Interjú

"Még a jobbikosok fele is uniópárti"

Beck László, a Medián kutatási igazgatója az Európai Unió hazai megítéléséről

  • Mészáros Bálint
  • 2012.02.02 18:01

Belpol

A Medián felmérései szerint az évek óta tartó csökkenés ellenére továbbra is jelentős többségben vannak azok, akik egyetértenek Magyarország uniós tagságával. Ezért a kormány EU-ellenes propagandája leginkább arra jó, hogy a Fidesz-szavazók egy részét Jobbik-szavazóvá változtassa - véli Beck László.


Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: A tagállamokról általában elmondható, hogy csökken az uniós tagság támogatottsága. Magyarországon hogyan változik a megítélés?

 

Beck László: A 2004-es népszavazáson 84 százalék voksolt a csatlakozásra, ugyanabban az évben a teljes népességen belül még 80 százalék volt azok aránya, akik teljesen vagy inkább egyetértenek a tagsággal. A havonta készített Medián-Omnibusz felmérések összesítései szerint ez a következő évben valamelyest csökkent, és 2008-ig azon a szinten is maradt. Azóta pedig lassan erodálódik a támogatottság. Tavaly már csak 71 százalék volt, de ez még mindig nagyon magas értéknek számít.

MN: Az Eurobarometer kérdésére legutóbb a magyar megkérdezettek 47 százaléka mondta azt, hogy bízik az Európai Unióban. Igaz, ez a tagállamok átlagánál még mindig jóval magasabb.

BL: A különböző felméréseket nem nagyon lehet összehasonlítani, mert nem pontosan ugyanazt a kérdést teszik fel, de a magyarok EU-pártisága valószínűleg nemzetközi összehasonlításban is magas. A népszavazási eredményünk is magas volt, bár a népszavazások különböző időben is voltak. Horvátországban most sokkal nehezebb helyzetben jött ki a kétharmados eredmény, és elképzelhető, hogy ha most lenne, nálunk sem lenne ennél magasabb. Az viszont biztos, hogy egy ennyire megosztott országban a 71 százalékos eredmény nagyon masszív támogatottságot jelent.

MN: Hogyan változik a támogatottság az egyes társadalmi csoportoknál?

BL: A legnagyobb eltérések a pártpreferenciák szerint alakulnak. A 2011-es adatok szerint a Fidesz-szavazóknál 80 százalék a támogatottság, nagyjából ennyi az LMP-szavazóknál is, és ennél jóval kisebb, 74 százalék az MSZP-szavazók körében, a jobbikosoknak pedig a szűk fele EU-párti. A támogatottság egyedül a Fidesz-szavazóknál nőtt az elmúlt három évben, az LMP-nél szinten maradt, a Jobbiknál csökkent, az MSZP-nél számottevően csökkent.

MN: Ennek mi lehet a magyarázata?

BL: Az egyik lehetséges ok, hogy a kormánypozíció az EU-tagság melletti attitűdöt erősíti: ők vannak kormányon, "övék az EU", ők adták az unió soros elnökségét. Amennyire tudjuk, ez a jelenség Európa-szerte általános, de persze nem lehet tesztelni, hogy mi volna, ha most nem lenne kormányon a Fidesz. Valószínűleg azért csökken az MSZP-szavazók EU-pártisága is, mert nem ők vannak kormányon. De van egy másik, igazi empirikus magyarázat is. A Fidesz szavazóbázisa jelentős mértékben csökken, és a sokkal kevésbé uniópárti jobbszél morzsolódik le, ezért összességében nő a támogatottság. A felmérések szerint azoknak a korábbi Fidesz-szavazóknak, akik már nem rájuk szavaznának, csak a 61 százaléka áll inkább az EU mellett. Akik 2010-ben a Fideszre szavaztak, és most is rájuk szavaznának, azoknak viszont a 80 százaléka. És még ennél is magasabb az arány - 88 százalék - azoknál, akik most lettek Fidesz-szavazók - bár ők igen kevesen vannak.

MN: A pártpreferenciákon kívül még mi befolyásolja az attitűdöt?

BL: A leginkább támogatók a fiatalok, illetve a magasabb társadalmi státusúak: az iskolázottabbak, a magasabb jövedelműek, a budapestiek. Továbbá minél kevésbé vallásos valaki, annál inkább támogató, ami összefügghet az életkorral is, hiszen inkább az idősebbek az előírásszerűen vallásosak. De hangsúlyozom, minden csoportban jelentős többségben vannak az EU-pártiak.

MN: Az ágazati eltérésekből általában az látszik, hogy a mezőgazdaságban dolgozók kevésbé értenek egyet a tagsággal, holott ők az uniós támogatások legfőbb haszonélvezői közé tartoznak. Ennek mi lehet az oka?

BL: Összefügghet azzal, hogy a mezőgazdaságban nagyobb arányban dolgoznak idősebbek. Az ő 57 százalékuk támogató, míg az ágazatban dolgozó fiataloknál ez már 67 százalék. De kétségtelen, az azonos korosztályhoz tartozó, más ágazatban dolgozókhoz képest is van eltérés. Közrejátszhat, hogy kevésbé iskolázottak, illetve a földhöz való kötődés is, tehát lehet ennek kulturális háttere is.

MN: A magyarok hagyományosan a zsebükön keresztül irányíthatók. Ha tovább csökkennek a jövedelmek, nő az infláció, az hogyan hathat az unió megítélésére?

BL: A kisebb jövedelműek kevésbé uniópártiak, de ebből egyáltalán nem következik, hogy a jövedelemcsökkenés miatt kevésbé lesz valaki uniópárti. A hosszú távú idősorokban sincs olyan összefüggés, hogy aki szerint az országban nem mennek jól a dolgok, az kevésbé uniópárti. Ez két teljesen független görbe.

MN: Az unióellenes kormányzati propagandának van hatása? A havi adatok változásában van lenyomata a "szabadságharcnak"?

BL: A támogatottság csökkenése 2009-ben és 2010-ben nagyon egyenletes volt, míg 2011-ben már sok és nagymértékű ide-oda mozgás volt: csökkenést váltott emelkedés, majd fordítva. Erre nehéz empirikus magyarázatot találni, de feltehetően azt jelzi, hogy csökken az európai integráció értékalapú beágyazottsága. A megítélés mostanra jobban ki van téve az aktualitásoknak: ha valami történik, az rögtön befolyásolja a támogatottságot. De csak akkor tudnánk, hogy pontosan mire lettek érzékenyebbek a válaszadók, ha lenne rendszeres tartalom- és napirendelemzés is, ami mutatná a médiában megjelenő információkat, és azt, hogy ezeket hogyan dolgozzák fel az emberek. Ilyenek viszont most nem készülnek, mert ez nagyon költséges. Másrészt a legutóbbi felmérés december elején készült, és addig főleg az IMF került szóba, mint amitől a hitelkeretünk sorsa függ. Ekkor egyébként csak a megkérdezettek 25 százaléka mondta azt, hogy szükség van a "szabadságharcra". És amikor az így vélekedőktől azt kérdeztük, hogy kiktől kell megvédeni az országot, akkor a hitelminősítők, a nemzetközi pénzügyi körök és az IMF után jóval lemaradva mondták az EU-t: összességében az egynegyed egynegyede gondolta így. Azóta viszont egyértelművé vált, hogy a hitelnyújtásban az EU-nak is van kompetenciája, és az igazi konfliktusok az unióval is csak ezután jöttek. Most készül az új felmérés, amiben már célzott kérdések is lesznek, ebből valószínűleg más kép rajzolódik ki. Én arra számítok, hogy a Fidesz-tábornál csökkent a támogatottság, és ha racionálisnak gondolom a szavazói viselkedést, akkor az MSZP-nél nőtt. Itt van is tartalék, hiszen a mostani 74 százalékos támogatottság 2009-ben még 84 volt. Igaz, az MSZP-vel szimpatizálóknál ellenhatás is van, hiszen legalább a szavazóik fele 60 éven felüli, és az idősebbek kevésbé támogatják az uniós tagságot.

MN: Most éppen úgy néz ki, hogy nagyon kell a pénz, ezért teljesíti a kormány az unió elvárásait. De ha kiújul a "szabadságharc", akkor van lehetőség változtatni ezen a masszív EU-pártiságon? Vannak olyan csoportok, amelyek meggyőzhetők?

BL: Ezek már inkább olyan kérdések, amelyekre egy politológus tudna válaszolni. A nyers számsorokból az látszik, hogy az EU-ellenességre az összes társadalmi csoport közül igazából csak a Jobbik szavazótábora fogékony. De még itt is inkább kiegyenlített az unió megítélése, mint elutasító. Az arány a három évvel ezelőtti 56 százalékról 47-re csökkent, de mivel a megkérdezetteken belül a jobbikosok aránya viszonylag kicsi, a mérés hibahatára is nagyobb. Nem az én szakterületem, de úgy gondolom, az ő fejükben sem feltétlenül az unióból való kilépés van, inkább az, hogy legyen erősebb a beleszólásunk, jobban érvényesüljenek a magyar érdekek. Az pedig biztos, hogy a mainstream Fidesz-szavazók nagyon pártolják az uniós tagságot, és a pártot választani nem tudók kétharmada is így gondolkodik. A teljes népességben a folyamatos erózió ellenére is olyan magas az unió támogatottsága, amin jelentősen változtatni nagyon nehéz és hosszú folyamat volna.

MN: Lényegében tehát Magyarországon politikai erőnek nem érdemes arra bazíroznia, hogy kiábrándítják a választókat az EU-ból.

BL: A Fidesz szempontjából a konfrontatív politika mindenképpen kockázatos. Nyilván az lenne a legrosszabb, ha nem kapunk EU-IMF-hitelt, és bedől a forint. De ha csak belföldön marad ez a retorika, sikerül fenntartani a kettős beszédet, akkor is valószínűleg jobbra tolja a saját szavazóit. A Fidesz-szavazók jobbszélén nagyon képlékeny a határ, van egy jelentős átmeneti övezet a Jobbik felé, és a mozgás eléggé egyirányú, mivel a jobbikosok nem nagyon lesznek fideszesek. A Fidesz EU-ellenességének a kormányzati pozíció mindenképpen gátja, míg a Jobbik ezt erősebben, szabadabban tudja artikulálni. Ugyanakkor, mint említettem, még a jobbikosok fele is uniópárti, tehát Magyarországon azzal szavazatot szerezni, hogy valaki a kilépésre játszik, szerintem mindenkinek kockázatos.

Neked ajánljuk