Magyar Narancs: A kiskereskedő a kormányrendelet által felsorolt élelmiszereket legfeljebb a 2021. október 15-i áron kínálhatja, és abból, amit ezek közül már akkor is tartott, „naponta legalább a hét adott napjára vonatkozó, 2021. évi átlagos napi mennyiség árusítására köteles”. Megtenné, hogy a gyakorlat nyelvére lefordítja a rendelkezést?
Vámos György: Egy kis kitérővel. Nem csak arról van szó, hogy egy korábbi időpontban alkalmazott ár lép be maximumként, és olcsóbbak lehetnek egyes élelmiszerek februártól. Az árkorlát attól is védi a vásárlót, hogy ha a későbbiekben az élelmiszerpiacon bármilyen árnyomás alakul ki, ő ne járjon pórul. A decemberi átlagos 8 százalékos élelmiszerár-emelkedésre visszapillantva pedig megáll a lábán a hivatalos szöveg.
A kiskereskedők a rendeletben feltüntetett termékeket február 1-jétől három hónapig maximum a múlt év október 15-én üzletükben alkalmazott fogyasztói áron adhatják el. Tehát az üzletek közötti árkülönbségek is visszaköszönnek, nem úgy, mint az üzemanyagok szabályozásában. Aki pedig – mondjuk egy kisboltos – nem találja az akkori árait, az a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által kimutatott októberi átlagárat köteles figyelembe venni – de ez a sorrend is nagyon fontos, nem lehet válogatni. Ha megvan az ár, azt kell alkalmazni, ha nincs meg, akkor jön a KSH-é. És van még egy nagyon fontos követelmény: ki kell számolniuk, hogy tavaly a hét egyes napjain – hétfőn, kedden, szerdán és így tovább – az adott áruból mennyi volt az átlagos készletük, és azokat ennek megfelelően e három hónapban kötelesek tartani.
MN: Mi van, ha valahol február 1-jén és később olcsóbb lesz valamelyik szóban forgó termék, mint október 15-én volt?
VGY: Semmi az égvilágon. A jogszabály nem rögzítette, hanem maximálta az árakat, annál drágábbat nem lehet alkalmazni, olcsóbbat igen.
MN: És ha a kiskereskedő a mostaninál netán magasabb októberi árat választja? Megteheti?
VGY: Meg. De az az érdeke, hogy minél olcsóbban adja.
MN: Merthogy nem véletlenül lett olcsóbb azóta, és így ő is könnyebben el tudja adni…
VGY: Olcsóbban is tudta beszerezni. A beszerzési ár határozza meg az eladásit.
MN: Valójában kik bukhatnak ezen a korlátozáson?
VGY: Én kerülöm azt a kifejezést, hogy bukhatnak. Megmagyarázom, hogy miért. Egyik oldalról igaz, hogy ahány cég, annyiféle arányú terhet jelent számukra – hiszen a bevétel egy részéről egy kormányzati döntés nyomán le kell mondaniuk. Ez teljesen változó cégenként, üzletenként, termékenként. Fontos tisztázni egyébként is, hogy a kiskereskedő alatt mindegyiket értjük: a multi nagyáruháza is az és a sarki fűszeres is; mindenki, aki az ún. végső felhasználót, a fogyasztót, tehát Mari nénit vagy mondjuk a Magyar Narancs szerkesztőségét szolgálja ki, például szilveszterkor pezsgővel. Valamilyen mozgástere ugyanakkor minden kereskedőnek van legalább részben ellensúlyozni ezt a bevételkiesést. Nagyon egyszerű példa: mondjuk elhalaszt egy tervezett beruházást, eszközbeszerzést. Nem plázaépítésre kell gondolni, hanem inkább arra, hogy egyelőre nem cseréli ki a kis teherautóját, hűtőpultját, vagy nem festi ki az üzletét. Érdemes figyelnie a különféle árarányokra is. Ha a csirkemell olcsóbb lesz, akkor ügyelni kell a comb árára is, és amikor a 2,8-es UHT-tej is kevesebbe kerül majd, a 1,5 százalékoséra. Számolgatnak. A boltosok egyébként is folyamatosan akcióznak, nyilván egy kisbolt sokkal kevesebbet, mint egy nagy. Meg kell azt is nézni, hogy az eddig tervezett akciókhoz ez hozzáilleszthető, kapcsolható-e, vagy nem.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
