December 6-án volt az utolsónak szánt tárgyalási nap dr. M. Erzsébet ügyében a Szentendrei Városi Bíróságon. A felperes, a v.-i gyámhatóság képviselője nem jelent meg a tárgyaláson, így a tárgyaláson felmerült új tények miatt a határozat kihirdetésére nem kerülhetett sor.
M. doktornő 2009. december elején fordult a v.-i gyámhatósághoz segítségért, mert úgy érezte, egyedül nem tud megbirkózni a közte és a lakhelyéül is szolgáló idősek otthona között hosszú ideje tartó konfliktusokkal. M. 2005-ben költözött a magánbefektető által üzemeltetett otthonba, miután ez volt az egyetlen hely, ahol hajlandónak mutatkoztak az akkor még csak ötven-egynéhány éves rokkantnyugdíjas pszichiáter asszonnyal élete végéig tartó lakhatásra és ellátásra szerződni. Az ellátás pontos feltételeit szerződésbe foglalták, és a doktornő ingatlanának tulajdonjoga az otthont üzemeltető társaságra szállt. A kezdetben jó együttműködést az idő előrehaladtával egyre súlyosabb problémák terhelték: Erzsébet szerint az otthon sorozatosan megszegte a szerződést, míg az otthon szerint M. doktornőnek lettek egyre irreálisabb követelései.
Fotó: MTI
Otthon, gondozó
M. egészségügyi kálváriája akkor már bő tíz éve tartott: az eredetileg pszichiátriai betegként leszázalékolt Erzsébet tizenkilencféle gyógyszert szedett, és testi-lelki állapota fokozódó ütemben romlott. A közepes testalkatú nő a nagy mennyiségben bevitt antipszichotikumok mellékhatásaként száztíz kilóra hízott; pajzsmirigy- és cukorbetegsége miatt megszűnt szobatiszta lenni, tisztálkodni sem tudott rendesen - az otthon személyzetével pedig olyan mértékben megromlott a viszonya, hogy az ő segítségüket nem tudta igénybe venni. A legnagyobb teher a kényszerű szobafogság lett, mivel M. doktornő, nemigen lévén társa az otthon idős lakói között, amíg tehette, "kifelé" élte az életét: könyvtárba, tornaklubba, kirándulni járt, még azt is elérte, hogy a városban étkezhessen. Ám mindazon erőfeszítés, amit Erzsébet az emberi méltóságának megőrzéséért tett, lassan értelmét vesztette: a magatehetetlenség kínjait tetézte a gyógyszerek okozta érzelmi elsivárosodás és memóriavesztés. "Orvos voltam magam is, bíztam az orvosokban" - ezzel magyarázza, miért volt a végletekig engedelmes beteg.
2008 szilveszterén aztán valami átfordult a doktornőben: az orvosi utasításokkal dacolva elhatározta, hogy egy önmaga fölállította szisztéma szerint fokozatosan elhagyja a gyógyszereit, három-négy hetente egyet, miközben a rendelkezésére álló eszközökkel folyamatosan kontrollálja saját állapotát. Noha szakmai segítséget egyetlen kollégától sem kapott, a dolog egész jól haladt: lefogyott húsz kilót, az életkedve kezdett visszatérni. Már a lista vége felé járt, amikor végzetes hibát követett el: egyszerre három gyógyszert hagyott el, és közben a duplájára emelte a fogyását segítő hormontartalmú szer napi adagját. "Vérszemet kaptam az addigi eredményektől - mondja -, és ez hiba volt. A megemelt pajzsmirigyhormon hatására kialakult egy pszichomotoros nyugtalanság, és belecsúsztam egy pszichózisba", aminek kényszert is alkalmazó aktív kezelés lett a vége lekötözéssel, hosszú hatóidejű injekciókkal. M. doktornőt kevés híján végleg elnyelte a pszichiátriai ellátórendszer.
Aztán amikor túl volt a nehezén, a fülébe jutott, hogy a pszichiátriai gondozót, ahol kezelték, megkereste a v.-i idősek otthona, hogy a pszichiátria adjon hivatalos szakvéleményt, miszerint M. doktornő pszichiátriai otthonban történő ellátásra szorul. A v.-i intézmény az elmúlt öt évben három idős lakóval járt el hasonló módon. Aki pedig egyszer az "elmeszociálisba" kerül, az onnan vélhetőleg nem jön többet ki.
Nyílt titkok
"Fenntartva a korábbi álláspontomat, továbbra is indokoltnak tartom a korlátozó gondnokság elrendelését. Felügyelet nélkül ugyanis könnyen kialakulhat újra a dekompenzált állapot" - vonja le majd később az önkényes gyógyszerbeállítás tanulságait a gondnoksági perben dr. P. igazságügyi pszichiátriai szakértő, támogatva ezzel a felperes v.-i gyámhatóság kezdeményezését. M. doktornő hatósághoz írt segítségkérő levelének ugyanis furcsa eredménye lett: a gyámhatóság december végi válaszában arról értesítette, hogy kezdeményezték gondnokság alá helyezését, az eljárás lezárultáig pedig ideiglenes zárgondnokot rendelnek ki. Néhány nap múlva megjelentek nála a gyámhatóság emberei: leltárt vettek föl az ingóságairól, és közölték vele, hogy anyagi természetű ügyekben döntést csak a kijelölt gondnokkal együtt hozhat. A korlátozó gondnokság elrendelésére irányuló gyámhatósági kezdeményezés mögött bevallottan is a v.-i otthon állt, amely az életvitel szinte minden területén meg kívánta fosztani M. doktornőt a szabad rendelkezés jogától. Ez a korlátozás a szakértői vélemények alapján három területre szűkült: az egészségügyi, a vagyoni és a jövedelmi kérdések feletti rendelkezés jogára. Ezzel megnyílt az út az otthon előtt, hogy megszabaduljon egyetlen problémás lakójától, mondván, hogy sem kapacitása, sem engedélye nincs pszichiátriai betegek ellátására.
Az eljárás alapját M. doktornő kórházi zárójelentései képezik, holott ő senkit nem hatalmazott fel arra, hogy ezeket a dokumentumokat bárkinek is átadják: legkevésbé éppen annak az intézménynek, amelyikkel visszatérően konfliktusai és jogvitái vannak. További érdekesség, hogy az otthonnak a vagyoni ügyekben való önrendelkezés korlátozására irányuló indítványát egy, a helyi takarékszövetkezeti fiókból származó információ alapozta meg, miszerint M. doktornő százezer forinttal új folyószámlát nyitott náluk, melynek kedvezményezettje a katolikus egyház. Januárban újabb öt számlát nyitott, amiken a kisváros jól tanuló diákjainak ösztöndíjaira szánt pénzeket akart elhelyezni. M. doktornő nem értette, hogyan tudhatta meg az otthon, hogy ő miképp rendelkezett a magánvagyonával, bár élt a gyanúperrel, hogy a fiók értesítette az otthon vezetőjét - a hír hallatán mindenesetre a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) fordult a banktitok megsértése miatt, és erről tájékoztatta is a fiókvezetőt. A bejelentés újabb "ügy" lett M. kartotékján, miszerint - így a pszichiáter szakértő interpretációja - "M. doktornőnek üldöztetéses, paranoid tévképzetei vannak", indokolt tehát a korlátozó gondnokság elrendelése.
A tárgyalóteremben
"Azt mondja tehát a szakértő, hogy külső kontroll nélkül újra kialakulhat a mániás állapot, ami a gyógyszer elhagyásához, és ezzel a veszélyesnek minősíthető 'dekompenzált állapot vezet?' - kérdez vissza a tárgyalást vezető bírónő. "Igen. A mániás állapot olyan, mint az enyhe részegség - magyarázza a szakértő. - Egészségesnek érzi magát, ergo fölöslegesnek gondolja a gyógyszereket tovább szedni, ez vezethet aztán a súlyosabb állapothoz." "De hát a hivatkozott esetben épp fordítva történt - mutat rá a bírónő az ellentmondásra. - Előbb hagyta abba gyógyszerek szedését, mert meg volt győződve a gyógyszerezése helytelenségéről, és ennek következtében alakult ki a mániás állapot, nem?" "Általánosságban beszéltem" - retirál a kirendelt szakértő. "A gondnokság esetében kulcskérdés a belátási képesség korlátozottsága. Azt kérdezem tehát, ön szerint garantált-e az alperes belátása?" "Dr. M. E. 1986 óta számtalan alkalommal állt pszichiátriai kezelés alatt. A kórképe és az eddigi tapasztalatok alapján nem látom biztosítottnak, hogy fennmaradjon a mostani kompenzált, jó állapot" - ösz-szegzi a véleményét dr. P.
Erzsébet arcán feszültség, bár jelentősen változtak az erőviszonyok az eljárás kezdete óta: akkori kirendelt védője találkozni sem volt hajlandó vele, most a nemzetközi jogvédő szervezet, az MDAC (Mental Disability Advocacy Center) által megbízott ügyvéd képviseli, és itt van a szervezet egyik aktivistája is. De a teremben ül a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) képviselője, és talán a legfontosabb szereplő, Erzsébet új kezelőorvosa, dr. H. az Ébredések Alapítványtól. "Egy betegséglefolyás sokféle paramétertől függ - válaszol a bírónő azon kérdésére, hogy mekkora az esélye M. doktornő visszaesésének. - A korszerű pszichiátriai szemlélet eltávolodott attól, hogy kizárólag a tünetekre és a kórelőzményekre támaszkodva adjon prognózist. Vagyis azt mondhatjuk, hogy a doktornő betegséglefolyása legalább olyan mértékben függ a környezettől, mint a kiinduló kórképtől. A gondnokság mindenképpen korlátozást jelent, és ez stresszorként lép föl, negatívan befolyásolva a gyógyulást; ezen túlmenően stigmatizál, és ezzel akadályozza a felépülést" - mondja dr. H. A korszerű szemléletben a korlátozó gondnokság már átadta a helyét az úgynevezett támogatott döntéshozatalnak: eszerint nem valamiféle hatalmi jellegű intézményi kontrollra van szükség a beteg fölött, sokkal inkább partnerként kell segíteni a megalapozott döntések meghozatalában azt, aki rászorul. "Elfogadó és együttműködő közeg kell a beteg körül, és sokféle támogatás, ami képessé teszi őt, hogy megküzdjön a betegségével: ez a felépülésalapú pszichiátriai szemlélet lényege. Erzsébettel tavaly tavasz óta partnerként dolgozunk, és úgy látom, folyamatosan jó döntéseket hoz. Mindenfajta életviteli készség területén sikeresen és határozottan működik - folytatódik a szakvélemény -, éberen és okosan él a jogaival. A banki affér is ezt igazolja: ami szűk szakmai szemlélettel talán paranoid téveszmének volna látható, az a PSZÁF jelentése alapján reális igazolást nyert gyanúnak bizonyult." Az ügyvéd ezen a ponton meglobogtatja a határozatot, amely a banktitok megsértése miatt elmarasztalja a takarékszövetkezetet. "A doktornőnek az elmúlt másfél évben egyetlen enyhén tünetes időszaka volt, de az is három-négy nap alatt lezajlott, és a megbeszélt eljárás szerint kiválóan kontrollálta - nem is vette észre senki. Jelenleg egyetlen gyógyszert szed. Mindezek alapján szakértő tanúként és M. doktornő kezelőorvosaként kifejezetten indokolatlannak tartom a korlátozó gondnokság elrendelését."
"A gondnokság önmagában is stresszt jelent a betegnek? És ront az állapotán? De hát miért nem lehet erről tudni? - kérdezi a bírónő. - Én eddig több tucat gondnoksági ügyben hoztam ítéletet, de ezt még soha senki nem mondta. És megmondom őszintén, ha maguk nem jöttek volna, M. doktornő már rég gondnokság alatt lenne. A határozatot most nem tudjuk kihirdetni, de annyit mondhatok, hogy megszületett."
Kint a napon egymás kezét rázogatják M.-ék, mindenki örül. A tárgyalás berekesztése után a bírónő még faggatja H. doktornőt, amikor megcsördül H. telefonja: Borsodból hívja egy kolléganő, tanácsot kér. Az egyik kliense most szült, épp csak hazaengedték a kórházból. Attól fél, krízis alakul ki nála, mert a gyámhatóság, dacára annak, hogy van apuka és támogató család is, kezdeményezte a kismama korlátozó gondnokság alá helyezését.
