Magyar Sziget Kismaroson: Hamis próféták

  • Gavra Gábor
  • 2002. augusztus 22.

Belpol

Idén második alkalommal rendezte meg Kismaroson a Kárpát-medence magyar fiataljainak dzsemboriját a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. A szervezők szerint a tavalyi százötven érdeklődővel szemben idén négyszázan vettek részt végig az ötnapos találkozón, a legnépszerűbb programokon nyolc-kilencszázan is megjelentek. A résztvevők érdekes információkkal gazdagodhattak a harmincöt-, újabb források szerint hetvenezer éves kárpát-medencei magyar rovásírás titkairól, vagy a Balaton küszöbön álló Ausztriához csatolásáról. A tábor programját jelentősen módosította a Duna áradása; a ott lévők többsége derekasan kivette a részét Kismaros és a szomszédos Verőce védelméből.

Idén második alkalommal rendezte meg Kismaroson a Kárpát-medence magyar fiataljainak dzsemboriját a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. A szervezők szerint a tavalyi százötven érdeklődővel szemben idén négyszázan vettek részt végig az ötnapos találkozón, a legnépszerűbb programokon nyolc-kilencszázan is megjelentek. A résztvevők érdekes információkkal gazdagodhattak a harmincöt-, újabb források szerint hetvenezer éves kárpát-medencei magyar rovásírás titkairól, vagy a Balaton küszöbön álló Ausztriához csatolásáról. A tábor programját jelentősen módosította a Duna áradása; a ott lévők többsége derekasan kivette a részét Kismaros és a szomszédos Verőce védelméből.Trianon nem halt meg - ezekkel a szavakkal nyitotta meg múlt szerdán Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnöke a mozgalom által szervezett Magyar Sziget találkozót. Az "össznemzeti ifjúsági találkozó" első másfél napja kellemes benyomást tett a szemlélőre, a pozitív összképet csak kevéssé ronották az első este művész fellépői (a legragyogóbb gyöngyszem Beregszászi Olga színművésznő előadásában a Horthy Miklós katonája vagyok című dal volt, a végén a kormányzó neve helyett Orbán Viktorral). Az időnként feszélyező giccsmagyarkodást és az előadók egyre maszszívabb baromságait bőven ellensúlyozta a tábor túlnyomórészt rokonszenves közönsége, amelynek összetételében a pénteki skinheadkoncert persze hozott változást. A rendezvény elején mindenesetre úgy tűnt, hogy a szervezők sikeresen abszolválják

a Trianon-kérdés és a xenofóbia

szétválasztását, valamint távol tartják a Magyar Szigettől a pártpolitikát, és a tábor arról fog szólni, amiért létrejött: alkalmat teremt a Kárpát-medence államaiban élő magyar fiatalok találkozására, vélt és valós sérelmeik kibeszélésére. Az általunk megkérdezett szervezők kifejtették: itt az ideje a revizionizmus és a rasszizmus közötti éles határvonal meghúzásának. "A mozgalom szellemisége kizárja a fajgyűlölet jelenlétét" - mondta egyikük, ám állítása - a későbbiek fényében - tévesnek bizonyult. Kollégája kijelentette: tűzzel-vassal igyekeztek távol tartani a rendezvénytől a "kívülről érkező náci provokátorokat", legyen szó akár bőrfejűekről, akár a Gede Testvérek kiadójának termékeit terjesztő bizniszmenekről. Szerinte még Lovas István szereplése is áldozatul esett e körültekintésnek: őt azért hagyták ki ez alkalommal a Sajtóklub haknibrigádjából, hogy a beszélgetés "ne fulladjon az izraeli-palesztin konfliktus vég nélküli boncolgatásába".

A fenti törekvések egyike sem realizálódott; ha hihetünk a szervezőknek, miszerint ők "minden tőlük telhetőt megtettek" a skinheadek távol tartásáért, úgy kérdés, miért nem számoltak azzal, hogy a Magozott Cseresznye, a Romantikus Erőszak vagy az Egészséges Fejbőr tagjaiból verbuválódott Dobogó Kő koncertje kiket vonzhat. Az eredmény: a tábor szűk egy napig helyre kis neonáci találkozó benyomását keltette, a legocsmányabb zsidó- és cigányellenes dalocskáktól és a bőrfejűek hőbörgő pofázásától volt hangos, ami után szánalmasnak tűnt a főszervező azon védekezése, hogy a zenekarok csak az előre egyeztetett repertoárral léphettek föl, melyből ezúttal kimaradtak a szorosan vett rasszista darabok. Mellékes ugyanis, hogy a koncerten az irredenta nóták mellett elhangzottak-e náci dalocskák is, ha a zenekarok közönsége a tábor központjában magnóról ezeket hallgatta, miközben nemzettudatra oktatta a tábor lakóit, akik közül egyébként többen is sérelmezték a jövevények frusztráló jelenlétét. Ami pedig a zsidózást illeti: az ELTE utolsó KISZ-titkára, Eduardo Rózsa-Flores, Bayer Zsolt, továbbá Bognár Zoltán MIÉP-alelnök bármikor kapható egy kis kirohanásra. Utóbbi szó szerint megismételte a Magyar Demokrata agyrémét a 2001. szeptember 11-én a WTC-től távol maradt négyezer zsidóról; Rózsa-Flores elképesztő összeesküvés-elméletei között eldurrantott egy víziót az állítólag máris létező nyírségi "kísérleti kibucokról", megnyugtatva beszélgetőpartnerét, Salha Falahot, a Magyarországi Palesztinok Kulturális Egyesületének elnökét, hogy a Budapesten az utóbbi időben elszaporodott zsidók dinamikusan növekvő száma a palesztinok közeli győzelmét és a Kárpát-medence zsidó kolonizálását vetíti előre; Bayer pedig a huszadik század egyik polgári írója, a mélyen antináci Márai Sándor mögé bújva változtatta etnikai konfliktussá Tasnádi Péter és a Sajtóklub tagjainak a viszályát. Salha Falah nagy derültséget okozva tette föl a kérdést: vajon "miért nincs olyan, hogy antieszkimó?". Horkovics János, a Felvidékről Németországba származott magyar orvos előadása jó előre megadta erre a választ: "A zsidók asszimilációra képtelenségükkel kiteszik magukat a rendszeresen bekövetkező genocídiumoknak." Még jó, voltak más hangok is: Toroczkai László főszervező a Rózsa-Floresszel és Salha Falahhal folytatott beszélgetésében azzal igazolta saját "nem-antiszemitizmusát", hogy ő bizony a Heti hetes szereplői közül Havas Henriket utálja a legjobban, aki pedig (bár Toroczkai jobbnak látja felvilágosítani közönségét, hogy Havas eredeti neve "Rockenbauer" [holott nem az - G. G.]) "nem is zsidó, hanem sváb".

Amúgy minden előadás visszatérő eleme volt a panaszáradat a "nemzeti oldalt igaztalanul lenácizó és leantiszemitázó" balliberális médiumok aljasságáról.

A felsoroltak mellett a "nemzeti rockzenekarok" rajongói jeleskedtek az első másfél napban csak elvétve hallható antiszemita megnyilvánulások elszaporításában; igen izgalmas volt hallani, hogy a jeles egyházi személyek által megnyitott rendezvény alkalmi közönsége milyen ízes magyar jelzőkkel tudja illetni a Mindenhatót, fölszólítva őt a választott nép kollektív meghágására. A zsidók folyamatos emlegetése és a határon túli magyarok helyzete közötti összefüggésre vonatkozó kérdésünkre Toroczkai László a következőt felelte: "A cionizmus elítélésének tabuját" Seres Lászlónak a Népszabadságban július 25-én publikált és Toroczkait (egyetlen bekezdésben) megemlítő, a polgári körök szélsőjobboldal általi megszállásáról szóló írása "döntötte meg". "Egy cionista megtámadta a revizionista mozgalmat" - mondta a Narancsnak Toroczkai, aki ezért "kötelességének érzi felhívni a figyelmet arra, hogy a cionizmus szélsőségesebb eszmerendszer a revizionizmusnál, mert utóbbi nem törekszik egyetlen nép kiirtására sem".

Voltak "tudományos kutatómunka" eredményein alapuló előadások is a magyarság őstörténetéről és

a Kárpát-medence visszamagyarosításáról

A második nap délutánján Szakács Gábor, a Magyar Demokrata jelenlegi, a Magyar Fórum és a Pannon Rádió egykori munkatársa gitározott és sajnos énekelt is hozzá, Friedrich Klára pedig, aki Szakáccsal együtt tevékenykedik a Magyar Rovók és Rovásírók Szövetségében, a közönség tudomására hozta, hogy a magyarok i. e. 5000 és 3000 között már a Kárpát-medencében laktak. Talán ezért nem értek rá rokonságba keveredni a sumérekkel, gondolhatnánk, pedig dehogy; Friedrich szerint a múlt században egy magyar régésznő szoros "összefüggéseket állapított meg Mezopotámia és a Kárpát-medence között", egy Varga Csaba nevű matematikus pedig idén tavasszal kiadott könyvében kétséget kizáróan "bebizonyította", hogy a magyarok rovásírás-ábécéje több mint harmincezer éves. Ám Varga tavasz óta felülvizsgálta álláspontját: a Magyar Sziget résztvevőinek szerencséjére Friedrich Klára az előadása előtti héten konzultált a matematikussal, és a táborozók első kézből értesülhettek ama nagyszerű hírről, hogy Varga Csaba szerint a magyarok rovásírás-ábécéje nem harminc-egynéhány, hanem hetvenezer éves. Az előadó fellebbentette a fátylat az afganisztáni és a kitörni készülő iraki háború valódi okairól is; szerinte az amerikaiak elsődleges célpontja a bagdadi, illetve a kabuli nemzeti múzeum lerombolása, mégpedig azért, mert "az amerikaiak és tanácsadóik a magyarok őseinek (a fenti múzeumokban őrzött - G. G.) emlékeit a földdel akarták egyenlővé tenni", hogy "átírják a magyarság törté-nelmét".

A múlt helyett a jövőbe tekintett Horkovics János, aki egy, a 2002-es magyarországi parlamenti választást még jövő időben emlegető dolgozatát olvasta föl. Miután röviden ismertette a magyarság kétségbeejtő demográfiai helyzetét, annak megoldásaként egy "21. századi vérszerződés" megkötését, illetve a Kárpát-medencei magyarság lélekszámának negyvenmillióra duzzasztását sürgette az úgynevezett rokon népek, azaz a dagesztáni avarok, a Kínában élő ujgurok, az iráni hun-magyarok, a százmilliós indiai hun népesség egy része, az észak-anatóliai magyarok, illetve az egyiptomi mazrik tömeges betelepítésével. A nagyszabású terv végrehajtása, a "szittya származású népek új törzsszövetségének megkötése" nélkül ugyanis rövidesen azon kapjuk magunkat, hogy öt és fél millió magyar mellett másfél millió cigány és egymillió zsidó él majd hazánkban, és a Balatont néhány éven belül Ausztriához csatolják.

Toroczkai László lapunknak elmondta: "egyetlen párt sem" áll a rendezvény mögött. A meghívottak jelentős része azonban a hazai jobboldalhoz, mindenekelőtt a Fideszhez, illetve annak fiókszervezeteihez kötődött, mint például a Sajtóklub résztvevői (Bayer Zsolt kijelentette: "talán elmondhatja, hogy Orbán Viktor barátjának tekintheti magát", "és akkor még nagyon finoman fogalmazott"), továbbá a Határon túli sajtóklub vendégei, az RMDSZ Reformtömörülésének tagjai és értelmiségi holdudvarának képviselői. Bognár László MIÉP-alelnök épp a Pannon Rádió elestének napján látogatott a táborba. Toroczkai érdeklődésünkre elmondta: jövőre "erősen fontolóra veszik pártpolitikusok meghívását", annál is inkább, mert idén ígérete ellenére sem tette tiszteletét Balogh László MDF-es képviselő, a Medgyessy-bizottság elnöke.

Bognár László amúgy egy Szibéria miatt kirobbanó orosz-kínai háborúról vizionált (a csecsen háborút kirobbantó volt orosz védelmi miniszter, Pavel Gracsov "elemzését" idézve, amely nagyjából a Mein Kampf retorikájával ecseteli Szibéria "kínai megszállásának" folyamatát). Borbély Zsolt Attila, az RMDSZ Tőkés-szárnyának prominense és Reiter József "Felvidék-szakértő" pedig Meciarnak szurkolnak az őszi szlovákiai választásokon, mert vele szemben markánsabban lehet védeni a nemzetet. Célszerű lett volna, ha az előadók néhány szót váltanak a tábor más határon túli résztvevőivel is: például megtudhatták volna, hogy mit gondol egy tizen- vagy huszonéves erdélyi vagy felvidéki fiatal a Meciarnak és a román nacionalistáknak szurkoló, "nemzetben gondolkodó" közéleti személyiségek hülyeségeiről. Az általunk szóra bírt határon túliak nem repestek az örömtől a Markó Béla-féle RMDSZ-vezetés és a Bugár Béla-féle MKP-mainstream ekézésének hallatán, azt pedig egyenesen kikérték maguknak, hogy régiójuk meghívott magyar közéleti személyiségei vagy az anyaországi előadók az ő bőrükre szurkoljanak a szomszédos országok többségi sovinisztáinak.

A táborban szerzett tapasztalataink szerint

a határon túli fiatalok számára

e rendezvény annak bizonyítéka, hogy anyaországi kortársaik egy része fontosnak érzi a velük való közösségvállalást. Felvidéki, erdélyi és délvidéki honfitársaink igénylik e kapcsolatfelvételt, és az sem rendkívüli, hogy erre olyan rendezvényt választanak, amelynek deklarált célja a szülőföldjükkel való foglalkozás. Hiba lenne ezt a törekvést akár a résztvevők, akár a szervezők szemére vetni. A Trianon következményeivel való szembesülés azonban nem jogosít fel senkit arra, hogy az elcsatolt területek bárhogyan történő visszaszerzésének "realitásával" hitegessen sok esetben még gyerekkorú magyarokat. A határon túliak lélekszámának drámai csökkenése sem jogosíthatja fel arra az Egyesült Államokba szakadt autodidakta történészt, hogy kijelentse: a jelen lévő fiatalembereknek kötelességük életüket adni a hazájukért, a majdani aszszonyoknak pedig "szülniük kell, hogy pótolják az ebből adódó emberveszteséget".

Egyes hazai és határon túli "nemzetstratégák" még a trianoni határok eltűnését sem fogadják el akkor, ha annak menetrendjét nem ők dolgozzák ki. Ugyanígy nem veszik tudomásul sem a 2002-es magyarországi választás eredményét, sem a szomszédos országok magyar szervezeteinek belső erőviszonyait. Hogy Meciar győzelme esetén esetleg ismét szünetelne a kétnyelvű iskolai bizonyítványok kiadása? Csekélység, ha közben Duray Miklós és csapata megerősítheti pozícióit az MKP-ben. Hogy az RMDSZ támogatása híján a román kormány a soviniszta Vadim Tudorra támaszkodna a törvényhozásban? Sebaj, legalább Tőkés püspök és hívei kisöpörhetnék az RMDSZ vezetéséből a Markó-féle "kollaboráns" szárnyat.

Jól példázza e felelőtlenséget a Sajtóklub géniuszainak gondolatkísérlete is. Bayer Zsolt szerint Európában azok a nemzetek érnek el eredményeket emberi jogaik érvényesítése és az államhatárok megváltoztatása terén, akik "oda tudnak csapni" a szomszéd népeknek. Ezen fölbuzdulva Bencsik András súlyos hibának nevezte, hogy 1991-ben a Magyar Honvédség nem lövöldözött egy jót a szerb határon; szerintük egy "háromnapos csetepaté" nemcsak szomszédainkat, de a nemzetközi közösséget is jobb belátásra bírhatná. Jobboldali stílben fogalmazva: ezek bizony "a nemzetárulás határát súroló" mondatok voltak; "és akkor még nagyon finoman" fogalmaztunk.

Gavra Gábor

A Dunánál

Az idei Magyar Sziget résztvevőinek jelentékeny része azonnal reagált a rendezvényt támogató verőcei polgármester, Bethlen Farkas felhívására, és a dunai árvíz miatt veszélybe került környékbeli települések segítségére sietett. A fiatalok folyamatosan részt vettek a védekezésben, nemcsak nappal, hanem vészhelyzetben éjszaka is. Kismaros és Verőce polgármestere szombaton együtt köszönte meg a tábor lakóinak a segítséget.

Megjegyzendő, hogy a péntektől a táborban tartózkodó skinheadek nem követték a táborlakók példáját, többszöri kérésre sem csatlakoztak a gátépítőkhöz; az ilyesfajta honmentés nyilván kívül esik nemzetstratégiai elképzeléseiken.

Ki nem szállt be?

Az idei Magyar Sziget határon túli résztvevőinek költségeit a szervezők fizették. A fejenként 7500 forintos díj ezen része (a szervezőknek a határon túli résztvevők létszámára vonatkozó becslése alapján) összesen másfél-két millió forintra rúgott. A tábor szervezői elhárították a fenti összeg, továbbá a részvételükért gázsit nem kérő fellépők tiszteletdíjának eredetét firtató érdeklődésünket; Toroczkai László főszervező annyit árult el, hogy nemcsak a pártok, de "egyetlen multinacionális cég támogatását sem" vették igénybe, és a tábor valószínűleg "ráfizetéses lesz".

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.