Barotányi Zoltán

Az uniformis árnyéka

Horthy-kép az Orbán-rendszerben

Publicisztika

Meglehet, csupán porhintés mindaz, amit az utóbbi hetekben fontos állású kormányzati személyek előadtak Horthy Miklós méltatásának tárgyában. Az viszont ­nagyon is jellemző, hogy kit ráncigál elő a rezsim, ha legitimációs deficitet érzékel.

Lázár János miniszter szeptember 3-án Kenderesen, a Közlekedési Múzeum új vasúttörténeti kiállításán többek között a néhai kormányzót, nagybányai Horthy Miklóst méltatta. Emlékezetpolitikai kalandozásához az ürügyet a helyszínen kívül az szolgáltatta, hogy harminc éve temették el újra Horthyt, immár a szülőhelyén. 1993-ban a már nagybeteg miniszterelnök, Antall József kormányának számos fontos minisztere is megjelent, az akkor felkapott szóhasználattal élve, „magánemberként”. Lázár ezúttal nem csupán kiváló katonaként emlékezett meg a Monarchia tengeri hadiflottájának utolsó főparancsnokáról, de azt is fontosnak tartotta közölni, hogy szerinte Horthy 1919-ben megmentette az országot attól a sorstól, amelyet „a nyugati nagyhatalmak” Magyarországnak szántak. Bár e kijelentésnek semmiféle történelmi alapja nincs, az efféle szófia beszéd már megszokott dolog politikusainktól.

Szelet vet

Lázár megjegyzései egyrészt kiváltották Frölich Róbert országos főrabbi tiltakozását, aki a világháború időszakából két Horthytól származó levél részleteit idézte fel (az egyiket 1940-ben Teleki Pálnak, a másikat 1943-ban Adolf Hitlernek írta), azokban Horthy öntudatosan antiszemitának vallotta magát. Ez, mondhatni, történettudományi közhely, még ha egyes magyar kormánypolitikusok a történelmi kutatások eredményeiről nem vesznek is tudomást (kivéve, ha azt maguk rendelték meg). Frölich személyes megjegyzésként ezt fűzte Lázár gondolatkísérletéhez: „Világos és egyértelmű beszéd. Az összes ilyen beszéd miatt nem ismerhettem meg az apám családját, anyám családjának nagy részét. Meg lettek teremtve tudniillik a feltételek.”

A bírálatot sem megspórolva L. Simon László egykori kultuszminisztériumi államtitkár, a Magyar Nemzeti Múzeum jelenlegi főigazgatója kelt Lázár védelmére a maga módján; szerinte ugyan „elragadta a hév” Lázár Jánost, de ezzel együtt sem kellene „csak a pozitívumokat” látni Horthyban, és nem kellene abba a hibába esni, hogy „nem vesszük figyelembe zsidó származású honfitársaink érzékenységét”. Megjegyzései, amelyek szerint Horthyval legfeljebb az üldöztetésükre és a kormányzó jól artikulált antiszemitizmusára érzékeny zsidóknak lehet bajuk, ha lehet, a Lázár kijelentésénél is nagyobb konsternációt váltottak ki. Utóbb aztán igyekezett e kijelentéseken finomítani; Horthy vitathatatlan érdemének tartja, hogy rendkívül jól választotta meg az ország vezetőit, politikai stabilitást hozott stb., másfelől viszont nem tudta elkerülni az ország belesodródását a háborúba, és „nem tudta kezelni a németeket”. A múzeumi főigazgató jellemző módon sajnálatát fejezte ki amiatt is, hogy a kenderesi Horthy-kiállítást nem az intézménye csinálta meg. Fazekas Sándor volt földművelésügyi miniszterrel ugyanis inkább az első és második bécsi döntés utáni időszak infrastrukturális fejlesztéseire, a „vasútépítés értékeire” akartak koncentrálni, és nem Horthy Miklós személyét állították volna fókuszba – mint ahogyan az végül megvalósult. Hogy mennyire morbid lett volna a „vasútépítés értékeire” koncentrálni, arra Ungváry Krisztián is utalt egyik nyilatkozatában – a magyar zsidók deportálását Horthy passzivitása, illetve jóváhagyó hallgatása mellett a gyakorlatban a MÁV szerelvényeivel hajtották végre, és az államvasutakon kívül a teljes magyar közigazgatás, a rendvédelmi szervek, fegyveres testületek tevékeny részvételével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.