Magyar Narancs: Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere szerint erőfitogtatás a minisztérium részéről, hogy nem fogadta el a pályázataikat. Egyetértenek?
Árendás Péter: Akkor lehetne teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy ez Budaörsnek szól, ha mind az öt helyi iskola igazgatójának most járt volna le a mandátuma, mindenki újrapályázik, de senki nem kapja meg az öt évre szóló kinevezést. Mivel nem ez a helyzet, nem tudom, hogy tényleg a városnak, vagy csak a mi két iskolánknak akart üzenni a minisztérium. A rendszer mindenesetre elképesztően centralizált és túlbiztosított. A Kádár-korszakig visszanyúló gyakorlat volt Magyarországon, hogy az iskola fenntartója nevezte ki az igazgatókat: a rendszerváltás előtt a tanács, később az önkormányzat. Most az iskolák fenntartói a Klebelsberg Központ tankerületei, a kinevezési jog mégis az Emminél, azon belül is a miniszternél van.
Turcsik Viktor: Nekem ez a második egyéves kinevezésem, már tavaly sem kaptam meg öt évre a megbízást. Akkor és most sem hallottunk semmilyen magyarázatot, csak találgatni lehet az indokokat. Nyilván a találgatás eredménye az, hogy politikai döntés született, mivel szakmai választ nem kaptunk a minisztertől.
MN: Annak mi az oka, hogy egy évre mégis megbízták önöket?
Árendás Péter: Az idei volt az utolsó tanév, amikor még komoly, bár semmire nem kötelező procedúra előzte meg az igazgatói kinevezéseket. Rögzíteni kellett a tantestület, a diákönkormányzat, a szülői munkaközösség véleményét. Az Illyésben én voltam az egyetlen pályázó, 90 százalék feletti támogatottsággal. Jogilag ilyenkor is megtehetné a miniszter, hogy ideültet valakit kívülről, de ez még nagyobb ellenállást szülne a tanárok, a diákok és a szülők oldaláról.
| ||
MN: Milyen a hangulat az iskoláikban a döntés után?
Turcsik Viktor: Brutális az elégedetlenség. Tavaly csak az alakuló ülésen értesültek a helyzetről a kollégák, ami nem jó, mert ebben a hangulatban kezdődött a tanév. Most ahogy megvolt a döntés, közöltem a nevelőtestülettel, így ízlelgethetik kicsit a nyári szünetben. A levelekből, telefonhívásokból arra következtetek, hogy aljasságnak tartják az eljárást.
Árendás Péter: Bár világ-kisvárosnak hívom, Budaörs mégiscsak egy 25–30 ezres lélekszámú település, az emberek itt ismerik egymást. Talán nem túlzás, ha egész Budaörs hangulatán érzem azt, amit Viktor a tantestületében tapasztalt.
MN: Az önök munkáját befolyásolja ez a bizonytalanság? Jobban tudnának tervezni egy ötéves kinevezéssel?
Turcsik Viktor: A pályázat öt évre szólt, egy iskolának mindenképpen van közép- és hosszú távú stratégiája, képtelenség mindig csak a következő tanévben gondolkozni. A kollégáimnak is azt mondtam, hogy nem dolgozhatunk csak egy évre tervezve.
Árendás Péter: Ez körülbelül olyan, mintha az ember egy 500 kilométeres útra készülve csak 100 kilométerre elég benzint kapna a kocsijába. Egészen más így elindulni.
MN: Április 8-án több mint 200 budaörsi pedagógus írt nyílt levelet Orbán Viktornak az oktatási rendszer problémáiról. Az Illyésből 47, a Hermanból 22 tanárt találtam az aláírók közt, önöket viszont igazgatóként nem. Miért nem szignózták a levelet?
Árendás Péter: Javasoltam, hogy a megkereséssel várjuk meg az európai parlamenti választást, mert addig a kormány aligha hallja meg a pedagógusok szavát. Azt sem titkolom, hogy ezzel egyidejűleg az ország 30 legjobb gimnáziumából 18-nak az igazgatója is dolgozott egy miniszterelnöknek címzett levélen, amelyet május végén küldtünk el. Ennek a stílusát és az egész körítését – állami, egyházi, egyetemi fenntartású gimnáziumok is megszólaltak benne – hatásosabbnak tartottam.
Turcsik Viktor: Nagy dilemma, hogy az igazgató politikai véleményformáló legyen-e a tantestületben. Ha én aláírok valamit, az gyakorlatilag felhívás a kollégák felé, hogy ők is írják alá. Sokkal hitelesebbek és ütősebbek voltak a hermanos aláírások így, hogy a tantestület derékhadának alulról jövő kezdeményezésére születtek, mintha az igazgató véleményét lesték és követték volna. Ettől még a levél tartalmával abszolút egyetértek, jogosan fejezik ki az elkeseredettségüket a pedagógusok. Ha nem most, akkor mégis mikor mondjuk el, hogy hosszú távon nem működhet ilyen feltételek mellett a közoktatás?
MN: Kaptak bármilyen jelzést a tankerülettől vagy magasabb szintről, hogy ilyen lázongást nem kellene megengedni az iskoláikban?
Turcsik Viktor: Nem tiltották a nyilatkozatokat, és arról sem kaptam visszajelzést, hogy valamelyik megszólalásom erős vagy oda nem illő lett volna. A kollégákkal persze mérlegeltük, hogy mennyire kell odatennie magát egy igazgatónak iskolai ügyekben, de arra jutottunk, hogy szakmai ügyekben igenis oda kell tennie magát. Minden nyilatkozatom szakmai kérdésről szólt, és úgy vélem, tényeken alapult. Nem is cáfoltak soha, és azt se mondták, hogy legközelebb ilyet ne csináljak.
MN: Ha jól értem, az illetékes érdi tankerület is támogatta kinevezésük meghosszabbítását. Velük milyen a kapcsolatuk?
Árendás Péter: Szóbeli információnk van róla, hogy Sárközi Márta tankerületi igazgató asszony támogatta a pályázatunkat. A kapcsolatunkat korrekt munkatársi együttműködésnek nevezném, az elmúlt években nem történt semmi, amit övön alulinak éreztem volna. Amiben tudja, támogatja a munkámat.
Turcsik Viktor: A tankerületi igazgató a nevelőtestület előtt és személyesen is a támogatásáról biztosított. Biztos vagyok benne, hogy a minisztérium felé is ezt közvetítette.
MN: A minisztérium elé csak a papírok kerültek, ott önöket már nem hallgatták meg?
Árendás Péter: Körülbelül 4 ezer állami fenntartású iskola van az országban, mivel ötéves a ciklus, átlagosan évente 800 mandátum jár le. Képtelenség, hogy június vége és augusztus eleje között 800 igazgató megforduljon a minisztériumban. Ez az eljárás nem hús-vér emberekről, kizárólag papírokról szól.
Turcsik Viktor: Az önkormányzati fenntartás idejében az önkormányzat oktatási bizottsága és képviselő-testülete előtt is megjelentünk, kérdéseket kaphattunk a pályázatunkról, érdemileg lehetett beszélni arról, hogy mit szeretnénk kezdeni a város iskoláival. Most, ha lenne is visszajelzés, azzal sem tudnánk mit kezdeni, mert egyáltalán nincs párbeszéd a kinevezésről döntő miniszter és az igazgatók között.
MN: Egyszerűen annyi jött vissza önökhöz, hogy a miniszter nem támogatja a pályázatot, és csak egy évre vannak megbízva?
Árendás Péter: Az első hír az volt, hogy a miniszter nem fogadta el a pályázatomat, rá egy-két nappal jött a második, hogy egy évre meghosszabbítják a kinevezést.
Turcsik Viktor: Ugyanez történt nálunk is, persze indoklás nélkül. Még a sajtónak is többet mondtak, mint nekünk, ott olvastam, hogy miniszter úr nem találta meggyőzőnek a pályázatomat.
MN: Tegyük fel, hogy idén is nagyjából 800 igazgató megbízatása járt le. Máshol is történhetett olyan, hogy a véleményező testületek egyöntetű támogatása ellenére nem neveztek ki egy igazgatót?
Árendás Péter: Idén még egy hírértékű eset volt Zalaegerszegen, de ott adminisztrációs hiba történhetett, mert korrigált az Emmi, és mégis marad az eddigi igazgató.
Turcsik Viktor: Hogy Budaörsön ebből ilyen nagy durranás lett, az a polgármesternek is köszönhető, az ő Facebook-posztja jutott el a sajtóhoz. Az is lényeges, hogy két iskoláról van szó, és az Illyés országosan is nagyon neves gimnázium. Statisztikai adataink egyébként nincsenek a kinevezésekről, egy-egy visszás ügy azért kerül nyilvánosságra, mert valamelyik érintett megszólal.
MN: Árendás úr nyilatkozta a Klubrádióban, hogy nem végrehajtó típusú igazgató, és ez is ellenérv lehetett vele szemben. Mit kellene ma végrehajtania egy igazgatónak?
Árendás Péter: Az államosítás rendszerszinten megtörtént, 2013-ban az iskolák fenntartója, 2016-ban működtetője is az állam lett. Ez volt a centrális hatalom kiépítésének első lépése. Azóta a kormányzat analizálhatja az intézményeket, és eltelt annyi idő, hogy tudhatják, melyik iskolában van végrehajtó típusú igazgató, és melyikben olyan, akitől nem lehet várni a központi direktívák szolgai követését, mert például felszólalt a tankötelezettségi korhatár csökkentése, a szakképzés átalakítása vagy a tankönyvkínálat szűkítése ellen. A hatalom nem szereti, ha igazgatók megszólalnak, kiállnak valamiért. Ez, plusz az, hogy Budaörs nem kegyelt város, együtt vezethetett a mi elutasításunkhoz.
| ||
MN: Az engedetlenségnek volt előzménye? Például a 2016-os tanármegmozdulásokon, a sztrájkban részt vettek?
Turcsik Viktor: A Herman aktív volt, felhúztuk a kockás zászlót, amennyire tudtunk, ellenálltunk az államosítás keservének. A budaörsi fenntartóval nagyon jó helyzetben voltunk, tudtuk, hogy az állami fenntartásnak csúnya következményei lesznek, és ennek megpróbáltunk hangot is adni. Persze a kormány felől nézve a legjobb véleménynyilvánítás a hallgatás, de nem vette be a gyomrunk, hogy ne tegyük szóvá a nyilvánvalóan káros intézkedéseket.
MN: Mindketten jóval a 2013-as központosítás előtt lettek igazgatók. Mennyire csökkent az igazgatók mozgástere, mennyivel nehezebb ma olyan iskolát csinálni, amilyent elképzeltek?
Turcsik Viktor: Az igazgatói pályázatomba is beleírtam, hogy én már nem vagyok igazgató, az intézményvezetői funkció már nem az, amit 2003-ban elkezdtem a Hermanban. Önálló, autonóm iskola voltunk költségvetéssel, stratégiákkal, úgy tudtunk ethoszt teremteni, ahogy szerettünk volna. Ennek ma nyoma sincs.
Árendás Péter: Az elmúlt években a feladat és a felelősség lényegében változatlan maradt: az Illyésnek nagyon jó színvonalon kell elvinnie az érettségiig a diákokat, úgy, hogy 95 százalékukat fel is vegyék egyetemre. Ahhoz viszont, hogy az ember a feladatot elvégezze, hogy felelősséget vállaljon, hatáskör is kell munkáltatásban, gazdálkodásban és egyebekben. Ez teljes mértékben lenullázódott, illetve átkerült a tankerülethez.
MN: Pedig a 2016-os tiltakozás azzal az ígérettel csengett le, hogy növekedni fog az intézményvezetők hatásköre, kincstári kártyát kapnak és hasonlók. Ebből semmit nem éreznek?
Árendás Péter: Ellenkezőleg. Balog Zoltán 2016 elején azt nyilatkozta, hogy „túltolták a biciklit”. Ehhez képest néhány hónappal később a fenntartás mellett a működtetést is államosították, evvel tolták csak igazán túl. Az igazgatói hatáskörök bővítéséből pedig semmi nem valósult meg, továbbra sincs olyan kártyánk, amivel az azonnali beszerzéseket akár milliós nagyságrendig intézni tudnánk.
Turcsik Viktor: Semmi nincs az igazgatók kezében, egyedül az intézmény nevében történő kérés joga.
MN: Pedagógusokat sem tudnak alkalmazni?
Árendás Péter: A hatáskör nem az enyém, de a korrektség jegyében el kell mondani, hogy az elmúlt években mindig azt vehettem fel, akit akartam, a tankerület igazgatója rám bízta a dolgot. Ez persze nagyon tankerületfüggő.
Turcsik Viktor: Mi interjúztatunk és mi döntünk, bár formálisan a tankerületi igazgató ír alá, én csak láttamozom. És ez csak a munkaerő-gazdálkodás egyik szelete, bérezésben például nem maradt mozgástere az igazgatóknak.
MN: A tanárhiányt mennyire érzik súlyosnak?
Árendás Péter: Az Illyés ebben nem mérvadó, országos hírünk miatt kiváltságos helyzetben vagyunk, pedagógusok gyakran egy-két évre előre jelzik, hogy jönnének, ha lesz üresedés. Viszonylag gyorsan és több jelölt közül válogatva tudunk kollégát találni.
Turcsik Viktor: A Herman már nincs annyira kiváltságos helyzetben, jelen pillanatban is hiányoznak tanítóink, így a kollégáknak túlmunkát kell vállalniuk. Egyre keményebb, keservesebb munkával jön össze a szükségesnél még mindig kevesebb munkaerő. Hozzáteszem, hogy a budaörsi önkormányzat is támogatja az iskolát az alapítványán, illetve pedagógus-ösztöndíjakon keresztül – annak ellenére, hogy a fenntartást és a működtetést is elvették tőle. Enélkül gyakorlatilag nem tudnánk megvalósítani a pedagógiai programunkat.
MN: Korábbi interjúikban mindketten beszéltek iskolájuk nyitott, kritikus gondolkodásra nevelő ethoszáról. Ezt hogyan kell elképzelni a gyakorlatban?
Árendás Péter: A tantestületben, a szülők között a politikai hovatartozás pont ugyanolyan képet mutat, mint a Budapest környéki átlag. A felvételikor sok, tudhatóan kormányközeli szülő, nagyszülő is megjelenik nálam, aki azt hiszi, csodálkozni fogok, hogy pont az Illyés iránt érdeklődik. Pedig egyáltalán nem meglepő, hogy mindenki a legjobb iskolát keresi a gyerekének, unokájának. A nyíltság éppen azt jelenti, hogy mindegy, ki kire szavaz, itt biztos lehet benne, hogy a véleményét meghallgatják, komolyan veszik, és a másik oldalon is érvekkel találkozik. Erre neveljük a diákokat.
Turcsik Viktor: Egy általános iskolában nincs felvételi, de azért a Hermannál is látszik, hogy eszelős az érdeklődés a környező településekről vagy akár messzebbről is. Figyelünk arra, hogy minden szülőnek megvan a maga problémája. Itt befogadó, meghallgató légkör fogadja, progresszíven reagáltunk a magántanulói csoportok megjelenésére is. A kollégáim azokkal a gyerekekkel is tudnak mit kezdeni, akik nem annyira férnek bele az átlagba, jó olvasztótégelye vagyunk minden rétegnek.
| ||
MN: Árendás úr arra utalt, hogy a kormány híveinek számító szülők és pedagógusok is elégedetlenek lehetnek a mostani döntéssel. Miért éri meg akkor a központosítás vagy az igazgatók feletti kontroll?
Árendás Péter: Egy számomra mérvadó professzor mondta körülbelül húsz éve, hogy amíg a bármilyen oldalú politikai-gazdasági elit meg tudja oldani saját gyerekeinek minőségi iskoláztatását, addig a közoktatás senkit nem fog érdekelni. Ha az elit lehetőségei kezdenek elfogyni vagy beszűkülni, akkor várható központi javulás a közoktatásban. Láthatóan még nem tartunk itt, bár talán e felé haladunk.
MN: Beszélgettünk nyílt levelekről. Látnak még esélyt az érdemi reakcióra, változtatásra?
Árendás Péter: A Horn-kormány óta valamennyi vezetés alatt fogalmaztunk meg kéréseket, felhívásokat, leveleket az Illyésből vagy Budaörsről. Az első Orbán-kormány idején Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter az Illyés teljes tantestületét meghívta a minisztériumba, több órán keresztül soroltuk a problémáinkat, javaslatainkat. Az elmúlt években ilyen reakciónak a közelébe sem jutottunk, úgy érzem, egyre romlanak az esélyeink.
Turcsik Viktor: Nincsenek olyan asztalok, amelyeknél ma érdemes tárgyalni, vagy legalábbis minket nem ültetnek le ilyen asztalokhoz. Hogy újabb levelek, tiltakozások elindítására még mekkora lelkesedés van a pedagógusokban, azt én sem egészen látom.
MN: Mennyire jelentős változtatás, hogy a köznevelési törvény legújabb módosításával megszüntetik a tantestület és a szülői munkaközösség véleményezési jogát az igazgatói pályázatoknál? Az önök példájából kiindulva azt is mondhatnánk, hogy ez eddig is csak színjáték volt, a végén úgyis a miniszter döntött.
Árendás Péter: De legalább hivatkozhatunk arra, hogy minket a tantestület, a szülői közösség és a diákönkormányzat is támogatott. Ez jövő évtől nem fog kiderülni. Ezt a másik oldalról is érdemes megnézni: ha felkérnek valakit kívülről, akit, mondjuk, ketten támogatnak, 58-an nem, annak pszichésen elég nehéz elvállalnia a feladatot. Jövőre ez is könnyebb lesz. Persze azt tippelem, hogy azok a tantestületek, amelyeknek fontos az autonómia, önszerveződő módon is fognak majd szavazni a pályázatokról, de ez már csak egy félhivatalos, a törvényes kinevezési renden kívüli eljárás lehet majd.
MN: Önök megpróbálják egy év múlva is?
Árendás Péter: Nem akarom megkerülni a kérdést, de az Illyésben ez olyan stratégiai döntés, amit még végig kell beszélnem az iskola vezetésével. Sokkal idősebb vagyok, mint Viktor, nemsokára elérem a nyugdíjkorhatárt, a fenntartó pedig teljesen törvényesen mondhatja, hogy ha elértem, akkor nincs tovább. Ezt kell mérlegelnünk.
Turcsik Viktor: Tavaly is azt mondtam, hogy addig fogok dolgozni, amíg engednek. Írom a pályázatokat, ha kell, minden évben; ha engedik, hogy a Herman igazgatója legyek, akkor a Herman igazgatója szeretnék maradni.
MN: Az állami fenntartásba vétel óta egyre kevesebb pedagógus, igazgató nyilatkozik névvel az oktatás problémáiról. Kell félni a megszólalástól?
Turcsik Viktor: Egy iskola vezetése társadalmilag beágyazott tevékenység, helyes, ha az ember világossá teszi a véleményét az iskola használói előtt. A megszólalás számomra lehetőség, büszke vagyok rá, ha kikérik a véleményem. Vitatkozni is jó lenne, de nem nagyon látok iskolaigazgatókat egy-egy kormányzati döntés mellett megnyilvánulni. Nem kellene, hogy a véleménynyilvánításnak következményei legyenek. Ha mégis lesznek, azt vállalni kell. Nem tudom, milyen korba repülünk vissza, ha valakit azért kaszálnak el, mert elmondta, amit gondol.
Árendás Péter: Az idei ballagási beszédemben azt mondtam, legkésőbb a felnőtté válás küszöbén mindenkinek el kell döntenie, hogy értékek vagy érdekek szerint akar élni. Valamikor én is eldöntöttem, ezért mindig a saját értékeim szerint válaszolok a kérdésekre. Ebben hosszú távon nyertesnek érzem magam, rengeteget épültem belőle, és most már ehhez tartom magam a pályám végéig.
| Névjegyek Árendás Péter matematika–fizika szakos tanár, 1980 óta tanít a budaörsi Illyésben, 2004 óta igazgató. Turcsik Viktor matematikát, technikát és erkölcstant tanít, 2003 óta vezeti a Herman Ottó Általános Iskolát. |
