Akár külön mellékletben is lehetne tárgyalni az UD Zrt.-botrány folyományaként tett följelentések, illetve elutasítások, meggyanúsítások, vádemelések és perek sorát, annyi van belőlük. Hely hiányában és az áttekinthetőség kedvéért az alábbiakban csak az MDF-politikusokkal szembeni eljárásokra, közülük is csak háromra koncentrálunk. Egyrészt arra a tavaly márciusban kezdődött büntetőperre, amelyben két volt szocialista politikussal együtt ülnek a vádlottak padján személyes adattal való visszaélés vádja miatt, másrészt két olyan személyiségi jogi perre, amelyekben a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria felülvizsgálati szervként hatályon kívül helyezte az első és a jogerős másodfokú ítéletet, és a bennük elmarasztalt vádlottat - jogsértés elkövetésének hiányában - mindkét esetben fölmentette.
Csapás és ellencsapás
Bár 2008 őszén minden erről szólt, talán nem árt felidézni: több hónapos titkosszolgálati feltáró munka után a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) vezetője, Laborc Sándor feljelentést tett az Országos Rendőr-főkapitányságon lőfegyverrel visszaélés, magántitok jogosulatlan megismerése és államtitok megsértése gyanújával az UD Zrt. két tulajdonosa, Horváth József és Tóth János, illetőleg a cégnek dolgozó két egykori titkosszolgálati munkatárs ellen. (Részletesen lásd: Védvári vitézek, Magyar Narancs, 2009. július 30.) Szeptember 10-én a Nemzeti Nyomozó Iroda házkutatást tartott hat helyszínen, ahol többek között számítógépeket és adathordozókat foglaltak le. A rendőrség az NBH konkrét személyekre vonatkozó feljelentése ellenére ismeretlen tettes ellen indított nyomozást államtitoksértés, magántitok jogosulatlan megismerése és számítógépes rendszer feltörése miatt, de ez igen gyorsan lezárult, eredménye nem lett. A "nagy" UD-ügyet ezen a ponton el is hagyjuk, és csak jelezzük: hatóságilag soha, semmilyen formában nem vizsgálták meg, hogy például a cég miért készített közel nyolcvan személyről környezettanulmányt (például Bajnai Gordonról is), miért tett előkészületeket egy belvárosi ügyvédi iroda lehallgatására (és hogy lehallgatta-e végül), mire használták a cégnél lefoglalt poloskákat, miért és hogyan szerezték meg a MÁV ABE biztosítottainak az adatait, valamint hogy alkalmaztak-e erőszakot adósságbehajtásoknál.
Fotó: Sióréti Gábor
Érdemben soha nem vizsgálták az MDF-es szálat sem. Pedig az UD Zrt. "megfigyelési", "lehallgatási", "adatlopási" botrányából viszonylag gyorsan Dávid Ibolya- (és Herényi Károly-)ügy lett. Az MDF akkori elnökének, Dávid Ibolyának ugyancsak szeptember 10-én máig ismeretlen személyek egy CD-t juttattak el. Ez egy - mint utóbb kiderült, az NBH által lehallgatott - telefonbeszélgetést tartalmazott az UD Zrt. egyik vezetője, Tóth János és az OTP elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor között. A később "szervuszelnökuras" hívásként elhíresült párbeszédben Tóth Csányi állásfoglalását kérte abban, hogy a cég teljesítse-e azt a felkérést, hogy próbáljon kompromittáló anyagokat szerezni Dávidról. Tóth arról tájékoztatja Csányit, hogy a munkát Tombor Andrástól (Orbán Viktor egykori külpolitikai tanácsadója) kapta, és hogy az akció mögött "a Stumpfék állnak", akik azt szeretnék, ha az általuk favorizált Almássy Kornél (az MDF korábbi alelnöke) legyőzné Dávidot a párt esedékes tisztújításán.
Az MDF elnöke szeptember 12-i sajtótájékoztatóján - a Fideszt sejtetve a puccskísérlet mögött - tárta nyilvánosság elé az esetet. (A telefonbeszélgetést a hvg.hu tette fel a honlapjára, a szereplőket és a beszélgetőket abból azonosíthatta először a szélesebb köz; más kérdés, hogy a sajtótájékoztató anyagából is könnyen rájöhetett bárki, ki lehet az akciót állítólag "pénzelő" S., aki az Orbán-kormány egyik minisztere volt.) Dávid Ibolya ezzel egy időben bejelentést tett az ügyészségen is, amely azonban igen gyorsan túllépett a csatolt hangfelvétel tartalmán. A vádhatóság szerint bár a telefonbeszélgetés felveti a magántitok jogosulatlan megismerésének előkészítését, a hatályos jog értelmében nem büntethető. Az ügyészség egy lépést sem tett azért, hogy kiderítse: volt-e "rádolgozás" Dávid Ibolyára és pártbéli követőire, hogy róluk "terhelőket" szerezzenek. Dávid Ibolya az ügyészség elutasító válaszát megpanaszolva éppen a "tényállás tisztázására" tett hatósági erőfeszítés hiányát kifogásolta. Meglehetősen sajátos körülmény az is, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság 2008. szeptember 15-én még feljelentéskiegészítést rendelt el az ügyben - ám a főügyészség három nap múlva már el is utasította Dávid bejelentését.
Menetiránnyal szemben
Dávid Ibolyát ezek után Almássy Kornéltól kezdve Tombor Andráson és Stumpf Istvánon keresztül az UD Zrt. vezetőjéig mindenki beperelte hitelrontásért - miközben mind Csányi, mind Tóth elismerte, hogy a felvétel valódi, azon ők hallhatók. Tombor és Stumpf váltig hangoztatta, hogy nekik semmi közük az egészhez - mégsem nyújtottak be keresetet az UD ellen, holott eredetileg nem Dávid Ibolya, hanem a cég egyik vezetője mondott róluk mindenféle csúnyaságokat. Jól jellemzi a viszonyokat, hogy abban a perben, amelyet Tombor András indított jó hírnevének megsértése miatt Dávid Ibolya ellen, a tanúként meghallgatott Tóth János félinformációkon alapuló téves tájékoztatásként értékelte a Csányinak telefonon mondottakat - a jelenleg is zajló Dávid- Herényi-Szilvásy-Tóth-perben ugyanakkor elhangzott, hogy az UD vezetői Tombort "törzsvásárlójuknak" nevezték.
Az ellene többnyire a jó hírnév megsértéséért indított pereket Dávid Ibolya elveszítette: Tóth Jánost azzal sértette meg, hogy nyilvánosságra hozta a hangfelvételt, hasonlóképpen Tombor Andrást és Almássy Kornélt is. Ám az utóbbi kettő ügy megjárta a harmadfokot is, és mindkét fellebbviteli fórum úgy döntött, hogy a felperesek keresete megalapozatlan. Tavaly szeptember 21-én a Legfelsőbb Bíróság (LB) helyezte hatályon kívül a Dávidot elmarasztaló és Tombornak kedvező első- és másodfokú ítéletet, idén januárban pedig a Kúria tette ugyanezt az Almássy-Dávid-ügyben. Az első- és másodfok szerint Dávid Ibolya elkövette a terhére rótt bűnt a felvétel nyilvánosságra hozatalával, a harmadfok szerint nem. A Kúria indoklása szerint a felvétel valódiságát maguk az érintettek (Tóth és Csányi) sem tagadták, és Dávid Ibolya a következtetéseit (hogy ti. az MDF életébe törvénysértő módon akarnak belenyúlni kívülről, és aki ennek MDF-tagként a részese, az méltatlan a politizálásra) ennek alapján vonta le. Sőt a Kúria abban is állást foglalt, hogy Dávidnak "saját személye és politikai pozíciója, valamint tisztessége védelme érdekében" joga volt a nyilvánossághoz fordulni, és az esetről a véleményét, értékítéletét, politikai következtetéseit elmondani. (Nota bene: Dávid Ibolya már az őt ért első támadások után is pontosan azzal védekezett, hogy törvénytisztelő politikusként ugyan mi mást tehet, mint hogy a nyilvánossághoz és az ügyészséghez fordul.)
Az LB és a Kúria döntésének van egy másik fontos mozzanata: az UD-botrány Dávid Ibolya- és Herényi Károly-üggyé fordításának lényegi pontja, hogy Tóth János a nevezetes hangfelvételen voltaképpen összevissza beszélt. (Nem mellesleg és általánosságban: meglehetősen életszerűtlen, hogy egy cégvezető pont a legnagyobb megrendelőjének hadovál felelőtlenül, ráadásul igencsak súlyos dolgokról.) A Kúria úgy látta, nem állapítható meg egyértelműen, hogy a beszélgetés egy félreértésen alapult; az viszont biztos, hogy ennek tisztázására az érintett személyek autentikus tanúnak nem tekinthetők. Márpedig a két per Dávidot elmeszelő első- és másodfokú ítélete részben arra épült, hogy - amint erről szó volt - Tóth János utólag puszta félreértésként emlékezett a Csányi Sándorral folytatott beszélgetésére. (A januári Kúria-döntés után Almássy Kornél ügyvédje kilátásba helyezte, hogy akár Strasbourgig is elviszik az ügyet.)
Kinek a hátába?
A jelenleg futó négyes - a kormánypárti sajtó szép megfogalmazásában: a "Szilvásy és társai elleni" - per a múlt héten jutott túl a vád- és védőbeszédeken. A lényeget tekintve új dolgok nem hangzottak el: mind a vád, mind a védelem az évek során már megismert szempontjait hangoztatta. Az utóbbi számára immár két, a védencei számára kedvező fellebbviteli döntés is iránymutató lehet; a fentebb ismertetett harmadfokú ítéletek ráadásul a védelem egyik fő elemét erősíthetik, amennyiben mind Zamecsnik Péter, mind Helmeczy László (Dávid Ibolya, illetve Herényi Károly védője) a vád és a sértetti oldal állításainak ellentmondásaira, következetlenségeire igyekszik rámutatni.
A Helmeczy védőbeszédében előkerült "kötőtűs fordulat" tavaly szeptemberben - amikor Giró-Szász Andrást, a Századvég Alapítvány volt ügyvezető igazgatóját, jelenlegi kormányszóvivőt hallgatták meg tanúként - jószerivel mínuszos hír volt, noha akár az egész UD-MDF-sztori kulcsa is lehet. Akkori vallomása szerint Giró-Szász felfigyelt Dávid egyik kijelentésére, miszerint "a hátamba döfnék a kötőtűt"; és mivel ezt a fordulatot Giró-Szász nem sokkal azelőtt egy Almássyval és Tomborral folytatott beszélgetésben használta, a volt igazgató gyanakodni kezdett, hogy Dávid Ibolya birtokában több telefonos anyag is lehet. A történet innen kétfelé válik: ahogyan Giró-Szász és ahogyan a többi érintett emlékszik az eseményekre. Ami biztosnak tűnik: Giró-Szász felhívta Somogyi Zoltánt (a Political Capital akkori egyik vezetőjét, Dávid Ibolya tanácsadóját), és közbenjárását kérte, hogy találkozhasson a pártelnökkel. Hogy mindez mikor, milyen körülmények között történt, és hogy ezen a találkozón miről esett szó, abban már eltérnek az emlékek. Somogyi szerint a rendkívül zaklatott Giró-Szász beijedt, és karrierje megóvása érdekében arra kérte Dávid Ibolyát, hogy az ügyet Almássy visszaléptetésével mielőbb zárják le, és több hangfelvétel ne kerüljön nyilvánosságra. A kormányszóvivő szeptemberben ezt az interpretációt határozottan cáfolta a bíróságon.
Helmeczy László (akinek, ellentétben a laikus közönséggel, hivatalból ismernie kell a teljes UD-ügyet) védőbeszédében mindenesetre érdekes történet sejlett föl. A vélelmezett (bár nem ismert) "megrendelők" eszerint elégedetlenek voltak Almássyval, és idővel belátták, hogy rossz lóra tettek - pedig meglehetősen sokat, kétmilliárd forintot kívántak az MDF átvételébe invesztálni. (A "befektetési szándékról" az MDF-ben többen is tudtak: például amikor Boross Péter magyarázatot kért a szóbeszédekben szereplő összegről Almássytól, és azt nem kapta meg tőle, megvonta tőle a támogatását - holott Borossnak eredetileg nem lett volna ellenére egy kis vérfrissítés a párt élén.) Az ügyvéd Tombor egyik megjegyzésére utalt (az nem derült ki számunkra világosan, hogy melyik telefonbeszélgetésből idézett), miszerint "nem szeretném, hogyha valaki úgy gondolná egy ponton túl, hogy önmaga erejéből jutott oda, ahol van. Mindenki meztelenül jött a világra, csak ezt néhányan elfelejtik. Mindig rosszkor szokták elfelejteni."
Ha mindezt továbbgondoljuk, oda lyukadunk, ami már a lázas 2008-as őszi napokon is felmerült (fölvetettük mi is). A telefonbeszélgetés nyilvánosságra kerülése nem csak azért okozhatott pánikot, mert egy esetleges puccskísérlet lelepleződött. Okozhatott azért is, mert néhány résztvevő esetleg - okkal vagy ok nélkül - úgy érezhette: a botrány kipattanása után annak a gyanújába keveredhet, hogy pártot gründol a jobboldalon. Ahol, ugye, a már akkor érvényes axióma értelmében csak egyetlen párt létezhet - márpedig ha valaki erről mást gondolt, világos, hogy ezt csak kinek ellenében gondolhatta.
