Hat magyar fotográfus megrendítő képei a vízről és a víz hiányáról

Interaktív

A Hullámtörés - Magyar fotográfusok vízről és emberről című kiállítás képeit nézve az az érzésünk támad, hogy a 21. században inkább a víz hiányáról kell beszélnünk.

Bármi is volt Kopin Katalin kurátor célja, a kiállítás címéről egyenesen asszociálhatunk Lars von Trier azonos című filmjének azon megrendítő képsoraira, amikor az olajmunkásként dolgozó Jant baleset éri. Legalább ilyen sokkoló hatásúak a hat magyar fotográfus (Balázs Zsolt, Bácsi Róbert László, Kállai Márton, Molnár Zoltán, Végh László és Zoltai András) két terembe rendezett, vízközpontú képei. A kiállítás a társadalmi felelősségvállalás fontosságára hívja fel a figyelmet, miközben arra is rámutat, hogy szinte már le is késtünk arról, hogy változtatni tudjunk. Az első teremben Nicaraguát, Majuli szigetét, Brazíliát, Törökországot és Európa országait járjuk be, a második teremben Kárpátalja és Magyarország vizei kerülnek a fókuszba. A kiállítás anyagaiban elmerülve aztán az az érzésünk támad, hogy a 21. században valójában inkább a víz hiányáról kell beszélnünk, és nemcsak a földrajzilag vízhiányos területek kapcsán, hanem az egész bolygót érintő klímaváltozás, amelynek következtében hazánk is az elsivatagosodás felé tart, miatt is. Erről számtalan megrázó képet láthatunk. Ezek a képek egyértelműen szembesítenek azzal, hogy a jelenünkben már nem kerülhetjük meg a kérdést. 

A víz jelenléte, a nyári fürdőzés, a felfrissülés számunkra természetes. A keresztény kultúrkör szertartásai is a vízhez kapcsolódnak. A világ távolabbi tájain azonban sokszor sokkal küzdelmesebb a vízzel való kapcsolat, ahogy erre a fotóesszék is rámutatnak.

Bács Róbert László Értéktelen kincs című fotósorozata Nicaraguát hozza közelebb, ahol láthatóan a természet uralkodik. Egy kakaóbab ültetvényen járunk, a fenntartható kakaótermesztéssel ismerkedünk. A többi képen a vízhez kapcsolódó hétköznapi eseményeket láthatjuk, a tisztálkodás, mosás, ivóvízgyűjtés, közlekedés pillanatait.

Molnár Zoltán Aqua című, több helyszínt is magába ölelő sorozata fekete-fehér képeken keresztül olyan más kultúrák közvetlen kapcsolatát mutatja meg a vízzel, ahol az emberek akiknek mindennapi megélhetése, a halászat, nagyban függ a természeti hatásoktól.

Zoltán András Eláraszthatsz, én itt leszek című sorozata a Brahmaputra folyó változását mutatja be Majuli szigetén. Itt is megjelennek a vízzel kapcsolatos tevékenységek képei, mint a víztárolás, horgászat, a rizs betakarítása illetve a vőlegény rituális megtisztítása. A globális környezeti hatások csak felerősítik a víz tiszteletét, és azt a mérhetetlen, áhítatos kötődést, ami az emberiség víztől való, ősi és megkérdőjelezhetetlen függéséről is mesél.

Kállai Márton Feloldódó létezés című fotóesszéjében Kárpátalja összetett társadalmi, ökológiai és gazdasági helyzetét mutatja be. A helyiek, a bányák bezárása után a sós vizű tavak jótékony hatására épített turizmusból próbálnak megélni. A turisták boldog fürdőzése és a tönkrement, pusztuló táj kontrasztja, a bányához vezető rozsdás sínpár egy gödör fölött, vagy a Viktória hotel elnevezésű trafóházból kialakított turistaszálló képe a hullámvasutazó gyerekek hátterében, mélyen tragikus és mégis, egyben kacagtató is.

Végh László Tisza című fotóesszéjében az folyó mentén élő emberek vízhez való viszonyát dokumentálja. Balázs Zsolt Akkor is maradunk, ha ez a föld kiszárad című sorozatát 2021-ben kezdte fényképezni, de a 2022-es Magyarországot is sújtó nyári aszály különös aktualitást adott neki. A fotográfust az érdekelte, hogyan viszonyulnak a szélsőséges változásokhoz az aszály sújtotta területeken élők. A gyönyörű fotósorozat a madarak elmaradását is dokumentálja a hiány képeivel. Például a madarász, Laci bácsi portréjával, aki a tanyájuk ablaka mellett várja a madarak érkezését. “Víz nélkül minden eltűnik innen. Mi már csak néma tanúi vagyunk a változásnak. Az egykor madarakkal teli erdők most némák. Az ég is néma” – mondja. Látunk erdőtűzben kiégett fát, megkövesedett madárlábnyomokat, vízmércét a végleg kiszáradt Kondor-tóban. A hiány jelképeit.

Elgondolkodtató és érzékeny anyag született. A fotóesszék kifejezők, mégis felmerül bennünk a gondolat, hogy jelen esetben (talán a túl sok magyarázó szöveg miatt) mi volt elsődleges szempont a kiállítás létrejöttében: a munkák művészi ereje értéke vagy az érzékenyítés?

A Hullámtörés – Magyar fotográfusok vízről és emberről című kiállítás augusztus 25-ig látható a Robert Capa Kortárs Kulturális Központban.

(Címlapképünkön Balázs Zsolt fotója)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”