A 2023-as költségvetés tervezete

Marad, mi volt

Belpol

A jövő évre vonatkozó költségvetést leginkább a nagyfokú bizonytalanság, másrészt a bevételi oldalon a bizonyosan elkövetkező „padlássöprés” jellemzi. Mint Godot-ra, úgy vár a kormány az uniós pénzekre.

Az Orbán-korszak évről évre előállított költségvetéseinek közös tulajdonsága a kiszámíthatatlanság és az átláthatatlanság – tökéletesen áll ez a 2023-ra szóló, most beterjesztett tervezetre is. Mint arra a Költségvetési Felelősségi Intézet (KFI) legutóbbi felmérése is rávilágít, a magyar kormány csupán korlátozott betekintést enged a költségvetésbe. Az intézet Open Budget Survey nevű átláthatósági felmérésének leg­újabb, 2021-es eredményei szerint a maximális 100 pontból 44-et ért el a magyar költségvetési rendszer – alaposan elmaradva a még megfelelő átláthatóságot jelző 61 pontos szinttől. Így azután a vizsgált 120 ország közül a 67. helyre kerültünk, és a régióban csak EU-n kívüli országok teljesítettek gyengébben.

Az átláthatóság mellett a költségvetés nyitottságával is akadnak problémák Magyarországon: végrehajtásának felügyelete korlátozott (57 pont), míg a nyilvánosság bevonására egyáltalán nem kerül sor (erre 0-nál többet nem is kaphatott az Orbán-rezsim). Pedig a kormányzat költségvetési döntéseinek sora, a kivetett adók típusa és mértéke, az, hogy mire és hogyan költi el a beszedett pénzt, vagy hogy mekkora adósságot halmoz fel, mind hatással van a társadalomra – nem beszélve arról, hogy mindez az adófizetők, a vállalatok által befizetett közpénz felhasználásáról szól. A döntések „zárt ajtók” mögött születnek, és a közpénzek elosztásánál jellemzően azoknak kedveznek, akik a zárt ajtók mögötti döntésekben részt vehetnek – áll a KFI értékelésében. Ehhez annyit tennénk hozzá, hogy a NER első évei óta Orbán Viktor és szűkebb köre felhatalmazva érzi magát arra, hogy egyedül, különösebb kontroll nélkül döntsön a költségvetés sarokszámairól, valamint a büdzsébe innen (az adófizetők felől) és onnan (az EU felől) befolyó pénz felhasználásáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.