„Látva azt, hogy most már másfél hónapja nem sikerült tényszerűen, számokkal alátámasztott módon válaszolnia arra a kérdésre, hogy a bevándorlásellenes kormánypropaganda ellenére hány vendégmunkás dolgozik hazánkban, tisztelettel kérdezem miniszter urat: érti egyáltalán, hogy mit kérdeztem?” – harmadszorra e szavakkal próbálkozott szeptember elején Jakab Péter, a Jobbik országgyűlési képviselője Varga Mihály pénzügyminiszternél a hazánkban tartózkodó vendégmunkások pontos száma felől érdeklődve. Kielégítő választ ezúttal sem kapott, a szokásos mellébeszélést hallhatta csupán, miszerint a kormány a magyar emberek foglalkoztatását és képzését tekinti elsődleges feladatának, egyébként pedig több magyar jön haza, mint korábban. Vendégmunkásokról egy szó nem esett, arról meg pláne nem, hogy a kormány külön összegeket fordított a költségvetésből arra, hogy több ezer ukrán állampolgárt toborozzanak magyarországi munkavégzésre.
Sokan vannak
„Mi nem hívtunk ide soha senkit se vendégmunkásnak, se semmilyen más okból, hogy itt éljenek velünk. Tehát mi nem bevándorlóország vagyunk, és Magyarország nem akar bevándorlóországgá válni” – ezt 2017-ben nyilatkozta Orbán Viktor a Kossuth rádiónak. Ehhez képest László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke arról számolt be lapunknak, hogy ma már van olyan munkáltató a területükön, ahol a dolgozók fele külföldi. „Nagyon megnőtt a vendégmunkások foglalkoztatása az elmúlt két évben. Korábban alig számottevő létszámról beszélhettünk, most viszont érezhetően többen vannak, de pontos adatokat nem tudunk mondani.”
A kormány 2017 júniusa óta engedélyezi a hiányszakmák esetében azt, hogy a cégeknek ne kelljen munkavállalási engedéllyel bajlódni akkor, ha a munkavállaló nem fog itt tartózkodni három hónapnál tovább. Ha három hónap letelte után is maradnak, akkor tartózkodási engedélyt kell kérni a számukra. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OFI) adatai alapján látványosan emelkedett az elmúlt években a beadott tartózkodási kérelmek száma: míg 2017-ben 24 ezer volt, tavaly már 60 ezer.
„Főleg az alacsony hozzáadott értéket képviselő munkakörökbe érkeznek betanított munkásként a feldolgozóipar és az építőipar területére” – ezt már Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke mondta a Narancsnak. Kordás ugyancsak többször próbált adatokat kérni a Magyarországon dolgozó vendégmunkásokról – sikertelenül. Mivel 2017 óta nem minden esetben kell tartózkodási engedélyt adni, a szakszervezeteknél azt gyanítják, a három hónapnál rövidebb időre érkezőkről semmilyen adat nincs is. Amiről viszont van, az összhangban áll azzal, amit évek óta országszerte tapasztalnak nemcsak a szakszervezetek, de érzékel a lakosság is: látványosan megnőtt a vendégmunkások száma, elsősorban az ukránoké. (Jól jellemzi e helyzetet a Hankook magyaroknak szóló dunaújvárosi álláshirdetése, amelyben előnyként jelölték meg az ukrán nyelv ismeretét.) Az mfor.hu szeptember közepén kérdezett rá az OFI-nál, hogy mely országokból érkezett munkavállalók folyamodtak tartózkodási engedélyért.
A kapott adatok szerint az idén az e célból kérelmezők mintegy 60 százaléka, 29 378 fő ukrán állampolgárságú volt, 4009 szerb, 2261 vietnami, 1938 kínai, 1526 indiai, továbbá 10 500 egyéb állampolgárságú személy.
A hazai munkaerőpiacon 2015 környékén már annyira komoly volt a munkaerőhiány (főleg a feldolgozóiparban), hogy a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) konkrét javaslatcsomaggal állt a kormány elé. Ebben a számos javaslat mellett szerepelt a több ezer ukrán vendégmunkás behozatalára vonatkozó pont is. A kormány hallgatott a szervezetre, újraszabályozták a munkavállalási feltételeket és folyamatot, illetve állami támogatást nyújtottak az ukrajnai munkaerő-toborzáshoz. Ennek eredményeként jelentősen nőtt az ukrán munkavállalók száma, ami a szövetség szerint „életmentő” segítség volt számos vállalkozásnak. E program létét a kormány természetesen nem verte nagydobra, az mfor.hu szúrta ki a 2017-es költségvetés zárszámadásában, hogy összesen 450 millió forint ment el az ukrajnai médiakampányra, továbbá ottani közvetítő irodák nyitására. „Láttuk, hogy Lengyelországban 1 millió ukrán vendégmunkás dolgozik. Nekünk ennyi természetesen nem kell, de azt gondoltuk, hogy ha a lengyeleknél ez működik, akkor nálunk is működhet. Fontosnak tartottuk, hogy mindezt államközi megállapodás is segítse, mert így sokkal hatékonyabban lehet a munkásokat behozni, mintha a cégek saját maguk külön-külön toboroznának embereket” – mondja Rolek Ferenc, az ötletgazda MGYOSZ egyik alelnöke. Az ukránok mellett több érv is szólt: egyrészt közel vannak, másrészt pedig Rolek szerint kulturálisan könnyebben beilleszkednek egy magyar cégbe, mint mondjuk egy afrikai munkavállaló, aki korábban csak mezőgazdasággal foglalkozott.
„Megjelentek a külföldről behozott munkások már nálunk is. Egyszerűen nincsen magyar utánpótlás” – magyarázza Pallagi Gyula elnök az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetségétől. Úgy látja, az építőipar már így is tele van olyan emberekkel, akik szakmunkát végeznek megfelelő szaktudás nélkül – ez főleg a hazai szakképzés hiányosságaira vezethető vissza, meg arra, hogy a magyar szakmunkások többsége már elvándorolt Nyugatra vagy nyugdíjba ment.
A szakszervezeti elnök szerint nem jó megoldás a külföldi munkaerő behozatala, mivel azt tapasztalta, hogy az ide érkezett ukrán és szerb munkaerő sem a legszakképzettebb. Ráadásul az ukrán humánerőforrás is véges, ezért nagyjából az várható a hazai építőiparban is, mint ami Csehországban történik: indiaiak és vietnamiak fognak erre a területre érkezni. „Már nálunk is megjelentek az egzotikusabb országokból származó munkások” – teszi hozzá.
Zsarolási alap
Kérdés, hogy a vendégmunkások mekkora részét foglalkoztatják feketén vagy féllegálisan. „Ahol nincs jelen a szakszervezet, ott jelentős mértékben beszélhetünk nem hivatalos foglalkoztatásról, olyan 30 százalékra becsülöm ezt az arányt” – mondja Kordás, megerősítve azokat a híreket, amelyek szerint nem ritka, hogy cégek azzal fenyegetik a magyar munkavállalókat és veszik rá őket például túlórára, hogy ha nem dolgoznak többet, akkor pillanatok alatt jön a helyükre egy ukrán, aki szó nélkül megcsinál mindent. Az ukrán vendégmunkások egyébként jellemzően nem maradnak sokáig hazánkban. „Eljönnek, mert csak idáig van pénzük. Itt maradnak néhány hónapot, megerősödnek anyagilag és mennek tovább Nyugatra. Rettenetesen nagy a fluktuáció” – mondja Kordás. A folyamatosan cserélődő munkaerőnek Kordás szerint negatív hatása van a magyar munkaerőpiacra. Véleménye szerint rontja a magyar munkakultúrát, továbbá letöri a béreket, ha alacsony fizetésen tudják őket tartani. Az MGYOSZ alelnöke viszont vitatja, hogy olcsóbb lenne a külföldi munkaerő, mivel azonos munkakörben hasonló bért kell fizetni, és a munkaadó cégnek pluszkiadásai is vannak a vendégmunkásoknál, elég a szállás- vagy az utazási költségekre gondolni.
„Sajnos látunk arra példát, hogy ahol feleslegessé válik a munkaerő, ott nem az ukránt rúgják ki, hanem a magyart. Ezt nem tartjuk indokoltnak, hiszen drágább az ukrán, viszont a vendégmunkások nincsenek tisztában a jogaikkal, jobban ki tudják őket használni. Nem akarjuk, hogy az ukránokat zsarolási alapként használják fel a magyar munkavállalókkal szemben. Éppen ezért azon dolgozunk, hogy be tudjuk őket léptetni a szakszervezetekbe” – magyarázza a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. E törekvésüket nagyban nehezítik a nyelvi korlátok, illetve az, hogy gyorsan cserélődik a munkavállalói gárda, bár ez utóbbi trend mintha lassulna. „Nem indulnak tovább olyan könnyen, mint korábban. Nyugaton érezhetően lassult a termelés és nemcsak az autóiparban, hanem az elektronika területén is. Most már vannak létszámstopok, a határozott idejű szerződéseket nem hosszabbítják meg, a kölcsönzött munkaerőt elküldik.”
A magyar munkaerőpiac azonban még nem tart ott, hogy elküldje a vendégmunkásokat – sőt a kormány újabb munkásszállók építését támogatja. Varga Mihály szeptember közepén jelentette be, hogy folytatják azon korábbi programot, melynek keretében támogatják az önkormányzatok munkásszálló-építését. Eddig 3700 ilyen szállást alakítottak ki, és további ingatlanokra lesz szükség, mivel a kormány kiterjesztette a támogatási programot a magáncégekre is – idén ősztől erre 5 milliárdos keret áll rendelkezésre. Varga egyébként egy szóval sem említette, hogy külföldi vendégmunkásoknak készülnének e szállások. A szakszervezetek amúgy helyesnek tartják a munkásszállók számának növelését.
A helyiek és a vendégmunkások között előfordulnak konfliktusok. „Jászsági alapszervezetünktől nem érkeznek negatív visszajelzések az ukránok jelenlétével kapcsolatban, azonban Nyugat-Magyarországon sok a gond velük.
A legtöbb probléma a lakókörnyezetükben fordult elő” – meséli a VSZSZ elnöke. László Zoltán több olyan esetről tud, amikor verekedés alakult ki például azért, mert az ukránok nem voltak hajlandók a helyi kocsma zárása után elhagyni a helyszínt. „Fizetés után jellemzően ittas állapotban vannak pár napig, és ezzel jelentős feszültséget okoznak a településeken” – mondta. Persze nem csak ez a gond – a kormány idegenellenes propagandája is megteszi hatását; legalábbis a szakszervezetiek erre gondolnak, amikor arról hallanak, hogy a helyiek vendégmunkásokat vernek meg.
Vannak azonban olyan külföldi munkavállalók, akiket nem csak a cégek szeretnek alkalmazni, úgy tűnik, a magyar lakossággal is jobban kijönnek, mint az ukránok. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal tavalyi adatai alapján több mint 1200 mongol dolgozott Magyarországon, közülük sokan Mór környéki gyárakban. „Úgy tűnik, hogy azok, akik Mongóliából érkeznek ide, hosszú távon gondolkodnak, ugyanis azt tapasztaljuk, hogy itt alapítanak családot és már több generáció is itt él. A magyar cégek pedig szívesen alkalmazzák őket” – mondja a VSZSZ elnöke, hozzátéve, hogy kezdetben nők érkeztek (főleg az autóipar számára varrtak üléshuzatokat), majd megjelentek a férfi munkavállalók is.
Megoldási javaslatok
Kordás László szerint ugyanakkor van tartalék a magyar munkaerőpiacon, és a kormánynak azzal is foglalkozni kellene, hogy őket tartósan bevonja a munka világába. „200-250 ezer ember még befogható lenne, ők a tartósan álláskeresők. Ebben a számban benne vannak a közmunkások is, amit nem neveznék stabil munkavállalásnak” – mondja az MASZSZ elnöke. Úgy véli, ahhoz, hogy ezeket az embereket visszavezessék az elsődleges munkaerőpiacra, személyre szabott segítségre van szükségük. „Aki tartósan álláskereső, annak gyakran szocializációs problémái vannak. Nincs tisztában azzal, mit jelent az, hogy van egy állása. Tudok olyan esetről, ahol a munkavállaló úgy gondolta, hogy napközben hazamehet megetetni az állatait munkaidőben, hiszen az állatoknak mindig akkor adott enni korábban. Előfordult olyan is, hogy valaki a testvérét küldte be maga helyett dolgozni, mert ő lebetegedett. És ez csak pár példa: sokan nem tudják, hogyan kell megjelenni egy munkahelyen” – sorolja Kordás, aki szerint uniós támogatásból olyan programot kellene indítani, amelynek keretében helyi civil szervezetek foglalkoznának ezekkel az emberekkel, és minden állásba helyezett munkavállaló után normatíva járna nekik. Kordás fontosnak tartja azt is, hogy Magyarország felzárkózzon a régió bérversenyében. „Jövőre bruttó 161 ezer forint lesz a minimálbér itthon, viszont a lengyeleknél 199 ezer, a szlovákoknál 190 ezer, a cseheknél 188 ezer, egyedül Romániában alacsonyabb, 160 ezer” – mondja. Ugyanezt munkáltatói oldalról Rolek Ferenc úgy látja, hogy bár tényleg emelni kell a béreket, ezt csak olyan mértékben lehet megtenni, amennyire a cégek bevétele lehetőséget ad. „Ha a magyar gazdaság úgy teljesít majd, mint a cseh, akkor lesznek csehországi bérek nálunk is” – mondja Rolek, aki szerint a munkáltatói járulékok csökkentése segíthet a bérek emelésében, azonban az elvándorlás kérdését ez nem oldja meg. „Akkora béreket még sokáig nem fogunk tudni adni, mint a németek. Lehet faragni a különbségen, viszont amíg jobban megéri egy magyar munkásnak külföldön dolgozni, addig lesznek, akik el fognak menni akkor is, ha csökken a hazai és a nyugati bérek közötti különbség” – véli Rolek. Az MGYOSZ alelnöke a munkaerőhiány tekintetében nem optimista, szerinte csak kezelni lehet a helyzetet, megoldani nem. „Intézkedések sorozatában látok lehetőséget, ilyen például a nyugdíjasok járulékmentes foglalkoztatása, amire már van lehetőség, és ilyen lehetne a cigányság munkavállalási helyzetének javítása is. Ez kényes téma, de elengedhetetlen, hiszen ha nem tudjuk az ő képzettségüket, foglalkoztatásukat drasztikusan jobbá tenni, akkor nagyon súlyos gondok elé nézünk.”
