Naponta átlag 250 csőtörés történik az országban

Belpol

Húsz százalék a vízveszteség, miközben a vízszegénységnek egyre több arca van – derül ki a Víz Koalíció ivóvízhálózatokat vizsgáló jelentéséből.

2023-ban Magyarország területén összesen 93 969 csőtörés történt, ami átlagosan napi 257 esetet jelent. "Ez a magas szám rávilágít az elöregedett vízhálózat jelentette problémákra és az infrastruktúra sürgős felújításának szükségességére. A csőtörések nem csupán a vízellátásban okoznak zavarokat, hanem jelentős anyagi károkat is eredményeznek a szivárgó víz, a javítási munkálatok költségei és az elfolyt vízmennyiség miatt" – olvasható a Víz Koalíció (VK) Biztonságban van a víziközmű-szolgáltatás? című jelentésében.

A civilszervezet az előző évekhez hasonlóan az idei – vasárnap véget érő – Víz Hete programsorozatra is elkészítette a szolgáltatóktól bekért, közérdekű információkon alapuló elemzését. A VK mindenekelőtt kiemeli: több szolgáltató honlapján példásan követhetők az előírt műszaki adatok, azonban egyes víziközmű szolgáltatók a mai napig nem tesznek eleget a rendeletben előírt kötelezettségüknek.

 
Öregedő csöveg
Forrás: Víz Koalíció
 

A VK friss tanulmányában a szolgáltatók 2023-as adatainak elemzésével arra kereste a választ: a korábbi években a döntéshozókhoz is eljuttatott figyelemfelhívó jelentéseiknek tetten érhetők-e már az eredményei, a hírekben, sajtótájékoztatókon ismertetett kormányzati intézkedéseknek mutatkoznak-e pozitív jelei a víziközmű-szolgáltatás minőségében és megbízhatóságban.

A napi 257 csőtörés azt jelenti, hogy szinte minden órában 10-11 újabb meghibásodás történik valahol az országban.

Ez a helyzet komoly kihívást jelent a víziközmű-szolgáltatók számára, akiknek folyamatosan készenlétben kell lenniük a hibaelhárításra. Emellett a lakosságot is érintik a csőtörések okozta kellemetlenségek, mint például a vízhiány, az alacsony víznyomás, a javítások utáni üledékes, piszkos víz a rendszerben, az utcák felbontása és a közlekedési nehézségek.

A lakosság az ivóvízellátás rendszerszintű problémáival csak akkor szembesül, amikor a vízcsapot megnyitva abból nem folyik a víz. Ilyenkor a hírt felkapja a média, napokig foglalkozik vele, majd a megszűnésével a probléma ismét feledésbe merül – mutat rá a tanulmány.

 
Elöregszik a vízhálózat, ami növeli a vízveszteség és a vízminőségi problémák kockázatát
Fotó: MTI/Kiss Gábor

 

A Víz Koalíció szerint a számok azt mutatják, hogy

a jelenlegi felújítási ütem mellett alig akad olyan szolgáltató, amely képes lenne 100 év alatt teljes egészében lecserélni a hálózatát.

Így a hálózat jelentős része elöregszik, ami növeli a csőtörések, a vízveszteség és a vízminőségi problémák kockázatát. "Sőt, két szolgáltató esetében a számított felújítási ciklus több ezer évre rúg. Ezek a szolgáltatók kizárólag a sürgős esetekben, azaz csak a csőtörések bekövetkezésekor végeznek "felújítási" munkálatokat, ami nemcsak rendkívül költséges és nem fenntartható megoldás, de a biztonságos és folyamatos vízellátást sem garantálja" – írja a VK.

Országos átlagban 20 százalék körüli a hálózati vízveszteség, ami a Víz Koalíció szerint elfogadhatatlanul magas érték.

Számos európai országban a hálózati veszteség 10 százalék alatt van, ami azt mutatja, hogy Magyarországon jelentős potenciál van a veszteségek csökkentésére. 

"A 20 százalékos átlag mögött egyértelműen az elavult infrastruktúra, a hiányos karbantartás, az esetleges rossz mérőrendszerek és elégtelen beruházások állnak" – állítja a szervezet.

Ugyanakkor hazánkban több százezer ember él vízhiánytól, szennyezett víztől, vagy az elöregedett vízhálózat hibáitól szenvedve – egyes számítások szerint minden tizedik ember. 

Mára sokféle arca lett a vízszegénységnek, kezdve a klasszikus kútrajárástól, ahol nincs vezetékes víz, egészen a homokhátságig, ahol a gazdák kénytelenek megélni a kutak kiszáradását. Vízért küzdenek a szegregátumokban lakók, az elhasználódott csövek szennyezése vagy a fonalféreg-fertőzés miatt víz nélkül maradók. A vízszegénység jelen van ott is, ahol tisztítatlan szennyvízzel szennyezik a patakot, s ahol emiatt kihal az élővilág.

A Víz Koalíció sok éve kongatja a vészharangot, hogy a vizet, mint örökséget végre megfelelően óvni, védeni és kezelni kellene.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.