Magyar Narancs: Mikor dőlt el, hogy az MDF önálló főpolgármester-jelöltet állít?
Katona Kálmán: Véglegesen akkor, amikor ismertté vált a két nagy párt jelöltjeinek a neve.
MN: Felmerült az együttműködés a Fidesszel?
KK: Körülbelül egy hónappal ezelőtt volt egy választmányi ülés arról, hogy Budapesten és a megyeszékhelyeken törekedjünk önálló jelöltek állításra. Jó ideig nem zártuk le ezt a kérdést, hátha létrejöhet valamiféle jobboldali összefogás. Mindenesetre megvártuk, mire jut a többi párt. Fontos volt például, hogy Demszky Gábort csak az SZDSZ vagy a két koalíciós párt közösen támogatja-e. Volt ugyanis olyan mérésünk, ami szerint Demszky közös indítása esetén nekem jobbak az esélyeim a szavazatszerzésre, mint akkor, ha az MSZP is állítana főpolgármester-jelöltet.
MN: Ez mivel magyarázható?
KK: Demszky liberális politikus, és az MSZP-szavazók nem annyira elégedettek a munkájával, mint a szabaddemokraták. Nem minden szocialista választó szavaz majd rá. A közös jelöltség ugyanis nem jelenti automatikusan azt, hogy a választók követik a megállapodást aláírók ajánlását. Egyik fő célunk persze a saját szavazóbázis szélesítése, de úgy gondolom, mivel van egy erős baloldali jelölt és van egy markáns rendpárti jobboldali induló, ebben a mezőben nemzeti liberálisként, egy korszerű konzervatív értékrenddel van keresnivalóm. Ha a választó fejével gondolkodom és azt keresem, hogy ki tudná ezt a várost gatyába rázni, akkor magamat választanám.
MN: Az országgyűlési választások kampányában az MDF jól megkülönböztette magát a riválisoktól. A főpolgármesteri kampánya mitől lesz egyedi?
KK: A Zöldebb Budapestért programtól. Mindent erre fűzünk föl, a közlekedéstől az energetikáig, tehát nem csak parkokról, levegőről, porról meg zajról beszélünk. A környezetvédelemhez nagyon sok minden tartozik a megújuló energiáktól a hulladékgazdálkodáson keresztül a vízgazdálkodásig. Innen közelítek minden kérdéshez, mondjuk a panel- vagy energiatakarékossági programhoz, a közlekedésről nem is beszélve. A kötött pálya, a buszsáv, a belvárosi forgalom problémája mind-mind zöldkérdések is.
MN: Bemutatkozó sajtótájékoztatóján arról is beszélt, hogy tömegközlekedés helyett közösségi közlekedést szeretne. Mi a különbség? Nem puszta bűvészkedés ez a szavakkal?
KK: Csúcsidőben a főbb járatokon - 1-es, 4-es villamos stb. - mindig jelentős az utaslemaradás. Ezt a helyzetet kell komfortosabbá tenni. Évek óta beszélünk a P+R parkolókról, a Kacsóh Pongrác útiról például, de egy kapavágás nem történt. Az elővárosi vasúti forgalomban is rengeteg lehetőség van. Rákosligeten ott a placc a vasútállomásnál; ha három kamera vigyázná az autókat, tízszer annyian hagynák ott a kocsijukat, hiszen Rákosliget és a Nyugati pályaudvar között alig 15 perc a menetidő. Ezek megoldásához nem kellenek hatalmas beruházások. Vagy itt vannak a fel nem szedett villamossínek: senki nem tudja megmagyarázni, miért nem jár a 44-es, vagy miért jár a 67-es vonalán villamospótló busz, amikor a 62-es villamos példája is igazolta, hogy ha tehetik, egyre többen térnek át a villamosra. A tömeg- és a közösségi közlekedés közötti különbséget azzal szoktam érzékeltetni, hogy ha a jobbik öltönyömmel jövök be busszal, villamossal vagy metróval a belvárosba, akkor még mindig a jobbik öltönyöm van rajtam, amikor leszálltam. Most ez nem így van, mert nagy a tömeg és szennyezettek a járművek. Összességében is azt mondhatom: a kis, praktikus ügyek felől nyitnék, és viszonylag keveset akarok foglalkozni olyan víziókkal, mint hogy mondjuk hogyan lehet hosszában hidat építeni a Dunán.
MN: Két új hivatali tisztséget hozna létre: a városigazgatóit és a főenergetikusit. Miért?
KK: Most mi van a városházán? Bizottságok szavaznak sűrű program szerint vízművekről, csatornákról, áramszolgáltatóról stb., pedig ezek komoly szakmai hozzáértést igényelnek Nem látni a téma igazi gazdáját; egy osztályvezetőhöz tartozik az egész, igazi, komoly szakmai vélemény az ügyosztályok részéről szinte soha sincs. Bécsben a városigazgató az infrastruktúra-üzemeltetésért és a fejlesztésért felel, az utak is ide tartoznak. Nálunk nincs közútkezelési szabályzat sem - mégpedig azért nincs, hogy ne lehessen rendesen számon kérni. Egy ilyen szabályzat azt határozná meg, hogy milyen ütemezésben, hány évenként mit kell tenni az utakkal. A kátyúmizéria lényege éppen abban áll, hogy nem egy koncepció keretén belül kezelik a problémát, hanem eseti lukbetömések zajlanak. Ennek sincs gazdája.
Négy éve hajtogatom, hogy nincs főenergetikusa a városnak. Részt vettem a villamosenergia-törvény készítésében, s az elsők között tettük be a feljogosított fogyasztói körbe az önkormányzatokat. Amikor a Magyar Villamos Művek elnök-vezérigazgatója voltam, magam ajánlottam Miskolcnak fűtéskorszerűsítést és egy kombinált ciklusú erőművet, mert ők feljogosítottként szabadon vehetnek áramot akárhonnan. Miskolc tavaly 1,2 milliárd forintot takarított meg a távfűtésen - mert volt egy erre fogékony ember, aki ezzel foglalkozott. A városházán nincs ilyen ember; nemhogy főenergetikus, energetikus sincs. A városházán ez a téma nem létezik, pedig itt 100 milliós nagyságrendről van szó, a közvilágításról, a közintézmények fűtéséről, a távfűtésről. Versenyt kellene generálni. Ezzel amúgy mindenki tisztában van, ám valahogy mégsem jutott rá figyelem.
MN: A főpolgármester-helyettesek munkaköri leírásában nincs benne, hogy ki melyik területért felel?
KK: Benne van. 'k azonban politikusok, rengeteg más feladatuk van. Az utakért, a közművekért, az infrastruktúráért felelős helyettes nem operatív vezető. A városházi apparátust sem a főpolgármester, hanem a főjegyző irányítja. A főpolgármesterség stratégiai irányítás, de a kritikus helyeken operatív irányítókra van szükség.
MN: Mind Demszky Gábor, mind Tarlós István, mind ön úgy véli, a Budapestre vonatkozó törvényi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy egy főpolgármester jól dolgozhasson. Ön hozzátette, hogy azért persze lehetne jobban dolgozni. Miben látja az eredményes munka legfőbb gátját?
KK: A kétszintű önkormányzati rendszerrel 23 köztársaság keletkezett, melyekre a főpolgármesternek nincs kellő befolyása. De ezzel nem lehet mit tenni, mert a törvény megváltoztatására pillanatnyilag nem látok esélyt. Ami ellenben nagy hiba, hogy a kerületek és a főváros között nincs folyamatos kapcsolat. Amikor 2002-ben bekerültem a Fővárosi Közgyűlésbe, úgy képzeltem, van valamiféle kerületi egyeztető fórum legalább havonta. Mert az utak, a parkok gondjainak megoldása ezt igényelné, hogy össze lehessen hangolni a különböző elképzeléseket. Azt hiszem, Demszky Gábor ebben nagyon rossz. Ha néha elmegy egy kerületbe valamiért, az hír és az újságok címoldalára kerül. Ez nem normális. A bécsi polgármester mindennap másik kerületbe megy sörözni délutánonként, mert a folyamatos kontaktust mindennél fontosabbnak tartja. Vitathatatlan, hogy a jelenlegi nagyon rossz törvényi struktúrában nehéz a várost vezetni, de mindent nem lehet erre fogni. Budapesten rengeteg a megoldandó probléma, és emiatt folyamatos tárgyalásra van szükség a kerületek és a városháza között.
MN: Ön a környezetvédelmet állítja kampánya középpontjába. Időről időre megteszik ezt különböző politikai erők, megfuttatják a párt szakpolitikusát, hogy aztán a választások másnapján ő meg a zöldügy is újabb négy évre talonba kerüljön. Mi a garancia arra, hogy az ön húzása nem egyszerű kampánycsali?
KK: A szakmai előéletem. A környezetvédelem nagyon fontos terület számomra, és bár nincs közvetlen összefüggése a jelölésemmel, régi ambícióm teljesült, hogy az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának én lettem az elnöke. Annak idején a balatoni bringakörút kezdeményezője voltam. Az általam szorgalmazott kötött pályás fejlesztések tipikusan környezetvédelmi ügyek. Az MVM-nél leállítottuk a szenes erőműveket, és áttértünk korszerűbb, környezetbarát technológiákra. De MVM-es koromban erős környezetvédelmi klubot szerveztem, Paksról három-négy havonta tartottunk fórumot környezetvédőkkel, hogy az atomerőmű működését meghosszabbítsuk-e vagy sem. A hét végén sikerült Visegrádon végigmennem a mountain bike maratonon, ami ilyen sáros időben nagyon erős bizonyítéka környezetvédelmi elkötelezettségemnek.
MN: Vagy inkább a jó kondijának.
KK: Nézze, a Critical Mass felvonulásán azt láttam, hogy az ott lévő 20-25 ezer jó arcú lány és fiú többsége egész végig arról beszélgetett, hogyan lehetne élhetőbbé tenni Budapestet. Amihez még hozzátenném, hogyan lehetne megcsinálni azt, hogy a kerékpár sporteszközből végre városi közlekedési eszközzé válhasson. Egyébként ha megnézte az MDF országgyűlési választási programját - a honlapunkon még kint van -, a legnagyobb terjedelmű rész a környezetvédelmi program. Az más kérdés, hogy az országgyűlési választások kampányában erre senki nem volt vevő.
MN: Herényi Károly frakcióvezető egy tévéműsorban azt mondta a főpolgármester-választásról, hogy "győzelmi reményeink nincsenek". Ön máshol úgy nyilatkozott, hogy a jelölés az MDF politikai érdeke. Pontosan miért is indul?
KK: Karcsi nem mérte föl jól a helyzetet. Ha az ember elindul, akkor győzni akar. Egy párt, amelyik nem méreti meg magát önállóan, az nincs. Megítélésem szerint az MDF is azért került nehéz helyzetbe, mert sokáig nem önálló erőként jelent meg a színen. Ha egy pártra nem szavazhatnak a választók, akkor azt a szervezetet egy idő után elfelejtik, és nem számolnak vele. Ezért volt fontos az uniós és az országgyűlési választásokon az önálló indulás - melyek a várakozásainkat igazolták is -, és ezért fontos most az önkormányzati választás. Innen már logikusan következik, hogy az ország első városában is önálló jelölttel kell megjelennünk, hogy mindenki számára világos legyen - és el is mondhassuk -, az MDF jelöltje tudja, mit kell tenni Budapest élhetőbbé tétele érdekében.
MN: Pártalapon is nekimegy az ellenfeleinek?
KK: Nem szeretnék. Eddigi politikai pályafutásom sem erről szólt. Demszky Gábor persze speciális eset, mert ő már olyan régóta van a posztján, hogy egyszerűen nem lehet kikerülni a vele való konfrontálódást. De ezek is szakmai alapúak lesznek és konkrét ügyekre vonatkoznak, például hogy miért van lezárva a város egyik legszebb parkja a Gellérthegy lábánál, vagy miért nincs egy, a kerületekkel egyeztetett olyan rendelet, amely azt rendezné, hogy ki felel a járdák tisztaságáért. A többi ellenfelemmel részemről még kevesebb a valószínűsége valamiféle éles szócsatának. Nem készülök agresszív kampányra.
MN: Ha elfogadjuk is, hogy a személyisége okán békés hangnemre számíthatunk, politikai megfontolásból is ez tűnik a legkézenfekvőbbnek, nem? Az MDF bázisa egyelőre kicsi, azaz ön úgy érhet el minél jobb eredményt, ha mindkét oldalról szerez voksokat. A Demszky Gáborral esetleg elégedetlen MSZP-választókat már említette, de feltesszük, számít olyan fideszesekre is, akiknek Tarlós túlságosan poroszos. Már csak ezért sem ajánlatos beletaposnia a nem MDF-es hívek lelkivilágába.
KK: Több választás tapasztalata, hogy van a centrumban egy olyan szavazói réteg, amely egyértelműen sem jobb-, sem baloldalinak nem mondható, hanem arra figyel, hogy ki mit mond. Én elsősorban őket akarom meggyőzni. Magamat mindig is a centrumba helyeztem. Lehet, hogy nagyképűnek hangzik, de én vagyok az a kormánypárti képviselő, aki 1994-ben ellenzéki társammal, Lotz Károllyal (SZDSZ) együtt nyújtottam be önálló törvényjavaslatot. Az Országgyűlés egyetlen ellenszavazat mellett fogadta el. Ilyenre azóta sem volt példa. Az MDF centrumpolitikát folytat. Az ország érdekét szolgáló ügyek mellé odaállunk, függetlenül attól, honnan érkezik a javaslat. Azt hiszem, ezt a magatartást egyre többen megértik és értékelik, és éppen ezért valóban azzal számolok, hogy nemcsak az MDF választói fognak a pártra és rám szavazni.
MN: És ha a szavazók többsége az elsődleges pártpreferenciái szerint voksol, azaz saját táborának győzelmét még egy önkormányzati választáson is fontosnak tartja?
KK: Valóban kérdés, hogy a pártok közötti, avagy a személyek közötti választás lesz-e a meghatározó. Ha az utóbbi szempont alakítja erősebben a választói magatartást, akkor is nagy szerepem lesz abban, hogy ki lesz a főpolgármester. Egy ilyen pozícióból is nagyon hangsúlyos mindaz, amit az MDF Budapestről elmond.
