Nincs olyan párt, amelynek érdeke lenne a megosztottság csökkentése

Belpol

A véleménypolarizáció és a stabil politikai orientáció egészséges mértékben még hatékony is lehetne, de a szakemberek szerint a mai magyar társadalomban egészen más a helyzet.

Mindennapi tapasztalat, hogy a magyar társadalom jelentős része – különösen a biztos pártválasztó szavazók többsége – olyan radikális véleménykülönbségek mentén pozícionálja magát, hogy az egyes álláspontok nemcsak nem közelednek egymáshoz, de az ellentétek sokszor kibékíthetetlennek is tűnnek, az ideológiai és véleménypolarizáció pedig jelentős mértékben hozzájárul a társadalom megosztottságához.

A Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) Politikatudományi Intézetének és a Magyar Szociológiai Társaság közös, keddi kerekasztal-beszélgetésén a megosztottságról és a társadalom polarizáltságának természetéről, okairól és az áprilisi választásban játszott szerepéről is szó esett.

Átpolitizált vagy kiábrándult társadalom

Két, lassan közhellyé váló, azonban egymásnak látszólag ellentmondó toposz él a magyar emberek politikához való hozzáállásával kapcsolatban:

  • az egyik szerint a folyamatossá váló kampány miatt a társadalom annyira átpolitizált, hogy bizonyos kérdések politikai identitás nélkül egyszerűen értelmezhetetlenné váltak;
  • a másik állítás szerint viszont az emberek jelentős része teljesen kiábrándult, egyáltalán nem érdekli őket a politika.

Kristóf Luca, a TK Szociológiai Intézetének kutatója szerint a két állítás nem zárja ki egymást, az ideológiai, pártos identitás erőteljesen befolyásolja az emberek világérzékelését, ez a fajta elköteleződés és a pártos polarizáció pedig igen jellemző Magyarországon. Ettől függetlenül az emberek még lehetnek nagyon passzívak is, hiszen elköteleződésük nem feltétlenül jelenti azt, hogy közvetlenül részt is vennének a politikában.

A kulturális elitkutatással foglalkozó szakember véleménye szerint

tévhit, hogy a magyar társadalom a 2010-es években vált volna igazán polarizálttá, valójában ez a fajta eltávolodás a 2000-es évek terméke,

ahogy pedig a polarizáltság forrása tíz évvel ezelőtt még vitatott volt, úgy mára az is egyértelművé vált, hogy politikailag fontos kérdésekben felülről hozzák létre a véleménypolarizációt, ezáltal olyanokat is elérnek a mindennapi gondolkodást is befolyásoló hatások, akiket egyébként nem különösebben érdekel a politika

Janky Béla, a Budapesti Műszaki Egyetem Szociológia és Kommunikáció tanszékének docense a két toposz együttes jelenlétét abban látja, hogy Magyarországon élesen szétválasztható a kormány és az ellenzéki pártok kampányolásának intenzitása, így a két megállapítás részben összemosódik. A címlapok és a plakátok politikai izgalma nem jelenti azt, hogy az emberek is így éreznének, a folyamatos kampányhoz pedig egy idő után könnyen hozzá tud szokni a társadalom. Véleménye szerint a társadalom polarizáltságát és a véleménypolarizáció mértékét esetenként a valóságosnál sokkal nagyobbnak látjuk, mivel a kutatások pont olyan kérdéseket tesznek fel, amiket a politika már korábban beemelt a közbeszédbe. 

Kmetty Zoltán, a TK Számítógépes Társadalomtudomány Kutatócsoportjának munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon a bal- vagy jobboldali ideológiai választás nem kapcsolódik értékválasztáshoz, hiszen a baloldali pártok mögött nincs valódi, baloldali gazdasági működésre való törekvés. 

Hozzátette, vannak olyan kutatások, amelyek az mérik, hogy az európai országok lakói mennyire elégedettek az életkörülményeikkel és a demokrácia működésével, és hogy ez a két érzés milyen kapcsolatban áll egymással. Ez az összefüggés Európában Magyarországon a legmeghatározóbb, miközben például Görögországban az emberek mindennapjaiban az általános közérzettől teljesen függetlenül van jelen az ország vezetésével való esetleges elégedetlenség. Eközben a magyar emberek sokkal passzívabbak, például kevesebben vesznek részt tüntetéseken, így Kmetty szerinte sem feltétlenül mond ellent egymásnak a két állítás.

A polarizálódás mértéke és az átmozgások 

Egy médiatájékozódást vizsgáló kutatás szerint 2018-ban alacsony volt azoknak az aránya – még a Fidesz-szavazók körében is –, akik csak kormánypárti médiából tájékozódnak. Kmetty Zoltán ezért úgy véli,

a Fidesz valódi előnyét nem is annyira a médiafölény, sokkal inkább a kis közösségek és a kistelepülések jelenthetik, ahol még működnek a kapcsolati hálók,

és ahol sokkal erőteljesebb a megmondóemberekkel való találkozás jelentősége, amit a Fidesz jól tudott hasznosítani a kampány, valamint a mozgósítás során. Kmetty hozzátette, a kistelepülések vakfoltot jelentenek a közvélemény-kutatók számára, hiszen az említett médiatájékozódási kérdőív is csak egy bizonyos réteget ért el, így a választások előtti felmérések sem lehettek működőképesek.

Mindezzel egybecseng az az adatokkal is alátámasztható tény, miszerint a Fidesz erősödése a hátrányosabb helyzetű kistelepülésekhez köthető, miközben a választók egymástól való eltávolodásával nem feltétlenül erősödik a polarizáció. Kmetty Zoltán elmondása szerint a mozdíthatatlannak tűnő politikai tömbök között, de főleg a Fideszen kívül nagyon erős mozgások tapasztalhatók, a véleménypolarizáció viszont leginkább az erősen kötődő szavazóknál érhető tetten.

A gazdasági krízis polarizációt befolyásoló tényezőjéről és az ellenségkép megjelenéséről Kmetty elmondta, ezeknek az ereje attól függ, át tudnak-e jutni az üzenetek a valóság szövetén. A legutóbbi kampányban a biztonság mint alapszükséglet került előtérbe, ezáltal elterelődött a figyelem a Maslow-piramisban magasabban elhelyezkedő szükségleteket érintő kérdésekről. Ezt erősíti az is, hogy

bizonyos témákban sokaknak nincs konkrét álláspontja, csak az, amit a pártok mondanak.

Kmetty szerint ez jól megfigyelhető például a melegek jogait érintő kérdéseknél, amik korábban kevésbé élesen jelentek meg a közéletben. Ahogy azonban a politika is tematizálni kezdte őket, felerősödött az ezzel kapcsolatos véleménypolarizáció is. 

Janky Béla szerint a pártok közötti mozgásoknál fontosabb, hogy az emberek mennyire veszik át a polarizációs üzeneteket. Példaként említette, hogy az amerikai baloldal a politikailag nagyon érdeklődő, jól képzett szavazókra igyekszik építeni, akik magukra vállalják a diszkriminált csoportok védelmét, miközben ezek a csoportok valójában egyre inkább jobbra tolódnak. Ez Magyarországon sincs másképp.

Janky hozzátette, a polarizáció növekedése úgy is előidézhető, hogy valójában senki nem változtatja meg a véleményét, csak az emberek egyre inkább besorolódnak az egyes pártokhoz, a kutatók pedig ezt mérni kezdik, és széttartó válaszokat, erőteljes véleménypolarizációt érzékelnek, ami egyébként, úgy véli, nem feltétlenül rossz, inkább csak egyfajta tisztázódást jelent. Kmetty szerint a polarizáció minimális, egészséges szintje akár hatékony is tud lenni.

A polarizáció mint politikai érdek

Főleg kampányok idején gyakran előkerülnek az olyan ígéretek, amelyek a társadalom megosztottságának visszaszorítására, a választók közötti szakadékokok csökkentésére irányulnak, de mint a kerekasztal résztvevői felhívták rá a figyelmet,

valójában egyik pártnak vagy politikai tömbnek sem érdeke a polarizáció megfékezése.

Janky Béla hozzátette, míg a 20. századi politikában sokkal nagyobb hangsúly volt a gazdasági kérdéseken, addig a mai politika fókuszába inkább olyan témák kerülnek, amelyekben jóval nehezebb kompromisszumokat találni. Mivel a globalizált világban a politikusoknak sokkal kevesebb beleszólása van a gazdaságba, a felelősségük részben csökkent, így virtuális témákkal kell meghatározniuk önmagukat.  

Kristóf Luca szerint egyre fogynak a keresztidentitások is, amelyek áthidalhatnák a politikai törésvonalakat. Ez a jelenség érzékelhető abban is, hogy a kultúra képviselőit bár nyomasztják a szekértáborok csatározásai, meghaladni mégsem képesek ezt az attitűdöt, a törésvonalak folyamatosan újratermelődnek, az egyes szereplők egyéni érdekei pedig a több erőforrás reményében pedig szintén az oldalakhoz való betagozódást diktálják.

Ebből a szempontból válik igazán érdekessé az előválasztás és az ellenzéki összefogás kudarcának tanulsága is.

Az ellenzéki pártok ahelyett, hogy valóban árkokat temettek volna be, csak igyekeztek kevésbé láthatóvá tenni a különbségeket, miközben kerülni próbáltak bizonyos témákat.

A Fidesz éppen ezekre a kérdésekre tudott hatékonyan rájátszani – emelte ki Kmetty Zoltán. Az áprilisi választások eredményére reflektálva Kmetty hozzátette, településszintű makroadatok alapján látható, hogy ott erősödött igazán a Fidesz, ahol a Jobbik meggyengült, ez pedig – a közvélemény-kutatók utólagos magyarázataival ellentétben – nem az utolsó pillanatban dőlt el.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk