Marad, mi volt

A jövő évre vonatkozó költségvetést leginkább a nagyfokú bizonytalanság, másrészt a bevételi oldalon a bizonyosan elkövetkező „padlássöprés” jellemzi. Mint Godot-ra, úgy vár a kormány az uniós pénzekre.

Az Orbán-korszak évről évre előállított költségvetéseinek közös tulajdonsága a kiszámíthatatlanság és az átláthatatlanság – tökéletesen áll ez a 2023-ra szóló, most beterjesztett tervezetre is. Mint arra a Költségvetési Felelősségi Intézet (KFI) legutóbbi felmérése is rávilágít, a magyar kormány csupán korlátozott betekintést enged a költségvetésbe. Az intézet Open Budget Survey nevű átláthatósági felmérésének leg­újabb, 2021-es eredményei szerint a maximális 100 pontból 44-et ért el a magyar költségvetési rendszer – alaposan elmaradva a még megfelelő átláthatóságot jelző 61 pontos szinttől. Így azután a vizsgált 120 ország közül a 67. helyre kerültünk, és a régióban csak EU-n kívüli országok teljesítettek gyengébben.

Az átláthatóság mellett a költségvetés nyitottságával is akadnak problémák Magyarországon: végrehajtásának felügyelete korlátozott (57 pont), míg a nyilvánosság bevonására egyáltalán nem kerül sor (erre 0-nál többet nem is kaphatott az Orbán-rezsim). Pedig a kormányzat költségvetési döntéseinek sora, a kivetett adók típusa és mértéke, az, hogy mire és hogyan költi el a beszedett pénzt, vagy hogy mekkora adósságot halmoz fel, mind hatással van a társadalomra – nem beszélve arról, hogy mindez az adófizetők, a vállalatok által befizetett közpénz felhasználásáról szól. A döntések „zárt ajtók” mögött születnek, és a közpénzek elosztásánál jellemzően azoknak kedveznek, akik a zárt ajtók mögötti döntésekben részt vehetnek – áll a KFI értékelésében. Ehhez annyit tennénk hozzá, hogy a NER első évei óta Orbán Viktor és szűkebb köre felhatalmazva érzi magát arra, hogy egyedül, különösebb kontroll nélkül döntsön a költségvetés sarokszámairól, valamint a büdzsébe innen (az adófizetők felől) és onnan (az EU felől) befolyó pénz felhasználásáról.