2018-ban Lázár mellett álltak ki, most Márki-Zay ellen

Majdnem mindenki egyért

Belpol

A Csongrád-Csanád megyei 4. választókerületben a Lázár Jánossal mérkőző Márki-Zay Pétert 15 polgármester kérte arra, hogy „ne hurcolja be” településükre a „megosztó politikát”. 2018-ban Lázár újraválasztása mellett álltak ki, akkor még 18-an. A renitens településekre kollektív büntetés vár.

„Arról, hogy ne is jöjjön ide, sosem volt szó. Csak gondolja át, mit mond. Nem akarom idézni azokat a mondatait, amelyeket a vidékiekkel kapcsolatban a vasárnapi szeánszán is előadott. Mi erre gondoltunk. A fideszeseket tolvajnak titulálta. Vidéken sok jobboldali gondolkodású ember él, én is fideszes vagyok, engem ne sértegessen senki, én sem sértek meg senkit” – válaszolta Farkas János magyarcsanádi polgármester a Magyar Narancs azon kérdésére, hogy a gyakorlatban mit jelent a Csongrád-Csanád megye 4. választókerületének tizenöt polgármestere által Márki-Zay Péternek címzett közös nyilatkozat.

A front

A tavaly december 14-én hivatalos polgármesteri pecsétjükkel, aláírásukkal ellátott levél jó egészséget kíván – kétszer is – az ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek. Azzal, hogy Márki-Zay a 4. választókerületben indul képviselőjelöltként, ez a vidék várhatóan „az országos kampány frontjává válik”, ahogyan Hódmezővásárhellyel történt, és ettől ők meg szeretnék óvni a településeiket. Úgy gondolják, az ő dolguk nem az, hogy a „budapesti konfliktusokat” a településükre hozzák, hanem az, hogy az itt élők érdekeit érvényesítsék „Budapesten és mindazokon a fórumokon, ahol az életünket meghatározó döntések születnek”. Szerintük Hódmezővásárhely esete intő példa, „fejlődés helyett vegetálás, béke helyett polgárháborús hangulat jellemzi” a Márki-Zay vezette várost. A polgármesterek kijelentik, hogy Márki-Zaynak a településeikre tervezett fórumaira nem mennek el, és „tisztelettel” felszólítják, hogy a „megosztó politikát ne hurcolja be” a településeikre. Végül biztosítják, akárki is nyeri a kerületben a képviselő-választást, azzal „gyakorlatias, értéksemleges és hatékony” együttműködésre törekszenek.

A levél aláírói közül heten a Fidesz–KDNP jelöltjeiként nyertek választást legutóbb: Farkas Éva Erzsébet (Makó), Farkas János (Magyarcsanád), Galgóczkiné Krobák Mária Anna (Kövegy), Hajnal Gábor (Földeák), Radó Tibor (Pitvaros), Szekeres Ferenc (Apátfalva) és Szél István (Székkutas). Nyolcan függetlenek: Csjernyik Zoltán (Csanádalberti), Dorotovicsné Gulyás Judit (Ambrózfalva), Drimba Tibor (Maroslele), Horváth Lajos (Királyhegyes), Kolozsvári Rozália (Nagylak), Lőrincz Tibor (Nagyér), Simonné Sinkó Erika (Óföldeák), Szibrik Imre (Kiszombor). A 2014-es önkormányzati választásokon még Hajnal, Radó, Galgóczkiné is függetlenként nyert. Az aláírók közül Lőrincz Tibor és Horváth Lajos több mint húsz éve vezeti a települését, régebben kezdték a szakmát, mint Lázár.

Márki-Zaynak szóló üzenetük nyilvánosságot kapott, tehát nem csak a címzett érthet belőle, de azok is, akik városukban, községükben élnek. Annak, hogy mit gondol egy település polgármestere, üzenetértéke van; befolyásolja a választókat esetleg abban is, hogy helyet adjanak-e az ellenzéki jelölt fórumának vagy részt vegyenek-e rajta, egyáltalán, foglalkozzanak-e politikával, vagy még a látszatát is kerüljék, hogy „belekeveredjenek”. (Debrecen jóval nagyobb település az említetteknél, de amikor Pálinkás József és Márki-Zay Péter a Belga étteremben asztalokat foglalt, de nem mondták meg, hogy politikai fórum céljára, ahogy elkezdődött a beszélgetés, az ügyvezető ingerülten megkérte a politikusokat, hagyják el a helyiséget, mert az éttermet „nem rendeltetésszerűen” kívánták használni – még a villanyt is lekapcsolta utánuk.)

Farkas János viszont azt mondja, „nem akartunk mi befolyásolni senkit. Mi a saját véleményünket tettük közzé, a településvezetők szempontjait, szerintem eléggé objektíven. Természetes, hogy vannak másként gondolkodók. Nálunk négy nemzetiség él, románok, szerbek, cigányok is, toleránsak vagyunk”. A magyarcsanádi polgármester szerint bárki jön kampányolni Magyarcsanádra, a helyiek szívesen látják. Ha a jelölt megkeresi az önkormányzatot azzal, hogy helyiséget szeretne a fórumhoz, találnak megfelelő időpontot. „Olyan válasz biztosan nem lesz, hogy nem tudunk helyet adni.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.