Interjú

„Nyilvános, átlátható adatok kellenek”

Balkányi László orvosi tudásmérnök a Covid–19 negyedik hullámáról

Belpol

Mennyire vagyunk benne a negyedik hullámban, és mi várható az elkövetkezendő hetekben? Kellenek-e újabb szigorítások, lezárások, kellene-e maszkot hordanunk, távolságot tartanunk? Mi lehet a kiút a koronavírus-járványból?

Magyar Narancs: A legfrissebb adatok szerint (az interjú október 15-én készült) 1294 új fertőzöttet találtak, 800-an vannak kórházban és 124-en lélegeztetőgépen. Mennyire vagyunk benne a negyedik hullámban?

Balkányi László: Először is jegyezzük meg, hogy járvány nem akkor van, amikor a hatalom gyakorlói úgy döntenek. A vírus terjed a maga törvényei szerint. A Magyarországon közzétett adatokból nagyon nehéz bármire is következtetni. Ennek az az oka, hogy a kevés tesztelés és a nem konzekvens esetkövetés miatt a fertőzés terjedésének pontos számait nem tudjuk. A kontaktkutatás és a karantén betartásának ellenőrzése nem működik jól, még mindig nincs rá kapacitás és politikai hajlandóság. Minden hullámnál rövid idő alatt magasabb lesz a tesztpozitivitás aránya, mint 5 százalék. Ez jelzi, hogy túl kevés a járványvédelmi céllal végzett teszt. Szűrési célú, reprezentatív mintán végzett tesztelésről nincs nyilvános adat. A négy egyetem által szervezett szűrés óta nem tudunk ilyenről, pedig abból sok mindenre lehetne következtetni.

MN: Ha ezekből nem tudunk eleget, milyen adatokra érdemes figyelni?

BL: A kórházba kerültek, a halottak és a lélegeztetőgépen lévők száma kemény adat. Azokból lehet következtetni arra, hogy mi a helyzet, viszont azok meg a múltra vonatkoznak. A ma kórházban kezeltek száma a hetekkel ezelőtti terjedésről árulkodik, a lélegeztetettek és a halottak száma pedig az 5-6 héttel ezelőtti állapotról. Amit figyelnünk kell, az elsősorban a lélegeztetettek és a kórházban lévők számának a változása: ha nő a görbe meredeksége, akkor baj van. Jelenleg ez a hullám nem olyan ütemben gyorsul, mint az előző kettő, legalábbis még nem. Ez annak köszönhető, hogy sok az oltott és az, aki átesett a víruson. Ám a védettség sem olyan egyszerű, hogy vagy védett valaki, vagy nem; az emberek különböző mértékben védettek. Azok számát, akik valamilyen mértékben védettek, 7–8 millióra becsülném: majdnem 6 millió a beoltott, nagyjából egy-másfél millióan lehetnek azok, aki átestek a fertőzésen. A maradék népességből egymilliónyi az a fiatal, akiket elér a vírus, de nagy valószínűséggel nem érinti őket nagyon súlyosan. Viszont még mindig van egy réteg, amelyhez nem jutott el az oltás, és nem esett át a betegségen, közte egy több száz­ezres 60 év feletti réteg. Ők az igazán veszélyeztetettek, és főleg közülük fognak kikerülni a halottaink ebben a hullámban.

MN: Mely adatok hiányoznak az adatszolgáltatásból a leginkább?

BL: Indokolatlan, hogy nem hozzák nyilvánosságra, hogy az oltottak közül hányan lettek betegek, holott ez az oltási hajlandóságot is növelné. Itt a nemzetközi adatokból tudunk következtetni a magyar adatokra, hiszen nem nagyon különbözhetünk a környező országoktól, ahol 0,5–1 százalék alatt van a tünetes, oltott megfertőzöttek száma és bőven 1 ezrelék alatt az oltott, mégis megfertőződött halottak száma. Aki be van oltva, annak nem kell nagyon félnie, de minél idősebb, annál jobban kell vigyáznia, úgyszintén, ha dohányzik, krónikus betegségei vannak vagy túlsúlyos. Nagyon hiányoznak a területre lebontott adatok. Magyarországon elképesztően központosított a védekezés, nincsenek területi intézkedések, pedig ezekre szükség lenne. Minden ország, amely sikeresen védekezik, élen jár ebben: ha egy adott területen szabadul el a vírus, ott jönnek az intézkedések. Ez nálunk teljesen hiányzik, meg is van a következménye: ha nálunk elszabadul a vírus, mindenhol elszabadul. Pedig ezek az adatok megvannak valahol, hiszen az egészségügyi intézményeknek szigorú jelentési kötelezettségük van. Csak nem kötik az orrunkra, mint annyi minden mást sem. Ez szakmailag teljesen megalapozatlan: PR-védekezést látunk a felszínen, nem járványügyit. A területen hősiesen dolgozó járványügyi kollégák a járvány kezdete óta nem kapnak elég támogatást, szitával merik a vizet a védekezésben.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.