"Mindenki jogain átgázol a homofób és transzfób propagandatörvény"

  • narancs.hu
  • 2021. augusztus 5.

Belpol

Az alapvető jogok biztosának vizsgálatát kérik civil szervezetek.

Már önmagában az is súlyosan sérti az LMBTQ+ emberek méltóságát, hogy a pedofil bűnelkövetők ellen meghozott törvénymódosítások között fogadtak el őket érintő rendelkezéseket – áll abban a beadványban, amelyben tíz civil szervezet kéri az ombudsman vizsgálatát.

A beadványt az Amnesty International Magyarország, a Budapest Pride, a Háttér Társaság, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Magyar Helsinki Bizottság, a Magyar LMBT Szövetség, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ Szekciója, a Prizma Transznemű Közösség, a Szivárványcsaládokért Alapítvány, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transvanilla Transznemű Egyesület közösen nyújtotta be Dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa számára - áll a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közleményében.

 A civilek felhívják az ombudsman figyelmét arra, hogy a júniusban elfogadott rendelkezések azt a téves látszatot keltik, hogy a kiskorúak fejlődését károsan befolyásolja, ha „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást” megjelenítik számukra. A hasonló szellemiségű orosz „propagandatörvénnyel” összefüggésben az Emberi Jogok Európai Bírósága korábban már hangsúlyozta: semmilyen tudományos bizonyíték vagy szociológiai adat nem támasztja alá, hogy a homoszexualitás vagy a transzneműség puszta említése, vagy a szexuális illetve nemi kisebbségek társadalmi helyzetével kapcsolatos nyílt társadalmi vita hátrányosan érintené a gyermekeket.

Mint arról mi is beszámoltunk, Kozma Ákos nemzeti emberi jogi intézményi “A” státuszának elvételét javasolja az ombudsman külföldi kollégáiból álló Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetségének Akkreditációs Albizottsága.  A bizottság jelentése szerint többek között az indokolja a magyar ombudsman leminősítését “B” státuszúra, hogy nem foglalkozott megfelelően számos emberi jogi problémával, beleértve a sérülékeny etnikai kisebbségeket, az LMBTI embereket, a menekülteket és a migránsokat érintő jogsértéseket, és bizonyos, politikailag érzékeny kérdésekben nem fordult az Alkotmánybírósághoz. Mindez az ombudsman függetlenségének a hiányát is mutatja.

A tíz hazai civil szervezet beadványa szerint a hazánkban elfogadott rendelkezések azt üzenik, hogy erkölcstelen azok magánélete, akik a heteroszexuálistól eltérő szexuális irányultsággal, a ciszneműségtől eltérő nemi identitással rendelkeznek. Az LMBTQ+ emberek egyenlő emberi méltósághoz való jogán túl a törvény előtti egyenlőséghez való joguk is sérül azzal, hogy a törvény megalkotói és megszavazói a gyerekekre nézve veszélyesnek nyilvánítják őket.

Az ombudsman korábban Szél Bernadett országgyűlési képviselő kérdésére azt válaszolta, hogy a törvény tényleges emberi jogi hatása a gyakorlati alkalmazás során fog megmutatkozni, de – mint arra a civilek a beadványban felhívják a figyelmet – ez egyáltalán nem így van. A rendelkezések, melyekhez a kormánymédia kommunikációs támogatása társul, többeket felbátorítanak az LMBTQ+ vagy annak vélt emberek elleni szóbeli és fizikai erőszakra is.

A kormány által hangoztatott gyermekvédelmi célokat nem lehet elérni azzal, ha a gyerekek elől elhallgatják, hogy léteznek nem heteroszexuális kapcsolatok és a születési nemtől eltérő nemi identitások is. Mint arra a beadvány rámutat, az egészséges fejlődéshez a gyerekeknek szorongást keltő tabusítás helyett arra lenne leginkább szükségük, hogy kérdéseikre a koruknak megfelelő tartalmú, megnyugtató válaszokat kapjanak. A törvény a szülőket is megakadályozza abban, hogy megválaszthassák, gyermekük számára milyen nevelést nyújtanak.

A kormány rendelkezései a médiában a kifejezetten pornográf vagy erőszakos jellegű tartalmakkal sorolja azonos kategóriába „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának, valamint a homoszexualitásnak” a megjelenítését és „népszerűsítését”, egyértelműen korlátozva a véleménynyilvánítás jogát és a sajtó szabadságát. Ráadásul a szexuális irányultság és a nemi identitás  nem választás kérdése így azok „népszerűsítése” fogalmilag is értelmezhetetlen. „Ezek a rendelkezések az egész társadalmat érintik, hiszen mindenkire vonatkoznak azok a szabályok, amelyek a közbeszédben betiltanak egyes témákat, illetve késő éjszakára száműzik azokat a médiában” – mondta Takács Ádám, a TASZ Magánszféraprojektjének jogásza.

A civilek értékelése szerint a törvény sérti a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a szülők jogát ahhoz, hogy a gyermeknek adandó nevelést megválasszák, a szólás- és sajtószabadságot, a tájékozódáshoz, tanításhoz és tanuláshoz való jogot, valamint a gyermekek és fiatalok jogait. Különösen veszélyezteti a törvény a nemi és szexuális kisebbséghez tartozó fiatalkorúak egészséghez való jogát, megnehezítve a mentális és fizikai egészégük támogatását, az önazonosságukat megerősítő egészségügyi és mentális szolgáltatásokhoz való hozzáférést. „Az alapvető jogok biztosától a saját vizsgálata mellett azt is kérjük, hogy az Alkotmánybíróságon indítványozza a törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének, illetve az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát” – tette hozzá Víg Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.