Magyar Sziget Kismaroson: Hamis próféták

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/34. (08. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Idén második alkalommal rendezte meg Kismaroson a Kárpát-medence magyar fiataljainak dzsemboriját a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. A szervezők szerint a tavalyi százötven érdeklődővel szemben idén négyszázan vettek részt végig az ötnapos találkozón, a legnépszerűbb programokon nyolc-kilencszázan is megjelentek. A résztvevők érdekes információkkal gazdagodhattak a harmincöt-, újabb források szerint hetvenezer éves kárpát-medencei magyar rovásírás titkairól, vagy a Balaton küszöbön álló Ausztriához csatolásáról. A tábor programját jelentősen módosította a Duna áradása; a ott lévők többsége derekasan kivette a részét Kismaros és a szomszédos Verőce védelméből.

Idén második alkalommal rendezte meg Kismaroson a Kárpát-medence magyar fiataljainak dzsemboriját a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. A szervezők szerint a tavalyi százötven érdeklődővel szemben idén négyszázan vettek részt végig az ötnapos találkozón, a legnépszerűbb programokon nyolc-kilencszázan is megjelentek. A résztvevők érdekes információkkal gazdagodhattak a harmincöt-, újabb források szerint hetvenezer éves kárpát-medencei magyar rovásírás titkairól, vagy a Balaton küszöbön álló Ausztriához csatolásáról. A tábor programját jelentősen módosította a Duna áradása; a ott lévők többsége derekasan kivette a részét Kismaros és a szomszédos Verőce védelméből.Trianon nem halt meg - ezekkel a szavakkal nyitotta meg múlt szerdán Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnöke a mozgalom által szervezett Magyar Sziget találkozót. Az "össznemzeti ifjúsági találkozó" első másfél napja kellemes benyomást tett a szemlélőre, a pozitív összképet csak kevéssé ronották az első este művész fellépői (a legragyogóbb gyöngyszem Beregszászi Olga színművésznő előadásában a Horthy Miklós katonája vagyok című dal volt, a végén a kormányzó neve helyett Orbán Viktorral). Az időnként feszélyező giccsmagyarkodást és az előadók egyre maszszívabb baromságait bőven ellensúlyozta a tábor túlnyomórészt rokonszenves közönsége, amelynek összetételében a pénteki skinheadkoncert persze hozott változást. A rendezvény elején mindenesetre úgy tűnt, hogy a szervezők sikeresen abszolválják

a Trianon-kérdés és a xenofóbia

szétválasztását, valamint távol tartják a Magyar Szigettől a pártpolitikát, és a tábor arról fog szólni, amiért létrejött: alkalmat teremt a Kárpát-medence államaiban élő magyar fiatalok találkozására, vélt és valós sérelmeik kibeszélésére. Az általunk megkérdezett szervezők kifejtették: itt az ideje a revizionizmus és a rasszizmus közötti éles határvonal meghúzásának. "A mozgalom szellemisége kizárja a fajgyűlölet jelenlétét" - mondta egyikük, ám állítása - a későbbiek fényében - tévesnek bizonyult. Kollégája kijelentette: tűzzel-vassal igyekeztek távol tartani a rendezvénytől a "kívülről érkező náci provokátorokat", legyen szó akár bőrfejűekről, akár a Gede Testvérek kiadójának termékeit terjesztő bizniszmenekről. Szerinte még Lovas István szereplése is áldozatul esett e körültekintésnek: őt azért hagyták ki ez alkalommal a Sajtóklub haknibrigádjából, hogy a beszélgetés "ne fulladjon az izraeli-palesztin konfliktus vég nélküli boncolgatásába".

A fenti törekvések egyike sem realizálódott; ha hihetünk a szervezőknek, miszerint ők "minden tőlük telhetőt megtettek" a skinheadek távol tartásáért, úgy kérdés, miért nem számoltak azzal, hogy a Magozott Cseresznye, a Romantikus Erőszak vagy az Egészséges Fejbőr tagjaiból verbuválódott Dobogó Kő koncertje kiket vonzhat. Az eredmény: a tábor szűk egy napig helyre kis neonáci találkozó benyomását keltette, a legocsmányabb zsidó- és cigányellenes dalocskáktól és a bőrfejűek hőbörgő pofázásától volt hangos, ami után szánalmasnak tűnt a főszervező azon védekezése, hogy a zenekarok csak az előre egyeztetett repertoárral léphettek föl, melyből ezúttal kimaradtak a szorosan vett rasszista darabok. Mellékes ugyanis, hogy a koncerten az irredenta nóták mellett elhangzottak-e náci dalocskák is, ha a zenekarok közönsége a tábor központjában magnóról ezeket hallgatta, miközben nemzettudatra oktatta a tábor lakóit, akik közül egyébként többen is sérelmezték a jövevények frusztráló jelenlétét. Ami pedig a zsidózást illeti: az ELTE utolsó KISZ-titkára, Eduardo Rózsa-Flores, Bayer Zsolt, továbbá Bognár Zoltán MIÉP-alelnök bármikor kapható egy kis kirohanásra. Utóbbi szó szerint megismételte a Magyar Demokrata agyrémét a 2001. szeptember 11-én a WTC-től távol maradt négyezer zsidóról; Rózsa-Flores elképesztő összeesküvés-elméletei között eldurrantott egy víziót az állítólag máris létező nyírségi "kísérleti kibucokról", megnyugtatva beszélgetőpartnerét, Salha Falahot, a Magyarországi Palesztinok Kulturális Egyesületének elnökét, hogy a Budapesten az utóbbi időben elszaporodott zsidók dinamikusan növekvő száma a palesztinok közeli győzelmét és a Kárpát-medence zsidó kolonizálását vetíti előre; Bayer pedig a huszadik század egyik polgári írója, a mélyen antináci Márai Sándor mögé bújva változtatta etnikai konfliktussá Tasnádi Péter és a Sajtóklub tagjainak a viszályát. Salha Falah nagy derültséget okozva tette föl a kérdést: vajon "miért nincs olyan, hogy antieszkimó?". Horkovics János, a Felvidékről Németországba származott magyar orvos előadása jó előre megadta erre a választ: "A zsidók asszimilációra képtelenségükkel kiteszik magukat a rendszeresen bekövetkező genocídiumoknak." Még jó, voltak más hangok is: Toroczkai László főszervező a Rózsa-Floresszel és Salha Falahhal folytatott beszélgetésében azzal igazolta saját "nem-antiszemitizmusát", hogy ő bizony a Heti hetes szereplői közül Havas Henriket utálja a legjobban, aki pedig (bár Toroczkai jobbnak látja felvilágosítani közönségét, hogy Havas eredeti neve "Rockenbauer" [holott nem az - G. G.]) "nem is zsidó, hanem sváb".

Amúgy minden előadás visszatérő eleme volt a panaszáradat a "nemzeti oldalt igaztalanul lenácizó és leantiszemitázó" balliberális médiumok aljasságáról.

A felsoroltak mellett a "nemzeti rockzenekarok" rajongói jeleskedtek az első másfél napban csak elvétve hallható antiszemita megnyilvánulások elszaporításában; igen izgalmas volt hallani, hogy a jeles egyházi személyek által megnyitott rendezvény alkalmi közönsége milyen ízes magyar jelzőkkel tudja illetni a Mindenhatót, fölszólítva őt a választott nép kollektív meghágására. A zsidók folyamatos emlegetése és a határon túli magyarok helyzete közötti összefüggésre vonatkozó kérdésünkre Toroczkai László a következőt felelte: "A cionizmus elítélésének tabuját" Seres Lászlónak a Népszabadságban július 25-én publikált és Toroczkait (egyetlen bekezdésben) megemlítő, a polgári körök szélsőjobboldal általi megszállásáról szóló írása "döntötte meg". "Egy cionista megtámadta a revizionista mozgalmat" - mondta a Narancsnak Toroczkai, aki ezért "kötelességének érzi felhívni a figyelmet arra, hogy a cionizmus szélsőségesebb eszmerendszer a revizionizmusnál, mert utóbbi nem törekszik egyetlen nép kiirtására sem".

Voltak "tudományos kutatómunka" eredményein alapuló előadások is a magyarság őstörténetéről és

a Kárpát-medence visszamagyarosításáról

A második nap délutánján Szakács Gábor, a Magyar Demokrata jelenlegi, a Magyar Fórum és a Pannon Rádió egykori munkatársa gitározott és sajnos énekelt is hozzá, Friedrich Klára pedig, aki Szakáccsal együtt tevékenykedik a Magyar Rovók és Rovásírók Szövetségében, a közönség tudomására hozta, hogy a magyarok i. e. 5000 és 3000 között már a Kárpát-medencében laktak. Talán ezért nem értek rá rokonságba keveredni a sumérekkel, gondolhatnánk, pedig dehogy; Friedrich szerint a múlt században egy magyar régésznő szoros "összefüggéseket állapított meg Mezopotámia és a Kárpát-medence között", egy Varga Csaba nevű matematikus pedig idén tavasszal kiadott könyvében kétséget kizáróan "bebizonyította", hogy a magyarok rovásírás-ábécéje több mint harmincezer éves. Ám Varga tavasz óta felülvizsgálta álláspontját: a Magyar Sziget résztvevőinek szerencséjére Friedrich Klára az előadása előtti héten konzultált a matematikussal, és a táborozók első kézből értesülhettek ama nagyszerű hírről, hogy Varga Csaba szerint a magyarok rovásírás-ábécéje nem harminc-egynéhány, hanem hetvenezer éves. Az előadó fellebbentette a fátylat az afganisztáni és a kitörni készülő iraki háború valódi okairól is; szerinte az amerikaiak elsődleges célpontja a bagdadi, illetve a kabuli nemzeti múzeum lerombolása, mégpedig azért, mert "az amerikaiak és tanácsadóik a magyarok őseinek (a fenti múzeumokban őrzött - G. G.) emlékeit a földdel akarták egyenlővé tenni", hogy "átírják a magyarság törté-nelmét".

A múlt helyett a jövőbe tekintett Horkovics János, aki egy, a 2002-es magyarországi parlamenti választást még jövő időben emlegető dolgozatát olvasta föl. Miután röviden ismertette a magyarság kétségbeejtő demográfiai helyzetét, annak megoldásaként egy "21. századi vérszerződés" megkötését, illetve a Kárpát-medencei magyarság lélekszámának negyvenmillióra duzzasztását sürgette az úgynevezett rokon népek, azaz a dagesztáni avarok, a Kínában élő ujgurok, az iráni hun-magyarok, a százmilliós indiai hun népesség egy része, az észak-anatóliai magyarok, illetve az egyiptomi mazrik tömeges betelepítésével. A nagyszabású terv végrehajtása, a "szittya származású népek új törzsszövetségének megkötése" nélkül ugyanis rövidesen azon kapjuk magunkat, hogy öt és fél millió magyar mellett másfél millió cigány és egymillió zsidó él majd hazánkban, és a Balatont néhány éven belül Ausztriához csatolják.

Toroczkai László lapunknak elmondta: "egyetlen párt sem" áll a rendezvény mögött. A meghívottak jelentős része azonban a hazai jobboldalhoz, mindenekelőtt a Fideszhez, illetve annak fiókszervezeteihez kötődött, mint például a Sajtóklub résztvevői (Bayer Zsolt kijelentette: "talán elmondhatja, hogy Orbán Viktor barátjának tekintheti magát", "és akkor még nagyon finoman fogalmazott"), továbbá a Határon túli sajtóklub vendégei, az RMDSZ Reformtömörülésének tagjai és értelmiségi holdudvarának képviselői. Bognár László MIÉP-alelnök épp a Pannon Rádió elestének napján látogatott a táborba. Toroczkai érdeklődésünkre elmondta: jövőre "erősen fontolóra veszik pártpolitikusok meghívását", annál is inkább, mert idén ígérete ellenére sem tette tiszteletét Balogh László MDF-es képviselő, a Medgyessy-bizottság elnöke.

Bognár László amúgy egy Szibéria miatt kirobbanó orosz-kínai háborúról vizionált (a csecsen háborút kirobbantó volt orosz védelmi miniszter, Pavel Gracsov "elemzését" idézve, amely nagyjából a Mein Kampf retorikájával ecseteli Szibéria "kínai megszállásának" folyamatát). Borbély Zsolt Attila, az RMDSZ Tőkés-szárnyának prominense és Reiter József "Felvidék-szakértő" pedig Meciarnak szurkolnak az őszi szlovákiai választásokon, mert vele szemben markánsabban lehet védeni a nemzetet. Célszerű lett volna, ha az előadók néhány szót váltanak a tábor más határon túli résztvevőivel is: például megtudhatták volna, hogy mit gondol egy tizen- vagy huszonéves erdélyi vagy felvidéki fiatal a Meciarnak és a román nacionalistáknak szurkoló, "nemzetben gondolkodó" közéleti személyiségek hülyeségeiről. Az általunk szóra bírt határon túliak nem repestek az örömtől a Markó Béla-féle RMDSZ-vezetés és a Bugár Béla-féle MKP-mainstream ekézésének hallatán, azt pedig egyenesen kikérték maguknak, hogy régiójuk meghívott magyar közéleti személyiségei vagy az anyaországi előadók az ő bőrükre szurkoljanak a szomszédos országok többségi sovinisztáinak.

A táborban szerzett tapasztalataink szerint

a határon túli fiatalok számára

e rendezvény annak bizonyítéka, hogy anyaországi kortársaik egy része fontosnak érzi a velük való közösségvállalást. Felvidéki, erdélyi és délvidéki honfitársaink igénylik e kapcsolatfelvételt, és az sem rendkívüli, hogy erre olyan rendezvényt választanak, amelynek deklarált célja a szülőföldjükkel való foglalkozás. Hiba lenne ezt a törekvést akár a résztvevők, akár a szervezők szemére vetni. A Trianon következményeivel való szembesülés azonban nem jogosít fel senkit arra, hogy az elcsatolt területek bárhogyan történő visszaszerzésének "realitásával" hitegessen sok esetben még gyerekkorú magyarokat. A határon túliak lélekszámának drámai csökkenése sem jogosíthatja fel arra az Egyesült Államokba szakadt autodidakta történészt, hogy kijelentse: a jelen lévő fiatalembereknek kötelességük életüket adni a hazájukért, a majdani aszszonyoknak pedig "szülniük kell, hogy pótolják az ebből adódó emberveszteséget".

Egyes hazai és határon túli "nemzetstratégák" még a trianoni határok eltűnését sem fogadják el akkor, ha annak menetrendjét nem ők dolgozzák ki. Ugyanígy nem veszik tudomásul sem a 2002-es magyarországi választás eredményét, sem a szomszédos országok magyar szervezeteinek belső erőviszonyait. Hogy Meciar győzelme esetén esetleg ismét szünetelne a kétnyelvű iskolai bizonyítványok kiadása? Csekélység, ha közben Duray Miklós és csapata megerősítheti pozícióit az MKP-ben. Hogy az RMDSZ támogatása híján a román kormány a soviniszta Vadim Tudorra támaszkodna a törvényhozásban? Sebaj, legalább Tőkés püspök és hívei kisöpörhetnék az RMDSZ vezetéséből a Markó-féle "kollaboráns" szárnyat.

Jól példázza e felelőtlenséget a Sajtóklub géniuszainak gondolatkísérlete is. Bayer Zsolt szerint Európában azok a nemzetek érnek el eredményeket emberi jogaik érvényesítése és az államhatárok megváltoztatása terén, akik "oda tudnak csapni" a szomszéd népeknek. Ezen fölbuzdulva Bencsik András súlyos hibának nevezte, hogy 1991-ben a Magyar Honvédség nem lövöldözött egy jót a szerb határon; szerintük egy "háromnapos csetepaté" nemcsak szomszédainkat, de a nemzetközi közösséget is jobb belátásra bírhatná. Jobboldali stílben fogalmazva: ezek bizony "a nemzetárulás határát súroló" mondatok voltak; "és akkor még nagyon finoman" fogalmaztunk.

Gavra Gábor

A Dunánál

Az idei Magyar Sziget résztvevőinek jelentékeny része azonnal reagált a rendezvényt támogató verőcei polgármester, Bethlen Farkas felhívására, és a dunai árvíz miatt veszélybe került környékbeli települések segítségére sietett. A fiatalok folyamatosan részt vettek a védekezésben, nemcsak nappal, hanem vészhelyzetben éjszaka is. Kismaros és Verőce polgármestere szombaton együtt köszönte meg a tábor lakóinak a segítséget.

Megjegyzendő, hogy a péntektől a táborban tartózkodó skinheadek nem követték a táborlakók példáját, többszöri kérésre sem csatlakoztak a gátépítőkhöz; az ilyesfajta honmentés nyilván kívül esik nemzetstratégiai elképzeléseiken.

Ki nem szállt be?

Az idei Magyar Sziget határon túli résztvevőinek költségeit a szervezők fizették. A fejenként 7500 forintos díj ezen része (a szervezőknek a határon túli résztvevők létszámára vonatkozó becslése alapján) összesen másfél-két millió forintra rúgott. A tábor szervezői elhárították a fenti összeg, továbbá a részvételükért gázsit nem kérő fellépők tiszteletdíjának eredetét firtató érdeklődésünket; Toroczkai László főszervező annyit árult el, hogy nemcsak a pártok, de "egyetlen multinacionális cég támogatását sem" vették igénybe, és a tábor valószínűleg "ráfizetéses lesz".

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/34. (08. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra