Keresik a helyüket az önkormányzati választáson győztes ellenzékiek Magyar Péterék körül

„Miféle pártközpontok?”

Belpol

Várakozás, kilépések, civilségre eszmélés: főleg ezek segíthetnek a felszínen maradásban az országosan már alig, az önkormányzatokban viszont komoly pozíciókhoz jutott Tiszán kívüli ellenzéknek.

A június 9-i önkormányzati választás után egy sor településen ellenzéki polgármester lett a győztes. Sikerüket azonban beárnyékolja, hogy pártjaik az előzetes várakozásokhoz képest igen gyengén szerepeltek. Több településen is főleg a Fidesz elleni állásfoglalásként szavaztak be önkormányzatokba és városvezetői pozíciókba ellenzéki indulókat – csakhogy az országos trend alapján jól láthatóan Magyar Péter néhány hónapja létező Tisza Pártjára van erős ellenzéki választói igény. A Magyar által csak „óellenzéknek” hívott pártokat a mértékadónak tekintett Medián közvélemény-kutató legutóbbi felmérése szerint lényegében elengedte a potenciális szavazóbázis.

Egy közvélemény-kutatási adatsor persze mindig pillanatkép, ám 2024 őszén a helyzet az, hogy a következő öt évben olyan politikusok ülnek a Fidesz ellenzékeként számos önkormányzatban, akiknek a pártjai alacsony, vagy gyakorlatilag nem látható társadalmi támogatottsággal rendelkeznek. Ezeknek a politikusoknak ki kell találni valamit ahhoz, hogy a felszínen maradjanak akkor is, ha a teljes hátországukat elmossa a Tisza. A legerősebb ellenzéki párt mindeközben csak a Fővárosi Közgyűlésben lesz jelen formálisan is, hiszen egyedül Budapesten állított listát.

A Tisza Pártnál pedig hamarosan arról kell dönteni, hogy kiket vállalnak be. A párt ugyanis egyelőre nagyon erős a lelkesedő tömegek utcára szólításában – ami nem kis dolog –, viszont a pártépítés, főleg települési szinten, egészen más műfaj. (E dilemmáról bővebben lásd: Átsorolás, Magyar Narancs, 2024. július 4.) A júniusi választások előtt a Tisza az utolsó pillanatban lépett vissza a megyei listák állításától (kivéve Budapestet) arra hivatkozva, hogy nem tudták elég alaposan átvilágítani a jelentkezőket ilyen rövid idő alatt. Valószínűleg ennek tudható be az is, hogy csak lapzártánk idején, azaz több mint három hónap múltán lett nyilvános az is, hogy ki az a tíz fő, akik a Fővárosi Közgyűlésben a Tisza-frakciót alkotják októbertől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.