Mráz Ágoston: van mit elemeznie a Fidesznek

  • Reizinger Zsófia
  • 2019. október 15.

Belpol

Pár órával a választások után együtt elemezte a választásokat a kormánypárti Nézőpont vezetője és Karácsony tanácsadója.

"Miután megnéztem a jelölt képét, nem akartam elhinni, hogy rá szavaztak" - fakadt ki a vita hevében Mráz Ágoston a kormánynak dolgozó Nézőpont Intézet vezérigazgatója alig egy nappal a helyhatósági választások után. Ezt akkor mondta, amikor a fideszes médiában melegen tartott témára terelődött a szó: kik és miért szavaztak az ellenzéki jelöltekre (a Pesti Srácok nevű portál főszerkesztője nem sokat kertelt, hétfőn egyszerűen visszatérő "lumpenvilágról" írt - a szerk.)

Mráz azon a rendezvényen beszélt, amelyet a választások másnapjára a Széchenyi István Szakkollégium szervezett. Két beszélgetőpartnere Róna Dániel politológus, a Momentum és Karácsony Gergely tanácsadója, illetve Balázs Zoltán politológus, egyetemi oktató volt.

Az este folyamán szó volt a közvélemény-kutatásokról, amelyek közül egy sem jósolta Karácsony Gergely győzelmét, de szó esett a Borkai-ügyről, Puzsér Róbertről és a választások politikai következményeiről is.

Tarlós öreges kampánya

Mráz jelenléte, előadása alig egy nappal a választási eredmények közzététele után azért is izgalmas, mert az általa vezetett intézet kutatásai csúnyán benézték Tarlós István esélyeit. Még az utolsó pillanatokban is 6 százalékpontos előnyt mértek a leköszönő főpolgármesternek, végül Karácsony több mint 6 százalékpontot vert Tarlósra. Magyarán 12 százalékpontot tévedtek, ami durván több, mint a hibahatár.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

A Nézőpont vezetője ezt azzal magyarázta, hogy nehéz volt pontosan bemérni az utolsó két hét mozgásait, mert a Borkai-ügynek kétségtelenül nagy hatása volt, és szerinte az utolsó napokban jelentős átrendeződés történt. Ugyanakkor Róna Dániel - aki elismert szakember, de szintén nem tekinthető független szereplőnek, hiszen dolgozik a Momentumnak, illetve adott tanácsokat Karácsonynak is - szerint hiba lenne az ellenzék sikereit pusztán csak a Borkai-ügynek betudni. Szerinte az ellenzék elvégezte a munkáját, jól mozgósított.

Mráz azt mondta, Tarlós István elkövette azt a hibát, hogy túl sokat foglalkozott az ellenzék jelöltjével, ráadásul korából adódóan "más volt kampánydinamikája", mint Karácsonyé (ezen a ponton egyébként előjött, mennyit számít az, hogy egy jelölt tudja-e használni a közösségi médiát, s ha koránál fogva idegenkedik tőle, akkor ez ma már versenyhátrányt jelent).

Kinek is ártot Puzsér?

Az 5 százalékot el sem érő Puzsér Róbert szerepét illetően bizonyos mértékig hasonlóan vélekedett Róna és Mráz. Mindketten úgy vélték, nemcsak balról vitt el szavazókat. Mivel sokat kritizálta az ellenzéket, a retorikája hathatott azokra is, akik nem baloldali szavazók, de Tarlóssal sem voltak elégedettek.

Mráz és Róna szinte azonos módon elemezték a kampányt is: szerintük a két fél stratégiája radikálisan eltért egymástól. Mráz szerint a Fideszben kifejezetten a személyekre építették a kampányt, Róna itt megjegyezte, okkal nem volt egységes a kormánypárti kampány arculata.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

 

Orbán részvételéről - láthatóan távol tartotta magát a kampánytól - Mráz azt mondta, a miniszterelnök-pártelnök mozgosítási képessége továbbra is erős, de főleg a fideszes szavazók körében, márpedig most az is cél volt, hogy ne csak a kormánypárti tábort vegyék rá, voksoljanak a párt jelöltjeire. (Azt azóta számos elemzés kimutatta, hogy a Fidesz azokon a településeken, ahol vesztett, képes volt ugyan mozgósítani a szavazóit, de az ellenzék - vagy a Borkai-botrány - jobb volt a bizonytalanok meggyőzésében, így végül több szavazójuk lett, mint a kormánypárti jelölteknek.)

Róna szerint az ellenzék Fidesz-ellenes népszavazásként tekintett október 13-ra és az volt a céljuk, hogy ’egy az egy ellen’ harc legyen, hiszen így tudták megtörni a NER alapját jelentő centrális erőteret (mint emlékezetes, a centrális erőtér stratégiáját 2009-ben hirdette meg Orbán: középen az erős Fidesz, az egyik szélén a Jobbik, a másik szélen a megosztott baloldal - ez a teljes ellenzéki összefogással véget ért). Mráz ezen a ponton ellopta a showt, ugyanis arról kezdett el értekezni, hogy a mostani választáson az ellenzéknél mindent felülírt a tábormentalitás, nem vizsgálták, ki a jelölt, csak úgy szavaztak bele a nagyvilágba - ekkor hangzott el a cikk elején idézett mondata.

A kígyó a saját farkába harap

De a helyhatósági választásokon nemcsak Budapesten tört át az ellenzék, hanem egyrészt számos nagyobb településen is sikeres volt, másrészt az is igaz, hogy rengeteg városban, faluban a Fidesz főlénye megkérdőjelezhetetlen maradt. Balázs Zoltán kiemelte, hogy az arányosítás hiányzik az önkormányzati választásokra vonatkozó, 2013-as törvényi szabályozásból - ami vissza is szorította a politikai pluralizmust Magyarországon -, ám ennek most a Fidesz itta meg a levét.

Arra a kérdésre, hogy van-e jelentősége annak, hogy a megyei közgyűlésekben kinek van többsége (itt jelentős eredményeket ért el a Fidesz - a szerk.), Mráznak elismerte: ezek a testületek 1990 óta folyamatosan veszítenek az erejükből, 2010 után pedig még az intézményfenntartó szerepüket is elvesztették, igaz, az uniós források szétosztásába beleszólnak. Elképzelhető azonban, hogy a jövőben meg fognak erősödni a megyei közgyűlések - tette hozzá. Arra már nem tért ki, hogy mire gondol, esetleg arra, hogy a Fidesz már megint törvénymódosításban gondolkodik-e, hogy oda csoportosítsa át a hatalmat biztosító jogokat, ahol többsége van.

A vasárnapi eredmény további kérdéseket vet fel - értettek egyet az elemzők. Többek között ilyen kérdések kerülheten elő a közeljövőben:

  • kit, milyen színezetű jegyzőt kérnek majd fel a polgármesterek?
  • kik fogják megkapni az egyes önkormányzati pozíciókat?
  • milyen viták lesznek erről az képviselő-testületekben?

Márz elismerte, hetek, esetleg hónapok kellenek ahhoz, hogy az egyes ellenzéki szereplők megértsék, hogyan működnek az önkormányzatok, a Fidesznek pedig ki kell elemeznie a helyhatósági választások eredményeit, valamint meg kell oldania a belső konfliktusait.

Arra a kérdésre, hogy elképzelhető-e kormányváltás az MSZP és az utódpártjai nélkül, Mráz válasza az volt, hogy az ellenzéknek szüksége van Gyurcsányra - ám ez szükségszerűen konfliktusokat fog okozni az új generációs Momentum és a régi baloldalt képviselő DK között. Balázs Zoltán erre azt mondta. Gyurcsány kifutó modell, az idő elvégzi a munkáját és Gyurcsányhoz hasonlóan a Fidesznek is el kell gondolkodnia, milyen úton fognak tovább haladni, ha Orbán már nem fogja tudni vezetni a pártot.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.