Interjú

„Be kell érkeznie az árunak”

Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára a „farhátrendelet” hatásairól

Belpol

„A piaci rendellenességek káros hatásainak megelőzése érdekében” több élelmiszer árát február 1-jétől három hónapra maximálta a kormány. A rendelet kimondja, hogy ez idő alatt a kiskereskedők nem adhatják drágábban a tej, a liszt, az étolaj, a cukor, a sertéscomb és a csirkemell (meg a far-hát) bizonyos fajtáit annál, mint 2021. október 15-én. A „főkereskedőt” arról kérdeztük, miként érinti ez a kis- és nagyboltosokat.

Magyar Narancs: A kiskereskedő a kormányrendelet által felsorolt élelmiszereket legfeljebb a 2021. október 15-i áron kínálhatja, és abból, amit ezek közül már akkor is tartott, „naponta legalább a hét adott napjára vonatkozó, 2021. évi átlagos napi mennyiség árusítására köteles”. Megtenné, hogy a gyakorlat nyelvére lefordítja a rendelkezést?

Vámos György: Egy kis kitérővel. Nem csak arról van szó, hogy egy korábbi időpontban alkalmazott ár lép be maximumként, és olcsóbbak lehetnek egyes élelmiszerek februártól. Az árkorlát attól is védi a vásárlót, hogy ha a későbbiekben az élelmiszerpiacon bármilyen árnyomás alakul ki, ő ne járjon pórul. A decemberi átlagos 8 százalékos élelmiszerár-emelkedésre visszapillantva pedig megáll a lábán a hivatalos szöveg.

A kiskereskedők a rendeletben feltüntetett termékeket február 1-jétől három hónapig maximum a múlt év október 15-én üzletükben alkalmazott fogyasztói áron adhatják el. Tehát az üzletek közötti árkülönbségek is visszaköszönnek, nem úgy, mint az üzemanyagok szabályozásában. Aki pedig – mondjuk egy kisboltos – nem találja az akkori árait, az a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által kimutatott októberi átlagárat köteles figyelembe venni – de ez a sorrend is nagyon fontos, nem lehet válogatni. Ha megvan az ár, azt kell alkalmazni, ha nincs meg, akkor jön a KSH-é. És van még egy nagyon fontos követelmény: ki kell számolniuk, hogy tavaly a hét egyes napjain – hétfőn, kedden, szerdán és így tovább – az adott áruból mennyi volt az átlagos készletük, és azokat ennek megfelelően e három hónapban kötelesek tartani.

MN: Mi van, ha valahol február 1-jén és később olcsóbb lesz valamelyik szóban forgó termék, mint október 15-én volt?

VGY: Semmi az égvilágon. A jogszabály nem rögzítette, hanem maximálta az árakat, annál drágábbat nem lehet alkalmazni, olcsóbbat igen.

MN: És ha a kiskereskedő a mostaninál netán magasabb októberi árat választja? Megteheti?

VGY: Meg. De az az érdeke, hogy minél olcsóbban adja.

MN: Merthogy nem véletlenül lett olcsóbb azóta, és így ő is könnyebben el tudja adni…

VGY: Olcsóbban is tudta beszerezni. A beszerzési ár határozza meg az eladásit.

MN: Valójában kik bukhatnak ezen a korlátozáson?

VGY: Én kerülöm azt a kifejezést, hogy bukhatnak. Megmagyarázom, hogy miért. Egyik oldalról igaz, hogy ahány cég, annyiféle arányú terhet jelent számukra – hiszen a bevétel egy részéről egy kormányzati döntés nyomán le kell mondaniuk. Ez teljesen változó cégenként, üzletenként, termékenként. Fontos tisztázni egyébként is, hogy a kiskereskedő alatt mindegyiket értjük: a multi nagyáruháza is az és a sarki fűszeres is; mindenki, aki az ún. végső felhasználót, a fogyasztót, tehát Mari nénit vagy mondjuk a Magyar Narancs szerkesztőségét szolgálja ki, például szilveszterkor pezsgővel. Valamilyen mozgástere ugyanakkor minden kereskedőnek van legalább részben ellensúlyozni ezt a bevételkiesést. Nagyon egyszerű példa: mondjuk elhalaszt egy tervezett beruházást, eszközbeszerzést. Nem plázaépítésre kell gondolni, hanem inkább arra, hogy egyelőre nem cseréli ki a kis teherautóját, hűtőpultját, vagy nem festi ki az üzletét. Érdemes figyelnie a különféle árarányokra is. Ha a csirkemell olcsóbb lesz, akkor ügyelni kell a comb árára is, és amikor a 2,8-es UHT-tej is kevesebbe kerül majd, a 1,5 százalékoséra. Számolgatnak. A boltosok egyébként is folyamatosan akcióznak, nyilván egy kisbolt sokkal kevesebbet, mint egy nagy. Meg kell azt is nézni, hogy az eddig tervezett akciókhoz ez hozzáilleszthető, kapcsolható-e, vagy nem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.