Papp Gyula alezredes történetének feldolgozásakor természetesen próbáltunk beszélni a másik féllel is, ám a Honvédelmi Minisztérium az éppen folyó eljárásra hivatkozva egyelőre nem kíván megszólalni az ügyben. A Magyar Narancs július 6-i cikkére (Van sapkája, ales?) ugyanakkor levélben reagált Fodor Lajos vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke, amelyet az alábbiakban közlünk:

Egy csokorra való "alapos" gyanú merült fel Papp Gyula ellen, akit azért küldtek Pristinába, hogy pár száz magyar katonával együtt felépítse a NATO-tábort, és őrizze a NATO-főparancsnokságot; és tette ezt majdnem mindenki megelégedésére. A NATO tábornokai elégedettek voltak vele, kizárólag bestekben írtak és beszéltek róla, ám az itthoni magyar főtisztek körében valamiért nem állt jól a szénája. (Ezen személyek kiléte és a motívum egyelőre nem egészen világos, de az irigység igen nagy valószínűséggel szerepet játszik e történetben.) Stílusosan március 15-én rendelte haza a vezérkar Papp alezredest, akit itthon már olyan alapos gyanúk fogadtak, mint "elöljárói intézkedés elmulasztása", magánokirat-hamisítás, illetve a katonai gyanúk netovábbja, a háborús fosztogatás mint emberiség elleni bűntett. Utóbbi azért szakadt Papp Gyula nyakába, mert felhasználtatta a tábor területén belül a különféle bozótokban fellelt építési törmeléket, úgymint téglákat, féltéglákat, vascsöveket. (Részletesen lásd: Van sapkája, ales? Magyar Narancs, 2000. július 6.)

A gyanút

minden részletre

kiterjedő vizsgálat

előzte meg. Szakértők lepték el a pristinai NATO-tábort, és 2000. június 5. és 9. között bejárást hajtottak végre a tetthelyen. Figyelmüket semmi sem kerülte el: erről az "eseti elhelyezési szakértői vélemény" tanúskodik. Ez volt az a szakértői anyag, amelyre alapozva megfogalmazódott Papp Gyula ellen a háborús fosztogatás gyanúja, ami hamarosan "csak" lopás alapos gyanújává szelídült.

A vizsgálat tárgyát a következőkben foglalták össze a nyomozók: "Az MH (Magyar Honvédség - a szerk.) ´r- és Biztosító Kontingensnél Pristinában található feldolgozott vascsövek, illetve klinkertégla." Miután ez megvolt, a szakértők a következő konkrét kérdéseket tették fel maguknak: "A helyszínen végzett vizsgálat alapján milyen méretűből, milyen mennyiségű vascsövet használtak fel az MH ´r- és Biztosító Kontingensnél, Pristinában?", valamint: "Ezeknek mennyi a belföldi forgalmi értéke?", valamint: "Megállapítható-e, hogy az ún. klinkertéglából milyen mennyiséget használtak fel?"

A helyesen megválasztott csapásirányt részletesebb, kifejtő rész követi arról, hogy milyennek is látszanak

a pristinai acélcsövek mint elkövetési

tárgycsoport

"Az előtalált acélcsövek - a horganyzott acélcsövektől eltekintve - szemmel láthatóan nem újak. A rajtuk található hegesztési, lángvágási, korábbi festési, illetve korróziós nyomok alapján megállapítható, hogy korábban már valamilyen céllal felhasznált, eredeti helyéről kibontott acélcsövekről van szó.

A horganyzott acélcsövek esetében ez nem megállapítható, mivel sem korróziós nyomok, sem - a horganyzott vezetékrendszerek építéstechnológiájából adódóan - hegesztési nyomok nem találhatók rajta. Ez esetben annak megállapítása, hogy jelenlegi felhasználási formáját megelőzően új vagy használt csövekről van szó, nem lehetséges.

Az előtalált acélcsövek egy része nem került felhasználásra, hanem jelenleg a tábor területén csőtárolóban, illetve a kerítés tövében a földön található."

A kitartó vizsgálat meghozta az eredményt. Nem hiába kopogtak napokig a zsebszámológépek, születtek meg a semmiből bonyolult táblázatok; és a szakértők sem csak úgy heccből rendezték csoportba névleges átmérő szerint az előtalált csöveket, hiszen a napnál világosabban kiderült: "a tábor területén felhasznált, beépített különféle méretű acélcsövek" együttes mennyisége 386,4 folyóméter, súlya 1724, 3 kg, együttes elkövetési értéke bruttó 11 ezer 250 forint és 20 fillér.

És ezzel még nem volt vége!

Következtek a téglák

Napokig folyt a téglák utáni hajsza, mert hát sok tégla volt a táborban, de a siker most sem maradt el. A szakértők bele is vésték jelentésükbe, hogy "a tábor területén összesen 4270 darab 25 x 12,5 x 6,5 cm méretű klinkertégla található". Ebből Papp Gyuláék 896 darabot járdaszegélyként, illetve útszegélyként építettek be. Ezek után természetesen az elkövetési téglaérték sem maradhatott sokáig homályban, és kiviláglott, hogy az egészen pontosan bruttó 43 ezer és 8 forintra rúg.

A szakértők jelentésüket gazdag képanyaggal is kiegészítették. A képeken jól látható, hogy mi mindenhova építette be Papp alezredes és túlbuzgó csapata azokat a vascsöveket. Vascsőből készült például az EU-zászlórúd, az egyes őrhely álcatartója, a kettes őrhely létrája, találtak "vegyes" acélcsöveket az akkumulátorrészlegnél, egy kerítésoszlopot a törzskonténerek előtt, de még egy "ferde támaszt" is a sportpálya végénél.

Több közeli fotó készült a táborban burjánzó gazról és a benne heverő rozsdás vascsövekről. Valószínű, hogy ilyenek után hajoltak le Pappék, és hajtogattak belőlük "vadrácsot" (gallytörőt) két GAZ terepjáró orrára. És valószínűleg ezerszer megbánták már, hogy akkor oly könnyedén engedtek kreatív hajlamaiknak.

Rövidesen elválik, a katonai vezetők - vagy a katonaság civil vezetői - tényleg perre viszik-e/vitetik-e a dolgot. Az általunk eddig megismertek alapján az nagyjából világos: ha lesz tárgyalás, a honvédség a civilek maradék megbecsülését is könnyen eljátszhatja.

Kovács Róbert

A MAGYAR HONVÉDSÉG PARANCSNOKA,

VEZÉRKARI F´NÖK

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Ezúton szeretném tájékoztatni Önt, hogy a lapjukban 2000. július 06-án, Kovács Róbert úr tollából származó "Van sapkája, ales?" című cikk több tárgyi és katonai szakmai tévedést tartalmaz, a valóságot torzítva, az objektivitást teljesen nélkülözve mutatja be a Papp Gyula alezredes ügyében folyó fegyelmi vizsgálatot, illetve ügyészségi eljárást.

Nagy öröm a vezérkari főnök számára, ha egy hivatásos katona becsületének és egzisztenciájának védelmére kel a média, különösen ebben manapság sajnálatos módon "mundérellenessé" vált világban, de úgy gondolom, hogy azok a "csúsztatások", amelyek a cikkben előfordulnak, részinformációkat tartalmaznak, ezáltal alkalmassá teszik az írást a közvélemény félretájékoztatására. Nem hiszem, hogy a média bármely szegmensének is célja volna, hogy olvasóközönségüket hamisan manipulálva, a valóságtól elrugaszkodva, az információk felületes begyűjtésével tájékoztassa.

A cikkben leírtakkal kapcsolatban felhívom a figyelmét, hogy a katonai fegyelem - melynek meghatározónak kell lenni minden hivatásos, szerződéses vagy sorállományú katona számára - megszilárdítása érdekében folytatott munkánk során, a fegyelmi és büntetőjogi kategóriákba tartozó cselekményeket, magatartásformákat nem lehet a "még elnézhető" vagy "már nem elnézhető" megítélés alapján kezelni. Mindezek tudatában joggal tehetem fel a kérdést Kovács úrnak: Milyen pontos és hiteles információkra alapozza kijelentéseit, amikor Papp alezredes tevékenységéről vagy a SACEUR véleményéről ír tényszerűen írásában? Megfordult a fejemben, hogy ezeknél az eseteknél, de akár Bordács alezredes és Papp alezredes "konfliktusánál" is személyesen jelen volt talán a cikk jól értesült írója?

Végezetül meg kell jegyeznem, hogy az ügyben eljáró kollégáim szolgálati ideje, illetve saját, 35 éves katonai pályafutásom megtanított bennünket, hivatásos katonákat arra, hogy miként kell körültekintően és felelősségteljesen döntéseket hozni és eljárni egy-egy fegyelmi ügy kapcsán. Kérem, hogy ezt is vegyék figyelembe, amikor ilyen vagy hasonló tartalmú írást tesznek közzé.

Megértését megköszönve, maradok tisztelettel:

Budapest, 2000. július 14.

Fodor Lajos vezérezredesA parancsnok észrevételei

Papp Gyula alezredes történetének feldolgozásakor természetesen próbáltunk beszélni a másik féllel is, ám a Honvédelmi Minisztérium az éppen folyó eljárásra hivatkozva egyelőre nem kíván megszólalni az ügyben. A Magyar Narancs július 6-i cikkére (Van sapkája, ales?) ugyanakkor levélben reagált Fodor Lajos vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke, amelyet az alábbiakban közlünk:

A MAGYAR HONVÉDSÉG PARANCSNOKA,

VEZÉRKARI F´NÖK

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Ezúton szeretném tájékoztatni Önt, hogy a lapjukban 2000. július 06-án, Kovács Róbert úr tollából származó "Van sapkája, ales?" című cikk több tárgyi és katonai szakmai tévedést tartalmaz, a valóságot torzítva, az objektivitást teljesen nélkülözve mutatja be a Papp Gyula alezredes ügyében folyó fegyelmi vizsgálatot, illetve ügyészségi eljárást.

Nagy öröm a vezérkari főnök számára, ha egy hivatásos katona becsületének és egzisztenciájának védelmére kel a média, különösen ebben manapság sajnálatos módon "mundérellenessé" vált világban, de úgy gondolom, hogy azok a "csúsztatások", amelyek a cikkben előfordulnak, részinformációkat tartalmaznak, ezáltal alkalmassá teszik az írást a közvélemény félretájékoztatására. Nem hiszem, hogy a média bármely szegmensének is célja volna, hogy olvasóközönségüket hamisan manipulálva, a valóságtól elrugaszkodva, az információk felületes begyűjtésével tájékoztassa.

A cikkben leírtakkal kapcsolatban felhívom a figyelmét, hogy a katonai fegyelem - melynek meghatározónak kell lenni minden hivatásos, szerződéses vagy sorállományú katona számára - megszilárdítása érdekében folytatott munkánk során, a fegyelmi és büntetőjogi kategóriákba tartozó cselekményeket, magatartásformákat nem lehet a "még elnézhető" vagy "már nem elnézhető" megítélés alapján kezelni. Mindezek tudatában joggal tehetem fel a kérdést Kovács úrnak: Milyen pontos és hiteles információkra alapozza kijelentéseit, amikor Papp alezredes tevékenységéről vagy a SACEUR véleményéről ír tényszerűen írásában? Megfordult a fejemben, hogy ezeknél az eseteknél, de akár Bordács alezredes és Papp alezredes "konfliktusánál" is személyesen jelen volt talán a cikk jól értesült írója?

Végezetül meg kell jegyeznem, hogy az ügyben eljáró kollégáim szolgálati ideje, illetve saját, 35 éves katonai pályafutásom megtanított bennünket, hivatásos katonákat arra, hogy miként kell körültekintően és felelősségteljesen döntéseket hozni és eljárni egy-egy fegyelmi ügy kapcsán. Kérem, hogy ezt is vegyék figyelembe, amikor ilyen vagy hasonló tartalmú írást tesznek közzé.

Megértését megköszönve, maradok tisztelettel:

Budapest, 2000. július 14.

Fodor Lajos vezérezredes