Magyar Narancs: Milyen fázisban vannak a tárgyalások?
Retkes Attila: Az elmúlt hetekben kezdődött egyeztetések célja, hogy létrejöjjön egy olyan választási szövetség, amely egyrészt jó eséllyel képes akadályozni a Fidesz és a Jobbik kétharmados győzelmét - de legalábbis ennek az esélyét csökkenteni tudja -, másrészt a meggyengült, széteső MSZP mellett reális alternatívát kínál ellenzékben.
MN: Választási vagy pártszövetség alakul?
RA: Nincs szó pártösszeolvadásról, ezt a leghatározottabban állítom. Ha létrejön egy ilyen szövetség - ez napokon belül kiderül -, a benne részt vevők megtartják az önállóságukat és a szervezeti kereteiket is. A reális cél ugyanis most az, hogy a liberálisan gondolkodók számára legyen egy jó szívvel vállalható szövetség. Ezért veszünk részt ezeken a tárgyalásokon, amelyeket elsősorban a Magyar Demokrata Fórummal, de például a Centrum Párttal és civil szervezetekkel is folytatunk.
MN: Tavaly késő ősszel ön már fölvetette Bokros Lajos közös miniszterelnök-jelöltségét, de akkor az ötletet a megszólítottak - az MSZP és az MDF - elvetették.
RA: A rendszerváltás óta eltelt bő két évtized, és az akkori kibékíthetetlen SZDSZ-MDF-ellentét a múlté, sokat változott mindkét párt. Ráadásul az MDF és az SZDSZ politikusai között az utóbbi tíz évben nem volt rossz a személyes viszony, mind a két oldalon időről időre fölmerült az együttműködés ilyen-olyan lehetősége. Magyar Bálint volt az első SZDSZ-politikus, aki az EP-választási kampányban - rossz időben és ütemezéssel, de egyébként helyesen - egy MDF-SZDSZ-együttműködés lehetőségét vetette föl. A júniusi kudarc után az ügyvivői testület Böhm Andrást kérte föl a helyzet elemzésére, és akkor ő Főnix címmel készített egy dolgozatot, ami ugyancsak az MDF-SZDSZ-együttműködésben látta a kibontakozás lehetőségét. Van tehát előzménye a mostani tárgyalásoknak, amelyek informálisan ősszel kezdődtek, az elmúlt hetekben pedig fölgyorsultak.
MN: Ki szorgalmazta az intenzív tárgyalásokat?
RA: Különböző szinteken mind a két oldalon felmerült ennek az igénye.
MN: Mikorra várja a tárgyalások befejezését?
RA: Január 30-án ül össze az MDF országos választmánya, valamint az SZDSZ Országos Tanácsa is. A véletlen hozta úgy, hogy a két párt belső parlamentje egy napon ülésezik. Addigra nagy valószínűséggel a választások időpontját is tudjuk.
MN: Akkor véglegesítik az esetleges együttműködést?
RA: Ami most zajlik, és ezt egészen őszintén mondom, az annak a vizsgálata választókörzetről választókörzetre, hogy megoldható-e a demokratikus közép közös képviselőjelölt-állítása. Az SZDSZ-nek kiváló jelöltjei vannak, akik nem járatódtak le az elmúlt években, és az önkormányzatokban nagy tapasztalatot szereztek. Sokuk személyéhez kifejezetten ragaszkodunk, és vannak olyanok, akiket jó szívvel tudunk ajánlani partnereink figyelmébe. Könnyen belátható, hogy nincs túl sok értelme annak, hogy az egyéni választókörzetekben az SZDSZ és az MDF egymás ellenében induljon. A tárgyalások igazából ebből a megfontolásból indultak tíz nappal ezelőtt. (Az interjú január 18-án készült - B. I.) Ez természetesen időigényes folyamat, hiszen egy adott választókörzetben sokan gondolják úgy joggal, hogy ők a legjobbak az adott merítésből. A tárgyalások nagyja nem az országos pártvezetések, hanem a budapesti választmányok, illetve a megyei elnökök között zajlik, a pártközpontok egyelőre koordinatív szerepet töltenek be.
MN: Külön-külön mennyi jelöltet tudnának állítani?
RA: Az MDF-ről nem tudok nyilatkozni. Az SZDSZ készen áll arra, hogy a saját jelöltjeit mind a 176 egyéni választókörzetben megnevezze. Az interjú megjelenésének hetében egyértelműen el kell dőlnie, hogy a demokratikus közép tud-e közös egyéni jelölteket állítani a választókerületekben. Ha igen, akkor nagyon fontos, hogy az SZDSZ-jelöltek identitása megmaradjon. Listákról és választási szövetségről csak ennek lezárulta után, legkorábban tehát a jövő héten lehet beszélni.
MN: Hogyan kommentálja az MDF budapesti elnökének levelét, amelyet a Magyar Nemzet közölt? Lévai Zoltán többek között arról írt, hogy számára elfogadhatatlanok az SZDSZ feltételei, mert azok a fővárosi MDF létét fenyegetik.
RA: Egy ilyen kiszivárogtatás mindig a belső pártközvéleménynek szól, vagyis szerintem az elnök úr a saját párttársait biztosítja arról, hogy Budapesten körömszakadtáig védelmezi az MDF pozícióit. Másfelől pedig nagyon örültem e levélnek, mert élő cáfolata azoknak a teljesen téves, egy bizonyos körből jövő, az SZDSZ-t rágalmazó, az SZDSZ eltűnését vizionáló véleményeknek, hogy mi néhány listás helyért föladjuk az SZDSZ önállóságát. Mivel tárgyalások közben vagyunk, nem beszélnék bővebben erről, de annyit elmondhatok, hogy amennyiben lesz együttműködés, akkor a Budapesten hagyományosan erős SZDSZ-nek domináns szerepet kell kapnia a fővárosban. Az esetleges megállapodásnak ki kell terjedni az őszi főpolgármester-jelölésre is.
MN: Cáfolja azokat a két héttel ezelőtti értesüléseket, miszerint három vezető SZDSZ-politikus - köztük ön is - biztos befutó helyet kapnak az MDF országos listáján?
RA: Nem nevekről és pozíciókról van szó, hanem a demokratikus közeperő létrehozásának lehetőségéről, operatívan pedig az egyéni körzetekről. A választási menetrend is azt diktálja, hogy először az egyéni jelölteknek kell meglenniük, akiknek cédulát kell tudni gyűjteni. A listák leadása későbbi feladat.
MN: De nem mindegy, hogy ha lesz megegyezés, akkor önálló MDF- vagy SZDSZ-lista, esetleg MDF-SZDSZ-lista lesz, vagy netán valami akciónév alatt fut majd az egész. Önálló lista esetén elegendő 5 százalék az Országgyűlésbe jutáshoz, közös listánál viszont 10 százalék a küszöb.
RA: Ezek lényegi kérdések, elismerem, de tényleg értsék meg, hogy ezekről legkorábban a jövő héten egyeztetünk.
MN: Nem futnak ki az időből?
RA: Nem. Úgy számolunk, hogy az egyéni körzetek ügyében ezen a héten dűlőre jutnunk, a listás kérdésekben a következő héten. Ha a várakozásainknak megfelelően a köztársasági elnök úr január utolsó napjaiban kiírja a választásokat, akkor még elegendő idő van arra, hogy az ajánlószelvény-gyűjtésig mindennel elkészüljünk, és a megfelelő párttestületek is meghozhassák a döntéseiket.
MN: Mekkora szava van az SZDSZ-nek abban, hogy a formálódó szövetség kikből álljon? Például önök tárgyalnak-e a Kapolyi László-féle szociáldemokrata párttal?
RA: Nem tárgyalunk velük. De amit erről hallottam, azt minden érintett cáfolta.
MN: Az MDF nem cáfolta a tárgyalás tényét.
RA: Önálló pártokról van szó, mindenki azzal tárgyal, akivel akar. Ez így normális.
MN: Az önök véleményét nem befolyásolja, ha Kapolyival egy szövetségbe kerülnek?
RA: Nem tartunk ott, hogy az esetlegesen létrejövő demokratikus közép alkotóelemeiről beszélgetnénk egymással.
MN: AZ SZDSZ milyen állapotban van mint szervezet? Nyáron nemcsak neves országos politikusok, de komplett szervezetek is elhagyták a pártot.
RA: A pártnak körülbelül ötezer tagja van. A szocialistákkal kötött első koalíció idején még 30 ezer volt, majd fokozatosan olvadt erre a szintre. Nyár óta vesztettünk 250-300 tagot, és beléptek nagyjából százan, tehát körülbelül kétszázzal vagyunk kevesebben, mint fél éve. Budapesten valamennyi kerületben önálló irodával, saját tisztségviselőkkel rendelkező SZDSZ-csoport van. A fővárosban és egy kivétellel minden megyében van választmányunk, Nógrád megye az egyetlen, ahol mindig is rosszul álltunk; ott nincs megyei elnök, noha vannak szabad demokraták. Máshol viszont máig megmaradtak azok a lelkes emberek, akik a rendszerváltás idején csatlakoztak, és a helyi közösségekben véleményformálóknak számítanak. Soha, semmilyen tisztséget nem viseltek, maximum helyi önkormányzati képviselők voltak. Olyan fehér foltok, ahol egyáltalán nincs SZDSZ, nyár óta nem keletkeztek. Van persze egy-két országgyűlési választókerület, ahol már 2006-ban sem működött SZDSZ-csoport, például Makó környékén. Összességében 230 csoportunk van, vagyis a párt a jelenlegi támogatottságához képest nagyobb szervezeti és infrastrukturális háttérrel rendelkezik.
MN: Az ön elnökké választása után volt, aki hangosan, volt, aki csendben távozott. Velük milyen a viszony?
RA: Az informális kapcsolatok természetesen megmaradtak, és ezek sokszor lényegesen jobbak, mint ami egy-egy politikai konfliktusban látszik a nyilvánosság előtt. Liberális oldalon az egyetlen életképes erő az SZDSZ, amely néhány ember kivételével mindenkit visszavár, aki nyár óta távozott.
