„A közfoglalkoztatás statikusságát meg kell változtatni, és minél több közfoglalkoztatottat ki kell vezetni a valós munkaerőpiacra” – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter márciusban. Bejelentette azt is, hogy a múlt év végi 197 ezer regisztrált közmunkás számát az idén 150 ezerre csökkentik, és ennek érdekében több programmal is előrukkolnak. Minderre nagyjából 40 milliárd forintot szán a kormányzat. Egy héttel később Czibere Károly, a szociális ügyekért és a társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár meghirdette a Nő az esély programot, amelynek célja „kétezer roma nő képzésének és foglalkoztatásának elősegítése”. Ehhez hasonló program volt korábban is: 2012 és 2015 között mintegy ezer roma nőt értek el, a projekt költségvetése 1,5 milliárd forint volt – a mostanié 7,5 milliárd.
Röpködnek a milliárdok
A régi projektet még az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) és az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) háttérintézménye, a Türr István Képző és Kutató Intézet (TIKKI) konzorciumként együttműködve bonyolította le. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (Támop) két részre oszlott, az egyik a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi területen biztosította a roma nők képzését, akik például ápolási asszisztens, szociális vagy idősgondozói, óvodai dajka, szociális segítői végzettséget szerezhettek – erre 1,5 milliárd állt rendelkezésre. A projekt másik eleme a támogatott foglalkoztatás volt: a roma nőket egy évig alkalmazó intézményeket dotálták egy 1,4 milliárdos keretből – igaz, az állam 3 hónapnyi költséget vállalt magára, a többit a munkáltatónak kellett állnia. Az Emmi tájékoztatása szerint 1107 roma nőt sikerült bevonni, és 1012 végzett és kapott szakmát a kezébe. Közülük – ez szintén a minisztérium válaszából tudható – ma 499 fő dolgozik a szociális és gyermekjóléti rendszerben. A Békés megyei Szarvason például 2012-ben 7-en szereztek szociális ápoló és gondozó, 3-an pedig dajka képesítést; a dajkák jelenleg nem dolgoznak, a többiek igen, a helyi közoktatási és szociális intézményekben – tudósít egy helyi internetes portál.
Az idén márciusban az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) keretében indult projektért viszont egyedül az Emmi Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósága (SZGYF) felelős. 7,5 milliárd forint áll rendelkezésre az ugyancsak szintén két részből álló projektre. 4,3 milliárd az ún. foglalkoztatásba ágyazott képzésre (ez az SZGYF alá tartozó intézményekben zajlik újfent szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi területen). Ezzel 1000 nőt kívánnak elérni (júniusig 400-an jelentkeztek). Új az előző programhoz képest, hogy 3 hónapot foglalkoztatásban töltenek el már a voltaképpeni képzés előtt. „A bevont személyek első pillanattól kezdődő foglalkoztatása lehetőséget ad arra, hogy előbb integrálódjanak a foglalkoztató intézménybe, hogy a kezdetektől ismerhessék azokat a kollégákat, azt a környezetet, ahol a képzés befejeztével teljes munkaidőben foglalkoztatva lesznek. Nem utolsósorban rögtön a kezdetektől megismerhetik, hogy milyen feladatok várnak rájuk, láthatják, hogy ez milyen fizikai és lelki megterhelést jelenthet számukra, így nem a képzés elvégzése után szembesülnek azzal, ha az általuk választott terület mégsem megfelelő számukra” – válaszolta kérdésünkre az Emmi.
A fennmaradó 3,15 milliárdra állami, önkormányzati, civil, egyházi vagy alapítványi szervezetek pályázhatnak, hogy olyan roma nőket, akik képzettséget szereztek 36 hónapig alkalmazzanak (24 hónapos támogatott foglalkoztatás plusz 12 hónapos kötelező továbbfoglalkoztatás). 600–800 roma nőt várnak elsősorban gyermekotthoni asszisztens, pedagógiai felügyelő, házi időszakos gyermekgondozó, gyermek- és ifjúsági felügyelő, gondozó, óvodai dajka, szociális szakgondozó, valamint szociális gondozó és ápoló munkakörben. A projekt jelenleg 13 megyében, összesen 26 helyszínen zajlik. Rákérdeztünk konkrétumokra is, de a minisztérium ennél bővebb információt nem adott.
Mégis, hol?
Pedig a helyszín fontos támpont lehetne, a Nő az esély projektekről (úgy a régiről, mint az újról) mindig a hivatalos, rendkívül pozitív, a projektgazdát dicsérő résztvevői interjúkat lehet olvasni. A régi program lezárásakor Hadházy Ákos, az LMP társelnöke megpróbálta kiperelni a részt vevő roma nők névsorát, szóbeli közlések alapján ugyanis azt sejtette, hogy azok az ORÖ-tagok közeli ismerőseiből, hozzátartozóiból kerülhettek ki, ám az Emmi megtagadta ennek kiadását. A költésekről viszont tájékoztatott a minisztérium, így derült fény például a fejenként több mint egymilliós általános ápolói OKJ-s tanfolyamra, amelynek piaci ára ennek a töredéke; vagy a 3,5 millióból forgatott 8 perces dokumentumfilmre, a 10 milliós záró rendezvényre, a 25 millió forintnyi rendezvényszervezésre vagy a darabonként egymillió forint értékű fénymásolókra. A milliós tanfolyamárakra a TIKKI akkor így reagált az Origónak: mivel „a program és a képzés célcsoportja is speciális”, az összegek teljesen indokoltak voltak, nem lehet összehasonlítani ezeket a piaci árakkal. A képzés és foglalkoztatás helyszíneiről akkor is keveset lehetett tudni; azt azért igen, hogy köztük volt például Békéscsaba, Nyíregyháza, Szolnok, és az Emmi arról tájékoztatta lapunkat, hogy 2014–2015-ben „a Somogy megyei állami fenntartású intézményekben 68 fő foglalkoztatása valósult meg”.
A mostani programban részt vevő intézményekről, településekről sem árultak el sokkal többet, azokra a sajtótájékoztatók helyszíneiből lehetett következtetni. Például az Encsi Idősek Ápoló Gondozó Otthonában 15 főt iskoláztak be az új projekt során – 14 roma nőt és egy férfit is. Ugyanígy 15 főt alkalmaznak a „Bárka” Integrált Szociális Intézmény kiskunhalasi székhelyén. Az intézmény válaszából kiderül, hogy a toborzás alkalmával 72 fő érdeklődött a program iránt, 28 főt vontak be és végül 15 került Kiskunhalasra. A „18. életévüket betöltött, de 55. életévüket el nem érők” jelentkezhettek, akik „nyilatkozatban roma önazonosságukat vállalták, munkanélküliek vagy inaktívak, legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkeznek”. Ők szociális ápoló, gondozó képzettséget szerezhetnek, képzésük néhány hete indult. A résztvevőket 24 hónapig foglalkoztatják, majd azonos munkakörben és feltételekkel az intézmény 12 hónapos továbbfoglalkoztatási kötelezettségének tesz eleget. Erre (a 24 hónapos támogatott foglalkoztatás béreire és járulékaira) az intézmény 83,5 milliót kapott, a csoport útiköltségére pedig 6 millió forintot. A dolgozókat közalkalmazottként, segédápolói munkakörben alkalmazzák, így kezdő bérük a garantált minimálbér és a pótlékok (szociális ágazati, műszak- és ágy melletti pótlék).
Az encsi intézmény nem válaszolt. Érdekesség, hogy mindkét sajtótájékoztatón megjelent Farkas Félix (Lungo Drom) roma nemzetiségi szószóló, akit sokan Farkas Flórián volt ORÖ-elnök bizalmasának tartanak.
Hogy az új Nő az esély projekt mennyire független a nemzetiségi önkormányzatoktól, az nem világos, de Baján például Horváth Szilveszter, a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke nyilatkozott a programról a helyi televíziónak. Elmondta, hogy Baján 170 millió forint a programra fordítható keret, ebből körülbelül 30 fő részvételét tudják biztosítani, március végéig 25-en jelentkeztek, és férfiak is bekapcsolódhatnak a programba. Nekik „rendes munkabér jár”, nem közfoglalkoztatásról van szó. Ha végzünk egy egyszerű számítást, láthatjuk, hogy 170 millió forint esetében 30 emberrel számolva fejenként 5 millió 666 ezer jön ki; ha ezt elosztjuk a 36 hónapra, akkor kicsivel több mint 157 ezer forintot kapunk. Ez valóban majdnem kétszer annyi, mint a jelenlegi közmunkásbér (81 530 forint), csakhogy nem tudjuk, hogy a 170 millió forintból a béreken kívül mire kell még költeniük a szervezőknek. A pályázat szerint egyébként maximum bruttó 300 ezer forint/hó adható egy-egy résztvevőnek; az útiköltséget a foglalkoztató intézmény állja, a pályázó intézmények pedig minimum 3,5 milliót, maximum 300 milliónyi támogatást kaphatnak a foglalkoztatásért cserébe.
Forrásaink szerint egyébként nagyon fontos lenne a roma szakemberek alkalmazása a szociális és gyermekvédelmi területeken, és ha ehhez a roma nők megkapják a lehetőséget, az mindenképpen üdvözlendő. A legfontosabb azonban az lenne, ha ezek a programok átláthatóan, eredményeket felmutatva, folyamatos monitorozással és utánkövetéssel valósulnának meg. Amíg mindez nem teljesül, marad a sok-sok kérdés és találgatás.
| Ki a közfoglalkoztatásból A közfoglalkoztatásból kivezető 40 milliárdnyi keretösszegű terv miatt megkerestük a Nemzetgazdasági Minisztériumot is, amely némileg árnyalta Varga Mihály márciusi bejelentését. A tárca nyilatkozata szerint három-négy éven belül fokozatosan szeretné a kormány 150 ezerre csökkenteni a közfoglalkoztatottak számát. Ennek érdekében egyrészt 2018 nyarától több új intézkedést is hoznak (például „felmenő rendszerben, hároméves időszakon belül legfeljebb 12 hónapig lehet majd közfoglalkoztatotti státuszban maradni”). A szakképzettséggel rendelkezők csak abban az esetben vonhatók be a közfoglalkoztatásba, ha „a járási hivatal közvetítési kísérlete három alkalommal sikertelen volt, vagy 3 hónapig nem tudott a hivatal az álláskereső számára megfelelő állást felajánlani. Ha valakit igazoltan, minden erőfeszítés ellenére sem sikerül versenypiaci elhelyezkedési lehetőséghez juttatni, akkor természetesen maradhat a közfoglalkoztatásban.” A 25 év alatti fiatalok pedig csak abban az esetben kerülhetnek közfoglalkoztatásba, ha „az Ifjúsági Garancia Programban megvalósuló munkaerőpiaci program nem kínál számukra reális egyéb lehetőséget”. Másrészt több programot is kiírtak, például 10 milliárd forint értékben munkahelyteremtő pályázatot; ebben kiemelten támogatott kategória, ha valaki közfoglalkoztatásban álló személyt vesz fel. Az 5 milliárdos keretösszegű Kísérleti program a szociális gazdaság erősítésére elnevezésű projekt júniusban indult a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatása érdekében; önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, alapítványoknak és egyesületeknek kell összefogniuk és konzorcium jelleggel működniük, hogy romákat, megváltozott munkaképességű vagy alacsony képzettségű embereket foglalkoztassanak, és hogy piac- és működőképes vállalkozások jöjjenek létre. A tavalyi 151 milliós, a roma lányok korai iskolaelhagyását megelőző program mellé idén ősszel elindul egy 2 milliárdos Bari Shej – Nagylány – Fata Máré elnevezésű program hasonló célokkal, 24 hónapos futamidővel, mentorok kísérésével, családokat bevonva, közösségi foglalkozásokkal. |
