Mégis lesz Liget Budapest – állítja a miniszteri biztos

  • Hamvay Péter
  • 2014. november 13.

Belpol

Hoppál Péter államtitkár szkeptikus, Baán László szerint viszont nincs semmi gáz a gigaberuházással.

Korábban is feltűnt, hogy nem tartalmazza a 2015-ös költségvetési törvénytervezet a Liget Budapest költségvetését. Pontosabban csupán 8,8 millió forint szerepel külön soron, ami – tekintve, hogy Baán László miniszteri biztos korábbi nyilatkozatai szerint körülbelül 15-20 milliárd forintra lenne szüksége jövőre a projektnek – bízvást mondható semminek, vélhetően még a Városliget Zrt. működésére sem elég. Amikor Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkárnál egy sajtótájékoztatón rákérdeztünk az ügyre, azt a választ kaptuk, hogy a büdzsé még nincs elfogadva, és év közben is lehet forrást átcsoportosítani a feladatra. Az ATV-ben azonban már arról beszélt: ötven százalék, hogy elindul jövőre a Liget projekt, mert még nem döntött a kormány a 2015-ben szükséges 18-19 milliárd forint odaítéléséről.

false

Baán László miniszteri biztos azonban sem akkor, sem most nem nyugtalankodik: a Narancsnak azt mondta, feltehetően a rendkívüli kormányzati intézkedések keretéből biztosítja majd év közben a kormány a projekt folytatásához szükséges forrásokat. Nem történt ez másként idén sem – emlékeztetett a Szépművészeti Múzeumot és a Magyar Nemzeti Galériát is igazgató szakember, aki szerint 1,9 milliárd forintot kaptak a projekt előkészítésére 2014-ben. Ebből bonyolították le a hatástanulmányok elkészítéséhez szükséges közbeszerzéseket, és a most futó, várhatóan idén decemberben záruló nemzetközi építészeti tervpályázatot. És ebből a pénzből történt meg a Szépművészeti Múzeum Román csarnokának, illetve a múzeum gépészeti felújításának a tervezése.

Hoppál Péter

Hoppál Péter

Fotó: MTI - Kovács Attila

Minisztériumi forrásaink szerint a bejelentés Hoppál Péter egyéni akciója volt; úgy tudják, hogy Baán már megegyezett a támogatásról Lázár Jánossal, és 18,8 milliárd forintot kért a projektre. A kormány valóban nem döntött, várhatóan január–februárban születik meg a határozat. Valószínűleg 15 milliárd forintot ítélnek a projektnek a nyílt végű, rendkívüli kormányzati intézkedésékre szánt keretből. Forrásaink hangsúlyozzák: kulturális területen bázisalapra tervezték a büdzsét, hogy tartani tudják a Brüsszel által elvárt, a GDP 2,4 százalékát meg nem haladó államháztartási hiányt – éppen ezért minden jelentősebb pluszforrásról jövőre lesz döntés.

Azt már március elején, a tervpályázatot bejelentő sajtótájékoztatón belengette Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, hogy zömében közpénzből, nem pedig – mint korábban tervezték – uniós támogatásból épül majd a Liget Budapest. Azt már Baán nyilatkozta a Narancsnak, hogy 2015-ben el kell készülni az öt múzeum engedélyes terveinek. Ezenkívül kiírják a Városliget megújítását célzó tájépítészeti pályázatot, s az év végére elbontják a fölöslegessé vált épületeket: a Petőfi Csarnokot és a ma leginkább raktárnak használt, az egykori Hungexpo által a Ligetben felejtett épületeket. Az építkezés a tervek szerint 2016-ban kezdődik, az átadást 2018-ra tervezik.

Az épületegyüttesben a Néprajzi Múzeum, a FotóMúzeum Budapest, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeinek egyesítése érdekében felépülő Új Nemzeti Galéria, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a Magyar Zene Háza és a Magyar Építészeti Múzeum kap majd helyet.

A projekt, ha némi csúszással is, de folytatódik, mert az egyik legfontosabb cél a Budavári Palota és a Kossuth téri egykori Kúria épületének kiürítése. Ehhez azonban a kormánynak előbb gondoskodnia kell a Magyar Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum elhelyezéséről.

Korábban Baán Lászlóval és Szemerey Samu urbanistával vitatkoztunk a gigaberuházás értelméről, páros interjúnkat lásd itt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.