Hat magyar fotográfus megrendítő képei a vízről és a víz hiányáról

Interaktív

A Hullámtörés - Magyar fotográfusok vízről és emberről című kiállítás képeit nézve az az érzésünk támad, hogy a 21. században inkább a víz hiányáról kell beszélnünk.

Bármi is volt Kopin Katalin kurátor célja, a kiállítás címéről egyenesen asszociálhatunk Lars von Trier azonos című filmjének azon megrendítő képsoraira, amikor az olajmunkásként dolgozó Jant baleset éri. Legalább ilyen sokkoló hatásúak a hat magyar fotográfus (Balázs Zsolt, Bácsi Róbert László, Kállai Márton, Molnár Zoltán, Végh László és Zoltai András) két terembe rendezett, vízközpontú képei. A kiállítás a társadalmi felelősségvállalás fontosságára hívja fel a figyelmet, miközben arra is rámutat, hogy szinte már le is késtünk arról, hogy változtatni tudjunk. Az első teremben Nicaraguát, Majuli szigetét, Brazíliát, Törökországot és Európa országait járjuk be, a második teremben Kárpátalja és Magyarország vizei kerülnek a fókuszba. A kiállítás anyagaiban elmerülve aztán az az érzésünk támad, hogy a 21. században valójában inkább a víz hiányáról kell beszélnünk, és nemcsak a földrajzilag vízhiányos területek kapcsán, hanem az egész bolygót érintő klímaváltozás, amelynek következtében hazánk is az elsivatagosodás felé tart, miatt is. Erről számtalan megrázó képet láthatunk. Ezek a képek egyértelműen szembesítenek azzal, hogy a jelenünkben már nem kerülhetjük meg a kérdést. 

A víz jelenléte, a nyári fürdőzés, a felfrissülés számunkra természetes. A keresztény kultúrkör szertartásai is a vízhez kapcsolódnak. A világ távolabbi tájain azonban sokszor sokkal küzdelmesebb a vízzel való kapcsolat, ahogy erre a fotóesszék is rámutatnak.

Bács Róbert László Értéktelen kincs című fotósorozata Nicaraguát hozza közelebb, ahol láthatóan a természet uralkodik. Egy kakaóbab ültetvényen járunk, a fenntartható kakaótermesztéssel ismerkedünk. A többi képen a vízhez kapcsolódó hétköznapi eseményeket láthatjuk, a tisztálkodás, mosás, ivóvízgyűjtés, közlekedés pillanatait.

Molnár Zoltán Aqua című, több helyszínt is magába ölelő sorozata fekete-fehér képeken keresztül olyan más kultúrák közvetlen kapcsolatát mutatja meg a vízzel, ahol az emberek akiknek mindennapi megélhetése, a halászat, nagyban függ a természeti hatásoktól.

Zoltán András Eláraszthatsz, én itt leszek című sorozata a Brahmaputra folyó változását mutatja be Majuli szigetén. Itt is megjelennek a vízzel kapcsolatos tevékenységek képei, mint a víztárolás, horgászat, a rizs betakarítása illetve a vőlegény rituális megtisztítása. A globális környezeti hatások csak felerősítik a víz tiszteletét, és azt a mérhetetlen, áhítatos kötődést, ami az emberiség víztől való, ősi és megkérdőjelezhetetlen függéséről is mesél.

Kállai Márton Feloldódó létezés című fotóesszéjében Kárpátalja összetett társadalmi, ökológiai és gazdasági helyzetét mutatja be. A helyiek, a bányák bezárása után a sós vizű tavak jótékony hatására épített turizmusból próbálnak megélni. A turisták boldog fürdőzése és a tönkrement, pusztuló táj kontrasztja, a bányához vezető rozsdás sínpár egy gödör fölött, vagy a Viktória hotel elnevezésű trafóházból kialakított turistaszálló képe a hullámvasutazó gyerekek hátterében, mélyen tragikus és mégis, egyben kacagtató is.

Végh László Tisza című fotóesszéjében az folyó mentén élő emberek vízhez való viszonyát dokumentálja. Balázs Zsolt Akkor is maradunk, ha ez a föld kiszárad című sorozatát 2021-ben kezdte fényképezni, de a 2022-es Magyarországot is sújtó nyári aszály különös aktualitást adott neki. A fotográfust az érdekelte, hogyan viszonyulnak a szélsőséges változásokhoz az aszály sújtotta területeken élők. A gyönyörű fotósorozat a madarak elmaradását is dokumentálja a hiány képeivel. Például a madarász, Laci bácsi portréjával, aki a tanyájuk ablaka mellett várja a madarak érkezését. “Víz nélkül minden eltűnik innen. Mi már csak néma tanúi vagyunk a változásnak. Az egykor madarakkal teli erdők most némák. Az ég is néma” – mondja. Látunk erdőtűzben kiégett fát, megkövesedett madárlábnyomokat, vízmércét a végleg kiszáradt Kondor-tóban. A hiány jelképeit.

Elgondolkodtató és érzékeny anyag született. A fotóesszék kifejezők, mégis felmerül bennünk a gondolat, hogy jelen esetben (talán a túl sok magyarázó szöveg miatt) mi volt elsődleges szempont a kiállítás létrejöttében: a munkák művészi ereje értéke vagy az érzékenyítés?

A Hullámtörés – Magyar fotográfusok vízről és emberről című kiállítás augusztus 25-ig látható a Robert Capa Kortárs Kulturális Központban.

(Címlapképünkön Balázs Zsolt fotója)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.