Olajbizottság: őszinte, feltáró hallomás

szerző
Bundula István
publikálva
2000/31. (07. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kisgazdák többsége támogatja Pallag Lászlót, habár néhányan nem tartják szerencsésnek "koalícióellenes" lépéseit.

A kisgazdák többsége támogatja Pallag Lászlót, habár néhányan nem tartják szerencsésnek "koalícióellenes" lépéseit - derült ki több FKGP-politikussal folytatott beszélgetésünkből. Az olajbizottság felállítását megelőzően a többség kétkedve figyelte Pallag akcióit, az elmúlt hónapokban azonban a legtöbben mellé álltak. "Nincs más választásunk. Ha akarnánk, se tudnánk kihátrálni mögüle, mert a média igazmondó népi hőst faragott Pallagból. Ha megvonnánk tőle támogatásunkat, azzal azt a benyomást keltenénk, hogy mi némítjuk el" - mondta egy frakciótársa.

*

Biztató jel lehet például az, hogy a testület hétfőn alig foglalkozott kisgazdapárti elnökével. Pallag László június 9-i emlékezetes sajtótájékoztatója után (amelyen a Nógrádi Zsolt által június 8-án elmondottakból idézett, említve többek között Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter és Boross Péter volt miniszterelnök "érintettségét") a bizottság tagjai a soros üléseken rendre tetemrehívták elnöküket. De nem csupán amiatt, hogy miért akciózott bizonyítatlan állításokkal a testület tudta nélkül (amit joggal kifogásoltak), hanem néhányan - elsősorban a kormánypártiak - jószerivel mindenbe belekötöttek, amit Pallag mondott, vagy elnökként az üléseken javasolt.

Hétfőn a tényfeltárás e sajátos formája elmaradt; igaz, Pallag szerint Fazekas Sándor (Fidesz) egyik kérdése célzatos és rosszindulatú volt, mikor azt firtatta, hogy az elnök tud-e valamit a Nógrádi Zsolt által emlegetett 18 000 oldalas titkosszolgálati dokumentumkötegről (erről később), amire az elnök nemmel felelt; a magunk részéről Fazekas érdeklődésében semmi rendkívülit nem találtunk.

Az elnök és emberei

Mindez utalhatna arra is, hogy a bizottság a június 9. óta eltelt lázas időszak után végre a feladatával foglalkozik. A bizottság és elnöke közötti kölcsönös bizalmatlanságot - amely a sajtótájékoztatót követően oly mértékű lett, hogy az önmagában is lehetetlenné tette az érdemi munkát - enyhítheti Pallag László azon hétfői bejelentése, amely szerint a nála lévő dokumentumok rendezését a héten befejezi, s ezután átadja a testület tagjainak. Mint arra korábban már utaltunk (Félszemmel a másikat, Magyar Narancs, június 29.), a bizottság legnagyobb sérelme az, hogy - mivel a kisgazda elnök a papírokon ül - lényegében egyikük sincs teljesen tisztában azzal, mit is vizsgálnak voltaképp.

Persze a kép még korántsem idilli: egyrészt Pallag nem tartotta a dokumentumok átadásának július 31-i határidejét, másrészt a listákon nyilvántartott aktákat közjegyző, az ügyészség és a média jelenlétében vehetik át a bizottsági tagok. Biztos, ami biztos, gondolja Pallag, aki szemmel láthatóan továbbra is csak önmagában bízik; és hogy képviselőtársai mit gondolnak erről, azt most inkább hagyjuk.

Kérdés, hogy mihez kezdenek az átadott dokumentumokkal a bizottság tagjai. Szakértőikkel elemeztetik-e ezeket, és az egyes ügyek minél teljesebb feltárására használják-e, vagy pedig arra, hogy az ellenlábas pártokhoz kötődő érintetteken keresztül lejárassák politikai vetélytársukat. A bizottságban eddig történtek mindenesetre nem sok jóval kecsegtetnek; például elegendő felidézni azt, hogyan dönt általában a testület a következő üléseken meghallgatandók névsoráról. Mondjuk egy ellenzéki képviselő behívatná a jelenlegi (vagy az Antall-Boross-) kormány valamely tisztségviselőjét. Halálbiztos, hogy a következő pillanatban az egyik kormánypárti tag kétszer annyi nevet említ a Horn-kormány idejéből. (Tapasztalataink szerint ez "visszafelé" is így működik, tehát ha előbb a kormánypártiak javasolnak valakit a bizottság elé idézni.) Nem állítjuk, hogy a bizottsági képviselők pártpolitikai küldetést teljesítenek csupán ("adj a komcsik/a Fidesz pofájának, a többi nem számít!"), de hogy nem sokat tettek eddig e látszat ellen, az biztos. Persze lehet, hogy e sajátos licitet a félelem motiválja (és az információhiány - mindközönségesen: tudatlanság -, amiből e félelem táplálkozik). A felelem attól, hogy az olajüggyel összefüggésbe kerülhetünk (amire a jelenlegi körülmények közepette bármely politikusnak jó esélye lehet); és attól, hogy semmiről semmit nem lehet biztosan tudni, a "nagy nevek" emlegetése lehet rágalom is, de lehet, hogy az egésznek van alapja is. Papírok egyelőre sehol, minden eddigi olajbizottsági szenzáció csupán az őszinte, feltáró jellegű vallomások hallomásain alapul. Hallomásból pedig, mint azt jól tudjuk, van egy szekérderékra való a magyar közéletben.

Meghallgatva

Az olajbizottság hétfőn a halasztott vámfizetéssel igyekezett foglalkozni, szándékai szerint a meghívottak segítségével próbálták a témát körbejárni. Kupa Mihály volt pénzügyminiszter hivatalos útja miatt nem tudott megjelenni, ott volt viszont a Horn-kormány két volt ipari minisztere, Pál László és Dunai Imre, valamint a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka, Arnold Mihály tábornok. (Pál László a Bokros-csomag miatti tiltakozásaként mondott le a miniszterségről, őt követte Dunai Imre, aki 1996-ban távozott onnan "egészségi okokra hivatkozva". Dunai Imre közigazgatási államtitkár volt Pál minisztersége idején. Pál László 1995 szeptemberétől 1999 februárjáig a Mol Rt. elnöke volt.)

A halasztott vámfizetés Antall-kormány alatti kiszélesítése lehetővé tette, hogy az olajimport után csak később kelljen vámot fizetni. Ez viszont arra a visszaélésre adott lehetőséget, hogy a szállítmányokat a határátlépés után "eltüntessék". Mivel akkoriban a vám- és pénzügyőrségnek nem volt egységes informatikai rendszere, a vámbefizetéseket és az olajbehozatalt csak az egyes dekádok végén (15 naponként) összesítették a vámszervek adatai alapján. Tudni kell mindehhez azt is, hogy egy 1990-es rendelet nyomán alanyi jogon lehetett olajat forgalmazni, ennek feltétele pusztán az volt, hogy a forgalmazó cégnek ne legyen vámtartozása. (Pál László közlése szerint volt olyan időszak, amikor olajforgalmazással több mint 1300 cég foglalkozott Magyarországon, miközben Németországban ez a szám jelenleg 25 körüli.) Ezt rém egyszerű volt teljesíteni: elegendő volt mindig új céget alapítani (amely nyilvánvalóan tartozások nélküli), de néha az is, hogy a meglévő cég székhelyét egyik megyéből a másikba helyezzék. A cégbíróságok akkori, több mint egyéves lemaradása miatt (vagyis a bejegyzésig, a hivatalos közlönyökben való megjelenésig ennyit kellett várni), e tiszavirág-életű vállalkozások működtetőinek a bűntett elkövetése után az esetek többségében bottal lehetett ütni a nyomát.

Az már az olajbizottság egy kora tavaszi ülésén előkerült, hogy Arnold Mihály 1994 nyarán saját hatáskörben felfüggesztette a halasztott vámfizetési engedélyek kiadását biztosító miniszteri rendeletet. Intézkedésére az MDF-kormány bukása után került sor: a Boross-kormány már ügyvezető kormány volt, a Horn-kabinet pedig még nem állt föl. Arnold hétfőn azzal indokolta szerinte jogszerű lépését, hogy arról értesült: egy bizonyos Sukhrán Lilla Kft. nagyobb mennyiségű olajbehozatalra készül, és az engedélyek rapid visszavonásával ezt akarta megakadályozni. A kft. ugyanis Arnold elmondása szerint milliárdos tartozást halmozott föl. A későbbi eljárások során tulajdonosát a vámosok nem találták, a telephelyként megadott címen egy üres telek áll.

A Sukhrán Lilla alapító okirata 1994. április 14-i keltezésű. A magyar-szíriai cég jelenlegi székhelye Budapest XV. kerület, de eredetileg Lakitelek volt. Két fióktelep is meg van adva: Balástya, illetve a hajdúbagosi Új Barázda Mgtsz. szállítótelepe (forrás: CD-Céghírek). A cég az ülés egy korábbi pontján már előkerült, amikor a miépes Lentner Csaba érdeklődött arról, hogy Pál László került-e bármilyen kapcsolatba a Sukhrán Lillával. Pál válaszában kijelentette: soha, még a cég nevét sem hallotta.

Megmagyarázva

Arnold intézkedését az új minisztérium egy hónap múltán felülbírálta: Dunai Imre államtitkár levélben emlékeztette Arnold Mihályt a nemzetközi kötelezettségekre, illetve a multinacionális cégek érdekeire. E levél az utóbbi hónapokban a Nagy Összefüggéseket Keresők számára annak bizonyítéka volt, hogy Dunaiék esetleg különböző gyanús olajcégek nyomására vonatták vissza a vámparancsnok határozatát.

Dunai és Pál hétfőn is fenntartották 1994-es álláspontjukat: Arnold intézkedése jogszerűtlen volt, mert miniszteri rendeletet bírált felül, mert nemzetközi szerződéseket hagyott figyelmen kívül, és ráadásul sújtotta a kötelezettségeiket tisztességgel teljesítő forgalmazókat is. Pál László elmondta, hogy a nagy cégek - a Mol, az OMV, az Agip, a Shell, vagyis "a színes hálózatokat" üzemeltető társaságok - valóban tiltakoztak a vámhatározat ellen. Ezzel együtt "a jelenségre" - az olajbűnözésre - valóban ráirányította a figyelmet, mondta Pál László. A vámparancsnoksággal egyeztetve ezek után kezdték el az ásványiolaj-származékok törvényi hátterét rendezni. Pál László felsorolta azon intézkedések egy részét, amelyekkel a Horn-kormány fokozatosan bezárta a kiskapukat. (Például a háztartási tüzelőolaj és a gázolaj árának azonos szintre hozását, ami Pál szerint nehéz politikai döntés volt, tekintettel a szociális helyzetre.) Pál a törvényi szigorításokat ki is gyűjtötte, és látványosan át is adta Pallagnak.

Lentner Csaba és Pallag László felvetette a minisztériumi ellenőrzés kérdését is: ha a minisztérium értesült az olajbűnözésről, tett-e akár büntetőjogi lépéseket is ennek felszámolásáért? A volt miniszterek kifejtették: erre megvannak a megfelelő minisztériumi háttérintézmények, amelyek tudomásuk szerint a maguk területén fel is léptek az olajpancsolás ellen. De a minisztériumnak szerintük nem ez a dolga. Ezzel összefüggésben különösen Dunai Imre értekezett hosszan. Az 1994-es gazdaságpolitikai helyzetet vázolva arról beszélt, hogy az országcsőd árnyékában, a míniummal hamisított paprika-ügy szorításában - amikor az volt a tét, hogy a Nyugat felfüggeszti-e a magyar élelmiszerimportot - nem a békési olajügyek voltak számára a fontosak. Mint mondta, egy olajszerelvény esetleges utaztatása "bikfic" volt azokhoz a gondokhoz képest, amivel az új kormánynak pár hónap alatt kellett megbirkóznia.

Dunai vitába szállt azzal is, hogy ezermilliárdos kár érte volna az országot az olajszőkítések miatt; szerinte ez az összeg legfeljebb 14 milliárd forint körüli lehet.

Hazavágva

Dunai Imre egyébként végig rendkívül indulatos volt, helyenként arrogáns, kioktató. A képviselők kérdéseibe, hozzászólásaiba kétszer is belevágott, magához ragadva a szót. Nem keltett rokonszenves benyomást; ugyanakkor indulatát nagyon is meg lehet érteni. A bizottság ugyanis a legteljesebb mértékig felkészületlen volt; normális kérdést egyik tag sem tudott feltenni. (Fazekas képviselő próbálkozott egy 1998-as Napi Magyarország-cikk revitalizálásával, amire Pál annak rendja-módja szerint válaszolt. Van még kérdése a képviselő úrnak, kérdezte Pallag, nincs, válaszolt lényegretörően a fideszes honatya.) Érdemben pusztán Lentner képviselő vitatkozott Dunai Imrével.

Vajon mi indokolhatta, hogy a halasztott vámfizetés kapcsán először a Horn-kormány illetékeseit hallgassák meg, és ne az Antall-Boross-kormányéit? (Tény, Kupa Mihályt meghívták, de tán még csak nem is ővele kellene kezdeni, hanem a korábbiakkal, amint azt a szabaddemokrata Kóródi Mária is felvetette.) Csak nem a korábban nyilvánosságra került Dunai-levél az említett Arnold-határozat visszavonatásáról? Hogy most majd jól el lesz a komcsik töke kapva, mert a komcsikról nemdebár azt lehet tudni, hogy lopnak, de legalábbis csendestársak ortályos síbolásokban?

Dunai dühére van tehát magyarázat; mint mondta, ő a vámfizetéssel kapcsolatos vitára készült (szerinte a meghívó szövege is ezt sugallta), nem pedig kihallgatásra. "Csak nem képzelik, hogy ezek után bármit is mondok", fakadt ki rögtön az elején. A bizottság szánalmas produkciójára viszont nincs mentség: ha konkrét dolgokkal szembesítve kergetik az őrületbe Dunait vagy később Borosst, vagy bárkit, az rendben van. Mi azonban például továbbra sem látunk tisztán semmiben, és ezt be is valljuk: így tehát abban sem, van-e takargatnivalója vámfizetés-ügyben a Horn-kormánynak vagy sincs. Csak annyit állapíthatunk meg, hogy hétfőn Pál László és Dunai Imre egy önmagában koherens értelmezéssel állt elő, amibe egyik bizottsági tag sem volt képes belekötni.

A francba, dolgozni kell!

A hétfői ülés kezdetén Kóródi Mária javaslatára a bizottság elfogadta: együttes ülést kezdeményez az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságával. A feladat annak tisztázása lenne, hogy Nógrádi Zsolt valóban együttműködött-e a titkosszolgálatokkal, és valóban kapott-e tőlük 18 000 oldalnyi iratot közéleti személyiségek olajügyeiről, mint ahogyan azt az olajtanú az egyik bulvártévé magazinműsorában állította (és amit azóta minden érintett ezerrel cáfol).

A tévéadásban Nógrádi újabb nevekkel és esetekkel jött elő. Ezzel kapcsolatban a Legfőbb Ügyészség (LÜ) képviselője hétfőn elmondta: már elkezdték a június 8-i jegyzőkönyv és az interjúszöveg összehasonlítását. Bár a munkával nem végeztek, az elsőre is látszik, hogy jelentős eltérések vannak a két szöveg között.

És itt van a harmadik is: a hétfői ülés végén - amikor Pallagon kívül már csak négy bizottsági tag volt a teremben - az elnök előhúzta Nógrádi Zsolt egyik vallomástöredékének írott változatát. (Nógrádi június közepén Pallag irodájában háromtekercsnyi magnószalagra mondta rá a június 8-i vallomásának kiegészítését. Valódi felvétel azonban csak az egyik tekercs egyik oldalára sikeredett, mivel később elfelejtették felvételre állítani a magnót.) Kóródi képviselő asszony kiakadt: ha június 9. és a vasárnapi tévéadás után egy ellenőrizetlen névhalmazt zúdítanak a nyilvánosság nyakába, akkor végképp kezelhetetlenné válik a helyzet. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kijelentsük: néhány napon belül a politika újabb elborzasztó bűneseteiről értesülhetünk. (És miközben arról vitatkoztak, hogy átvegyék-e Pallagtól a kéziratot vagy sem, szép csendben bepakolták a cuccot a táskájukba. Kivéve Tóth Károly szocialista képviselőt, aki a maga példányát teátrálisan átnyújtotta az LÜ jelen lévő képviselőjének.)

Ez az egész így, ilyen formában úgy baromság, ahogy van. A szisztematikus munkát semmi nem pótolhatja: márpedig a következetes feltáró munkának semmi jelét nem mutatta eddig a testület, a bizottság egyelőre a nevezetes tanú állításainak a foglya (ami, félreértések elkerülése végett, nem Nógrádi hibája). Pedig más is van a tarsolyban: Pallag a hétfői ülés háromszázharmincadik percében három konkrét, a halasztott vámfizetéssel kapcsolatos visszaélés-gyanús ügyletről tett fel kérdést Arnold Mihálynak. A tábornok erre írásban válaszol majd. Bizottsági források szerint olyan, a vámszervek által eredetileg elutasított halasztási kérelmek utólagos engedélyezéséről van szó, amelyeket annak idején a vámparancsnokság legmagasabb helyein írtak alá.

Hétfőn lényegretörő, politikai felhangoktól mentes javaslattal a miépes Lentner Csaba állt elő elsőként. Lentner azt szeretné, hogy az 1988-2000 között szerepet vállalt felelős kormánytagok, magas beosztású bírák, ügyészek, adóhivatalnokok, rendőri vezetők tegyenek (önkéntes alapon) írásos nyilatkozatot arról, hogy saját vagy közeli hozzátartozóik közvetlen vagy közvetett érdekeltségi körében voltak-e olajügyletekkel foglalkozó társaságok, illetve végeztek-e ilyen cégeknek ügyvédi vagy adótanácsadást. Az elképzelés, noha nagy eredményeket első lépésben várni nem lehet, azt az igényt fogalmazza meg, hogy végre meg kellene próbálni eljutni valahonnan valahová. Tóth Károlynak és Balogh Lászlónak (MDF) is bekattanhatott valami: ők azon cégek tulajdonosi hálóját készíttetnék el, illetve azon cégek ügyvédeit, könyvelőit, adótanácsadóit, bankszámláit térképeznék föl, amely társaságok szerepelnek a rendőrségi/ügyészségi nyilvántartásokban. Igaz, Balogh képviselő már korábban is forszírozta ezt és az is igaz, hogy a rendőrség/ügyészség nem törte össze magát a bizottsági kérés teljesítéséért. De ezt akkor sem lehet megspórolni: mint ahogyan annak a jogszabályi környezetnek a pontos felmérését sem, amelyről Arnold Mihály beszélt hétfőn, és amely évekig nehezítette a vámszervek hatékony fellépését.

Kétségtelen, mindez összehasonlíthatatlanul nagyobb és kevésbé látványos munka, mint "olajozó" pártpolitikusok neveivel dobálózni; de végre olyan eredményeket produkálhatnának, amelyek tényeken alapulnak, nem pedig őszinte, feltáró jellegű hallomásokon.

Bundula István

Pallag pártjában

Elnémításról szó sincs: habár Torgyán József egy néhány hónappal ezelőtti elnökségi ülésen (miután Pallag azt állította, hogy a parlament tíz-húsz százaléka érintett szabálytalan ügyletekben) megfeddte Pallagot, és arra kérte, fejezze be a nyilatkozgatást, Pallag továbbra is élvezi bizalmát. Pancza István, az olajbizottság kisgazda tagja szerint az FKGP-ben mindig is erős volt a "megtisztulásra való hajlam", ezért érthető, hogy támogatják Pallagot a korrupció elleni harcban.

"Én Pallag Lacira fölnézek, mert olyan dolgot vállalt fel, amit magam nem mernék" - mondta Atyánszky György, aki szerint ráadásul Pallag cseppet sem törődik a népszerűséggel. "Hozza be a szalonnát, a zsíros kenyeret. Igazi vidéki parasztgyerek, megy előre, mint a buldózer."

Pallag párton belüli támogatottsága ugyanakkor nem jelenti azt, hogy párttársai ne tartanák a Nógrádi-vallomás egyes részleteit teljes képtelenségnek. Atyánszky például nem tudja elképzelni, hogy Pintér Sándor "az alvilággal szövetkezett volna"; szerinte az alvilág most hiteles politikusokkal akar takaródzni, ezért Nógrádin keresztül igyekszik lejáratni Pintért. Pancza Istvánhoz hasonlóan Atyánszky György is úgy véli, nem Pallag vádolta meg Pintért, hanem csak Nógrádit idézte. "Ha hiba volt, hogy Pallag neveket mondott, még nagyobb hiba volt, hogy a bizottság névkitakarás nélkül hozta nyilvánosságra a Nógrádi-jelentést" - vélte Túri-Kovács Béla frakcióvezető-helyettes.

Több kisgazda szerencsétlennek tartja, és a tapasztalat hiányával magyarázza, hogy Pallag a miniszterelnök egyik bizalmasának a nevét bizonyítékok hiányában dobta be. Túri-Kovács szerint többet nem szabad előfordulnia, hogy bizonyítékok nélkül, egy "vitatható tanú" vallomására alapozva vádolnak meg bárkit. Szerinte ezért is érthető Torgyán reakciója, aki egy nyilatkozatában azt mondta, tudja, milyen érzés, ha az emberre alaptalan állításokat tesznek.

Néhány általunk megkérdezett kisgazda szerint a koalíciós partnerek sem erre számítottak: a Fidesz és az MDF a bizottság felállításakor úgy gondolta, annak tevékenysége az előző koalíciót fogja lejáratni, amióta azonban "kiderült", hogy hozzájuk közel állók is érintettek, nem nézik jó szemmel Pallag tevékenységét. Szeptemberben befejeződik a bizottság féléves munkája, de a kisgazdák bíznak abban, hogy Áder János házelnök meghosszabbítja a testület tevékenységét.

Az általunk megkérdezett frakciótagok nehezményezik viszont, hogy "kullognak az események után", egyikük pedig nem érti, "ki mozgathatja" Pallagot a háttérből.

"Gittrágás az egész bizottságosdi: bizonyítékok nélkül csak a koalíciót járatják le" - vélte a frakció egy tagja. Többen féltik Pallagot: "Jobban tenné, ha hordaná azt a húszkilós fehér páncélmellényt, amit nemrégiben ajándékba kapott."

V. SZ.

szerző
Bundula István
publikálva
2000/31. (07. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra