Parti Nagy Lajos: „Nem gyújtogatni akarnak, hanem tanítani szabadon”

  • narancs.hu
  • 2016. június 11.

Belpol

Az író szenvedélyes üzenete a tanároknak.

(Az író beszéde a Tanítanék mozgalom honlapján olvasható, a szombat délutáni tüntetésen nem hangzott el. Ugyanott Závada Pál beszéde is megtalálható.)

Nem tudom, mennyi idő kell, hogy a bicikli túl- és főleg hazatolása több nemzedék tudását, vagyis jövőjét valóban tönkretegye. Azt hiszem, a Fidesz országlása óta eltelt ennyi idő.

Rilkét idézve: minden világos, még sincs nappal.

Félek, nem is lesz egyhamar.

A nyeregben ülőknek ez a Kánaán, maga a Turuldizniland. Az alattvalók szégyenkezve vagy hivalkodva becsukják szemüket, illetve a semmibe meresztik, oda, ahová tart Magyarország.

A demokratikus ellenzék erőtlenül bozótkodik, legitimálja azt a parlamentet, ahova már rég be sem szabadna lépnie.

A lassú többség nem hisz a szemének, hogy ennyire szemérmetlenül szét lehet lopni, tönkre lehet tenni mindent. Hol lehet altiszt, azt kutatja, ha még nem halt éhen, s ha még nem ment el Európába. A rezsim megdőlésében, ha érdekli még ilyesmi, nem nagyon hisz, jobb híján és szemlesütve valami reformban reménykedik.

Pedig Orbán Viktor vezérállama megreformálhatatlan. Ha ez így marad, Magyarországon előbb lesz olimpia, mint tisztességes közoktatás, előbb lesz újabb és újabb atomerőmű, mint tisztességes közgyógyítás.

Amit a Tanítanék mozgalom megpróbál – a cinikus propaganda és az Orbán-média ellenében felnyitni a szülők és gyerekek, tehát a nagy többség szemét –, az itt most a legfontosabb, és a legtöbb, ami tehető. S persze mindeközben tanítani, a tanterem csukott ajtaja mögött menteni, ami menthető. Minden tiszteletet megérdemelnek, azok is, akik ennél nem mennek tovább, s azok is, akik levonják a következtetést, hogy céljaik csak a rezsim leváltásával érhetők el, egy jogállam, egy új magyar köztársaság alapításával.

Akkora informális erő van a kezükben, mint tán egyetlen társadalmi csoportéban sem. Nem gyújtogatni akarnak, nem felforgatni, hanem tanítani szabadon, egy szabad országban. Még a gyengeségük, a civilségük is erővé válik, ha elhiszik, hogy együtt, nagy tömegben nem zsarolhatók. Hogy nem veszíthetnek semmit. Győzni viszont lassan muszáj lesz, mielőtt így vagy úgy elfogy, akit tanítani kéne és még lehetne.

(Forrás: Tanítanék)

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.