Rendőrök a hajléktalan emberek ellen

„Nehéz volt mit csinálni törvényileg”

Belpol

Két rendőrt vádolnak azzal, hogy hajléktalan embere­ket bántalmaztak és aláztak meg Mohácson. A kaposvári bíróságon zajló perről nemcsak konkrét bűncselekményekhez köthető kérdések juthatnak az eszünkbe.

A mohácsi rendőrkapitányság huszonéves járőrei, H. Patrik és M. Norbert 2021 januárjában éjszakai szolgálatuk közben arra lettek figyelmesek, hogy egy magatehetetlen ember fekszik az út közepén. A kanyarban feküdt, a járőrkocsi sofőrjének az utolsó pillanatban sikerült elrántani a kormányt, nagyobb sebességnél tragédia történhetett volna. A rendőrök nem hagyták magára a kiszolgáltatott helyzetben lévő férfit. Az eset ismertetése a rendőrnapi jutalomosztás idején is előkerülhetett volna. H. Patrikot és M. Norbertet feletteseik tehetséges és lelkes rendőröknek tartották, s rövid időn belül többször is előléptették őket. A kijárási tilalom idején történt közúti intézkedés azonban mindkettőjük elbocsátásával járt.

A Kaposvári Regionális Nyomozó Ügyészség 2022. május 19-én megjelent közleménye szerint hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette, kiszolgáltatott személy megalázásának vétsége miatt emelt vádat a két rendőr ellen a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa. A vádirat szerint a két rendőr egyike egy 2021. januári járőrözés során az úton fekvő, és ittassága miatt magatehetetlen hajléktalant többször fejbe rúgta. Nem ez volt az egyetlen ilyen eset. „Pár nap elteltével a rendőrök a kiszolgáltatott élethelyzetét kihasználva ugyanezen sértettet arra bírták rá, hogy »léggitározzon« és énekeljen” – olvasható az ügyészségi közleményben. Ezt mobiltelefonnal rögzítették, és elküldték az egyik kollégájuknak is. H. Patrik és M. Norbert rögzítette azokat az eseteket is, amikor „a sértettet és egy másik mohácsi hajléktalant könnygáz­spray-vel lefújták, illetve amikor a másik sértettet a fiatalabb rendőr lábon rúgta” – állt a közleményben. „Az ügyészség a két rendőrrel szemben 3 és fél év végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indítványozta.”

Tavaly szeptemberben, a per előkészítő tárgyalásán, a rendőrök védője nem győzte hangsúlyozni a „szerepcserét” – azaz valójában a bántalmazott hajléktalanok nem viselkedtek úgy, ahogy az „a társadalom által elfogadható”. H. Patrik és M. Norbert az előkészítő tárgyaláson hallgatott, de a legutóbbi, január 25-i tárgyalási napon már ők is hasonló szellemben nyilatkoztak (lásd Nagyon sok videót láttunk című keretes írásunkat); vallomásukat az önsajnálat és a váddal szembeni értetlenség jellemezte. Úgy tűnt, az sem teljesen világos számukra, hogy miért állnak a bíróság előtt; mintha már azzal megbűnhődtek volna, hogy elbocsátották őket, és segédmunkásként tudtak csak elhelyezkedni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Minden elmúlik

Óbuda legújabb művészeti ékessége 2019-ben, a roncstelepként vegetáló Goldberger textilgyár egyik felújított részéből nőtt ki; a volt mosócsarnok és a hozzá kapcsolódó, négyszintes épület több mint ezer négyzetméternyi összterületén nyílt meg tavaly a „szemerei remete”, a „magyar ugar lírai krónikása”, a „mezőgazdasági művészet” megteremtője, azaz Bukta Imre kiállítása. A magát független kortárs magánmúzeumként definiáló intézményben egyeseknek kalandtúrává, másoknak a meredek és keskeny lépcsők miatt megközelíthetetlenné válik a kiállítás egészének megtekintése. Az intézmény minden pozitív kezdeményezése mellett is piaci vállalkozás: erre utal a belépőjegyek (nem csak a magyar viszonyokhoz képest) magas ára és a shop elképesztő kínálata, amely a Bukta-bögréken, -kitűzőkön, -hűtőmágneseken keresztül egészen a Bukta-művekkel díszített pólókig terjed.

A kígyó

Az influenszerekről szóló előadás nem bontja ízeire, nem szálazza szét a közösségi média világát, inkább ránk zúdítja azt a maga (hitelesen) inkoherens valójában, kicsit úgy, mint amikor az ember a vécén ülve vagy elalvás előtt pörgeti a telefonját egy kissé már módosult tudatállapotban, ami azonban megnehezíti, sőt talán el is lehetetleníti az árnyalt, problémákat is feltáró reflexiót. Megteremtődik viszont ennek a világnak egy lehetséges színpadi változata, fel-felvillannak a közösségi médiában rejlő színházi helyzetek, az influenszerekben megbúvó színészek.

Nyíltan és aktívan

A gender studies iránt érdeklődő hazai olvasók már több mint tíz éve követhetik a tudományterület témáit és eredményeit a TNTeF – Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóiratból. Sorra születnek monográfiák is, de átfogóbb tanulmánykötet (magyar nyelven), főleg az utóbbi időszakban, viszonylag kevés jelent meg. Ezért is örvendetes, hogy új tétellel gazdagodott a magyar gendertanulmányok szakirodalma.

Tanácsi sztárparádé

Lassan három éve, hogy Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját miniszteri biztossá nevezték ki azzal a feladattal, hogy „koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmasítását”. Első hallásra csak egy újabb kulturális elmebaj körvonalazódott, de miután Demeter olyan tervezettel állt elő, amelyben a klubok és a próbahelyek fejlesztésétől a fellépési lehetőségek bővítésén át a tehetségkutatók és a turnék támogatásáig sok minden szerepelt, a hazai könnyűzenészek jó része üdvözölte a miniszteri biztos belépőjét. Különösen annak fényében, hogy Demeter belengette azt a 25 milliárd forintos állami támogatást is, amelyet szerinte öt év alatt lehet majd elkölteni a különféle programpontokra.

Focizhat, de panaszkodni ne merjen

Magyarországon nem csak stadionok, de kondiparkok, műfüves pályák, tornatermek is épültek szép számmal – csak legyen, aki megtölti ezeket. Maroslelén a polgármester húzott mezt 47 évesen, hogy a futballcsapat végig tudja játszani a bajnokságot.

Eredendő bűn

Az Alaptörvényben elismert egyházak számára megnyitott ingyenes ingatlanszerzési lehetőség része annak a folyamatnak, amelyben a politikai hatalom a világi közoktatást minden módon ellehetetleníti, az egyházi fenntartású iskolák lehetőségeit pedig egyre bővíti. Az egyházaknál sem mindenki örül ennek.