Magyar Narancs: Meddig hitt az SZDSZ abban, hogy a szocialisták visszaléptetik Szili Katalint?
Kuncze Gábor: Nem hit kérdésének tekintettük. A politikának egészen a szavazás első fordulójának estéjéig, hétfő estig volt meg a mozgástere. A kérdés az volt, hogy az MSZP tud-e élni ezzel, vagy nem. Amikor az első forduló eredményét megismertük, mi úgy ítéltük meg, hogy ez az arány nem reális. Szóltunk is az MSZP-nek, hogy szerintünk nincs meg a többsége Szili Katalinnak, ezért ha nem akarnak vereséget szenvedni, cselekedni kell, és az SZDSZ hajlandó egy másik, közös jelöltet támogatni. A válasz az volt, hogy ők nem tudnak és nem akarnak lépni. Ennek aztán meg is lett a következménye. Én nem minősítem ezt a döntésüket, nem mondom azt, hogy hibáztak vagy nem hibáztak, de az eredmény ismert.
MN: Ez pontosan mikor zajlott? Három óra felé kihirdették az eredményt...
KG: ...ami után a frakciók ülést tartottak. A miénk is. Értékeltük a helyzetet, és az a következtetésünk adódott, hogy újra fel kell ajánlanunk: hajlandóak vagyunk egy az MSZP által javasolt közös jelöltet támogatni, ha van ilyenjük. Erre jött az MSZP nem-je.
MN: Volt erről vita az SZDSZ-frakcióban?
KG: Abban, hogy közös jelöltet tudunk támogatni, nem. Abban igen, hogy kit támogassunk egyébként, és itt Sólyom Lászlónak és Szili Katalinnak is voltak hívei. De abban is egyetértés volt, hogy az SZDSZ ne változtassa meg a hetekkel korábban nyilvánosan is közölt álláspontját.
MN: Szavazás is volt erről?
KG: Az első fordulót követően nem, mert olyan egyetértés volt. Abban is, hogy ne szavazzunk, meg abban is, hogy közöljük, nincs meg a többség.
MN: Arról sem volt szavazás, hogy ne legyen-e még egy szavazás?
KG: Nem. A harmadik forduló előtt viszont volt egy fordított szavazás. Azt a kérdést tettem fel, hogy változtassuk-e meg a korábbi álláspontunkat, de erre senki nem szavazott igennel. Senki nem mondta a harmadik forduló előtt, hogy dobjuk át a váltót, és szavazzuk meg Szili Katalint. Azok, akik később Szilire voksoltak, szintén úgy ítélték meg, hogy az SZDSZ ne változtasson az álláspontján. Aztán Wekler Ferenc és Béki Gabriella azt kérte, hogy a frakció engedje őket szavazni. De a frakció ezt nem szavazta meg.
MN: Ehhez a frakció kétharmadának a szavazata kellett volna. Ez egy ad hoc szabály volt?
KG: A frakció 2002-ben elfogadott működési szabályzatában az áll, hogy ha a frakció úgy dönt, hogy együtt szavaz, akkor ez alól kétharmados döntéssel lehet felmentést kapni. Ha valaki fontos ügyekben háromszor a frakcióval szembehelyezkedik, akkor az automatikusan azt jelenti, hogy nem akar a frakció tagja lenni, a frakció ezt tudomásul veszi, és az illető visszaadja a mandátumát. A frakciónak van egy másik szabálya is - e szerint egyes, nagyon fontosnak ítélt ügyekben egy kiszavazás elég a frakcióbéli tagság felmondásához. Egy-egy ügyet, szavazást a frakció 3/4-et meghaladó többséggel minősíthet ilyennek. A 3/4-et meghaladó többséget, azaz a 16 szavazatot ez az ügy nem kapta meg. Ezek után jött a kétharmados szavazás, ami szintén nem ment át. De olyan frakciótag is akadt, aki azt mondta, hogy ahányan Szilire szavaznak, annyian kapjanak engedélyt Sólyomra voksolni. Ám ettől kezdve igen ostoba frakció benyomását keltettük volna.
MN: Ha lelkiismereti szavazás van az SZDSZ-ben, hogyan néztek volna ki az arányok?
KG: Több mint tízen lettek volna azok, akik akkor sem vesznek részt a szavazásban. A maradék úgy nagyjából fele-fele arányban oszlott volna meg a két jelölt között.
MN: Térjünk vissza a hétfő délutánhoz. Önök befejezték a frakcióülést.
KG: Igen. Ez úgy fél hat tájban történt.
MN: Ön ekkor átment a szocialistákhoz a hírrel?
KG: A parlamenti ülésteremben, a plenárison találkoztunk.
MN: Ön odament Gyurcsány Ferenchez...
KG: ...Hiller Istvánhoz...
MN: E pillanatban, hogy a sportriporterek körében méltán kedvelt kérdéssel éljünk, mi járt a fejében? Mire gondolt, amikor nekifutott a tizenegyesnek?
KG: Arra, hogy a meccs után milyen jól fog esni a fröccs.
MN: Abban reménykedtek, hogy a második forduló után a szocialisták még visszaléptetik Szilit és marad Sólyom meg az igen-nem szavazás?
KG: A hétfői verzió szerintem eldöntötte a kérdést. Arról, hogy mit teszünk akkor, ha az utolsó pillanatban visszalép Szili, nem folytattunk vitát, és nem is foglaltunk állást. Ezt a variációt esélytelennek ítéltük.
MN: A második kör után viszont ellátogatott önökhöz a miniszterelnök.
KG: A frakció ekkor is összeült. A miniszterelnök azt kérte tőlünk, hogy a koalíció érdekében támogassuk Szili Katalint. Mi azt mondtuk, hogy a koalíció számunkra is nagyon fontos, csakhogy számunkra ez nem koalíciós kérdés, és a 2006-os választás sem ezen múlik. Az elnökválasztás nem befolyásolja a koalíciós szerepünket, emiatt nem kell aggódnia. Aztán volt még néhány hozzászólás, ami ezeket a gondolatokat fejtette ki. A miniszterelnök pedig felállt, köszönt és elment.
MN: Számoltak-e azzal, hogy Sólyom László megválasztásával a Fidesz nagy politikai győzelmet arat?
KG: Valóban, lehet olyan olvasata a dolognak, hogy lám, Orbán Viktor még kisebbségben is el tudta intézni, hogy végül az ő jelöltjük fusson be.
MN: Viszont ha önök az utolsó körben Szili Katalin mellé állnak, Orbán Viktor december 5. után újabb vereséget szenved. Mérlegelték, hogy ennek érdekében nem érné-e meg változtatni az álláspontukon?
KG: Nem, ez föl sem merült, minket nem Orbán renoméja foglalkoztatott. Amúgy senki nem gondolhatja komolyan, hogy Szili Katalin szabaddemokrata támogatással történő megválasztása Orbán Viktor presztízsét a saját táborában rontotta volna. Azt mondták volna, hogy persze, az SZDSZ megszegte a szavát és így tovább.
MN: A Fidesz merészen ment bele ebbe a játszmába, és jól jött ki belőle.
KG: A végeredményt tekintve valóban, de azért ezt a merészséget nem árt árnyalni. Ha ugyanis lehet nemmel is szavazni, ahogyan azt az SZDSZ fölvetette, akkor megakadályozható lett volna az elnökválasztás annak eredménytelensége miatt, mert a harmadik körben egyik jelölt sem szerzi meg az összes voks egyszerű többségét. A koalíció pedig újabb lehetőséget kapott volna a közös jelölt állítására. Nos, a Fidesz először - amikor Mádl Ferenc már határozottan kijelentette, hogy nem indul újra, Sólyom László pedig nem nyilatkozott még - az SZDSZ álláspontját osztotta. Az ügyrendi bizottság ülésén a fideszes Salamon László hosszasan indokolta a szabaddemokrata érvelés jogosságát. Sólyom László először azt mondta, akkor indul, ha mindkét oldal jelöli; amikor aztán mégis a jelöltség mellett döntött, a Fidesz hirtelen váltott, és az MSZP-vel együtt lesöpörte az asztalról az SZDSZ javaslatát. Azzal a szép indoklással tette ezt, hogy jogilag igaza van ugyan az SZDSZ-nek, de nagyon fontos, hogy már június 7-én legyen elnöke az országnak.
MN: Egyes sajtóhírek szerint az SZDSZ vidéki szervezetei azt sürgették, hogy a zökkenőmentes helyi együttműködés érdekében meg kell egyezni az MSZP-vel, akár Szili elfogadása árán is.
KG: Ebből semmi nem igaz. Sőt. Sorra kaptuk a híreket, hogy a helyi embereinket, az önkormányzati képviselőinket, a polgármestereinket nagy nyomás alá helyezte az MSZP azzal, hogy meg kell szavaznunk Szilit, különben nincs a továbbiakban semmiféle együttműködés. Ez nem-csak helyi, de országos szinten is zajlott.
MN: Ez a feszültség meddig marad meg a két párt között?
KG: Némi feszültség kétségtelenül kitapintható, bár hozzáteszem, hogy nem az SZDSZ részéről. Nálunk ez tényleg semmilyen földindulást nem jelentett, mi a 2006-os választásról eleve úgy gondolkodtunk, hogy önállóan indulunk: a liberális párt a liberális programmal. A visszalépések a második fordulóban kétségkívül fontosak lehetnek, miként az is, hogy ezeket mennyire fogadják majd el a pártok szavazói. De aki azt akarja, hogy maradjon a koalíció, és ne jöjjön vissza a Fidesz, a második fordulóban ennek a figyelembevételével fog szavazni. Ez a szituáció nem változott meg. Ezért ezeket a feszültségeket kezelhetőnek gondolom.
MN: Úgy érzi, az elmúlt három hónapban önök mindent megtettek azért, hogy a dolgok ne fajuljanak idáig?
KG: Mi elég korán megmondtuk, hogy így nem fogunk tudni együttműködni. Először általánosságban. Aztán konkrétan is. Nem a mi döntésünk volt, hogy ebbe az irányba kell menni. Sőt. Az én értelmezésem szerint az igazi problémát itt az MSZP alapszabálya okozta. Amíg ugyanis a kongresszus nem döntött, a vezetők nem tudtak tárgyalni senkiről, hiszen azt mondták volna nekik, hogy milyen alapon tárgyalgattok, amíg nem döntött a kongresszus. Amikor meg már döntött a kongresszus, nem volt miről tárgyalni, mert azt kellett képviselniük, akit a kongresszus jelölt. Az alapszabályuknak ez a része valószínűleg nem felel meg a többpárti demokrácia viszonyainak. Ha a parlament választ, akkor ez csak abban az esetben lehet egy párt döntése, ha annak a pártnak abszolút többsége van. Ha nincs, akkor a jelölést tágyalásoknak kell megelőzniük, ahol megpróbálják felmérni, mely személyeknek lehet szélesebb támogatottsága. Ez lehet négypárti vagy kétpárti - de ezeket a tárgyalásokat a szocialista vezetés kénytelen volt elmulasztani. Szili Katalin valami olyasmit nyilatkozott egy ízben, hogy ha engem a pártom jelölt, akkor ehhez biztosítani fogja a többséget. De ez nem így megy.
MN: Ebből a megfontolásból nyilvánította ki az SZDSZ viszonylag korán, még az MSZP-kongresszus előtt, hogy Szili Katalint nem fogják támogatni?
KG: Igen. Az SZDSZ nem minősítette a jelöltet. Nem beszéltünk a képességeiről, az alkalmasságáról vagy az alkalmatlanságáról...
MN: Miért is nem?
KG: Tételezzük fel, hogy valamelyik elnökjelöltet alkalmatlannak minősítjük erre a posztra. Ha ezek után megválasztják, akkor ott állunk egy köztársasági elnökkel, akit előtte az SZDSZ alkalmatlannak mondott. Ha meg nem választják meg, miért bántanánk meg?
MN: A tapintat kétségkívül nemes gesztus volt, de ez a nem megbántás nem jött össze. Most elfogadta Szili Katalin a harmadik forduló után az ön kinyújtott kezét, vagy nem fogadta el?
KG: Amikor vége lett a meccsnek, gratuláltam a frissen megválasztott köztársasági elnöknek. Aztán odaléptem Szili Katalinhoz, és azt mondtam, hogy bennünk semmilyen indulat nem volt, mi ezt így tartottuk helyesnek, egyébként pedig tisztességgel végigcsináltad, gratulálok. ' csak annyit mondott, hogy ezt még hosszan elemezni fogjuk, és meglátjuk a következményeit. Kezet nem fogtunk.
MN: Az értelmiségi támogatók véleménye mennyit számít a pártban? Például az aláírások azért, hogy az SZDSZ szavazataival is támogassa Sólyom Lászlót?
KG: Egyes, az SZDSZ-ben tisztelt személyek a Sólyom Lászlót támogató levelet írták alá. Más, az SZDSZ-ben úgyszintén tiszteletnek örvendő személyek azzal kerestek meg, hogy semmiképpen se támogassuk Sólyom László megválasztását. Meghallgattuk mindenkinek a véleményét.
MN: Mind a két nagy párt környékéről hallani olyan hangokat - ámbár az MSZP-ben egyre halkabban -, hogy nem elképzelhetetlen az előre hozott választás sem. Önök számolnak ezzel?
KG: Nem.
MN: Fel sem merült a téma?
KG: Nálunk nem. Az MSZP-ben valóban voltak ilyen hangok a szavazás előtt, meg a szavazást közvetlen követő napokban, de ezt hamar követte a kijózanodás.
MN: Képesek lesznek behozni a Fideszt 2006-ig? A ciklus kezdete óta volt már néhány nagy bejelentés, de a legtöbbről - mint például a gyerekbarát kormány vagy a közjogi csomag - már a bejelentéskor tudni lehetett, hogy pusztán píár-fogás. A 100 lépés programjával képesek lesznek elhitetni, hogy ez nem egy újabb szemfényvesztés?
KG: A 100 lépés nem reklámfogás. Vannak olyan elemei, amelyek a valódi változás irányába mutatnak - például a családtámogatási rendszer módosítása -, igaz, van néhány olyan is, amire szerintünk idővel senki nem fog emlékezni. De a választásokat nem ez dönti el. Ha az emberek elhiszik, hogy van itt egy cselekvésre kész ember, aki tudja, mit akar, és egy év alatt megtette azt, amit lehet, és egy újabb ciklus alatt még bátrabban megvalósítja az elképzeléseit, akkor Gyurcsány Ferenc vissza tudja szerezni az MSZP támogatottságát. Éppen ezért ez egy nagy kommunikációs harc lesz: a Fidesz az egészet hitelteleníteni akarja majd a nyilvánosságban, míg az MSZP hitelesíteni.
MN: Ebben a nagy csatában mekkora mozgástere marad az SZDSZ-nek?
KG: Ez a helyzet valóban azzal járhat, hogy amit nem valamelyik nagy párt mond, az csupán mínuszos hír. A kampányunk kulcskérdése éppen ezért az lesz, hogy olyan mondandóval álljunk elő, ami áttöri a média ingerküszöbét. Demagógiában és populizmusban nem tudunk, nem is akarunk versenyezni; vagyis egyre nehezebb az olyasfajta racionális megközelítéssel boldogulni, hogy mi csak a kereteket akarjuk megteremteni, egyébként pedig mindenki szabadon boldoguljon a maga tehetsége szerint. Mert a nagyoknál mind e közben az az üzenet az uralkodó, hogy állj mellénk, és akkor nagyon jó lesz neked, mert dögivel juthatsz állami megrendeléshez és meggazdagodhatsz. Ebből a szempontból most nincs jó helyzetben a koalíció, bár emiatt nem kell kétségbeesni. Az SZDSZ bekerül a parlamentbe, és ha az MSZP felzárkózik a Fideszhez, megnyerhető a választás.
