Magyar Narancs: 2011-ben egy teljes könyvet szentelt a szuverenitás témájának, illetve a kifejezés körüli problémáknak.
Szilágyi Ákos: Ennek a 2011-es könyvnek az a címe, hogy A szuverenitás fantomja. A fantom kísértetet és kísértést is jelent. A szuverenitás fantomizálódása a könyv írásakor – a globalizáció és az európai integráció vágtázó folyamatai közepette – évtizedek óta tartó folyamat volt, úgyhogy semmit nem kellett megjósolni, legfeljebb – sűrű hálaadások vagy cifra hazafias káromkodások közepette – megállapítani: ez van. Én a hálaadók közé tartoztam. 1995-ben Gombár Csaba az általa vezetett Korridor kutatócsoport szuverenitásról szóló tanulmánykötetének A szuverenitás káprázata címet adta, ő maga pedig így fogalmazott: „Mire ölünkbe hullott, anakronisztikussá vált”. Mármint a szuverenitás. Nyugaton már ekkor egyre több alkotmányjogász, nemzetközi jogász beszélt a „posztszuverenitás” koráról. Világossá vált, hogy a nemzeti szuverenitás fogalma meghaladottá vált, virtualizálódóban van. Nagy Boldizsár nemzetközi jogász a „szuverenitás démonáról” írt briliáns esszét Magyarország uniós csatlakozásakor, 2003-ban. Szóval az az újdonság, amit én a könyvben bő évtizede előrevetíthettem, nem a szuverenitás új életre kelése, hanem populista politikai doktrínává, legitimációs ideológiává válása volt az úgynevezett „szuverén demokráciákban”.
MN: Mitől szuverén egy demokrácia?
SZÁ: Nem egy demokrácia, hanem kettő: az orosz és a magyar. Attól, hogy nem az. A „szuverén” jelzőt fosztóképzőként kell érteni. A „szuverén demokrácia” legitimációs ideológia, amely Oroszországban született meg 2008-ban. Vlagyimir Szurkov elnöki mindenes, médiaszakember találta ki a Putyin-rendszer számára. Arra szolgált, hogy szuverenitásként legitimálja Oroszország egyre súlyosabb demokráciadeficitjét és autokratikus elváltozását, ennek nyugati kritikáját pedig az orosz szuverenitásba való beavatkozásként. Az orosz szuverén demokrácia 2000-ben a „törvény diktatúrájának” putyini meghirdetésével kezdődött, a magyar szuverén demokrácia pedig 1998-ban azzal, hogy a kormányra került Fidesz „rendszerváltásnál kevesebbet, kormányváltásnál többet” ígért. De hol vagyunk már ettől! A 2002-es választások elvesztése után a Fidesz egy új, második rendszerváltás pályájára állította a magyar liberális demokráciát. Maga Orbán Viktor idézte föl a minap a Századvég Intézet szuverenitási konferenciáján tartott beszédében Kövér László mondását, miszerint azért szenvedhettek választási vereséget, mert „kormányon voltak, de hatalmon nem”. Elképesztő mondat, kulcsmondat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
