A május 25-i Európai Parlamenti (EP) választáson története legsúlyosabb vereségét szenvedte el az MSZP, az 1990-es parlamenti választások második fordulója óta nem szavaztak ilyen kevesen a szocialisták listájára. A 2009-es EP-választáson is még több mint 500 ezer szavazatot gyűjtöttek be, pedig akkor sem voltak csúcsformában - ehhez képest most összesen 252 ezret. Ezzel az MSZP - jócskán lemaradva a Jobbiktól - a harmadik helyre csúszott vissza a pártok listáján, és csak két képviselőt delegálhat az EP-be.
Mesterházy Attilát már az április 6-i országgyűlési választási vereség után rengeteg külső és belső kritika érte, amiért nem mondott le azonnal a pártvezetésről. Az is csúnya vereség volt, de a közös lista egyrészt elfedte a baloldali pártok közötti különbségeket, másrészt szétterítette a felelősséget is.
Mesterházy az elmúlt évek során megszilárdította pozícióit a párt élén, befolyása volt a mindenkori elnök hatalma szempontjából meghatározó megyei elnökökre, továbbá az ő bizalmi emberei kerültek az elnökségbe és az országos lista első felébe is. (Mesterházy hatalomtechnikai húzásairól lásd: Kivárta a sorát, Magyar Narancs, 2013. május 20., illetve A pártelnök emberei, 2013. december 12.) Olyannyira uralta a párt befolyásos pozícióit és erőforrásait, hogy akár ellenzékben maradva is biztosítani tudta volna hatalmát a párt felett: leválthatatlannak látszott. Április 6. után is nyilvánosan csak Szekeres Imre és köre bírálta a vezetést. A hivatalos verzió szerint személyi változtatásokra végül az EP-kampányra hivatkozással nem került sor.
Az EP-voksoláson - ahol a baloldali pártok külön-külön indultak - az elnökség arra számított, hogy bár a listás eredmény picivel elmarad majd a Jobbikétól, de az MSZP baloldali dominanciája nem lesz veszélyben. Ilyen megrázó vereséggel senki nem számolt: az elnökséget valóságos sokk érte május 25. éjszakáján.
Nyilvánvaló volt, hogy a szűken vett pártvezetés nem kerülheti meg a személyes felelősségét, Mesterházy viszont úgy érezte, lehet még mozgástere. A választás éjjelén a pártelnök az elnökség nevében felajánlotta lemondását a következő szombaton ülésező országos választmánynak, de nem mondott le frakcióvezetői mandátumáról és ezzel a frakciónak járó költségvetési források jelentős része feletti rendelkezésről sem. (Arról, hogy az MSZP jelenleg milyen költségvetési forrásokból gazdálkodhat és azok felett mely tisztségviselők rendelkeznek, keretes írásunkban olvashat.) A párt viszonyait ismerők e felemás lemondást utólag Mesterházy és a választmányi elnök - egyben szegedi polgármester - Botka László közti első ütközetként értékelték. Egy elnökségi forrásunk szerint Mesterházy a frakciónak járó források magához vonásával igyekezett volna elriasztani Botkát az országos szerepvállalástól és meggyőzni arról, hogy az általa vezetett választmány ne fogadja el az elnökség lemondását.
Mozgolódás
Ám az események felgyorsultak, és a rutinos politikusok számára hamar nyilvánvalóvá vált, mi készülődik. A régi motorosok - Lendvai Ildikó, Szekeres Imre, Kovács László - mobilizálták informális hálózatukat, az elnökség önjáró tagjai - köztük Tóbiás József - pedig nyíltan kifejezték elégedetlenségüket. Mesterházynak a saját embereként ismert Lukács Zoltán Komárom-Esztergom megyei elnökkel is konfrontálódnia kellett. A pártelnök hiába töltötte fel bizalmasaival a megyei elnöki pozíciókat, az elégedetlenség olyan elsöprőnek bizonyult, hogy a megyei káderek nem bírták az alulról érkező nyomást. A végső döfést a fővárosi szervezetek és a kerületi emberek vitték be. Nem csoda: Budapesten az MSZP katasztrofálisan szerepelt. A szocialisták csak a negyedik erő a fővárosban, összesen két választókörzetben - a XIII., illetve a XIX. kerületben - tudták megőrizni második helyüket a Fidesz mögött, máshol mindenütt megelőzték őket az alternatív baloldali pártok. Csepel és Angyalföld nyíltan nekiment az elnöknek, Horváth Csaba főpolgármester-jelölt pedig múlt szerdán úgy nyilatkozott, hogy a budapesti szervezetek a szombati választmányi ülésen egyértelműen az elnökség lemondásának elfogadását javasolják az egybegyűlteknek. A helyi képviselők ugyanis azzal szembesültek, hogy ilyen eredménnyel esélyük nem lesz ősszel bejutni a kerületi önkormányzatokba. (Mindez azelőtt történt, hogy a Fidesz nyilvánosan trükközni kezdett volna az önkormányzati törvénnyel.)
A pártelnök, mint az ehhez hasonló kritikus választási időszakokat mindig, a május 25. utáni napokat permanens telefonálással töltötte. Munkatársai szerint ilyenkor napi 15-16 órán keresztül is vonalban van. Maga is érzékelte tehát, mi az uralkodó hangulat helyi szinten. Csütörtök délelőtt, alig négy nappal a katasztrofális EP-választás után Mesterházy egy hirtelen összehívott rendkívüli sajtótájékoztatón bejelentette: azonnali hatállyal lemond elnöki, illetve frakcióvezetői pozíciójáról, és nem indul tisztségért a párt esedékes tisztújításán sem.
Közben az idősebb generáció a hozzájuk leginkább lojális fiatal politikust, az épp EP-mandátumot nyert Ujhelyi Istvánt igyekezett meggyőzni arról, hogy vegye át a párt irányítását. Ujhelyi azonban világossá tette: legfeljebb átmenetileg hajlandó átvenni az irányítást, a "normális" két évre semmiképp nem vállalná el a pártelnökséget.
Befutó előtt
Mesterházy múlt csütörtöki lemondását követően az látszott a legvalószínűbbnek, hogy a szombati választmány összehívja az elnökválasztó kongresszust, a teljes tisztújítást pedig az önkormányzati választás utánra időzíti. Másnap azonban hat elnökségi tag - köztük a Mesterházy közeli szövetségeseként ismert Harangozó Tamás, Demeter Márta, Winkfein Csaba - váratlanul bejelentette lemondását tisztségéről. Ezzel a pártvezetés működés- és döntésképtelenné vált, márpedig az alapszabály értelmében ilyen esetekben automatikusan teljes tisztújítás kell 45 napon belül. Így aztán egy nappal a szombati ülése előtt a választmánynak nem maradt mozgástere. A helyzet ismerői szerint Mesterházyékat két megfontolás vezette. Egyfelől szerették volna elodázni, hogy egy újonnan megválasztott pártvezetés hatalma gyorsan stabilizálódjon. Miután Botka július közepéig csak ügyvezetői funkciókat lát el, Mesterházynak marad ideje frakcióbéli pozícióit megerősíteni, és ezzel sakkban tarthatja a mindenkori pártvezetést. Szempont lehetett az is, hogy a teljes tisztújítás során megszavazott mandátumok két évre szólnak. Mesterházy a teljes tisztújítás kikényszerítésével sikeresen tartotta távol az elnöki széktől az öregek favorizálta és csak az átmeneti megoldásban érdekelt Ujhelyit is.
A szombati választmány végül július 19-re tűzte ki a teljes tisztújítás időpontját. A Jókai utcában ma biztosra veszik, hogy legfeljebb ketten indulnak el a posztért. Az egyik kiszemelt Botka László volt, ám ő kevésbé ambicionálja az országos politikai szerepvállalást, mint amennyire környezete szeretné. Botka a színfalak mögött többször is konfrontálódott Mesterházyval, de támogatói szerint is hiányzik belőle az átütő erő a pártvezetéshez és a konfliktusok nyílt vállalásához. A legfrissebb értesülések szerint most is elkerüli a megmérettetést, s így a legesélyesebbnek a posztra Tóbiás József Pest megyei elnök, frakcióvezető-helyettes tűnik - könnyen lehet, hogy egyedüli jelöltként indul a júliusi kongresszuson. Az egykori pártigazgató nem lekötelezettje se a korábbi, se a most leköszönt vezetésnek, párttársai Botkához hasonlóan ügyesen kombináló, önjáró politikusként jellemzik. Most azonban furcsa helyzetbe sodródhat. A távozó elnökségből szűrődő hírek szerint Mesterházy vele készül alkalmi szövetségre lépni, és így megőrizni befolyását a pártvezetésben. Ellenzéki párt esetében nehéz érvelni amellett, hogy a párt elnöke és a frakcióvezető ne egyazon személy legyen. Miután Mesterházynak a frakcióban erős a befolyása, és az anyagi erőforrások is jórészt ott központosulnak, a párt távozó elnöke utódjának a mozgásterét is meghatározhatja. Mesterházy nem hagyja könnyen veszni a párt feletti hatalmát.
Mindez a dinamika elhúzódó válságot vetít előre, ami tovább zilálhatja az egyébként is megcsappant szavazótábort. Belső vélemények szerint ilyen mély szervezeti és politikai válságból az MSZP egységes vezetés mellett is nehezen tudna kikeveredni, ha pedig belharcok lesznek, ez szinte lehetetlennek látszik.
Sasszé
Múlt csütörtök délelőtt - nagyjából akkor, amikor Mesterházy Attila lemondott a pártelnökségről és frakcióvezetésről - Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon hosszú idő után ismét asztalhoz ültek. Viszonyuk korántsem volt felhőtlen az elmúlt egy évben. A januári hárompárti egyeztetések során a "korszakváltást" hirdető Bajnai egyik fő célja épp az volt, hogy Gyurcsány ne szerepeljen az ellenzéki pártok közös listáján. Az MSZP látványos összezuhanása és a baloldali erők lassú kiegyenlítődése azonban új helyzetet teremtett. (Az Együtt-PM 168 ezer szavazattal a voksok 7,25 százalékát szerezte meg, és így egy képviselőt küldhet az EP-be. A Demokratikus Koalíció 226 ezer szavazattal - 9,75 százalékkal - két európai mandátumhoz jutott.) A felek a két párt középtávú stratégiájáról és az ellenzék közös főpolgármester-jelöltjének lehetséges személyeiről diskuráltak.
Jóllehet az eredmények hasonlóak, az Együtt-PM és a DK eltérő szervezeti állapotban élte túl a több hónaposra duzzadt kampányidőszakot. Az EP-választáson Bajnaiéknak is volt okuk az elégedettségre és a párt körül sokan a kitörés lehetőségét látják az MSZP visszaesésében. Csakhogy közben a szövetséget komoly személyi és szervezeti problémák sújtják. Nem tett jót a hangulatnak, hogy a kampány végeztével legkevesebb tizenöt munkatárstól kellett megválni forráshiány miatt. Az EP-eredmények tükrében többen utólag még inkább csalódottak amiatt, hogy a rossz megállapodás miatt áprilisban a remélt 7-8 helyett csak négy Együtt-PM-képviselő került az Országgyűlésbe. De a legnagyobb dilemma természetesen az, hogy mire lesz képes az Együtt-PM Bajnai Gordon nélkül. A volt miniszterelnök a június 21-én esedékes tisztújításon nem jelölteti magát semmilyen vezetői tisztségre; valamilyen formális háttérpozíciót várhatóan továbbra is vállal, de az operatív munkában a közeljövőben nem vesz részt.
Kérdés, hogyan fogadják Bajnai háttérbe vonulását a szimpatizánsok. Az Együtt-PM még az EP-kampányban is "Bajnai Gordon pártszövetségeként" definiálta magát, és a választók többsége továbbra is a volt kormányfővel azonosítja a formációt. Ugyanígy nehéz kiszámítani, hogy az Együtt mint szervezet miként reagál az új helyzetre. Az egykori kormányfő a kampányokban képes volt egységben tartani a pártszövetség különböző habitusú erőit, visszalépése viszont eddig elfedett szervezeti problémákat is felszínre hozhat.
A nyári közgyűlésen nem kerül napirendre a szövetséget alkotó két párt összeolvadása, de érzékelhető, hogy erről mást gondolnak az érintettek. Az Együtt szándéka egyértelmű arra nézve, hogy az önkormányzati választások után vagy jövőre a fúzió megvalósuljon, és a szövetség egyetlen pártként, új néven folytassa. A Párbeszéd Magyarországért kevésbé lelkesedik az ötletért.
Vezetőre várva
Magának az Együttnek a szerkezeti átalakulása mostanság zajlik. A három platform - a Haza és Haladás Alapítvány, a Milla és a Szolidaritás - delegáltjai közösen hegesztik a párt új alapszabályát. Az egyes platformok megszüntetésében egyetértés mutatkozik, és az új vezetés "megnyitja" a pártot az új tagok előtt. Kevésbé egyértelmű viszont, hogy továbbra is társelnöki rendszerben vagy egyszemélyes vezetéssel működik a párt. E dilemma mögött személyes ellentétek is vannak; elsősorban Kónya Péter osztja meg a párt meghatározó embereit. Kónya akkor veszítette el a vezetőtársak bizalmát, amikor kiderült, hogy párttársai tudta nélkül egyeztetett DK-s prominensekkel (lásd: Tolató mozgás, Magyar Narancs, 2014. április 17.). A Szolidaritás vezetője akkor sikerrel alkudta ki, hogy Gyurcsányék ne a Szolidaritás platformnak jutott, hanem inkább millás vagy PM-es képviselői helyeket kérjenek el a januári hárompárti egyeztetésen. Kónya személye azért is érzékeny, mert ő parlamenti képviselőként is megjeleníti a szövetséget. Bármely vezetői struktúra valósul is meg, lesznek elégedetlenek. Az Alkotás utcában járatos források szerint Szigetvári Viktor valószínűleg elindul az elnöki posztért - maga az érintett a Narancsnak azt mondta, erről még nem döntött. Ugyanígy nyilatkozott kérdésünkre Juhász Péter is. Az elnökjelöltekről szóló találgatások során felmerült Pápa Levente és Szelényi Zsuzsanna neve is, de egyelőre ők is az alapszabály véglegesítésére várnak. Az optimisták azt hangsúlyozzák, hogy az Együtt-PM nem pusztán Bajnai Gordont jelenti, hanem egy politikai kultúrát jelenít meg. A kevésbé bizakodóak szerint Bajnai kiválásával éppen az válhat nyilvánvalóvá, hogy a szövetség részelemei - a szakszervezeti gyökerű Szolidaritás, a zöld PM és a progresszív Haza és Haladás - sehogy sem illenek össze.
Szélirányban
Bizakodóbb a hangulat a DK háza táján, ahol az eredményváró buli másnapján állítólag Gyurcsány Ferenc volt az, aki igyekezett hűteni a diadalittas hangulatot. A volt miniszterelnök kivár, és nyilvánosan nem ront neki a megroggyant MSZP-nek. Helyzetértékelésük szerint nem szabad szítani a hangulatot a baloldalon, hiszen az idő amúgy is a DK-nak dolgozik. "Minél empatikusabbak vagyunk velük, annál inkább jönnek majd. Butaság lenne rájuk rontani" - jellemezte a helyzetet egy befolyásos pártvezető, aki úgy gondolja, hogy reálpolitikai megfontolások is türelemre intik a DK-t. Szerinte "a DK - Gyurcsány személye és alapvetően liberális, progresszív szemlélete miatt - alkalmatlannak látszik a néppárti státuszra. Mivel a párt célja a kormányváltás és egy nyugatos Magyarország megteremtése, és mivel ezt csak a demokratikus ellenzék erőivel együttesen érheti el, nem lehet érdeke a baloldal teljes beszántása. Mi a legjobb esetben a legnagyobb középpárt lehetünk ezen a térfélen." A DK tehát nyíltan nem kapacitálja az MSZP-tagságot az átállásra, de helyi és személyes szinteken már javában zajlik a csábítás. A választás óta több százan - az origo.hu értesülései szerint Varju László pártigazgató egy ülésen azt mondta, 860-an - pártoltak át az MSZP-től a DK-hoz. Elsősorban olyan térségekben - Somogy és Heves megyében - indult meg az átvándorlás, ahol Gyurcsány pártja különösen jól szerepelt a választáson. A fővárosban már tisztább a képlet: az Együtt-PM és a DK Budapesten nyíltan igyekszik ráerőltetni akaratát az MSZP-re, a felek nem fogadják el Horváth Csabát közös főpolgármester-jelöltnek. Ezt az Együtt-PM korábban nyilvánvalóvá tette; de az új baloldali pártok között konszenzus van abban is, hogy olyan közös jelöltnek van a legnagyobb esélye, aki egyik párthoz sem kötődik egyértelműen.
Az is biztos, hogy a kerületi polgármesterjelöltek személyéről is ismételten egyeztetnek majd a baloldali pártok. Jelenleg négy kerületben dolgozik baloldali polgármester, közülük három szocialista: Tóth József a XIII., Gajda Péter a XIX., Szabados Ákos a XX. kerületet vezeti, a Civil Egyesület által jelölt Geiger Ferenc pedig Soroksáron polgármester. 'k minden valószínűség szerint újrázhatnak, de a DK és az Együtt-PM ezeken kívül nemigen enged át az MSZP-nek további nyerhető fővárosi kerületeket. (A stratégák szerint 8-12 kerületben van reális esélye a baloldalnak.) Az érdemi egyeztetések az MSZP és az Együtt-PM nyári tisztújítását követően indulnak, és a résztvevők tervei szerint e tárgyalásokat a sajtó kizárásával folytatják majd.
PártpénzekAz MSZP belső hatalmi harcaiban jelentős szerepet játszhat a párt anyagi erőforrásaihoz való hozzáférés. A parlamenti pártok három jogcímen kapnak pénzt a költségvetésből. A párttámogatást maga a szervezet kapja, erről a párt elnöke rendelkezik. A tisztánlátásban segít a Magyar Közlöny múlt pénteken megjelent száma, amelyben Orbán Viktor a kormány 1321/2014. számú határozatával kihirdette a pártoknak ez évre megszavazott költségvetési támogatásokat. Az MSZP 2014. évi - május 31-ig fel nem használt előirányzatból történő - támogatásának mértéke 249 millió forint. Ebből kiszámolható, a párt éves működési támogatása összesen 426,5 millió forint. A második láb a pártalapítványoknak nyújtott támogatás. Ennek nagyságát szintén a múlt heti kormányhatározat rögzíti. A pártalapítvány kuratóriumát rendszerint a párt frakcióvezetője jelöli ki. Ez is jelentős forrás, az év második felében az MSZP pártalapítványa, a Táncsics Mihály Alapítvány 117 millió költségvetési forintra számíthat, ami az egész évre vetítve 234 milliót jelent. A frakcióvezető összességében jóval nagyobb költségvetési forrás fölött rendelkezhet, mint a pártelnök, ugyanis ő gazdálkodik a frakció számára elkülönített közpénzekkel is. A frakciók pénzügyi kereteiről az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény rendelkezik. Ez a frakciók létszáma, illetve státusza (ellenzéki, kormánypárti) alapján határozza meg, hogy mely frakciók mekkora támogatásra jogosultak. A 29 fős MSZP-frakció éves bérkerete 254 millió forint, amire rájön a dologi, illetve a képviselői irodaházon kívüli irodabérlésre felhasználható pénzügyi keret is. Ezek felhasználásában nincs nagy mozgástér. Ellenben a képviselői alkalmazottakra jutó évi 330 milliós bérkeret, valamint az évi 230 millió forintos megbízási keret elköltésével már komoly klientúra építhető. Utóbbi két tétel kiutalásában, felhasználásában nagy szerepe van a frakcióvezetőnek; olyannyira, hogy ha a frakció a pártelnökséghez képest alternatív erőközpont befolyása alá kerül, az pénzügyileg könnyen ellehetetlenítheti a pártszervezet működését. |
