Magyar Narancs: Egyetért azzal, hogy az ellenzék katasztrofális vereséget szenvedett vasárnap?
Tóbiás József: Nem vitatkozom a megállapítással.
MN: Mi következik ennek beismeréséből?
TJ: Minden választás eredményének lényege, hogy elemezni kell, és következtetést levonni belőle, majd építkezni kell.
MN: A választási eredmény egyik látványos része, hogy ma már nem a baloldal a Fidesz legnagyobb ellenfele vidéken, hanem a Jobbik. Erre önöknek van válaszuk?
TJ: 39 olyan körzet van, ahol a Jobbik megelőzte a baloldali összefogást. A Jobbik eddig Kelet-Magyarországon volt erős, az ott meglévő társadalmi problémákról beszélt erősen, ebből volt képes szavazatokat szerezni. Ott viszont most visszaszorult és Nyugat-Magyarországon hozott jobb eredményeket. Az a feladatunk, hogy ezt az eredményt szavazóköri mélységig feldolgozzuk. Ma a közbiztonság, a közfoglalkoztatás és a szegénység problémája országos szinten ugyanúgy fennáll, mint négy éve. Ez az a három téma, ami okot ad a Jobbiknak a Nyugat-Dunántúlon is feltűnni.
MN: E témákban nem volt a baloldalnak szélesebb körben felfogható üzenete.
TJ: Aközött, hogy volt-e üzenet, s hogy az átment-e, tegyünk különbséget. Volt Kelet-Magyarország-program, ami szerintem lehetett volna hatásosabb. Itt megjelenik egy új kérdés, hogy az új választójogi törvény, a kevesebb kampányfelület miatt volt-e kevéssé hatékony ennek a témának a kommunikációja? Alighanem igen. Tartalmilag megvan erre a kérdésre a válaszunk, bár az is kétségtelen, hogy ezt jobban is megjeleníthette volna az Összefogás. Ennek vannak személyi és szervezeti okai is.
MN: De ott vannak azok a korábban erős szocialista bázisok, amelyek most alig hoztak valamit. A nyírségi vagy a baranyai lobbiról lehetett sokat hallani, hova tűntek ezek a bástyák?
TJ: Ez komoly szervezeti kérdés, és nem is biztos, hogy pártszinten ezt én látom át a legjobban. Az biztos, hogy ha egy térségnek nagyobb az érdekérvényesítő szerepe, ott erősebb szervezetről is beszélhetünk. Kelet-Magyarországon a Jobbik előretörésével ezek a szervezeti bázisok megroppantak. A szervezetépítés pedig olyan feladata egy pártnak, amelyről nem mondhat le. Ahhoz, hogy a politika visszataláljon a közösségekhez, helyi szervezetekre van szükség. Ehhez elsősorban elkötelezettség, lelkesedés szükséges, ha ez valahol elfogy, akkor ott egy pártnak újra kell terveznie magát.
MN: A választási részvétel azt is mutatja, hogy az ellenzéki oldalon gyenge volt a mozgósítási erő. Mi lehetett az oka?
TJ: Az, hogy az ellenzék tud-e mozgósítani vagy sem, mindig attól függ, hogy épp milyen a kampány. A jelenlegi kormány nagyon lehűtött kampányt folytatott, és nem arra törekedett, hogy minél több választót vigyen el az urnákhoz. Csak egy kérdés: látott ön olyan plakátot, amit a Nemzeti Választási Bizottság azért tett ki, hogy a választás tényére hívta fel a figyelmet? Jött-e olyan jelzés a rendszertől, ami a választást tudatosította volna? Ilyen nem volt, ezt a pártokra hagyták. A pártok eszközrendszere azonban eltérő volt a választójogi törvény miatt. Ezzel együtt nem megúszni akarom a kérdést: tény, hogy lehetett volna jobban mozgósítani. Ez mindig így van. De ha megnézi, egyetlen szervezet volt kinn a településeken az elmúlt ötven napban, és azok az Összefogás szervezetei voltak.
MN: Ha már itt tartunk, az Összefogásnak volt értelme?
TJ: Azt a társadalmi igényt, ami épült a választásokat megelőzően, beteljesítette. A jövő azonban nem ebben a konstrukcióban képzelhető el. Miközben nem az összefogás célját, ideálját kérdőjelezem meg, csak azt mondom, hogy ez a szervezeti forma azt az eredményt nem hozta el, amit a támogatói elvártak tőle. Mi korábban elkezdtük egy új MSZP felépítését. Ezt kell folytatnunk.
MN: Az MSZP folyton építkezik. Most épp milyen akar lenni?
TJ: Erősebb értékmegjelenítés és a lokális problémák erősebb artikulációja szükséges. A társadalmi igazságtalanság a választással nem szűnt meg: az oktatás, a tudáshoz való hozzáférés, a velünk született igazságtalanság mérséklése, a foglalkoztatás - ezek számunkra továbbra is irányadó elvek maradnak. Erre kell reflektálni az ott élők problémájával együtt. Felemelő és válaszadó politika kell. Ezt fogja csinálni az MSZP.
MN: Négy évük volt rá, és szinte nem ment át semmi.
TJ: Abba most nem mennék bele, hogy a négy évet értékeljük szervezeti oldalról. Azt ön is tudja, hogy ebből a négyből másfél évet a szervezeti kérdések, a kiválás, nem kiválás vitt el, utána jött az összefogás, nem összefogás... Ha egyszer majd objektíve értékelni lehet ezt a négy évet, akkor rá fogunk jönni, hogy legkevésbé épp azzal foglalkoztunk, amiről most mi beszélgetünk. Ezt a korszakot le kell zárni. Tanulságos volt, de vége. Kell szövetséget létrehozni, de a szövetséget, ha lehet, társadalmi csoportokban, közösségekben kell tudni megépíteni.
MN: Mesterházy Attila hosszú távon marad az MSZP elnöke?
TJ: Ön szerint én jós vagyok?
MN: Van önben kétely, hogy Mesterházy marad az elnök?
TJ: Erre ugyanaz a válaszom.
MN: Mitől függ, hogy ő marad-e, vagy sem?
TJ: Egy vezetőnek az a dolga, hogy irányt mutasson, és képes legyen a közösséget abba az irányba terelni. Ez a feladata neki is.
MN: Mesterházy második választási vereségét szenvedte el négy év alatt. Ebből ön milyen következtetést vonna le vezetőként?
TJ: A politikában hullámvölgyek és tetőzések vannak. A jelenlegi miniszterelnök is többször kapott ki, mint nyert.
MN: 2002-ben és 2006-ban is szoros eredménnyel kapott ki. Mesterházynak még csak sansza sem volt, egyszer sem.
TJ: A fociban az 5-4 az ugyanolyan végeredmény, mint az 5-2... Szerintem annak eldöntése, hogy ő alkalmas-e erre a posztra, az ő felelőssége. Most el kell döntenie, hogy hová akar eljutni. Az idő ki fogja termelni azt a megoldást, amiben vagy ő, vagy más lesz az elnök. Az ő feladata egy olyan szocialista párt létrehozása, amely reagál a mindenkori társadalmi folyamatokra, és azokra alternatívát kínál. A maihoz képest sokkal nyitottabbnak kell lennie az MSZP-nek, és be kell fogadnia azokat az irányokat, alternatívákat, amelyek zajlanak, léteznek Európában. És ezeket az egyes körzetekben is meg kell tudni jelenítenie.
MN: Jelenleg sem a DK-nak, sem az Együtt-PM-nek nincs meg a frakcióalakításhoz szükséges öt képviselője. Az MSZP-nek érdeke, hogy nekik meglegyen?
TJ: Ez nem érdek, ez egy helyzet kérdése.
MN: Az MSZP-nek jó, hogy mellette legyen még két ellenzéki baloldali frakció a parlamentben, vagy sem?
TJ: Nem jó a kérdés. Erről nem én döntök, de nem is tudok rajta változtatni. Mi megegyeztünk, hogy mindenki önálló frakciót alakít. Ezt ők kérték, mi ezt tiszteletben tartottuk. A Házszabállyal nem tudok mit tenni.
MN: Ha nagyon akarnának, tudnának segíteni.
TJ: Nekünk arról szólt a megállapodásunk, hogy mindenki az országos listán szereplő jelöltjeiből tud válogatni. Azaz nem nyúlunk át egymáshoz. Így az ön által sugalmazott lehetőség nehezen vethető fel.
MN: Azaz az MSZP nem fog segíteni.
TJ: Bocsánat, de hogy tudnánk mi segíteni? Vegyem le az MSZP-s mezemet, és üljek be DK-snak?! Ez nem fog menni, mert én MSZP-s vagyok. És aki a listán szerepel, az mind az. Az Összefogás nem a mezcseréről szólt, erről korábban döntöttünk. Mindenki, nemcsak én. A sors most ezt így hozta. Én nem hívhatok fel senkit, hogy légy szíves, fél évig legyél független, aztán ülj át máshova! Ez nem életszerű. Az együttműködésnek nem a frakció szintjén kell létrejönnie.
MN: 'sszel önkormányzati választások lesznek. Ha győzelemben gondolkodnak, reálisan mit lehet elérni?
TJ: A főváros és azok a vidéki nagyvárosok, ahol a fejlődés, szabadság iránti igény megvan, ott van győzelmi esélyünk.
MN: Azt, hogy kit szavaz meg főpolgármester-jelöltnek, tudja már?
TJ: Nem. De van jelöltünk. Horváth Csabának hívják.
MN: Közös jelöltben megállapodnának?
TJ: Ez a kérdés korai. A vasárnapi választás eredménye a fővárosban biztató, ősszel itt lehet nyerni. 2010-ben két baloldali körzet volt, most kilenc, és még bejöhet Kunhalmi Ági körzete is. Én azt mondom, hogy ez biztató. A fővároshoz ragaszkodunk, nem személyekhez. Mi azt akarjuk, hogy Budapesten legyen szabadság, legyen fejlődés és legyen biztonság. Ezek a kulcskérdések. És az LMP is nagyon jól szerepelt a fővárosban: az is kérdés, hogy velük hogyan lehet együttműködni.
