A közbeszerzési törvény öt éve született, s a törvényalkotók szándékát jól mutatja már a szöveg bevezetője is: ebben az államháztartás kiadásainak ésszerűsítése, a közpénzek átlátható felhasználása, a közkiadások széles körű, nyilvános ellenőrzésének megteremtése és a verseny tisztaságának biztosítása szerepelt a célok között. Nem mondható, hogy a törvény ötéves története maga a kudarc, ám mint számos jel mutatja, akadnak problémák szép számmal. Emiatt tavaly több ponton is módosítani kellett a törvényt, ami - mint arról hamarosan szó lesz - nem oldott meg minden problémát. Az autópályaterv gazdái például minden további nélkül állíthatták:
nekik egyáltalán nem kell
közbeszerzési pályázatot kiírniuk a gigantikus volumenű feladatokra, elvégre az csak zavarná a munkák ütemes menetét. Erősen valószínűsíthető: a szakértők idővel elénk tárják azon interpretációikat, melyek a napnál világosabban igazolják: felesleges ilyen apró-cseprő ügyekre alkalmazni a közbeszerzési törvényt. Ha a Magyar Fejlesztési Bank vezetőin múlik, semmit nem tudunk meg áprilisig arról, hogy kik is kapják az első kapavágás jogát.
A közbeszerzési törvény alkalmazásának másik tanulsága, hogy az eredetileg megcélzott nyílt eljárások rovására gombamód elszaporodtak a tárgyalásos esetek. Ezek egyik rafinált alfaja, amikor még csak közzé sem teszik a közbeszerzési eljárást, a megrendelő maga választ, azután alkuszik, mit sem törődve azzal, hogy így a törvény eredeti célja vétetik semmibe. A dolog furcsasága azonban az, hogy számos esetben a sürgősségre hivatkozva (például a gyógyszermegrendeléseknél) valóban ki lehet bújni a törvény hatálya alól, ráadásul a buliból kimaradt gyógyszercégek sem sírhatnak, mert akkor legközelebb biztos, hogy nem rúghatnak labdába.
A közbeszerzési szabály nem csupán a közpénzek felhasználóira vonatkozhat, hanem azokra a magáncégekre is, amelyek közszolgáltatók. Ezzel már eleve bajok vannak. Mint tavaly a mobiltelefon-szolgáltatók ügyéből is kiderült, többfajta értelmezés létezik: az egyik szerint - s végül ez bizonyult nyerőnek - a mobilpiac többszereplős, így szó sincsen monopóliumról (ezt ugyanis valójában oligopóliumnak hívják), míg a másik - az Igazságügyi Minisztérium (IM) képviselte - vélemény szerint a limitált szereplőszámú piacokon is érdemes volna alkalmazni a közbeszerzési törvényt, különös tekintettel arra, hogy azok közjavakat, jelen esetben frekvenciákat használnak. A közbeszerzési törvény tavalyi módosítása óta evidencia, hogy a közszolgáltatói tevékenységgel közvetlenül összefügg a közbeszerzés, amennyiben annak tárgya nélkül a közszolgáltató tevékenységet nem lehetne ellátni; ezzel viszont az eddigi gyakorlat szerint majdnem mindent összefüggésbe lehet hozni. Már ha akarják ezt az illetékes szakhatóságok, de mint a mobilcégek esete is mutatja, nem mindig akarják, ők tudják, miért.
A törvény nagylelkű:
elvileg azt is megengedi, hogy a közszolgáltató cégek a közbeszerzési jogszabályt fő tevékenységükkel közvetlenül össze nem függő beszerzéseikre is alkalmazzák. E lehetőség deklarálásának azért van jelentősége, mert ennek hiányában az önkéntes alkalmazók nem tehetnék közzé hirdetményeiket a Közbeszerzési Értesítőben, így gyakorlatilag nem tarthatnának a közbeszerzési törvény szerinti versenytárgyalást. A módosítás azt is rögzíti, hogy aki önként alkalmazza a közbeszerzési jogszabályt, az nem mazsolázgathat a szabályokból, hanem a teljes törvény vonatkozik rá. Így a jogorvoslati eljárás szabályai és a jogkövetkezmények is - fogalmaz egyik tanulmányában Dessewffy Anna, az IM közbeszerzési ügyekben illetékes szakértője. Csakhogy a mobilszolgáltatók például váltig állítják: rájuk a koncessziós szerződések folytán sokkal szigorúbb kritériumok érvényesek, mint ha csak a közbeszerzési törvényt alkalmaznák, hiszen míg ott csak tízszázalékos árelőnyről van szó, addig a mobilcégek fix beszállítói arányt vállalnak, ami a 900-as cégeknél már most ötven százalék. Ehhez hozzátehetjük még azt is, hogy számos kommunikációs cég beszerzési eljárásai során - saját bevallása szerint - gyakorlatilag követi a közbeszerzés szabályait, ám nem formálisan alkalmazza őket, hanem hozzájuk hasonló szabályokat alakít ki, s azután tartja magát saját rendszeréhez. A mobilszolgáltatók egyébként váltig állítják, hogy egy bizonyos eljárási szabály (mondjuk a közbeszerzési törvény által megszabott) kötelezővé tétele kifejezetten csökkentené a versenyt, hiszen egyik elemét iktatná ki.
Nos, a mobilszolgáltatókat nem is sikerült rászorítani a közbeszerzési eljárás alkalmazására, ám más kommunikációs cégek ajánlattevőként már nem kerülhetik meg a törvényes eljárást. Más kérdés, hogy nem mindig járnak sikerrel.
A Posta legutóbbi tenderét,
amit a vagy másfél ezer telephely informatikai összekötésére írtak ki, egyszerűen megsemmisítette a Közbeszerzések Tanácsa mellett működő Közbeszerzési Döntőbíróság. Az indoklás szerint a nyertes PanTel- GTS duó nem teljesítette a tender kötbérre vonatkozó előírásait. Csakhogy az emiatt panasszal élő Matáv-Compaq konzorcium sem. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a tender kihirdetését követően legalább nyolc napot kell várni a szerződés megkötésével, hogy a vesztesek, ha akarnak, panasszal élhessenek. Ezt jelen esetben meg is tették, s most újabb pályázat, illetve a Posta részére több hónapos fejlesztési csúszás következik. Ez azért is érdekes, mert korábban a döntőbizottság érvénytelennek talált egy Matáv-pályázatot is, amelyet az Elenderrel közösen az Országos Nyugdíjfolyósító (ONYF) távolsági számítógépes rendszerére írtak ki, ám annak ellenére, hogy akkor már élt a nyolcnapos szabály (ezt váltig állítják az ONYF vezetői), a döntőbizottság nem látott okot arra, hogy meggátolja a szerződéskötést (a panaszos abban az esetben éppen a PanTel volt). Utólag viszont - még nem jogerősen - megbüntette a nyugdíjbiztosítót kemény hatmillió forintra. Az ilyen esetek kapcsán a kisebb kommunikációs cégek a Matáv szokatlanul nagy érdekérvényesítő erejéről beszélnek, a Matáv pedig az irigységről meg arról, hogy egyesek képtelenek veszíteni.
A közbeszerzéseknek mindig is voltak preferáltjai. Az Ikarust egy titkos, úgynevezett háromezres kormányrendelet arra predesztinálta, hogy ne legyen olyan Volán-pályázat, ahol ne az ő buszai futnának be, igaz, ez elvileg már két éve megváltozott. Más kérdés, hogy - mint azt egy pécsi eset is mutatja - mindig gyanút kelt, ha a megszokott hazai helyett egy drágábbnak tűnő külföldit (adott esetben Mercedes buszokat) választ az önkormányzati tulajdonú busztársaság. (Persze az Ikarus sem járt rosszul a tavalyi közbeszerzési eljárások során, dacára annak, hogy nem is mindig bírta szállítani a megrendelt buszokat, s az sem volt akadály, hogy a mátyásföldi gyárat köztartozásai miatt már két éve kizárták a közbeszerzési eljárás lehetőségéből.)
A közbeszerzési törvény szigorúan megszabja, mely árukra, szolgáltatásokra nem kell alkalmazni. Az már biztos, hogy a parlament által csaknem konszenzussal megszavazott
NATO-beruházások joggal kerülnek ki
a közbeszerzés hatálya alól. A törvény ugyanis rendelkezik arról is, hogy a nemzetbiztonsági vagy honvédelmi érdekkel összefüggő közbeszerzések mentesülnek hatálya alól, ha az Országgyűlés illetékes bizottsága így dönt, s a kivételek között külön is megemlítik a NATO biztonsági beruházási programjának keretében megvalósuló beszerzéseket.
A közbeszerzési eljárások egy másik fontos esetét jelentik a tervpályázatok - lásd a Nemzeti Színház tervezésével kapcsolatos vitákat. Annyi biztos, hogy a közbeszerzési törvény eredeti formájában számos tervtípus megrendelésére nem terjedt ki: speciálisan az építési-engedélyezési tervdokumentáció előkészítésére kötelező volt tervpályázatot tartani, a többi fajta terv megrendelésénél viszont fakultatív volt a közbeszerzés alkalmazása. Ezek szerint számos tervtípust meg lehet rendelni közvetlenül, versenyeztetés nélkül is, ami minimum nem volt összhangban az Európai Unió idevonatkozó irányelvével, és egyébként is indokolatlannak találták a szakértő jogászok. A mostani szabályozás szerint a színháztervek megrendelésére mindazon esetekben kötelező közbeszerzési eljárás folytatása, amikor az ajánlatkérő nem hirdet tervpályázatot. Így a versenyeztetés nélküli megrendelés lehetősége elvileg megszűnt, de azért naivak volnánk, ha azt hinnénk: még megérhetjük, hogy jól egymásnak feszülnek a versengő Nemzeti Színház-tervek.
B. Z.
