Naponta átlag 250 csőtörés történik az országban

Belpol

Húsz százalék a vízveszteség, miközben a vízszegénységnek egyre több arca van – derül ki a Víz Koalíció ivóvízhálózatokat vizsgáló jelentéséből.

2023-ban Magyarország területén összesen 93 969 csőtörés történt, ami átlagosan napi 257 esetet jelent. "Ez a magas szám rávilágít az elöregedett vízhálózat jelentette problémákra és az infrastruktúra sürgős felújításának szükségességére. A csőtörések nem csupán a vízellátásban okoznak zavarokat, hanem jelentős anyagi károkat is eredményeznek a szivárgó víz, a javítási munkálatok költségei és az elfolyt vízmennyiség miatt" – olvasható a Víz Koalíció (VK) Biztonságban van a víziközmű-szolgáltatás? című jelentésében.

A civilszervezet az előző évekhez hasonlóan az idei – vasárnap véget érő – Víz Hete programsorozatra is elkészítette a szolgáltatóktól bekért, közérdekű információkon alapuló elemzését. A VK mindenekelőtt kiemeli: több szolgáltató honlapján példásan követhetők az előírt műszaki adatok, azonban egyes víziközmű szolgáltatók a mai napig nem tesznek eleget a rendeletben előírt kötelezettségüknek.

 
Öregedő csöveg
Forrás: Víz Koalíció
 

A VK friss tanulmányában a szolgáltatók 2023-as adatainak elemzésével arra kereste a választ: a korábbi években a döntéshozókhoz is eljuttatott figyelemfelhívó jelentéseiknek tetten érhetők-e már az eredményei, a hírekben, sajtótájékoztatókon ismertetett kormányzati intézkedéseknek mutatkoznak-e pozitív jelei a víziközmű-szolgáltatás minőségében és megbízhatóságban.

A napi 257 csőtörés azt jelenti, hogy szinte minden órában 10-11 újabb meghibásodás történik valahol az országban.

Ez a helyzet komoly kihívást jelent a víziközmű-szolgáltatók számára, akiknek folyamatosan készenlétben kell lenniük a hibaelhárításra. Emellett a lakosságot is érintik a csőtörések okozta kellemetlenségek, mint például a vízhiány, az alacsony víznyomás, a javítások utáni üledékes, piszkos víz a rendszerben, az utcák felbontása és a közlekedési nehézségek.

A lakosság az ivóvízellátás rendszerszintű problémáival csak akkor szembesül, amikor a vízcsapot megnyitva abból nem folyik a víz. Ilyenkor a hírt felkapja a média, napokig foglalkozik vele, majd a megszűnésével a probléma ismét feledésbe merül – mutat rá a tanulmány.

 
Elöregszik a vízhálózat, ami növeli a vízveszteség és a vízminőségi problémák kockázatát
Fotó: MTI/Kiss Gábor

 

A Víz Koalíció szerint a számok azt mutatják, hogy

a jelenlegi felújítási ütem mellett alig akad olyan szolgáltató, amely képes lenne 100 év alatt teljes egészében lecserélni a hálózatát.

Így a hálózat jelentős része elöregszik, ami növeli a csőtörések, a vízveszteség és a vízminőségi problémák kockázatát. "Sőt, két szolgáltató esetében a számított felújítási ciklus több ezer évre rúg. Ezek a szolgáltatók kizárólag a sürgős esetekben, azaz csak a csőtörések bekövetkezésekor végeznek "felújítási" munkálatokat, ami nemcsak rendkívül költséges és nem fenntartható megoldás, de a biztonságos és folyamatos vízellátást sem garantálja" – írja a VK.

Országos átlagban 20 százalék körüli a hálózati vízveszteség, ami a Víz Koalíció szerint elfogadhatatlanul magas érték.

Számos európai országban a hálózati veszteség 10 százalék alatt van, ami azt mutatja, hogy Magyarországon jelentős potenciál van a veszteségek csökkentésére. 

"A 20 százalékos átlag mögött egyértelműen az elavult infrastruktúra, a hiányos karbantartás, az esetleges rossz mérőrendszerek és elégtelen beruházások állnak" – állítja a szervezet.

Ugyanakkor hazánkban több százezer ember él vízhiánytól, szennyezett víztől, vagy az elöregedett vízhálózat hibáitól szenvedve – egyes számítások szerint minden tizedik ember. 

Mára sokféle arca lett a vízszegénységnek, kezdve a klasszikus kútrajárástól, ahol nincs vezetékes víz, egészen a homokhátságig, ahol a gazdák kénytelenek megélni a kutak kiszáradását. Vízért küzdenek a szegregátumokban lakók, az elhasználódott csövek szennyezése vagy a fonalféreg-fertőzés miatt víz nélkül maradók. A vízszegénység jelen van ott is, ahol tisztítatlan szennyvízzel szennyezik a patakot, s ahol emiatt kihal az élővilág.

A Víz Koalíció sok éve kongatja a vészharangot, hogy a vizet, mint örökséget végre megfelelően óvni, védeni és kezelni kellene.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.