Nincs olyan párt, amelynek érdeke lenne a megosztottság csökkentése

Belpol

A véleménypolarizáció és a stabil politikai orientáció egészséges mértékben még hatékony is lehetne, de a szakemberek szerint a mai magyar társadalomban egészen más a helyzet.

Mindennapi tapasztalat, hogy a magyar társadalom jelentős része – különösen a biztos pártválasztó szavazók többsége – olyan radikális véleménykülönbségek mentén pozícionálja magát, hogy az egyes álláspontok nemcsak nem közelednek egymáshoz, de az ellentétek sokszor kibékíthetetlennek is tűnnek, az ideológiai és véleménypolarizáció pedig jelentős mértékben hozzájárul a társadalom megosztottságához.

A Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) Politikatudományi Intézetének és a Magyar Szociológiai Társaság közös, keddi kerekasztal-beszélgetésén a megosztottságról és a társadalom polarizáltságának természetéről, okairól és az áprilisi választásban játszott szerepéről is szó esett.

Átpolitizált vagy kiábrándult társadalom

Két, lassan közhellyé váló, azonban egymásnak látszólag ellentmondó toposz él a magyar emberek politikához való hozzáállásával kapcsolatban:

  • az egyik szerint a folyamatossá váló kampány miatt a társadalom annyira átpolitizált, hogy bizonyos kérdések politikai identitás nélkül egyszerűen értelmezhetetlenné váltak;
  • a másik állítás szerint viszont az emberek jelentős része teljesen kiábrándult, egyáltalán nem érdekli őket a politika.

Kristóf Luca, a TK Szociológiai Intézetének kutatója szerint a két állítás nem zárja ki egymást, az ideológiai, pártos identitás erőteljesen befolyásolja az emberek világérzékelését, ez a fajta elköteleződés és a pártos polarizáció pedig igen jellemző Magyarországon. Ettől függetlenül az emberek még lehetnek nagyon passzívak is, hiszen elköteleződésük nem feltétlenül jelenti azt, hogy közvetlenül részt is vennének a politikában.

A kulturális elitkutatással foglalkozó szakember véleménye szerint

tévhit, hogy a magyar társadalom a 2010-es években vált volna igazán polarizálttá, valójában ez a fajta eltávolodás a 2000-es évek terméke,

ahogy pedig a polarizáltság forrása tíz évvel ezelőtt még vitatott volt, úgy mára az is egyértelművé vált, hogy politikailag fontos kérdésekben felülről hozzák létre a véleménypolarizációt, ezáltal olyanokat is elérnek a mindennapi gondolkodást is befolyásoló hatások, akiket egyébként nem különösebben érdekel a politika

Janky Béla, a Budapesti Műszaki Egyetem Szociológia és Kommunikáció tanszékének docense a két toposz együttes jelenlétét abban látja, hogy Magyarországon élesen szétválasztható a kormány és az ellenzéki pártok kampányolásának intenzitása, így a két megállapítás részben összemosódik. A címlapok és a plakátok politikai izgalma nem jelenti azt, hogy az emberek is így éreznének, a folyamatos kampányhoz pedig egy idő után könnyen hozzá tud szokni a társadalom. Véleménye szerint a társadalom polarizáltságát és a véleménypolarizáció mértékét esetenként a valóságosnál sokkal nagyobbnak látjuk, mivel a kutatások pont olyan kérdéseket tesznek fel, amiket a politika már korábban beemelt a közbeszédbe. 

Kmetty Zoltán, a TK Számítógépes Társadalomtudomány Kutatócsoportjának munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon a bal- vagy jobboldali ideológiai választás nem kapcsolódik értékválasztáshoz, hiszen a baloldali pártok mögött nincs valódi, baloldali gazdasági működésre való törekvés. 

Hozzátette, vannak olyan kutatások, amelyek az mérik, hogy az európai országok lakói mennyire elégedettek az életkörülményeikkel és a demokrácia működésével, és hogy ez a két érzés milyen kapcsolatban áll egymással. Ez az összefüggés Európában Magyarországon a legmeghatározóbb, miközben például Görögországban az emberek mindennapjaiban az általános közérzettől teljesen függetlenül van jelen az ország vezetésével való esetleges elégedetlenség. Eközben a magyar emberek sokkal passzívabbak, például kevesebben vesznek részt tüntetéseken, így Kmetty szerinte sem feltétlenül mond ellent egymásnak a két állítás.

A polarizálódás mértéke és az átmozgások 

Egy médiatájékozódást vizsgáló kutatás szerint 2018-ban alacsony volt azoknak az aránya – még a Fidesz-szavazók körében is –, akik csak kormánypárti médiából tájékozódnak. Kmetty Zoltán ezért úgy véli,

a Fidesz valódi előnyét nem is annyira a médiafölény, sokkal inkább a kis közösségek és a kistelepülések jelenthetik, ahol még működnek a kapcsolati hálók,

és ahol sokkal erőteljesebb a megmondóemberekkel való találkozás jelentősége, amit a Fidesz jól tudott hasznosítani a kampány, valamint a mozgósítás során. Kmetty hozzátette, a kistelepülések vakfoltot jelentenek a közvélemény-kutatók számára, hiszen az említett médiatájékozódási kérdőív is csak egy bizonyos réteget ért el, így a választások előtti felmérések sem lehettek működőképesek.

Mindezzel egybecseng az az adatokkal is alátámasztható tény, miszerint a Fidesz erősödése a hátrányosabb helyzetű kistelepülésekhez köthető, miközben a választók egymástól való eltávolodásával nem feltétlenül erősödik a polarizáció. Kmetty Zoltán elmondása szerint a mozdíthatatlannak tűnő politikai tömbök között, de főleg a Fideszen kívül nagyon erős mozgások tapasztalhatók, a véleménypolarizáció viszont leginkább az erősen kötődő szavazóknál érhető tetten.

A gazdasági krízis polarizációt befolyásoló tényezőjéről és az ellenségkép megjelenéséről Kmetty elmondta, ezeknek az ereje attól függ, át tudnak-e jutni az üzenetek a valóság szövetén. A legutóbbi kampányban a biztonság mint alapszükséglet került előtérbe, ezáltal elterelődött a figyelem a Maslow-piramisban magasabban elhelyezkedő szükségleteket érintő kérdésekről. Ezt erősíti az is, hogy

bizonyos témákban sokaknak nincs konkrét álláspontja, csak az, amit a pártok mondanak.

Kmetty szerint ez jól megfigyelhető például a melegek jogait érintő kérdéseknél, amik korábban kevésbé élesen jelentek meg a közéletben. Ahogy azonban a politika is tematizálni kezdte őket, felerősödött az ezzel kapcsolatos véleménypolarizáció is. 

Janky Béla szerint a pártok közötti mozgásoknál fontosabb, hogy az emberek mennyire veszik át a polarizációs üzeneteket. Példaként említette, hogy az amerikai baloldal a politikailag nagyon érdeklődő, jól képzett szavazókra igyekszik építeni, akik magukra vállalják a diszkriminált csoportok védelmét, miközben ezek a csoportok valójában egyre inkább jobbra tolódnak. Ez Magyarországon sincs másképp.

Janky hozzátette, a polarizáció növekedése úgy is előidézhető, hogy valójában senki nem változtatja meg a véleményét, csak az emberek egyre inkább besorolódnak az egyes pártokhoz, a kutatók pedig ezt mérni kezdik, és széttartó válaszokat, erőteljes véleménypolarizációt érzékelnek, ami egyébként, úgy véli, nem feltétlenül rossz, inkább csak egyfajta tisztázódást jelent. Kmetty szerint a polarizáció minimális, egészséges szintje akár hatékony is tud lenni.

A polarizáció mint politikai érdek

Főleg kampányok idején gyakran előkerülnek az olyan ígéretek, amelyek a társadalom megosztottságának visszaszorítására, a választók közötti szakadékokok csökkentésére irányulnak, de mint a kerekasztal résztvevői felhívták rá a figyelmet,

valójában egyik pártnak vagy politikai tömbnek sem érdeke a polarizáció megfékezése.

Janky Béla hozzátette, míg a 20. századi politikában sokkal nagyobb hangsúly volt a gazdasági kérdéseken, addig a mai politika fókuszába inkább olyan témák kerülnek, amelyekben jóval nehezebb kompromisszumokat találni. Mivel a globalizált világban a politikusoknak sokkal kevesebb beleszólása van a gazdaságba, a felelősségük részben csökkent, így virtuális témákkal kell meghatározniuk önmagukat.  

Kristóf Luca szerint egyre fogynak a keresztidentitások is, amelyek áthidalhatnák a politikai törésvonalakat. Ez a jelenség érzékelhető abban is, hogy a kultúra képviselőit bár nyomasztják a szekértáborok csatározásai, meghaladni mégsem képesek ezt az attitűdöt, a törésvonalak folyamatosan újratermelődnek, az egyes szereplők egyéni érdekei pedig a több erőforrás reményében pedig szintén az oldalakhoz való betagozódást diktálják.

Ebből a szempontból válik igazán érdekessé az előválasztás és az ellenzéki összefogás kudarcának tanulsága is.

Az ellenzéki pártok ahelyett, hogy valóban árkokat temettek volna be, csak igyekeztek kevésbé láthatóvá tenni a különbségeket, miközben kerülni próbáltak bizonyos témákat.

A Fidesz éppen ezekre a kérdésekre tudott hatékonyan rájátszani – emelte ki Kmetty Zoltán. Az áprilisi választások eredményére reflektálva Kmetty hozzátette, településszintű makroadatok alapján látható, hogy ott erősödött igazán a Fidesz, ahol a Jobbik meggyengült, ez pedig – a közvélemény-kutatók utólagos magyarázataival ellentétben – nem az utolsó pillanatban dőlt el.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.