Közpénzbefektetések: Lébiztonság

  • Mészáros Bálint
  • 2003. augusztus 7.

Belpol

Ha egy magánszemélynek vagy magánvállalkozásnak nélkülözhető pénze van, abba fektetheti, amibe csak akarja - persze a várt hozamhoz tartozó kockázat vállalásával. De megteheti-e ezt az, aki nem a saját pénzét kockáztatja, pontosabban: ha a szabad pénzeszköz gazdája állami tulajdonú vállalat vagy önkormányzat. A válasz röviden: igen.

Ha egy magánszemélynek vagy magánvállalkozásnak nélkülözhető pénze van, abba fektetheti, amibe csak akarja - persze a várt hozamhoz tartozó kockázat vállalásával. De megteheti-e ezt az, aki nem a saját pénzét kockáztatja, pontosabban: ha a szabad pénzeszköz gazdája állami tulajdonú vállalat vagy önkormányzat. A válasz röviden: igen.Az aktuális brókerbotrány, a K&H Equities-ügy többek között az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Rt. pénzkihelyezésére is ráirányította a figyelmet. (A brókergate-ről lásd: Magyar Narancs, 2003. június 26. és július 17.) Noha az ÁAK végső soron jól járt az üzlettel, az eset újra felvetette: milyen szabályozás vonatkozik az értékpapírpiac résztvevőire, és ezen belül az állami szereplőkre?

Az ügyfelek megbízásait teljesítő befektetési szolgáltatók működéséről a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezik. A jogszabály

nem tesz különbséget

a befektetők között aszerint, hogy állami vagy magántulajdonosról van szó. A befektetők (és a szolgáltatók) védelmére azonban előírja, hogy a szolgáltató köteles tájékoztatni az ügyfelet minden, a szerződés megkötéséhez és teljesítéséhez szükséges információról, így az ügylet kockázatáról is, és e tájékoztatás megtörténtét köteles belefoglalni a szerződésbe. Az elmúlt évek brókercsalásainak ismeretében fontos kitétel, hogy a befektetési szolgáltatónak a megbízásokról nyilvántartást kell vezetnie, és gondoskodnia kell a saját számlás és az ügyfél javára végzett tevékenységéhez kapcsolódó nyilvántartások elkülönítéséről. Az ügyfél tulajdonát képező vagyont kizárólag az ügyfél rendelkezése szerinti célra használhatja fel, azzal sajátjaként nem rendelkezhet. A szolgáltató (például a brókercég) kötelessége az is, hogy az ügyfél a tulajdonában levő befektetési eszközökhöz bármikor hozzáférhessen.

1997-ben jött létre a Befektető-védelmi Alap (Beva); ha a szolgáltató tagja ennek, akkor esetleges felszámolásakor ügyfelei kártalanítást kérhetnek. A követeléseket csak hatmillió forintig veszik figyelembe (ekkor a kártalanítás összege 5,5 millió), az alap tehát elsősorban a kisbefektetők védelmét látja el. A Beva biztosítása nem is terjed ki (többek között) az állam, illetve tartósan száz százalékban állami tulajdonú gazdasági társaság, költségvetési szerv vagy a helyi önkormányzat követeléseire.

Nincs külön szabályozás arra sem, hogy állami tulajdonú gazdasági társaság hogyan forgathatja szabad pénzeszközeit (melyek létrejöttéről lásd Álló pénzek című írásunkat). Az alapító okirat, a szervezeti és működési szabályzat tartalmazhat erre vonatkozó kikötéseket, de a gyakorlatban a mindenkori igazgatóság hatásköre ebben dönteni, függetlenül attól, hogy fölöttük a tulajdonosi jogokat magánszemély(ek) vagy a magyar állam (az ÁPV Rt. vagy valamely minisztérium) gyakorolja. Az utóbbi esetben a kontroll áttételesebb: az ellenőrzés az Állami Számvevőszék (ÁSZ) feladata, végső soron pedig a rossz befektetési stratégiáért, vagyonkezelésért a választások idején az adófizetőknek is módjukban áll "büntetni".

Nem volna szerencsés megkötni a vállalatok kezét, arra kárhoztatva őket, hogy üljenek a pénzükön - mondta lapunknak Máté Dániel, a Pénzügyminisztérium szóvivője. Egyébként a legtöbb állami tulajdonú vállalat állampapírokat vesz, és az igazán nagy gond nem a különféle értékpapírok hozamával szokott lenni. A botrányok akkor törnek ki, ha a papírokba fektetett pénzeket elsikkasztják, hanyagul kezelik, megdézsmálják: azaz ellopják (lásd Volt, nincs című keretes írásunkat) - aminek a legszigorúbb korlátozó jogszabályokkal sem lehet elejét venni.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban (GKM) viszont - az ÁAK Rt. brókerügyi érintettsége okán - szigorítások bevezetésére készülnek. Július 25-én kiadott közleményük értelmében a tárca tulajdonosi irányítása alatt lévő mintegy negyven társaságtól augusztustól az eddigieknél óvatosabb pénzgazdálkodást és befektetési gyakorlatot követelnek meg. Értékpapírként a jövőben kizárólag OECD-tagország által kibocsátott állampapír vásárlására lesz lehetőség, és a cégek csak megfelelő hitelképességű, elismert hitelintézeteknél tarthatják pénzeszközeiket, s befektetniük is csak e körön keresztül engedélyezett. Egyéb befektetési (például határidős vagy opciós) ügyleteket csak fedezeti céllal köthetnek. A társaságoknak ezentúl legalább negyedévente cashflow-tervet kell készíteniük, melyet kötelesek bemutatni a tulajdonosi jogok gyakorlójának.

A követelményrendszer bevezetését egyébként is tervezték, az elmúlt hetek eseményei azonban felgyorsították e folyamatot - tudtuk meg Rotyis Józseftől, a GKM vagyonpolitikai főosztályának vezetőjétől. Első lépésként gyors és rugalmas módszerrel (mondjuk alapítói határozattal) próbálják a társaságokat a biztonságosabb befektetések felé terelni, és idővel jogszabályi szigorítások kezdeményezésére is sor kerülhet.

A költségvetési szerveknél más a helyzet. Az államháztartási törvény értelmében költségvetési szerv - a Kincstár kivételével - nem vásárolhat értékpapírt. (Kivéve, ha a felügyeletet ellátó szerv a pénzügyminiszter egyetértésével engedélyezi, hogy az adott intézmény valamely gazdasági társaságban értékpapírvásárlással szerezzen részesedést, maximum a vagyoni hozzájárulás mértékéig vállalt felelősséggel.) A pénzforgalom a kincstárnak a Magyar Nemzeti Banknál vezetett számláján - vagyis átlátható módon - bonyolódik.

Az önkormányzatok viszont ugyancsak mérlegelhetnek a különböző befektetési lehetőségek között. Az ÁSZ júniusban, még a K&H Equities-botrány kirobbanása előtt közzétett vizsgálata szerint az önkormányzatok pénzügyeit

a kockázatkerülő magatartás

jellemzi, amit jól mutat az is, hogy az utóbbi években befektetéseikben nőtt az állampapírok aránya, illetve (lényegesen kisebb arányban) jól "bejáratott", alacsony kockázatú befektetési jegyeket is vásároltak. (A kötelezően előírt gazdasági programot ugyanakkor az ellenőrzött önkormányzatok 56 százaléka nem dolgozta ki; ennek következtében eseti megbízásokra került sor, melyek döntés-előkészítési folyamatát nem szabályozták - Napi Gazdaság, július 8.). Nem tudhatjuk, hogy milyen lett volna az összkép, ha a vizsgált 32 önkormányzat között Kőbánya is szerepel. Budapest X. kerülete ugyanis várhatóan 2,7 milliárd forintot (vagyis éves költségvetésének mintegy 15 százalékát) bukik a K&H Equities Rt.-vel kötött szerződésen - feltéve, ha a K&H Bankkal nem tudja rendezni követeléseit.

Fővárosi szinten az erre vonatkozó szabályokat mindig az éves költségvetési rendeletben rögzítik. Ennek értelmében Budapest átmenetileg szabad pénzeszközeit (az állami költségvetésből származó hozzájárulások és támogatások kivételével, melyek értékpapírba fektetését az önkormányzati törvény egyébként is tiltja) államilag garantált értékpapírokba, MNB-kötvényekbe fektetheti, valamint számlavezető pénzintézeténél betétként lekötheti - tájékoztatta a Narancsot Madarász Aladár, a közgyűlés pénzügyi bizottságának alelnöke. Lehetőség van továbbá nem számlavezető pénzintézetnél történő betételhelyezésre, illetve kereskedelmi kötvény vagy bankgarantált értékpapír vásárlására is, de erre csak a főpolgármester által megállapított tételes limiteken belül van mód, amiről negyedévente - utólag - tájékoztatni kell a pénzügyi bizottságot.

A rossz befektetéseikkel magukat megégető önkormányzatok kapcsán Madarász Aladár kifejtette: a kerületek gazdálkodásába a fővárosnak nincs beleszólása, és a pénzkihelyezések összehangolására egyeztetés sincs közöttük. Mindezek ellenére nem gondolja, hogy feltétlenül törvényi szabályozásra volna szükség, hiszen az egységes jogszabály nem differenciál kellően a tehetősebb és a többségükben amúgy is forráshiányos önkormányzatok között. Egy pénzügyi-gazdálkodási rendszert egyébként sem lehet mindenre kiterjedően szabályozni; illetve lehet, de azt hívták tanácsrendszernek - tette hozzá.

A K&H Equities gyanús üzelmei után azonban felmerülhet, hogy mi a helyesebb: szigorítani a törvényeken, hogy akár a hozamok csökkenésének árán is biztosabb helyen fialjon a közpénz, vagy rendületlenül bízni abban, hogy az adóforintok fölött diszponálók józan ítélőképességük birtokában döntenek a kihelyezésekről. A jelenlegi szabályozás amúgy nem rossz; és különben is, ha valaki lopni akar, nincs az a szigorú(bb) törvény, ami megálljt parancsolhatna neki.

Mészáros Bálint

Volt, nincs

A hírhedtté vált brókerügyek közül a Lupis Brókerháznál és a Globexnél fordult elő, hogy a tranzakcióknak a magánbefektetőkön kívül állami intézmények, illetve önkormányzatok látták a kárát.

Az Ybl Bank csődje, valamint ennek folyományaként a Gyomaendrődi Vállalkozói Takarékszövetkezetben elhelyezett betéteinek elvesztése miatt a Lupis Brókerház Rt. 1992-re fizetésképtelenné vált. Esedékes kötelezettségeinek teljesítésére forrásokat vont be oly módon, hogy - határidős visszavásárlást vállalva - állampapírokat adott el, melyeket a megbízók letétként a Lupisnál hagytak. A szerződésekben szereplő értékpapírokkal a brókercég azonban jó néhányszor nem is rendelkezett, s meglétük bizonyítására hamis letéti igazolásokat készített. E konstrukciók révén Lupis József több költségvetési intézménytől és vállalkozástól több száz millió forintot "vett kölcsön". A brókercég 420 millió forint névértékű államkötvényt adott el az OTP Banknak úgy, hogy a papírok az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság tulajdonát képezték, s csak letéti őrzésben voltak Lupiséknál. A botrány 1994 februárjában tört ki, és ekkor vált nyilvánossá a károsultak listája. A Magyar Honvédség 831 millió, a MÁV Rt. 870 millió, a Belügyminisztérium 111 millió, az Országos Közoktatási Intézet 154 millió forinttal ragadt benn a brókercégben. A teljes kár több mint 3 milliárd forintra rúgott, melynek kétharmada később különböző utakon (elsősorban a cég ingatlanjaiból) megtérült. Lupis Józsefet 1998-ban hatévi börtönbüntetésre ítélték.

A Globex cégcsoport luxusingatlanok tervezésére, kivitelezésére és értékesítésére jött létre. Kezdetben a beruházásokat bankhitelekből finanszírozták, majd 1993-ban, a növekvő pénzigények kielégítésére megalapították a Globex Brókerház Rt.-t. A cég vezetői a befektetők pénzét a Globex adósságainak továbbgörgetésére használták, nem létező értékpapírokat vettek, a cég pénzügyi helyzetéről hamis igazolásokat bocsátottak ki. A vállalatbirodalom 1998-ban omlott össze: ekkor tudták meg a befektetők, hogy nem látják viszont a pénzüket. A cégcsoport 7,2 milliárd forinttal károsított meg önkormányzatokat és kisbefektetőket. Sopron több mint hárommilliárd, a XI. és a XII. kerületi önkormányzat 500-600 milliós veszteséget könyvelhetett el. Vellai Györgyi cégvezető, valamint a tulajdonos Vajda László ellen folyó büntetőeljárás jelenleg bírósági szakaszban van.

Álló pénzek

Átmenetileg szabad pénzeszköz számos módon "keletkezhet". A fejlesztésre vagy meghatározott célra átutalt költségvetési pénzeket sokszor csak később használják föl - elég a különböző állami nagyberuházásokra költendő milliárdokra gondolni. Jellemző eset például az is, amikor egy közbeszerzési eljárás megindításának az a feltétele, hogy meglegyen a szükséges fedezet; de jelentősebb összeg maradhat állami szervnél mondjuk egy sikertelen vagy részben sikertelen pályázat kiírása után is; és pénz jöhet vissza egy meghiúsult üzlet esetén is.

Neked ajánljuk