Tavaly december 14-én nyújtotta be Rubovszky György (KDNP) és Cser-Palkovics András (Fidesz) a T/1864/41. számú módosító indítványt a kormány által beterjesztett, "a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslathoz. A tervezet számos olyan, esetenként nagy horderejű javaslatot tartalmazott, melyek az igazságszolgáltatás vélt vagy valós problémáit kívánták orvosolni. Például az ügyteher egyenletesebb elosztását (így került át Zala megye a Győritől a Pécsi Ítélőtáblához), vagy egyszerűsített bizonyos eljárási, kinevezési szabályokat, illetve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnöke olyan, később akár problémásnak is bizonyuló jogosítványokat kapott (lásd: Oda az igazság!, Magyar Narancs, 2011. április 21.), amelyek reformértékű lépésnek tűntek az OIT eddigi változtathatatlan, sokak szerint a megyei elnökök uralta működéséhez képest. Az említett módosító javaslat nem is keltett különösebb feltűnést, és december 23-án a törvény szövegének részeként el is fogadta az Országgyűlés. A képviselők indítványa vélhetőleg azért sem szúrt szemet a több száz egyéb javaslat között, mert mindössze egyetlen semmitmondó mondatból állt: "Hatályát veszti a Be. (...) 448. § (1) bekezdése." A rendelkezés idén szeptember 1-jén lép életbe.
Ész nélküli gyorsítás
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) hatályon kívül helyezett szakasza így szól: "Fiatalkorúak helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyeiben a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, a Fővárosi Bíróság területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) jár el, e bíróságok illetékessége a fiatalkorúak ügyében a megye, illetőleg a főváros területére terjed ki." E törvényi szakasz alapján működtek Magyarországon - a korszerű európai kriminológiai, büntetőpolitikai trendeknek, meg persze több, már régebben aláírt és kihirdetett nemzetközi egyezménynek úgy-ahogy megfelelve - a nagykorúak igazságszolgáltatásától elkülönülten a fiatalkorúak (fk) ügyeiben kizárólag eljárni illetékes tanácsok afféle különbíróságként. 2011. szeptember 1-jével azonban megszűnik e bíróságok "kizárólagos illetékessége" - vagyis attól a naptól első fokon bármelyik bíróság bármelyik bírája eljárhat a fiatalkorúak büntetőügyében is. Egyszerűbben: szeptember 1-jével Magyarországon megszűnik a 18 éven aluliak ügyében az elkülönített bíráskodás. Ha bármelyik bíróságon bárki lehet "fk-bíró", akkor ez a megkülönböztetés értelmét veszti - mutat rá Vaskuti András, a Fővárosi Bíróság fiatalkorúak ügyeiben eljáró tanácsának vezető bírája.
Az ötlet, mint a "gyorsítócsomag"ként elhíresült törvény számos eleme, a Magyar Bírói Egyesülettől (MBE), pontosabban annak szűkebb vezetésétől származik. Az egyesület tagjait - utóbb jó néhány bíró haragját kiváltva - a vezetés nem értesítette a javaslatokról, mindössze annyit tett, hogy a nyári ítélkezési szünetben föltette ezeket az egyesület honlapjára. (Tanulságos mozzanata az ügynek az egyesület vezetőinek meglepődése, amikor azt kellett látniuk, hogy javaslataikat, melyek mind a kívánt kormányzati célt, az ítélkezés gyorsítását szolgálták, a kormánypártok informálisan tett ígéretükhöz híven sorra beépítették a törvény szövegébe - kivéve azt az egyet, amelyik némi jövedelemkiegészítést, ún. összeférhetetlenségi pótlékot biztosított volna a nyugdíjas bíróknak. Pedig szegény bírók még ennek várható költségvetési hatásait is kiszámolták - meglehet, épp ezt nem kellett volna.)
"A fiatalkorúakra vonatkozó bíráskodást érintő változásokat szinte csak technikai jellegűnek tekinthetjük - mondja az egyesület egyik vezetője. - Ezek az ügyek jogi szempontból általában nem túl bonyolultak: 80 százalékuk viszonylag egyszerű vagyon elleni bűncselekmény, és a vádlottak többsége vallomást is tesz az eljárás során. Annak viszont biztosan pozitív hatása lesz - teszi hozzá forrásunk -, hogy ősztől bármelyik bíróság illetékes fiatalkorúak ügyében, hiszen így az egyenletesebb ügyteher miatt gyorsulhatnak az eljárások, vagyis csökken az átlagos ítélkezési idő, ami mindenkinek jó."
"Átmenetileg nem várható az ítélkezés gyorsulása. Eddig az fk-s ügyek közel felét fél éven belül be tudta fejezni a bíróság, most valamivel hosszabb időre lehet majd számítani. Ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy ezek az ügyek azáltal, hogy azokban helyi bíróság is eljárhat, közelebb kerülnek a fiatalkorúak lakóhelyéhez, mert még egy olyan kis megyében is, mint Heves, az érintetteknek néha órákon át kell utaznia, hogy a bíróságra érjenek" - mondja a várható hatásokról Nyíri Beáta, a Heves Megyei Bíróság elnökhelyettese. A fiatalkorúakhoz szükséges speciális képességek és ismeretek fontosságát elismerve ugyanakkor hozzáteszi: "Most, hogy a fiatalkorúak ügyeiben a bíráskodás lehetősége immár minden bíróságon adott, 'rendezőelvként' az maradt, hogy az elnökök az empatikusabb bírókat igyekeznek majd ezen ügyek tárgyalására kijelölni."
"Valóban szükséges a megyei bíróságok székhelyén működő városi bíróságok (ezek járnak el az adott megyében kizárólagos illetékességgel a fiatalkorúak büntetőügyeiben - B. A.) munkaterhének csökkentése, ezt nem is vitatja senki - mondja Bodor Tibor, a PKKB fiatalkorúak büntetőügyében eljáró csoportvezető bírája, de így folytatja: - A magyar jogfejlődés egyik legpozitívabb hagyománya, hogy az 1908-as büntetőnovella óta fokozatosan és egyre erőteljesebben elkülönült a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása a felnőttekétől, mind anyagi jogi, mind eljárásjogi tekintetben. Éppen ezért nehéz ezt a mostani változást nem visszalépésként értelmezni."
Ez a lépés egy másik, a progresszív törekvésekkel ellentétes "kormányfüggetlen" tendenciába illeszkedik: évtizedekkel ezelőtt megszűnt a fiatalkorúak ügyeinek önálló ügyészi szervezete, akárcsak a rendőrkapitányságokon a gyermek- és ifjúságvédelem önállósága. E folyamat következő állomása a szabálysértési kódex módosítása volt, amivel lehetővé vált fiatalkorúak esetében is elzárás kiszabása szabálysértési szankcióként úgy, hogy ezekben az ügyekben a helyi bírósági titkárok is eljárhatnak. Ezzel a lépéssel amúgy a magyar igazságszolgáltatás már tavaly visszajutott oda, hogy fiatalkorú ügyében az erre kijelölt "fk-bírón" kívül más is kiszabhatja a legsúlyosabb szankciót, a szabadságelvonást.
Speciális ismeretek
De miért ne ítélkezhetne bármelyik bíró fiatalkorúak ügyeiben? Az említett módosító indítványhoz csatolt indoklás szerint "ezen ügyek elbírálásában részt vevő bírák semmi olyan különös szakértelemmel nem bírnak, amellyel a nem székhelyi, illetve a budapesti kerületi bíróságok bírái ne rendelkeznének". Másképp látják ezt a fiatalkorúak ügyeiben ténylegesen is illetékes bírók: "Az fk-bírónak - túl a speciális joganyag biztos ismeretén - a Btk. 447. szakasza szerint 'szem előtt kell tartania, hogy a fiatalkorúval szemben az eljárást életkori sajátosságainak figyelembevételével és úgy kell lefolytatni, hogy az elősegítse a törvények iránti tiszteletét'. Ebből következően nemcsak az ítéletnek, de magának az eljárásnak is a fiatalkorú nevelését kell szolgálnia - mondja Bodor Tibor. - Ha én fiatalkorúak bírájaként komolyan veszem a feladatomat, és ténylegesen is erre törekszem, akkor ehhez nemcsak az adott személyiségfejlődési szakasz pszichológiai jellegzetességeit kell ismernem - ne felejtsük el, a kamaszkor természetszerűleg a lázadás kora -, de arra is gondolnom kell, hogy az illető fiatalember már jó néhány, láthatólag kevés eredménnyel járó prédikációt végighallgatott, a bírói pulpitusról megtartott újabb prédikációval tehát nem érdemes próbálkozni. De valamiképp mégiscsak rá kell vezetnem őt annak megértésére, hogy amit tett, az a társadalom számára nem elfogadható. Nem könnyű feladat tehát a jogszabály fenti előírásának megfelelni. Az mindenesetre alapvető, hogy a fiatalkorút, akinek az ügyében eljár, a bíró ne bűnözőnek, hanem bűnelkövetőnek tekintse." E sajátos alapállásra kell épülnie annak az attitűdnek, ami egy bírót alkalmassá tesz arra, hogy valóban hatékony képviselője legyen az igazságszolgáltatásnak, hiszen bírói tevékenységével mintegy reprezentálnia kell azt a társadalmi rendet, amit megsértett az illető fiatal - teszik ehhez hozzá más bírók. Mindezeken túl az "fk-bírók" többsége a gyakorlatban is ismeri azt az intézményrendszert, ahol adott esetben az ítélete nyomán a fiatalkorú hoszszabb-rövidebb időt lesz kénytelen eltölteni, hiszen rendszeres kapcsolatban vannak a javító- és a fiatalkorúakat fogadó büntetés-végrehajtási intézetekkel.
Ehhez képest majdhogynem másodlagos, hogy az adott szubkultúra ismerete nélkül sok esetben csak sötétben tapogatózik a bíró: számos történet kering kétségbe vonható ítélettel véget érő eljárásokról, ahol a kudarc fő oka az volt, hogy a megfelelő tapasztalattal nem rendelkező bíró egyszerűen nem értette a vádlott és a tanúk kommunikációját. A megfelelő eljárás és ítélkezés ugyanis nemcsak az adott sajátos csoportnyelv megértését, de az ahhoz tartozó mentalitás és értékrend ismeretét is feltételezi. Vagyis a jelek szerint létezik olyan "különös szakértelem", amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy bíró hatékonyan járhasson el fiatalkorú ügyében.
A kabinetnek nem ez az első kísérlete, hogy minden szakmai megfontolással szemben a büntetőjog szigorításával reagáljon egy jelenségre: a bűnügyi statisztika ugyanis ezúttal sem támasztja alá azt a közvélekedést, hogy a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények menynyisége nőtt volna. "A regisztrált fiatalkorú bűnelkövetők száma Magyarországon tíz év óta folyamatosan 10 és 12 ezer között változik. 2009-ben 10 029 fiatalkorú bűnelkövetőt regisztráltak. A gyermekbűnözés elkövetői oldala azonos időszakban kiegyensúlyozottabb, és csökkenő tendenciát mutat" - írja az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium tavalyi elemzése. Egyedül a korosztályon belüli erőszakos bűncselekményeknél van némi növekedés, de ebben a korosztályban mindig is magasabb volt az erőszakos cselekmények, elsősorban a "kortársagresz-szió" aránya. De hogy ez mennyire nem büntetőpolitikai megoldásokért kiált, arra rámutat a már idézett tanulmány másik megállapítása: "A fiatalkori és fiatal felnőttkori bűnözés sajátossága az elkövetői és áldozati szerepek átjárhatósága, felcserélhetősége: ugyanaz a fiatal egyszer erőszakos bűncselekmény áldozataként, más alkalommal elkövetőjeként jelenik meg." Vagyis ez nem az a problémahalmaz, aminek a megoldásához eszköz lehet akár a Btk. szigorítása, akár a fiatalkorúak elkülönített bíráskodásának felszámolása, akár a büntethetőség korhatárának a leszállítása.
Megbízható forrás
Igaz, a szabálysértési törvény tavalyi, szakmai körökben komoly ellenkezést, sőt tiltakozást kiváltó azon módosítása, amely lehetővé tette fiatalkorúakkal szemben is elzárás kiszabását, máris meghozta a várt eredményt, hiszen a bolti lopások száma negyven százalékkal csökkent - legalábbis Orbán Viktor év eleji nyilatkozata szerint. Megjegyzendő, hogy az adat forrását azóta is homály fedi; jobb híján tehát azt feltételezhetjük, hogy az nem a rendőrségtől vagy az igazságszolgáltatástól, sokkal inkább a CBA üzletlánc kommunikációs igazgatójától származik, aki a saját "tapasztalataikra" hivatkozva a miniszterelnöki nyilatkozat előtt néhány nappal indította hódító útjára ezt az azóta is rendszeresen hivatkozott számot. Holott az új jogszabály hiába ad lehetőséget fiatalkorúakkal szemben is elzárás kiszabására, eddig az eljáró bíróságok - a büntetés-végrehajtás adatai szerint - kevesebb mint húsz fiatalkorút ítéltek öt-tíz nap közötti elzárásra. Ez megyénként átlagosan egy szabálysértési elzárás: nehezen képzelhető el, hogy ennyi esetnek markáns elrettentő hatása lenne.
Egyébként meg az lett, amit a szakértők az eljárás várható "pedagógiai hasznáról" jósoltak (lásd: "Feloldhatatlan morális dilemma", Magyar Narancs, 2010. július 15.): a kijelölt bv-intézetekben szó szerint nem tudnak mit kezdeni a néhány napra hozzájuk kerülő gyerekekkel, hiszen arra a rövid időre pedagógiai programot nem lehet tervezni, sőt: hogy megóvják a beilleszkedés okozta konfliktusoktól, inkább bedugják a "vendéget" egy egyszemélyes zárkába, ahol "nagyjából a plafont nézik öt-tíz napon keresztül" - mondja a fiatalkorúakat fogadó egyik bv-intézet parancsnoka.
"Korántsem biztos persze, hogy a statisztikai adatokból megbízható következtetéseket tudunk levonni - mondja Hegedűs Judit kriminálpedagógus, az ELTE adjunktusa. - Lehet, hogy az országos mutatók szerint nem nőtt a bűncselekmények száma, azonban a nehéz helyzetű társadalmi csoportok megfelelő korosztályaiban, ha másképp nem is, de az abszolút számokat tekintve ez biztosan nem igaz. Nem lehetnek kétségeink afelől, hogy az anyagi ellehetetlenülés növeli a kriminalitás kockázatát, ráadásul egyre kevesebb gyerek mögött van támogató családi háttér. A gyermek- és fiatalkori bűnelkövetés problémájának kezelésére három út lehetséges: megerősíthetjük a családsegítés intézményeit, hiszen ezek a gyerekek és fiatalok gyakran a családjuk révén sodródnak bele a kriminalitásba; a pedagógusok gyermekvédelmi képzésével, gyermekvédelmi koordinátorok alkalmazásával támogathatjuk és erősíthetjük az iskolai gyermekvédelem működését, hogy hatékonyan elérhesse és megvédhesse a kritikus helyzetbe kerülő gyerekeket, és végül segíthetjük a speciális gyerekotthonok, a javítóintézetek, illetve a büntetés-végrehajtás meglevő intézményeinek a nevelő, reszocializációs munkáját. Közgazdasági szempontból is hatékonyabb és értelmesebb megoldás ezekre az intézményekre és eszközökre erőforrásokat fordítani, mint fizetni az egyre növekvő számú elítélt ellátásának fejenkénti és naponkénti nyolcezer forintos költségét."
"Ebből a nyolcezer forintból amúgy jóval kevesebbet tudnak a nevelésre, konkrétan például nevelők alkalmazására fordítani, mint amennyit 'civil' körülmények közt lehetne. Így aztán Tökölön például négyszer annyi elítélt jut egy nevelőre, mint egy átlagos javítóintézetben" - mondja Tóth Tamás ezredes, a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének igazgatója.
Ha a fiatalkorúval szemben eljáró büntető igazságszolgáltatásban a legfőbb cél a nevelés, akkor a tököli börtön a nevelés helye - mintegy az utolsó stációja annak az eljárásnak, amely a nyomozással kezdődik. Azt persze maga az igazgató sem állítja, hogy folyamatosan kontroll alatt tudják tartani az ide kerülő fiatalkorúakat - de ez nehezen is volna hihető. A zárkák három szinten, egy-egy száz méter hosszú folyosóról nyílnak, és éjszaka egyetlen felügyelő van a folyosón. (Nevelőkkel még rosszabbul állnak: tíz nevelő foglalkozik reggeltől estig a csaknem háromszáz fiatalkorú fiúval.)
"Mivel meglehetősen korlátozottak az eszközeink az egymás közötti erőszak megakadályozására, inkább a megelőzésre törekszünk - mondja Gyurnik Mária bv. alezredes, aki a nevelői munkát koordinálja Tökölön. - Ennek jegyében számoltuk föl például az emeletes ágyakat, mert tudtuk, hogy a ki alszik lent fontos indikátor a hierarchiában. Ezeknek a fiataloknak a többsége 16-18 éves: mondanom sem kell, buzog a tesztoszteron. Ezért nálunk napi tíz óra sportfoglalkozás van. Ugyancsak az agressziószintet csökkenti, hogy a fiatalok személyiségéhez illeszkedő rezsimeket állítottunk fel, és csereberéljük is a fiúkat, hogy megakadályozzuk az erőszakra épülő hierarchia kialakulását és megmerevedését. Úgy is mondhatnám, a nevelő funkciót a rossz kortársi minta helyett megpróbáljuk mi gyakorolni." Arra a kérdésre, hogy adott esetben nem omlana-e össze ez a nehezen kiépített, de viszonylag békés és jól működő rendszer, ha 12-13 éves gyerekek is bekerülnének, a parancsnok lakonikusan annyit mond: ők végrehajtói a jogszabályoknak, ha ez lesz a feladat, végre fogják hajtani.
Népszerű lépések
Ez a lehetőség pedig korántsem annyira elképzelhetetlen, mint amennyire abszurd: név nélkül nyilatkozó minisztériumi tisztviselők megerősítették, hogy folynak az előkészítő munkálatok a büntethetőség korhatárának leszállítására. Az volna a meglepő, ha nem így lenne - még csak nem is a kormány megtorló, restriktív szabályok iránti rajongása miatt, hanem sokkal inkább Orbán Viktor február 26-i, a közbiztonságról tartott facebookos konzultációjának egyik mondata miatt, mely szerint "napirenden van ez a lehetőség". A tapasztalat azt mutatja, nincs olyan abszurd mondata a miniszterelnöknek, amelyből előbb-utóbb ne lenne közpolitikai valóság. A politikai népszerűség szempontjából hatásos, bár nem teljesen új ötlet többször is fölbukkant már az elmúlt években, de határozott kontúrokat most ölt - nem utolsósorban egy különös sorsú népszavazási kezdeményezés formájában. Az Országos Választási Bizottság (OVB) ez év április 26-án kelt határozata hitelesítette, tehát népszavazásra bocsáthatónak minősítette az alábbi kérdést: "Egyetért-e ön azzal, hogy a büntetőeljárásban a büntethetőség alsó korhatára 12 év legyen?" Különös módon a kérdés tavaly novemberben már egyszer megjárta ezt az utat, de az aláírásgyűjtés mégsem indult el. Március 13-án aztán lejárt a rendelkezésre álló határidő, de egy ismeretlen magánszemély újra benyújtotta a kérdést, és az OVB újra hitelesítette. A Fidesz asztalán tehát ott van ez az adu is: most már csak azt kell eldönteni, élére álljon, vagy éppen a Btk. módosításával elébe menjen a népszavazásnak. Az előbbi mellett szól többek között, hogy egy ilyen népszerű és jól menedzselhető akcióval a párt jó időre de facto semlegesítheti a népszavazás intézményét - mondják az ügyet közelebbről ismerő forrásaink. Ha viszont a Btk.-szigorítás mellett döntenek, valami esélye még lehet egy olyan szakmai kompromisszumnak, amely szelektíven, csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetén teszi lehetővé 14 év alatti gyerekek bíróság elé állítását. A hírek szerint ezért folytatnak egyre reménytelenebb utóvédharcokat a minisztériumok progresszívebb erői. A büntethetőség merev életkorhoz kötése kriminológusok szerint egyébként is a legkevésbé szerencsés megoldás: azt sokkal inkább az érzelmi-értelmi fejlettség egy szintjéhez, a belátás képességéhez kellene kötni (lásd az interjúnkat Gönczöl Katalinnal). Németországban például egy tesztszerű kérdéssor alapján az eljáró bíró maga dönti el, hogy a megvádolt gyermekkorú felelőssé tehető-e a tettéért. Ennek a sokkal korszerűbb megoldásnak egyébként a magyar jogban is komoly hagyománya van, melynek éppen az ún. népi demokrácia jogalkotása vetett véget.
Hogy az "fk-bíróságok" megszüntetése, a büntethetőségi korhatár leszállítása és a gettósodó térségek szegényeit sújtó megszorítások együttes hatásának következményeként a szabadságvesztésre ítélt gyermek- és fiatalkorúak száma valóban oly mértékben fog-e növekedni, hogy szükség lesz gyermekbörtönök építésére, az most még nem tudható - de az ötletek és az intézkedések irányából egy olyan büntetőpolitika képe rajzolódik ki, amelyben sokkal inkább a megtorlás és az elrettentés az igazságszolgáltatás célja, mint a bűnelkövető fiatalkorú, hovatovább gyermek társadalomba való visszavezetése: aki vét a rend ellen, az mindenképp bűnhődni, leginkább ülni fog. De talán bízhatunk továbbra is a bírók bölcsességében, akik - akárcsak a szabálysértési törvény esetében - meg fogják akadályozni, hogy a politikai népszerűsködés árát a reszocializáció helyett a kriminalitás útjára kényszerített kamaszok tömegei, az ő életvitelük társadalmi költségét pedig az ország lakói közösen fizessék meg.
"Nincs megfelelő tudása"
Gönczöl Katalin egyetemi tanár, a Magyar Kriminológiai Társaság elnöke
Magyar Narancs: Gyakran hivatkozott érv a büntethetőség korhatárának leszállítása mellett, hogy például egy olyan fejlett jogi kultúrájú országban, mint Svájc, 10 évnél van a cezúra.
Gönczöl Katalin: A korhatár ott valóban igen alacsony. Svájcban azonban - és más európai országokban - a felelősség vizsgálatánál valójában nem a büntetésre, hanem a személyiségfejlődés korrekciójára törekszenek. Ezért az eljárásban a család- és gyermekvédelmi szervek, az iskola, az illetékes szakértők és a szülők bírói, ügyészi kontroll alatt együtt döntenek arról, hogy milyen intézkedésekkel fordíthatják kedvező irányba a gyermek erkölcsi fejlődését - mint ahogy a legtöbb európai országban a büntetőeljárás csak keretül szolgál ahhoz, hogy összeállítsák azt a "csomagot", amelyben a védő és korrekciós intézkedések dominálnak. Svájcban egyébiránt a 15. életévét be nem töltött fiatalkorúval szemben kizárólag figyelmeztetés alkalmazható, emellett a szabadidő terhére, felügyelet mellett a közösség kiengesztelésére legfeljebb 10 nap közérdekű munkakötelezettséget írhatnak elő. Végrehajtandó szabadságvesztés - maximum 4 év - csak az ennél idősebb, súlyos bűncselekményt elkövetővel szemben szabható ki. Fontos megemlíteni, hogy az ilyen ügyekben eljáró bírák, ügyészek, pártfogó felügyelők Európában általában speciális szakértelemmel rendelkeznek - mint ahogy a fiatalkorúakkal szembeni büntető igazságszolgáltatást is külön törvényben szabályozzák. Szögezzük le azt is, hogy a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása a legtöbb civilizált országban a felnőttkorúakétól elkülönült szervezeti rendszerben működik.
MN: Nálunk miért nem sikerül meghaladni a büntethetőség merev életkorhoz kötöttségét?
GK: Az életkorhoz kötött felelősség a mechanikus jogalkalmazás nagyon kényelmes és praktikus megoldása. Ezért kedvelik azok a hatóságok, amelyeknek nincs megfelelő tudásuk az ilyen ügyekben hozott rossz döntések káros, adott esetben végzetes következményeinek felismeréséhez. Sajnos ma az ő munkájukat a befejezett ügyek száma és nem a minőségi mutatók alapján értékelik.
MN: Az ország egyes részein megállíthatatlannak tűnik a gettósodás, annak minden következményével. Ha nem így, akkor miképp lehetne kezelni a szükségszerűen növekvő fiatalkorú- és gyermekbűnözést?
GK: A társadalmi kirekesztettség jól érzékelhetően felgyorsult folyamata akkor is növelni fogja a bűncselekmények, a bűnelkövetők és az áldozatok számát, ha a szigor fokozása és a büntetendő magatartások körének tágítása, például a hajléktalanság kriminalizálása tovább folytatódik. Az óhajtott rendhez átgondolt szociálpolitikai stratégiára volna szükség - ez kizárólag büntetéssel nem pótolható. Kialakítható ugyan a "gyermekbörtön", megnyithatók a dologházak, csakhogy ezek történelmileg bizonyítottan a bűnözés újratermelését tápláló intézmények. Hasznosabb beruházás lenne ezeket az adóforintokat a kirekesztettek komplex társadalmi integrációjára: az óvodák, a bölcsődék fejlesztésére, a munkahelyteremtésre, szakképzésre, a krízisbe jutott családok szakszerű segítésére vagy a hajléktalanok fokozatos integrációjára fordítani.
