Bármi is volt Kopin Katalin kurátor célja, a kiállítás címéről egyenesen asszociálhatunk Lars von Trier azonos című filmjének azon megrendítő képsoraira, amikor az olajmunkásként dolgozó Jant baleset éri. Legalább ilyen sokkoló hatásúak a hat magyar fotográfus (Balázs Zsolt, Bácsi Róbert László, Kállai Márton, Molnár Zoltán, Végh László és Zoltai András) két terembe rendezett, vízközpontú képei. A kiállítás a társadalmi felelősségvállalás fontosságára hívja fel a figyelmet, miközben arra is rámutat, hogy szinte már le is késtünk arról, hogy változtatni tudjunk. Az első teremben Nicaraguát, Majuli szigetét, Brazíliát, Törökországot és Európa országait járjuk be, a második teremben Kárpátalja és Magyarország vizei kerülnek a fókuszba. A kiállítás anyagaiban elmerülve aztán az az érzésünk támad, hogy a 21. században valójában inkább a víz hiányáról kell beszélnünk, és nemcsak a földrajzilag vízhiányos területek kapcsán, hanem az egész bolygót érintő klímaváltozás, amelynek következtében hazánk is az elsivatagosodás felé tart, miatt is. Erről számtalan megrázó képet láthatunk. Ezek a képek egyértelműen szembesítenek azzal, hogy a jelenünkben már nem kerülhetjük meg a kérdést.
A víz jelenléte, a nyári fürdőzés, a felfrissülés számunkra természetes. A keresztény kultúrkör szertartásai is a vízhez kapcsolódnak. A világ távolabbi tájain azonban sokszor sokkal küzdelmesebb a vízzel való kapcsolat, ahogy erre a fotóesszék is rámutatnak.
Bács Róbert László Értéktelen kincs című fotósorozata Nicaraguát hozza közelebb, ahol láthatóan a természet uralkodik. Egy kakaóbab ültetvényen járunk, a fenntartható kakaótermesztéssel ismerkedünk. A többi képen a vízhez kapcsolódó hétköznapi eseményeket láthatjuk, a tisztálkodás, mosás, ivóvízgyűjtés, közlekedés pillanatait.
Molnár Zoltán Aqua című, több helyszínt is magába ölelő sorozata fekete-fehér képeken keresztül olyan más kultúrák közvetlen kapcsolatát mutatja meg a vízzel, ahol az emberek akiknek mindennapi megélhetése, a halászat, nagyban függ a természeti hatásoktól.
Zoltán András Eláraszthatsz, én itt leszek című sorozata a Brahmaputra folyó változását mutatja be Majuli szigetén. Itt is megjelennek a vízzel kapcsolatos tevékenységek képei, mint a víztárolás, horgászat, a rizs betakarítása illetve a vőlegény rituális megtisztítása. A globális környezeti hatások csak felerősítik a víz tiszteletét, és azt a mérhetetlen, áhítatos kötődést, ami az emberiség víztől való, ősi és megkérdőjelezhetetlen függéséről is mesél.
Kállai Márton Feloldódó létezés című fotóesszéjében Kárpátalja összetett társadalmi, ökológiai és gazdasági helyzetét mutatja be. A helyiek, a bányák bezárása után a sós vizű tavak jótékony hatására épített turizmusból próbálnak megélni. A turisták boldog fürdőzése és a tönkrement, pusztuló táj kontrasztja, a bányához vezető rozsdás sínpár egy gödör fölött, vagy a Viktória hotel elnevezésű trafóházból kialakított turistaszálló képe a hullámvasutazó gyerekek hátterében, mélyen tragikus és mégis, egyben kacagtató is.
Végh László Tisza című fotóesszéjében az folyó mentén élő emberek vízhez való viszonyát dokumentálja. Balázs Zsolt Akkor is maradunk, ha ez a föld kiszárad című sorozatát 2021-ben kezdte fényképezni, de a 2022-es Magyarországot is sújtó nyári aszály különös aktualitást adott neki. A fotográfust az érdekelte, hogyan viszonyulnak a szélsőséges változásokhoz az aszály sújtotta területeken élők. A gyönyörű fotósorozat a madarak elmaradását is dokumentálja a hiány képeivel. Például a madarász, Laci bácsi portréjával, aki a tanyájuk ablaka mellett várja a madarak érkezését. “Víz nélkül minden eltűnik innen. Mi már csak néma tanúi vagyunk a változásnak. Az egykor madarakkal teli erdők most némák. Az ég is néma” – mondja. Látunk erdőtűzben kiégett fát, megkövesedett madárlábnyomokat, vízmércét a végleg kiszáradt Kondor-tóban. A hiány jelképeit.
Elgondolkodtató és érzékeny anyag született. A fotóesszék kifejezők, mégis felmerül bennünk a gondolat, hogy jelen esetben (talán a túl sok magyarázó szöveg miatt) mi volt elsődleges szempont a kiállítás létrejöttében: a munkák művészi ereje értéke vagy az érzékenyítés?
A Hullámtörés – Magyar fotográfusok vízről és emberről című kiállítás augusztus 25-ig látható a Robert Capa Kortárs Kulturális Központban.
(Címlapképünkön Balázs Zsolt fotója)
