A kormány honvédelmi és rendészeti politikáját nem hagyta érintetlenül, hogy Orbán Viktor világmagyarázatában Magyarország immár harmadik éve a Nyugat védelmezőjeként tűnik fel. Kövér László házelnök 2016 elején az „illegális migrációval összefüggésben terjedő bizonytalansággal” magyarázta, hogy a közeljövőben előkerülhet a sorkötelezettség visszaállítása. Bár Kósa Lajos, a Fidesz akkori frakcióvezetője is megerősítette, hogy foglalkoznak a sorkötelezettség gondolatával (összeurópai szinten javasolnák, hogy ne vándoroljanak ki emiatt is a magyar fiatalok), a miniszterelnök és Simicskó István honvédelmi miniszter nem sokkal később lehűtötte a kedélyeket.
„A Fidesz nem ellenzi a hadkötelezettség visszaállítását, csak a politikai ára miatt nem merte meglépni” – állítja Vadai Ágnes, a DK szakpolitikusa, korábbi honvédelmi államtitkár. Vadai felidézi: amikor 2004-ben a Gyurcsány-kormány eltörölte a sorkatonai szolgálatot, a Fideszt csak másodjára, a társadalmi nyomással sikerült meggyőzni, hogy szavazzon az alkotmánymódosítás mellett (a jobboldal azzal indokolta kezdeti ellenállását, hogy a professzionális hadseregre való átállást egy hosszabb, tízéves folyamat részeként támogatná). Az MSZP-s Harangozó Tamás, a honvédelmi és rendészeti bizottság alelnöke szerint prózaibb ok is állhat a Fidesz mostani visszakozása mögött: „A főnök, azaz Orbán Viktor nem szerette a katonaságot.”
Bárhogy is legyen, abban az általunk megkérdezett politikusok egyetértenek, hogy a sorkötelezettség – egyébként kétharmados többséget igénylő – újbóli bevezetésének nem sok értelme lenne. „Nem a tömeghadseregek korát éljük. A kötelező sorkatonai szolgálat fel sem merülhet, sem mi nem támogatjuk, sem a társadalom, sem a szakma. Amikor a kormány felemlegeti, elfelejtik, mekkora pazarlás volt, amely újra csak elvinné a pénzt a professzionális hadsereg fejlesztésétől” – mondja Demeter Márta, az LMP szakpolitikusa. Harangozó Tamás szerint „Kövér és Kósa biztosan nem gondolta végig, hogy kormányzásuk első hat évének brutális honvédségi forráskivonása után anyagilag, szervezetileg mit jelentene egy ilyen lépés”. Az ellenzéki képviselők az elavultságot és a források nem hatékony felhasználását hozzák fel Simicskó István egy másik, mintegy a sorkatonaság alternatívájaként előadott ötlete, az önkéntes tartalékos állomány felduzzasztása ellen is.
Be a seregbe!
A honvédelmi miniszter először 2017 elején beszélt arról, hogy a honvédség akkor 5500 fős önkéntes tartalékos állományát legalább 20 ezer fősre bővítené. (Lásd: Védd magad!, Magyar Narancs, 2017. március 9.) Az ütemezés nem teljesen világos, de minthogy Magyarország jelenleg érvényes honvédelmi és haderőfejlesztési programja a Zrínyi 2026 névre hallgat, valószínűsíthető, hogy ekkorra tervezik elérni a célszámot. A Zrínyi programból derül ki az is, hogy az önkéntes állomány igazodna az ország közigazgatási tagoltságához, mind a 197 járásban legalább egy századnyi önkéntest szeretne látni a honvédelmi vezetés. Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának vezetője szerint az önkéntesek bevonása nem új ötlet, és elsősorban azokon a területeken lehet hasznos, amelyek békeidőben nem igénylik teljes állású katonák foglalkoztatását. Az önkéntesek lehetnek műveleti tartalékosok, akiket honvédelmi típusú válságok esetén alkalmaznak, vagy olyan képzettséggel rendelkezők, akikre csak időlegesen van szüksége a honvédségnek (például fordító-tolmács, egyes informatikai feladatok szakértője). Az önkéntes állomány kiépítése azonban elég sok pénzbe kerül, és lassan halad, nem utolsósorban azért, mert nehéz a munkaadói-vállalkozói szférát érdekeltté tenni benne (az önkéntes tartalékos katona amellett, hogy kap egy rendelkezésre állási díjat, a polgári munkahelyén dolgozik, és évente maximum két hónapra hívható be).
Ellenzéki politikusok is megerősítik, hogy az önkéntes szolgálat nem Simicskó magánakciója, 2009-ben még kormányhatározat is született róla. „A politikai konszenzus az érdemi tartalék kiépítéséről szólt. A Fidesz-kormány azonban egyrészt a honvédségi létesítmények őrzését korábban is ellátókat terelte be a védelmi tartalékosok közé, másrészt a korkedvezménnyel nyugdíjba vonuló katonákat kényszerítette a műveleti tartalékosok sorába, máskülönben személyi jövedelemadót kellett volna fizetniük a nyugdíjuk után. Statisztikai trükkökkel duzzasztották az önkéntes állományt” – mutat rá Demeter Márta. Vadai Ágnes azt is megjegyzi, hogy az önkéntesként foglalkoztatott nyugdíjasok megalázó módon sokszor alacsonyabb rendfokozatban szolgálnak, mint nyugdíjazásuk előtt. A tartalékosok összetételét jól érzékeltette, amikor 2016 elején Simicskó István egy írásbeli kérdésre adott válaszából kiderült, hogy a 3791 műveleti tartalékos közül 3109 kap szolgálati nyugdíjat.
Hasonló adatokhoz ma már nem lehet hozzájutni, a miniszter a honvédség felépítésére és személyi állományára vonatkozó kérdésekre rendre azt válaszolja, hogy ezek 30 évig honvédelmi és nemzetbiztonsági érdekből nem nyilvános adatok (az önkéntes tartalékosokkal és a lőtérprogrammal kapcsolatos kérdéseinkre egyáltalán nem reagált a Honvédelmi Minisztérium). Így azt sem tudjuk pontosan, hányan csatlakoztak az önkéntes katonaság 2017-ben indult harmadik kategóriájához, a területvédelmi tartalékosokhoz. Csupán sajtóhírekből lehet tudni, hogy decemberben aláírta szerződését az ezredik területvédelmi tartalékos vagy hogy olyan „celebtartalékosok” is bekerültek a rendszerbe, mint a Kowalsky meg a Vega zenekar tagjai és egy megyei kormányhivatal vezetője.
Tálas Péter szerint a magyar elképzelések beleillenek a nemzetközi trendbe, a 2014-es krími orosz agresszió után ugyanis elsősorban Kelet-Közép-Európában újra előtérbe került a területvédelem gondolata. „Abban is van racionalitás, hogy kis hadsereg mellett csak önkéntesekkel lehet hatékonyan védekezni, és ha valóban minden megyében lenne ezer önkéntesünk, az gyakorlatilag megduplázná a hadsereg létszámát” – mondja. Mások sokallják a 20 ezres célszámot. „Ez nevetséges, olyan, mintha a tartalékos állománynak lenne hadserege, nem a hadseregnek tartaléka” – véli Harangozó Tamás. Különböző becslések szerint a honvédség 29 700 fős létszámkeretéből 5–8 ezer hivatásos és szerződéses katona hiányzik, ellenzéki politikusok szerint inkább őket kellene megtalálni. A területvédelmi tartalékos rendszerrel kapcsolatban Demeter Márta azt is kritizálja, hogy a mindössze egy hónapos önkéntes kiképzés nem jár szerződési kötelezettséggel, nem előzi meg sem alkalmassági vizsga, sem nemzetbiztonsági ellenőrzés, ami pazarló és veszélyes is lehet, „ha tömegessé válik”.
Ki a lőtérre!
A tartalékos állomány akadozó feltöltésének egyik oka, hogy a katonasággal párhuzamosan toboroz a büntetés-végrehajtás és a rendőrség is. Harangozó Tamás szerint a legjobb ajánlatot egyértelműen a rendőrség kínálja, az úgynevezett határvadászszázadok új munkatársai a relatíve jól fizetett készenléti rendőrség állományába kerülnek. A kormány 2016 augusztusában 3000 rendőr felvételét célozta meg, 2017 októberéig azonban csak 1132 fő állt szolgálatba Pintér Sándor belügyminiszter írásbeli kérdésre adott válasza szerint. Jelentkezőből nincs hiány (2017 októberéig 3666 fő pályázott), de mivel a rendőrség gimnáziumokban és szakközépiskolákban toboroz, sokan valószínűleg nem rendelkeznek érettségivel, ami a jelentkezés feltétele. Kérdés, a határvadászszázadok megerősítése után elindul-e a kormány az önálló határőrség visszaállítása felé. Az LMP és a Jobbik ezt szeretné, az MSZP csak a rendőrségen belül állítaná vissza a határrendészeti ágat. Tálas Péter szerint a következő két-három év uniós határőrizeti fejleményei döntik el, érdemes-e ezen gondolkodni, ahogy azt is, nem képezzük-e túl magunkat határőrökből a most futó programokkal.
A határvadászatra jelentkezőknek amúgy egy hat hónapos, őr-járőrtárs nevű OKJ-s képzést kell elvégezniük, de már a második hónap után bekerülhetnek – próbaidővel – a készenléti rendőrség állományába. Vadai Ágnes szerint aggasztó, hogy akár 18 éves fiatalok is elláthatnak határrendészeti feladatokat kellő kulturális és nyelvi felkészítés nélkül. Az utóbbi években több civil szervezet is arról számolt be, hogy a magyar hatóságok a határon való „visszakísérés” közben tömegesen bántalmazzák a migránsokat. 2017 márciusában ügyészségi közlésből az is kiderült, hogy két rendőrt elítéltek ilyen ügyben, öt további esetben nyomozás folyt. Az ORFK lapzártánkig nem válaszolt arra a kérdésre, hogy azóta születtek-e ítéletek, és hogy a bántalmazásos ügyek mekkora hányada érint újonnan toborzott munkatársakat.
A fegyveres testületek növekvő állományát és a társadalom felé nyitást lenne hivatott kiszolgálni, de szintén akadozik az országos lőtérfejlesztési program. A tömeges lőtérépítésről először Orbán Viktor beszélt 2016 tavaszán, ugyanezen év decemberében Lázár János hivatalosan is bejelentette a program indulását, de kormányhatározat csak 2017 szeptemberében született erről. Az idén 16 városban tervez lőteret építeni a Honvédelmi Sportközpont, ám arról nem tudni, hogy akár egyet is átadtak volna. Pénzügyileg viszont hamar önellentmondásba került a kormány. Lázár bejelentése 197 lőtérről szólt 27 milliárd forintból, a kormányhatározat azonban csupán az első 40 építéséhez rendel 17,5 milliárdot, a következő 67 előkészítéséhez pedig 1,3 milliárdot. Ellenzéki politikusok szerint a program egyik magyarázata épp az építkezésben rejlő korrupciós lehetőség, a másik a kirakatpolitizálás. „A kormány nem tud úrrá lenni az égető finanszírozási és létszámgondokon, ezért talál ki a sokkal fontosabb, de drágább fejlesztések helyett olyan kifelé látványos dolgokat, mint a lőterek vagy a tartalékos állomány” – állítja Harangozó Tamás.
Eközben Demeter Márta szerint az ország meglévő és igen rossz állapotú 98 sportlőterét szinte alig támogatja a Honvédelmi Minisztérium. A kormány viszont már azon is elgondolkodott, hogy az iskolákban is legyenek lőterek. Legalábbis erre lehetett következtetni, amikor a Klebelsberg Központ tavaly nyáron levélben érdeklődött az iskoláknál, alkalmasak-e az épületeik 6-szor 15 méteres lőtér kialakítására. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma lapunknak adott tájékoztatása szerint egyelőre semmilyen kormánydöntés nem született az iskolai lőoktatásról, így arról sem, hogy a mindennapos testnevelés részeként vagy azon kívül vezetnék-e be. Arra nem válaszolt a minisztérium, hogy az előzetes felmérés szerint hány iskola lenne alkalmas lőtér építésére, és hány helyről jeleztek ilyen igényt. A kormány mindenesetre a fegyverutánpótláson és a hadiipar beindításán is dolgozik: Simicskó István éppen egy hete jelentette be, hogy Magyarország cseh licenc alapján tíz év alatt 200 ezer gyalogsági kézi lőfegyvert gyárt majd.
Több testőrt!
Az ellenzék rendészeti szakértői a Fidesz militáns gondolkodásának produktumaként értékelik a fegyveres és terrorelhárító szervek elmúlt két ciklusbeli szaporodását is. A sor 2010-ben indult a Terrorelhárítási Központ (TEK) felállításával, az új szuperkommandó vezetésével rögtön Orbán Viktor korábbi személyi testőrét, Hajdu Jánost bízták meg. Harangozó Tamás szerint a TEK-kel az egyik probléma az, hogy párhuzamos struktúraként működik a rendőrségen belül, nem áll az ORFK irányítása alatt, ami például az elfogásoknál nehezítheti az együttműködést. Talán ennél is nagyobb gond, hogy a TEK egyszerre végez rendészeti és titkosszolgálati feladatokat, ami óriási hatalmat ad a szervezet kezébe, és nehezíti az alkotmányos kontrollját (a TEK-ről bővebben lásd: Az élalakulat, Magyar Narancs, 2013. november 14.). 2016 őszén alakult meg a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ (TIBEK). Ez a szervezet ugyanakkor titkosszolgálati felderítést nem végez, csak bekéri és elemzi a többi szolgálat információit, ami Tálas Péter szerint elejét veheti, hogy az egymással rivalizáló titkosszolgálatok saját érdekérvényesítésük érdekében visszatartsák a kezükben lévő adatokat.
A protokolláris/szimbolikus feladatokat ellátó Honvéd Koronaőrség (újraalapítva 2011-ben) és Honvéd Palotaőrség (alapítva 2012-ben) mellett már a 2010–2014-es ciklusban saját őrséget kapott Kövér László és az Országház. Korábban a Köztársasági Őrezred védte a Parlamentet, ennek a tagjait azonban nem utasíthatta az Országgyűlés elnöke. Nem úgy az Országgyűlési Őrséget, amely elméletben bárkit ki is vezettethet az ülésteremből. Habár különösebben éles bevetése még nem volt a 450 fős Kövér-alakulatnak, a különféle lőfegyverek mellett sokkolóval, kézi gránátvetővel és elfogóhálóval is felszerelték őket. 2016-ban alapított saját testőrséget, biztonsági szolgálatot Matolcsy György jegybankelnök. A 150 fős csapatot Marosán Attila, a Köztársasági Őrezred korábbi főosztályvezetője irányítja, de az Alkotmányvédelmi Hivataltól és a TEK-től is igazoltak munkatársakat. Áder János ugyan nem hozott létre saját testőrséget, de 2015-ben elérte, hogy a TEK helyett a készenléti rendőrség védje.
A Fideszen belüli féltékenység, üzleti érdek, presztízs, hatalomvágy, a lojális fegyveres alárendeltek által nyújtott biztonságtudat – ilyesmik állhatnak a furcsa gárdaalapítások mögött ellenzéki megszólalóink szerint, akik abban is egyetértenek, hogy egy új kormánynak ezeket a feladatokat vissza kellene szerveznie a rendőrségbe. Annál is inkább, mert az új alakulatok demokratikus ellenőrzése korántsem légmentes. Az Országgyűlési Őrséget paradox módon jóval nehezebben tudja kontrollálni a parlament, mint a többi erőszakszervezetet. Az őrség évente mindössze egy beszámolót tart, tevékenységéről írásbeli kérdéssel, interpellációval nem lehet tájékozódni. Még átláthatatlanabb az MNB-testőrség, amely formailag a jegybank két cége: az MNB-Biztonsági Zrt. és a Qualitas-Védelmi Kft. Az ő tevékenységük gyakorlatilag csak annyiban nyilvános, amennyiben közpénzt használnak fel és közbeszerzéseket írnak ki – így derült ki például, hogy megalakulásukkor 112 lőfegyvert és 200 ezer lőszert szereztek be.
