A magyar járványügy leépítése

Mész alatt

szerző
Fülöp Zsófia
publikálva
2017/33. (08. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amihez ez a kormány hozzányúl, az tönkremegy: a 90 éve működő magyar járványügy az „átszervezés” nyomán lényegében megszűnt.

„Hosszú éveken át az ÁNTSZ-ben dolgoztam, a leépítés folyamatos volt ugyan, de kismértékű. Az ÁNTSZ korábbi átszervezése is nagy érvágás volt, de ezekből a nagy átalakításokból az Országos Epidemiológiai Központot (OEK) kihagyták. Szűkült a mozgásterünk, nem mindig szakmai alapon változtattak dolgokat, voltak harcok és küzdelmek, mégis hagytak önálló intézményként dolgozni bennünket. És ezt az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) is hagyta. Egyre fogyott a pénz is, de belső átcsoportosításokkal sok mindenre elő lehetett teremteni a forrást. Most viszont teljes a bizonytalanság. Az átszervezéssel kulcsemberek hagyták ott a szakmát. Egy elvárás van: ne sok vizet zavarjunk, és ne legyen gond. Soha ilyen meggyengített nem volt a magyar járványügyi szakma, hónapok, legfeljebb évek kérdése, és semmi sem marad belőle” – osztja meg velünk a tapasztalatait egy, az átszervezés után is a szakmában dolgozó forrásunk.

A Lázár János-féle bürokráciacsökkentésnek számos egészségügyi háttérintézmény is áldozatául esett (részletesen lásd: Szögek a koporsóba, Magyar Narancs, 2017. május 18.). Idén április 1-jével a többi közt az OTH és az OEK is megszűnt jogutódlással: az OTH az Emberi Erőforrások Minisztériumába (Emmi) került az OEK járványügyi szakmai osztályaival együtt, utóbbi intézet többi része a laboratóriumokkal és az állatházzal együtt pedig az Országos Közegészségügyi Intézetbe (OKI). Ugyanúgy, ahogy azok a korábban az OTH alá tartozó projektek is, amelyek kiírásait a minisztérium végzi, a forrás viszont a legtöbb esetben uniós. Az ott dolgozó munkatársak még május közepén is igen nagy káoszról számoltak be: hibás átsorolásokról, tisztázatlan munkaköri leírásokról, fizetéscsökkenésekről, felmondásokról, egyik napról a másikra a minisztériumi központba vezénylésről, jóvá nem hagyott szakmai utakról, bürokráciacsökkentés helyett még több bürokratikus procedúráról. Az Emmi sajtóosztálya tavasszal nem reagált a kérdéseinkre, most viszont közölte: az Országos Tisztifőorvosi Feladatokért Felelős Helyettes Államtitkárság (OTFFHÁ) szakmai feladatait továbbra is az Albert Flórián utcai telephelyen látja el. Az ott dolgozóktól is úgy tudjuk: költöztetés nem volt.

 

Felforgatás

Több, ma is ott dolgozó munkatárs szerint a zavar és a káosz továbbra is jellemző. Például az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal (ECDC) szoros az együttműködés, a magyar járványügyi szakemberek sokat utaztak és utaznának most is a stockholmi központba, hogy európai uniós szakértői üléseken, projektekben vegyenek részt. Ezeket az utazásokat az ECDC fizeti, a magyar félnek mindössze jóvá kell hagyni az utazást és a reptérre való kijutást kell biztosítani. „Ez a költség minimális, a hivatali vagy intézményi vezető hozzájárult, az OTH-ban megtörtént a pénzügyi engedélyezés, és már lehetett is utazni. A minisztériumban mások az utaztatási szabályok, hosszú bürokratikus procedúra az egész, közigazgatási államtitkári engedély kell. Mivel ezek többször késnek, az utak sokszor elmaradnak” – mondja egyik forrásunk. Az ECDC is szeretne tisztán látni, mekkora rizikó az átszervezés, sőt forrásaink szerint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is aggodalmát fejezi ki bizonyos körökben a magyar helyzet miatt. További kockázat, hogy a nemzetközi projekteknél kifizetések csúsznak vagy maradnak el amiatt, hogy a magyar részt vevő intézmény jogi státusza egyik napról a másikra változott meg.

A dolgozók helyzete is bizonytalan, van, akinek április óta nincs pontos munkaköri leírása. Sokan felmondtak. (Az Emmi sajtóosztályának tájékoztatása szerint „35 főnél szűnt meg a jogviszony dolgozói kezdeményezéssel”.) Zöldi Viktor biológus, az egykori OEK dezinszekciós és deratizációs osztályának volt munkatársa néhány hete arról számolt be, hogy ez év elején az OEK-ben kétszázan dolgoztak, ebből 46 főt vezényeltek át az Emmibe, a többiek az OKI-ba kerültek. A 46 minisztériumi dolgozóból 35-en maradtak, 11-en távoztak. Zöldi Viktor kálváriája tökéletesen mutatja az átszervezés körüli zavart: ahogyan azt olvasói hozzászólásában is megírta (Magyar Narancs, 2017. június 8.), jelenleg Finnországban, az ottani járványügyi intézetben van szakmai ösztöndíjjal. Szeptemberben jött volna vissza az OEK-be dolgozni, de végül nem teszi. „Márciusban született egy ímél az Emmiben arról, hogy aki eddig közalkalmazottként dolgozott az OEK-ben, az Emmibe átkerülve kormánytisztviselő lesz. Ehhez mindenkinek ki kellett töltenie egy összeférhetetlenségi nyilatkozatot, mely arról szólt, hogy kormánytisztviselőként nem lehet például gazdasági társaságban felügyelőbizottsági tag, párttag lehet, de nem nyilatkozhat. Mivel az akaratom ellenére engem kormánytisztviselői pozícióba helyező döntéssel nem értettem egyet, beleírtam a nyilatkozatba, hogy véleményem kifejtése érdekében »közszerepléssel járó tevékenységet« végzek (véleménycikkek publikálása), illetve ilyeneket tervezek (akár párt érdekében készülő szakpolitikai programhoz való hozzájárulás). Hozzátettem továbbá, hogy az áthelyezésről nem kaptam megfelelő tájékoztatást, és az átalakításról nem volt nyílt szakmai egyeztetés, így annak indokoltsága nem felmérhető” – meséli Zöldi, aki ezt a nyilatkozatot még márciusban el is küldte az OEK főigazgatóságára. Hosszú ímélezés és telefonálgatás után Zöldit egyszer csak tájékoztatták, hogy – összeférhetetlenségi nyilatkozat ide vagy oda – az OEK-ből átkerült az Emmi állományába, közalkalmazotti jogviszonya pedig kormányzati szolgálati jogviszonnyá alakult át; mindezt a közigazgatási államtitkár szignózta. Sok reklamálás után május elején megkapta végre a „jó” papírját: közalkalmazotti jogviszonya megszűnt, az Emmibe pedig összeférhetetlenség miatt nem kerülhet át – ezt ismételten a közigazgatási államtitkár írta alá (az Emmi szerint egyébként egyetlen elbocsátás sem történt összeférhetetlenség miatt). Ebben már benne volt az is, hogy tizenhárom évi közalkalmazotti jogviszonya után öthavi végkielégítés jár neki, az összeg azonban rosszul szerepelt. Újabb levélváltások, mire kijavították a határozatban szereplő összeget, és Zöldi megkapta a neki járó pénzt – július végén. Az adminisztrációs hibák mások esetében is jellemzőek: nincs megfelelő tájékoztatás, nem egyértelműek a kinevezések, és az átsorolások miatt a fizetések sem.

Egy másik munkatárs arról számolt be, hogy kaptak egy dokumentumot, amely az Emmiben betöltött pozíciójukról és a fizetési kategóriáról informált; ezt kellett aláírniuk, noha ez nem a kinevezésük volt, csupán egy tájékoztató. Formális munkaszerződésük máig nincs, így azt sejtik, a „tájékoztatás” aláírása mégiscsak a kinevezés volt. „Az Emmi abszolút nem volt támogató, inkább azt kommunikálják: megszoksz vagy megszöksz, nekik mindegy, ők senkiért sem hullajtanak könnyet.” A kormánytisztviselői jogviszonynál ráadásul nem a magas végzettség vagy a tudományos fokozat, hanem a státuszban eltöltött évek számítanak, így komoly bérfeszültség támadt. Folyosói pletykák szerint ezt jövőre rendezik, de forrásunk szerint mindig ez történik: ha valami miatt méltatlankodik az állomány, bedobják, hogy „néhány hónap múlva jön a megoldás”. Ami azután vagy jön, vagy nem.

 

„Bármikor megoldható”

Az új szerkezet furcsasága, hogy az Egészségügyért Felelős Államtitkárság szervezeti ábráján két járványügyi osztályt találni. Az egyik az egészségügyi ágazati koordinációs helyettes államtitkár alá tartozik (ezt a pozíciót tavaly október 17-től az a Ladányi Márta tölti be, aki forrásaink szerint az egész átalakítás részleteit kidolgozta), és közegészségügyi és járványügyi osztálynak hívják. A másik pedig az OTFFHÁ (vagyis a korábbi országos tiszti főorvos, Szentes Tamás) alatt van a kórházhigié­nés és járványügyi felügyeleti főosztály járványügyi osztályaként. Az előbbi feladatai közé tartozik egyebek mellett a közegészségügyi feladatok koordinációja és felügyelete, a járványügyi feladatok ellátása, az uniós és WHO-s kapcsolatok kezelése vagy a honvédelmi és katasztrófavédelmi feladatok ellátása, a másik a járványügyi felügyeletet végzi – vagyis a járványügy és annak felügyelete is egyazon államtitkárság alá tartozik.

A járványügyi adatszolgáltatás és az adatok publikálása is nagy kérdés, az OEK Epidemiológiai Információs Hetilapja (Epinfo), amelyben 24 éven keresztül heti rendszerességgel publikálták a HIV/AIDS és más fertőző betegségek magyarországi adatait, március 31-én szintén megszűnt. Az utolsó számban a „szerkesztőségi elköszönés” szerint „az Epinfo nem készülhet tovább változatlan formában a jelentős szervezeti, illetve személyi változások következtében”. Az Emmi szerint sincs alapja az Epinfo és az azt publikáló OEK-honlap addigi működésének, hiszen az OEK megszűnt (ettől függetlenül az OEK honlapja elérhető, bár új információt nem tartalmaz, azt sem közli, hogy az intézmény megszűnt létezni). „Az Epinfóban közölt fertőző betegségekre vonatkozó adatok gyűjtése, elemzése továbbra is megtörténik, így egy jövőbeli új rendszerben ezek publikálása bármikor megoldható” – így az Emmi válasza.

Az OKI-hoz került uniós projektekkel is kérdés, hogy mi lesz: jelenleg a vastagbélszűrés országos kiterjesztése a legnagyobb projekt, erre több mint 6 milliárd forintnyi uniós támogatás áll rendelkezésre.
A Csongrád megyei kísérleti program sikeres volt, a további intézkedésekről viszont egyelőre nem tudni, forrásaink szerint a közbeszerzések minél előbbi (értsd: a választásokig) kiírásaival vannak elfoglalva a projekt gazdái, ám egyelőre nincs válasz az olyan gyakorlati kérdésekre, hogy például mit kezd majd az ember a pozitív leletével, ha nincs elég gasztroenterológus, és így hónapokat kell várni egy vizsgálatra.

„A szakpolitikának kellene megmondani, melyek a szakmai elvárások, nekik kellene számon kérni, ha valami nem működik, lassú, elakad. Ezt senki sem teszi. Sem az államtitkár, sem a miniszter. Elérkeztünk ahhoz a határhoz, hogy ezt visszacsinálni már nem lehet, legfeljebb majd egyszer újjáépíteni. De milyen áron?” – vélekedik egy ott dolgozó munkatárs. Mások a szakszervezetek tiltakozását és a belső ellenállás hiányát fájlalják, bár azt is hozzáteszik, egy-egy nyugdíj előtt álló kolléga vagy családot eltartó közalkalmazott nehezen emeli fel a szavát, hiszen a megélhetése múlhat rajta. Zöldi Viktor szerint talán az ő generációja az, amelyik ki mer lépni ebből, bár ők is megsínylik ezt, mert hosszú évekig épített szakmai pályájuk törhet meg. „Aki viszont reménykedik, hogy az új struktúrában majd jobb lesz vagy hogy helyreáll minden, az rosszul teszi. A politikai megrendelés végleg tönkretett egy 90 éve működő intézményrendszert.”

szerző
Fülöp Zsófia
publikálva
2017/33. (08. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra