A nemzet reménybeli trafikosai, a Lázár Jánossal csodálatos barátságot ápoló Continental cég helyre kis közleménnyel lepte meg a minap a széles lakosságot, melyben – egyebek mellett – tudatja, hogy:
„A Continental Dohányipari Zrt. már meg sem lepődik azon, hogy az elmúlt napokban több olyan cikk is megjelent a sajtóban, amelyik a magyar tulajdonú dohánygyárhoz »köthető« dohánykoncessziós nyertesekről ír – »természetesen« más dohányipari szereplőhöz köthető trafikosokról egyetlen szó sem esett eddig.
A Continental Dohányipari Zrt. egyelőre nem kíván ujjal mutogatni azokra a pályázókra, akik multinacionális cégekhez köthetőek, és nyertek is a dohánykoncessziós pályázaton, de felhívja a figyelmet arra, hogy szép számmal vannak ilyenek is; sőt a multinacionális gyártók aktívan (a sajtó támadásaitól nem zavartatva) szervezik is a nyertes trafikosokat – a saját hasznukra…”
| ||
Vagy úgy, nem akarnak ujjal mutogatni? Akkor miről beszélnek? S miért nem akarnak ujjal mutogatni? És mi az, hogy egyelőre? Mi olyan van még ebben a trafikdiszóságban, aminek tudására éretlen a magyar? Vagy talán attól félnek, hogy úgy járnak, mint a Magyar Nemzet a fideszes Puchhal, hogy kiderül, mégsem annyira multi az a multi?
Valójában persze arról van itt szó, amit e formás mondatban panaszol fel e közlemény: „Miért kell ’óriási szenzációként’ tálalni azt a tényt, hogy számos – ahogy a sajtó fogalmaz –, a ’céghez köthető’ személy is nyert a pályázaton”?
Magyarul, ha rólunk kiderült, hogy umbuldáztunk, gyorsan kenjük rá másokra is, de úgy, hogy ne lehessen számon kérni. Csak annyi maradjon meg a fejekben, hogy: oh, hát persze, benne voltak a multik is nyakig. Nos, mi a multizással megvárnánk, míg valóban ujjal mutogat a Continental.
Addig viszont úgy vagyunk vele, mint mindenki ebben az országban: pontosan tudjuk, hogy kiknek a műve a trafikgyalázat.
