Medián: Egyre többen tartják Horthyt pozitív hősnek

  • narancs.hu
  • 2023. december 21.

Belpol

Már gyakorlatilag ugyanannyian beszélnek a volt kormányzóról elismerően, mint ahányan elutasítóan.

Drámai változás következett be Horthy Miklós egykori kormányzó megítélésében a közelmúltban – mutatott rá a Medián egy új felmérésében, amelyet a hvg.hu közölt. 

A múlt század kiemelt alakjait tekintve azzal kapcsolatban nincs változás, hogy Rákosi Mátyás a magyar történelem legellenszenvesebb figurái között van, Nagy Imrét, az 1956-os forradalom miniszterelnökét majdnem teljesen egyöntetűen pozitívan értékeli a társadalom (bár az elmúlt közel 20 évben nőtt azok aránya, akik negatívan értékelik). 

Kádár Jánost, a forradalom leverésében a szovjetekkel kollaboráló pártvezetőt valahová kettőjük közé, de inkább a pozitív tartományba helyezi a többség; valamivel nála is kedvezőbb, és ugyancsak viszonylag kevéssé megosztó a rendszerváltás utáni első miniszterelnökének, Antall Józsefnek a megítélése, Horthy Miklósé viszont máig két pártra szakítja a magyarokat.

Horthy esetében 2005 óta több mint megkétszereződött azoknak az aránya, akik szerint az egykori kormányzó „inkább pozitív, mint negatív szerepet játszott” a magyar történelemben (18-ról 42 százalékra), míg némileg csökkent az őt negatívan értékelők aránya (49-ről 44 százalékra), így a most szeptemberben elvégzett országos reprezentatív Medián-felmérésben már szinte hajszálra ugyanannyian beszélnek róla elismerően, mint ahányan elutasítóan.

A felmérés szerint a pártpolitikai megosztottság is tükröződik a történelmi személyek értékelésében, bár Nagy Imre még ma is inkább „nemzetegyesítőnek” mondható, Antall József megítélése is csak mérsékelten függ a mai pártpreferenciáktól, sőt, még a baloldal szemében értelemszerűen elfogadottabb Kádár János iránt is meglepően magas a mai kormánypártiak pozitív reakcióinak aránya. Hármukat együtt a társadalom 13 százaléka tartja elfogadhatónak. 

Horthy esetében viszont egyenesen szakadék van a fideszes és az ellenzéki szavazók ítélete között: az előbbieknek több mint a fele, az utóbbiaknak csak a harmada tartja őt számon a magyar történelem pozitív alakjai között.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.