Parti Nagy Lajos: „Nem gyújtogatni akarnak, hanem tanítani szabadon”

  • narancs.hu
  • 2016. június 11.

Belpol

Az író szenvedélyes üzenete a tanároknak.

(Az író beszéde a Tanítanék mozgalom honlapján olvasható, a szombat délutáni tüntetésen nem hangzott el. Ugyanott Závada Pál beszéde is megtalálható.)

Nem tudom, mennyi idő kell, hogy a bicikli túl- és főleg hazatolása több nemzedék tudását, vagyis jövőjét valóban tönkretegye. Azt hiszem, a Fidesz országlása óta eltelt ennyi idő.

Rilkét idézve: minden világos, még sincs nappal.

Félek, nem is lesz egyhamar.

A nyeregben ülőknek ez a Kánaán, maga a Turuldizniland. Az alattvalók szégyenkezve vagy hivalkodva becsukják szemüket, illetve a semmibe meresztik, oda, ahová tart Magyarország.

A demokratikus ellenzék erőtlenül bozótkodik, legitimálja azt a parlamentet, ahova már rég be sem szabadna lépnie.

A lassú többség nem hisz a szemének, hogy ennyire szemérmetlenül szét lehet lopni, tönkre lehet tenni mindent. Hol lehet altiszt, azt kutatja, ha még nem halt éhen, s ha még nem ment el Európába. A rezsim megdőlésében, ha érdekli még ilyesmi, nem nagyon hisz, jobb híján és szemlesütve valami reformban reménykedik.

Pedig Orbán Viktor vezérállama megreformálhatatlan. Ha ez így marad, Magyarországon előbb lesz olimpia, mint tisztességes közoktatás, előbb lesz újabb és újabb atomerőmű, mint tisztességes közgyógyítás.

Amit a Tanítanék mozgalom megpróbál – a cinikus propaganda és az Orbán-média ellenében felnyitni a szülők és gyerekek, tehát a nagy többség szemét –, az itt most a legfontosabb, és a legtöbb, ami tehető. S persze mindeközben tanítani, a tanterem csukott ajtaja mögött menteni, ami menthető. Minden tiszteletet megérdemelnek, azok is, akik ennél nem mennek tovább, s azok is, akik levonják a következtetést, hogy céljaik csak a rezsim leváltásával érhetők el, egy jogállam, egy új magyar köztársaság alapításával.

Akkora informális erő van a kezükben, mint tán egyetlen társadalmi csoportéban sem. Nem gyújtogatni akarnak, nem felforgatni, hanem tanítani szabadon, egy szabad országban. Még a gyengeségük, a civilségük is erővé válik, ha elhiszik, hogy együtt, nagy tömegben nem zsarolhatók. Hogy nem veszíthetnek semmit. Győzni viszont lassan muszáj lesz, mielőtt így vagy úgy elfogy, akit tanítani kéne és még lehetne.

(Forrás: Tanítanék)

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.