgármesteri ténykedését kritikusan szemlélő forrásunk szerint pedig "a polgármesterséggel sikerült megtalálnia azt a hátsó ajtót, amin keresztül a múltját nehezen felejtő pártvezetés fenntartásai ellenére is országos politikai szereplővé válhatott".

1996 és 1998 között a Kósát végül győzelemre segítő debreceni kapcsolatrendszer kiépítésében több, egymástól független forrásunk szerint három férfiú, Sásdi András és Rácz Róbert fideszes politikusok, valamint Gondola Zsolt, a városi ingatlanvagyont kezelő Cívis Ház Rt. akkori első embere járt élen. Néhány év múlva mindhárman a Kósa tevékenységével és az önkormányzat gazdálkodásával kapcsolatos ügyek kulcsszereplői lettek. Sásdi 1998-tól négy éven át a Fidesz közgyűlési frakcióját vezette, majd a polgármester főtanácsadója lett, korábban pedig Kósa feleségének, Porkoláb Gyöngyinek az üzlettársa volt (lásd Ügykatalógus című keretes írásunkat). 2004-ben, miután csalásért (szociálpolitikai támogatás jogosulatlan igénybevételéért) jogerősen pénzbüntetésre ítélték, Kósa - azzal az egyébként tényszerű indoklással, hogy az ítélettel Sásdi nem lett büntetett előéletű - nem menesztette köztisztviselői állásából. Rácz szintén Kósa főtanácsadója, továbbá a Fidesz megyei frakció-vezetője. Gondola viszont - miután 2000 elején eltávolították a Cívis Ház Rt. éléről - manapság a közgyűlés Kósát legkeményebben kritizáló képviselője. Sásdi és Gondola forrásaink szerint a helyi üzleti szféra támogatását, Rácz pedig az önkormányzat működési mechanizmusában szerzett ismereteit "szállította" Kósának.

A Fidesz 1998-as győzelme - szól támogatói és kritikusai egyöntetű véleménye - a fiatalos politizálás és a hatékony városvezetés diadalát ígérte a korábban mindkettőt nélkülöző Debrecennek. És a választók minden jel szerint elégedettek. A polgármester és pártja debreceni eredményei 1998-ban is meggyőzőek voltak, ám 2002-re erősíteni is tudtak. Egyéni országgyűlési képviselőjelöltként Kósa az 1998-as első fordulóban 11 ezer, a másodikban 19 500 szavazatot kapott; négy évvel később 21 300 szavazattal már az első körben mandátumot szerzett. Első alkalommal 32 500 szavazattal választották meg polgármesternek (55 százalék), másodjára 44 ezren támogatták (61 százalék). A Fidesz mindkétszer elsöprő közgyűlési többséget szerzett, miután jelöltjei 2002 tavaszán elnyerték mindhárom debreceni egyéni országgyűlési mandátumot.

Az önmagukban is tekintélyt parancsoló adatok mellett az is növelte Kósa Fideszen belüli ázsióját, hogy pártja - országos erősödés ide vagy oda - 1998-ban közepes, 2002-ben pedig katasztrofális eredményt ért el az önkormányzati választáson: olyan megyei jogú városok vesztek el, mint Pécs és Székesfehérvár (1998), Miskolc, Szeged, Szolnok vagy Szombathely (2002). 2002 után már csak Kósa és a kaposvári Szita Károly maradt mint országosan is ismert fideszes mintapolgármester; igaz, Szita ügynökmúltja miatt a Fidesz mostanság olyan kínos füllentésekre kénytelen ragadtatni magát, hogy nem lenne meglepő, ha végül mégis kihátrálna a kaposvári városvezető mögül.

A polgármester

Kósát a Narancsnak nyilatkozó debreceniek jó stratégának, kiváló lobbistának és erélyes irányítónak tartják. Ellenfelei sem vitatják, hogy erőssége a hosszú távú gondolkodás. "Négyéves ciklusokban gondolkodik. A kampányban egy-egy könnyen számon kérhető, látványos ígéretre helyezi a hangsúlyt, amit aztán annak rendje s módja szerint meg is valósít" - mondja egy helyi fideszes. Az első négy év központi projektje a Kossuth tér rekonstrukciója volt, a másodiké a Kölcsey Kongresszusi Központ megépítése. Az 1998-2002 közötti ciklus további eredménye a Főnix csarnok, illetve az Aquaticum élményfürdő felhúzása; a 2006-ig tartó időszaké pedig a repülőtér korábban elkezdett fejlesztése.

Kósa kritikusai szerint kérdés azonban, megengedheti-e magának az önkormányzat, hogy miközben Debrecen 10 legnagyobb iparűzésiadó-befizetője közül kettő - a tulajdonosa által bezárásra ítélt dohánygyár és a felszámolás alatt álló Hajdú-BÉT - távozott a városból, legfeljebb középtávon megtérülő nagyberuházások sorát bonyolítsa le. A repülőtér vagy a konferencia-központ évek múlva akár a város fontos bevételi forrásává is válhat. A fő vitapont, hogy az építkezések költségeit az értékesíthető (főként ingatlan-) vagyon eladásával, kötvénykibocsátással, az idén pedig hitelfelvétellel fedező város miből működteti addig a létesítményeket. Ezek közül a Főnix csarnok egyöntetű tetszést aratott Debrecenben; a tervezett 4 milliárd helyett várhatóan 6 milliárd forintból megépülő konferencia-központ és a látványfürdő építése azonban komoly vihart kavart (utóbbiról lásd Ügykatalógus című keretes írásunkat). Kósa első megválasztása óta arra törekszik, hogy működése látható nyomot hagyjon városán. 1998-ban az önkormányzat kiszállt a megyével közösen fenntartott Kölcsey Művelődési Központ működtetéséből, majd 2003-ban lerombolták a néhai intézmény (nem csak jobboldali vélemények szerint hiperronda) épületét is; a helyén épül fel a Kölcsey Kongresszusi Központ. A lépés ellen igen mérsékelt, mintegy százfős érdeklődés mellett tüntetést szervezett a helyi ellenzék, és tiltakozott né-hány, a városban élő ismert értelmiségi (többek között a nemrég elhunyt Tar Sándor). Az élményfürdő építése körüli huzavona 2004-ben az országos sajtót is megjárta (a helyi ellenzék szerint a debreceni médiában nem sok hely jut a kritikus hangoknak, erről lásd A médiapolitikus című keretes írásunkat).

A fentiek ellenére aligha kétséges: Kósa és a Fidesz jól járt az előbbi "Debrecen felé fordulásával". A párt számára a már idézett választási adatoknál aligha kellenek meggyőzőbb érvek. A polgármester az elmúlt fél évtizedet a Fideszt időről időre megrázó mozgalmaktól és strukturális változásoktól távol töltötte. A helyi status quo fenntartására pedig kínosan ügyelt: megroggyant ellenfelei egy részét 1998 után is "hagyta érvényesülni", ezzel elérve, hogy az MSZP közgyűlési frakciója (mind fideszes, mind a Kósával szemben kritikus forrásaink szerint) "a Fidesz tagozataként" integrálódjon a közéletbe. A szocialisták részt vesznek például a városi vagyonkezelő irányításában; Kósa ellenfelei nem tartják véletlennek, hogy a vagyonkezelő működését a városházi MSZP - a megyei szervezettel és a Fibisszel ellentétben - sosem kifogásolta. Szintén a helyi hatalmi egyensúly megőrzésének szándékát jelzi, hogy Kósa 2002-ben (ugyancsak több forrásunk szerint) "csírájában fojtotta el" az Orbán Viktor által életre hívott, és számos településen a Fidesz-szervezet széteséséhez vezető polgári körös mozgalom vadhajtásait. "Debrecenben nem volt szükség jobboldali tömegmozgalomra. A polgármester és a Fidesz támogatottsága biztosított volt, és Lajosnak nem hiányzott, hogy egykori kisgazdák és MIÉP-esek világosítsák fel az igazi jobb-oldal mibenlétéről" - emlékezik egy szemtanú.

És a Fidesz?

Városában erősen centralizált pártja sem korlátozza érdemben Kósa mozgásterét. A Fidesz vezetésének minden jel szerint megfelel, hogy - formálisan országos szerep nélkül - Kósa a következő választásokon is "hozza" számukra Debrecent. Erre utalnak a pártvezetéshez közeli forrásunk szavai, aki szerint az "arannyá válik, amihez hozzáér"- ez a legvisszafogottabb Kósa Lajosra aggatott minősítések egyike a Szentkirályi utcában. Annak ellenére, hogy azon kevés Fidesz-vezető közé tartozik, aki 2002-ben ha szőrmentén is, de kritizálta saját pártját a választási vereség miatt: a Fidesz 2002. júniusi kongresszusán az ellenfelek negatív kampányának kárhoztatásán kívül a Fidesz szervezeti gyengeségét is felelőssé tette a vereségért, és ugyancsak egyedüliként ítélte el a jobboldali vezérpublicisták lumpenprolizását (lásd: A szalonnás rántotta jegyében, Magyar Narancs, 2002. június 20.). Egy Fidesz-vezető szerint Kósa öntörvényű személyisége egyszerre előny és hátrány a saját országos előmenetelében: "Egyrészt lehetetlen nem észrevenni, hogy mennyire hasonlít a mentalitása Orbán Viktoréra, ami erős rokonszenvet kelt iránta az elnökben. Másrészt viszont a pártvezetés pontosan tudja, hogy nehezen kézben tartható egyéniség, ezért valószínűtlen pártelnökké választása" - analizált forrásunk, utalva arra a közelmúltban felröppent találgatásra, miszerint Debrecen polgármestere a Fidesz elnöki címére is esélyes lehet, ha Orbán Viktor a főállású miniszterelnök-jelöltség mellett döntene. Más fideszesek viszont nem tartják valószínűnek, hogy Kósa a következő években elfordulna szülővárosától. Egy vele szemben kritikus debreceni politikus szerint inkább "beszorult" Debrecenbe: amíg ő a polgármester, biztosak a Fidesz városbeli pozíciói, Orbánnak pedig nem kell riválisként számolnia vele a Fidesz országos vezetésében. Valóban, pártja vezetőinek nagyobb szükségük van rá a 2006-os győzelemhez, mint fordítva. Különleges helyzet, amiből előbb-utóbb a mostaninál komolyabb országos szerep is következhet.

(A cikknek ezen a helyén eredetileg Kósa Lajos beszélt lapunknak a terveiről, ám a polgármester, miután elküldtük neki a kéziratot, nem járult hozzá a szöveg közléséhez, továbbá nem kívánt reagálni az írásban szereplő állításokra. Döntését tiszteletben tartjuk, de sajnáljuk, hogy olvasóink ily módon nem kaphatnak teljes képet a polgármester pályafutásának egyes részleteiről.)

Gavra Gábor

Ügykatalógus

A Debreceni Vagyonkezelő Rt. (DV Rt.) 2000 elején jött létre. Tagvállalatai közé tartozik a városi ingatlanvagyont kezelő Cívis Ház Rt., a Debreceni Hőszolgáltató Rt., a Debreceni Vízmű Rt., a Debreceni Gyógyfürdő Kft., az Airport Debrecen Repülőtér-üzemeltető Kft., a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft., a Debrecen Városi Televízió Kft., a Friss Rádió Kft., a Debreceni Közlekedési Rt., a DV Info Informatikai Kft., valamint a Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park Kft. Az igazgatósági tanács (it) elnöke Nyíri László, tagja Sásdi András, Takács László, valamint 2002-ig Szathmári Károly, az MSZP 2002-es polgármesterjelöltje. A DV Rt. tulajdonosi tanácsadó testületét Kósa Lajos vezeti, tagja többek között Sásdi és Takács. Az öttagú felügyelőbizottságot Kállai Gábor szocialista önkormányzati képviselő irányítja, aki a tavalyi viharos szocialista tisztújításkor átmenetileg az MSZP városi elnöke volt (a vállalat felépí-téséről lásd: Népszabadság, 2004. június 26.). A DV Rt. átfogja a város teljes vagyongazdálkodását az önkormányzati beruházásoktól a média-portfólión át a közüzemi szolgáltatókig. A korábbi önkormányzati cégek holdingba szervezése operatívabb, ugyanakkor nehezebben átlátható döntéshozatali mechanizmust hozott létre. A polgármester támogatói kiemelik, hogy az összevont vállalatok fél évtized múltán masszívan nyereségesek a korábbi időszak több száz milliós veszteségével szemben. Kósa kritikusai viszont a DV Rt. körüli, elmúlt évekbeli botrányokat említik sűrűn.

A HVG 2000. augusztus 26-án számolt be arról, hogy az önkormányzat döntése alapján a repülőtér területének 10 hektáros darabja pályázat nélkül, 49,4 millió forintért került a Trans-Sped Logisztikai Kft. tulajdonába, mely Kékessy Dezsőnek, Magyarország egykori párizsi nagykövetének (valamint Orbán Viktor felesége egykori üzlettársának) és unokaöccsének volt a cége. A vételár alig kétszerese volt annak az évi 24 millió forintnak, amennyiért korábban a Trans-Sped konkurense bérelt helyiséget a reptéren az üzemeltető Airport Debrecen Kft.-től. Ugyancsak Kósa első polgármesteri ciklusához kötődik a DV Rt.-n belül működő Debreceni Kulturális és Fesztiválközpont Kft. (DKFK) ügye. A cég működési költségei és alvállalkozóinak megbízása körüli vita érdekessége volt, hogy a beszállítók között szerepelt Kósa (szakmájára nézve marketingszakember) feleségének, Porkoláb Gyöngyinek testvérével közös vállalkozása, a Falabella Bt., mely egyes kiemelt debreceni rendezvények pr-jáért felelt (lásd: HVG, 2001. június 16.).

2004. március 20-án a Népszabadság, április 17-én pedig a HVG számolt be arról, hogy a Hatvan Ingatlanfejlesztő Kft. - a Cívis Ház Rt. jóvoltából - szert tett a debreceni Pásti utca páratlan oldalának ingatlanaira. A Hatvan Kft.-vel kereszttulajdonosi kapcsolatban álló Infra-Start Kft. - mint a HVG idézett írásából kiderül - a kilencvenes évek közepén tulajdonosai között tudhatta Sásdi Andrást és Porkoláb Gyöngyit, akik 1999 és 2001 között érdekeltek voltak a (szintén Infra-Start-érdekeltségű) Imperial Tokaji Kft.-ben is. A Pásti utca felét megszerző társaságban 2003 tavaszáig érdekelt volt az előbb rt.-ként, majd kft.-ként működő Flexum Holding, melynek közvetetten az ügylet ideje alatt is tulajdonosa volt Takács László, a DV Rt. it-tagja, aki korábban a szegedi fideszes többségű önkormányzat egészségügyi privatizációs kísérletében szereplő Hospnet Kft.-beli érdekeltsége miatt vált ismertté (a Flexumnak a 90-es évek elején rövid ideig Kósa is felügyelőbizottsági tagja volt). Ugyanebből a cikkből vált ismertté, hogy az Infra-Start alvállalkozóként közreműködött az Aquaticum-beruházásban is. Az élményfürdő építését megrendelő DV Rt. eltekintett a fővállalkozó Hunép Rt. által a késedelmes átadás esetére vállalt napi 15 millió forintos kötbér behajtásától, pedig az építkezés közel 100 napos csúszása tetemes bevételhez juttathatta volna az önkormányzati céget.

A DV Rt. ügyei körül 2003 nyarán, névtelen feljelentés alapján kezdett vizsgálódni a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság; a nyomozás ez év elején bűncselekmény hiányában zárult le. 2003 őszén, az eljárás során született Sutka Sándor egykori hajdú-bihari rendőrfőkapitánynak a megyei főügyész-helyetteshez írott levele, melyben az azóta nyugdíjba vonult, majd hűtlen kezeléssel meggyanúsított főrendőr elkerülhetetlennek nevezte a vagyonkezelő gazdálkodásával kapcsolatban Kósa "eljárás alá vonását". A levél írója és címzettje előbb hamisítványnak nevezte a Népszavában 2004 májusában közölt dokumentumot, később viszont elismerte annak valódiságát - pontosabban azt, hogy az eredeti levél tartalmilag megegyezik a lapban megjelenttel -, de mindketten elhatárolódtak annak tartalmától.

A médiapolitikus

Kósa Lajos támogatói és ellenfelei szerint is ért a média használatához, gyorsan és határozottan reagál az országos sajtó (debreceni ügyekben gyakran felkészületlen) munkatársainak a kérdéseire. A helyi médiában viszont hosszú ideje - ellenfelei szerint első megválasztása óta - nemigen kap kellemetlen kérdéseket. Ennek oka az ellenzék szerint a városháza médiahegemóniája. Az önkormányzat médiaportfóliója önmagában nem sokkal szerteágazóbb, mint a hasonló nagyságú vidéki nagyvárosok helyhatóságaié: a DV Rt.-n keresztül irányítása alatt tartja a városi televíziót; ingyenesen terjesztett hetilapot ad ki Debrecen címmel, rádiója van Friss Rádió néven; saját honlapot üzemeltet, és folyóiratot (Debreceni Disputa) ad ki. A médiamonopólium létét cáfoló érvek egyike, hogy Debrecenben több tízezren olvassák a magánkézben lévő megyei napilapot, ami elvben kizárja, hogy az önkormányzat egyedül uralja a helyi médiapiacot. A Hajdú-Bihari Naplónál 2002-ben lezajlott főszerkesztőváltás kapcsán ugyanakkor a korabeli sajtóban felmerült a debreceni önkormányzat és az osztrák laptulajdonos közötti alku gyanúja (lapunkban a Napló egykori munkatársa örökítette meg a történteket, lásd Keresztury Tibor: Requiem egy napilapért, Magyar Narancs, 2002. július 11.). Hasonló vádakat fogalmazott meg az ellenzék az Alföld Tv 2004. őszi, helyi vállalkozók általi megvásárlása után: az adásvételt követően ugyanis megszűnt a korábban a közgyűlés két ellenzéki képviselőjének részvételével hetente jelentkező Hétfőn hét óra című közéleti talk-show.

Szimbólumok

Debrecen megkülönböztetett helyet foglal el a magyar jobboldal mítoszaiban; a polgári Magyarország bástyájának szerepét erősíti a szimbolikus jobboldali ügyek önkormányzati felkarolása. Ilyen volt a Terror Háza "megmentésére" 2002 májusában tett kísérlet, a Millenáris Park Álmok álmodói kiállításának tervezett befogadása, a jobboldali pop-ikon, Ákos koncertjeinek a támogatása, a Demokrata című hetilap 15. születésnapjának szponzorálása a DV Rt.-hez tartozó Debreceni Gyógyfürdő Kft.-n keresztül, valamint Kósa szereplése a Bencsik-féle Sajtóklubban.

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2005/10. (03. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra