Kövér lépése átlátszó bosszú azért, mert a két ellenzéki párt még "nem" voksokkal sem volt hajlandó szentesíteni az alkotmányozási színjátékot, vagy pedig egyenesen következett a törvény betűjéből?
A Házszabály értelmében
a "képviselő az Országgyűlés szavazásain köteles jelen lenni", továbbá "a képviselőnek járó alapdíj összege arányosan csökken, ha a képviselő a tárgyhónap napirendben előre feltüntetett szavazásainak több mint egyharmadán igazolatlanul nem vesz részt". De a szavazás elmulasztását sem lehet büntetni, ha a nem igazolt távollétek aránya nem haladja meg az összes szavazás számának egyharmadát.
Arról, hogy mi számít igazolatlan hiányzásnak, végső soron a házelnök dönt. Ebben van ráció: a független képviselők közvetlenül az Országgyűlés elnökéhez nyújthatják be igazolási kérelmüket, alapesetben a tárgyhónapot követő tizenöt napon belül. A képviselőcsoportokon belül a záró dátum öt nappal előbb van, hogy a belső határozat időben megszülethessék.
Nem egyértelmű, hogy a házelnök kénye-kedve szerint negligálhatja-e a frakcióvezetők álláspontját. A házszabály vonatkozó része azt is tartalmazza, hogy a hiányzásokkal kapcsolatos eljárások végrehajtásának előírásait a házbizottság határozza meg. Nevezett testület - még a kilencvenes évek közepén - hozott is erről egy rendelkezést, amelyben meghatározta az eljárás módját: "Az igazolás(oka)t (...) az Országgyűlés elnöke (...) bírálja el (...) a képviselőcsoport-vezetők javaslatának figyelembevételével." Hogy a "figyelembevétel" milyen jogi erővel bír, kérdés persze, különösen forradalmi időkben. A korábbi gyakorlatban mindenesetre nem volt szokás felülbírálni a frakcióvezetői igazolásokat.
A szórásból egyetlen szocialistát hagyott ki a szigorú Kövér László: Ujhelyi István házalelnököt. "Azokban a hetekben Magyarország képviseletében hivatalos úton külföldön voltam, fogadtam külföldi delegációkat itthon, az irodámban dolgoztam, és még ülést is vezettem több alkalommal. Furcsa szituáció lett volna, ha ennek ellenére büntetést kapok." Nem is kaphatott: az Országgyűlés alelnökeire a szabály nem vonatkozik. (Ujhelyi szolidaritásból befizeti a frakció kasszájába a büntetésnek megfelelő összeget.)
Bár a rendelkezés az alapdíj szankcionálását említi, Kövér házelnök ráment a pótlékra is. ' viszont azzal érvelhet, hogy a képviselők javadalmazásáról szóló jogszabály a pótlékot az alapösszeghez igazítja; ámbár erősen kérdéses, e kitételből levezethető-e a pótlék megvonása is.
Ujhelyit meglepte az Országgyűlés elnökének döntése. "Nem került szóba házbizottsági ülésen." Mint mondja, Kövér Lászlóval egymás közt sem beszéltek erről. "A házelnök úr saját hatáskörben döntött."
De hát eleve vitatható
bármilyen szankció kiszabása távollét miatt - elsősorban is a szabad mandátumra tekintettel. A képviselő a választóinak tartozik felelősséggel. Ahogyan ennek jegyében joga van nemmel vagy igennel szavazni, valamint tartózkodni, úgy joga van az ülésteremben tartózkodni, de egyáltalán nem szavazni. Ebből következően joga van politikai álláspontját akár távolmaradással is kifejezni. Sőt: egész frakció dönthet így. És persze dönthet úgy is, hogy beül ugyan, de aztán kivonul - ha kell, akár minden egyes ülésnapon.
Ráadásul a képviselői munka nem csak az ülésteremben tartózkodásból áll. Ellenőrizni azonban csak a plenáris üléseken meg a bizottsági munkában való részvételt lehet - az egyéni választókerületi vagy listás képviselőknél az egyéb munkát aligha. Amúgy pedig akár kuriózumként is említhető, hogy a képviselők munkaidejük (ami vajon mennyi is?) harminc százalékáról igazolatlanul hiányozhatnak.
"Ahol a hiányzásnak igazán jelentősége lehet, az a frakciófegyelem fenntartása. Jogos és ily módon kikényszeríthető elvárás lehet egy pártfrakció részéről, hogy a képviselői jelen legyenek a párt számára fontos szavazáson, és a megkívánt módon szavazzanak. Az is rendben van, hogy a képviselőcsoport vezetője dönt végső soron arról is, kinek a hiányát fájlalja. Ez a logikája annak, hogy rábízzák: ír-e igazolást, vagy sem. A képviselő ugyanakkor a szabad mandátum elve alapján dönthet úgy is, hogy ha nem tetszik, ami a frakcióban zajlik, akkor kilép onnan" - mondja Pap András László, az MTA Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.
Tagjaik igazolatlannak minősített távolmaradását egyébként is büntetik a frakciók. Nem véletlen az sem, hogy több képviselőcsoport szabályzata akkor szigorodott, amikor a szocialisták egyedül maradtak a kormányrúdnál, és egyszeriben minden politikai erő számára fontossá vált a parlamenti jelenlét. Ekkor történt például, hogy Navracsics Tibor frakcióelnökként megbüntette Orbán Viktort, mert egy szavazásnál az ő voksa is kellett volna a tibeti kérdés napirendre tűzéséhez. (A pártelnök átvállalta Matolcsy György ötvenezer forintos büntetését is, mondván, miatta hiányzott.) Orbánról persze köztudott, hogy notórius hiányzó volt a közelmúltban: több mint kilencezer szavazásról maradt távol. Érdekes lett volna, ha Szili Katalin akkori házelnök - mivel Orbán Viktor deklaráltan hiányzik -, nem fogadja el a hiányzások igazolását (amelyek között a sajtóbeli indoklásban a focivébén való részvétel is szerepelt), és alaposan megkurtítja a pártelnök fizetését.
A házbizottság egyébként hivatalos listát is összeállított a távollét igazolható okairól: parlamenti képviselői munkával összefüggő elfoglaltság, parlamenten kívüli képviselői munkával összefüggő elfoglaltság, más közérdekű tevékenység, állampolgári kötelezettség teljesítése, keresőképtelenséggel járó betegség, egyéb.
Kövér házelnök akár az egyéb kategóriánál leragadva is simán jóváhagyhatta volna az LMP-s és MSZP-s igazolásokat. Ám feltehetőleg elfogadható lett volna a második ok is, hiszen a szocialisták - most az elnevezésen ne akadjunk fönn - részországgyűlései vagy az LMP-s, MSZP-s politikusok sorozatos nyilatkozatai az alkotmányozás ügyében újságokban, rádiókban, tévékben kimeríthették a "parlamenten kívüli képviselői munkával összefüggő elfoglaltság"-ot.
A kövéri levonások indoka az volt, hogy az érintett két párt képviselői "deklaráltan" hiányoztak. A kormánypártiak nyilván nem deklaráltan, ezért kerülték el Kövér doktor figyelmét: ugyanis a fideszes és KDNP-s képviselők sem nyüzsögtek az ülésteremben a plenáris viták idején - amit Ujhelyi alelnök szóvá is tett olykor. A szavazásokon persze kötelező volt ott lenniük, különben nem kerülhették volna el a frakcióbéli szankciót.
