Keresik a helyüket az önkormányzati választáson győztes ellenzékiek Magyar Péterék körül

„Miféle pártközpontok?”

Belpol

Várakozás, kilépések, civilségre eszmélés: főleg ezek segíthetnek a felszínen maradásban az országosan már alig, az önkormányzatokban viszont komoly pozíciókhoz jutott Tiszán kívüli ellenzéknek.

A június 9-i önkormányzati választás után egy sor településen ellenzéki polgármester lett a győztes. Sikerüket azonban beárnyékolja, hogy pártjaik az előzetes várakozásokhoz képest igen gyengén szerepeltek. Több településen is főleg a Fidesz elleni állásfoglalásként szavaztak be önkormányzatokba és városvezetői pozíciókba ellenzéki indulókat – csakhogy az országos trend alapján jól láthatóan Magyar Péter néhány hónapja létező Tisza Pártjára van erős ellenzéki választói igény. A Magyar által csak „óellenzéknek” hívott pártokat a mértékadónak tekintett Medián közvélemény-kutató legutóbbi felmérése szerint lényegében elengedte a potenciális szavazóbázis.

Egy közvélemény-kutatási adatsor persze mindig pillanatkép, ám 2024 őszén a helyzet az, hogy a következő öt évben olyan politikusok ülnek a Fidesz ellenzékeként számos önkormányzatban, akiknek a pártjai alacsony, vagy gyakorlatilag nem látható társadalmi támogatottsággal rendelkeznek. Ezeknek a politikusoknak ki kell találni valamit ahhoz, hogy a felszínen maradjanak akkor is, ha a teljes hátországukat elmossa a Tisza. A legerősebb ellenzéki párt mindeközben csak a Fővárosi Közgyűlésben lesz jelen formálisan is, hiszen egyedül Budapesten állított listát.

A Tisza Pártnál pedig hamarosan arról kell dönteni, hogy kiket vállalnak be. A párt ugyanis egyelőre nagyon erős a lelkesedő tömegek utcára szólításában – ami nem kis dolog –, viszont a pártépítés, főleg települési szinten, egészen más műfaj. (E dilemmáról bővebben lásd: Átsorolás, Magyar Narancs, 2024. július 4.) A júniusi választások előtt a Tisza az utolsó pillanatban lépett vissza a megyei listák állításától (kivéve Budapestet) arra hivatkozva, hogy nem tudták elég alaposan átvilágítani a jelentkezőket ilyen rövid idő alatt. Valószínűleg ennek tudható be az is, hogy csak lapzártánk idején, azaz több mint három hónap múltán lett nyilvános az is, hogy ki az a tíz fő, akik a Fővárosi Közgyűlésben a Tisza-frakciót alkotják októbertől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.