Orbán a szlovák kormányfőnek: Fogadjanak el bennünket, ahogy vagyunk

  • narancs.hu
  • 2020. június 12.

Belpol

A miniszterelnök szerint a magyarok a sztyeppei világ utolsó maradványai, akik bejelentkeztek a túlélésre.

Magyarországra érkezett Igor Matovic szlovák kormányfő, hogy munkamegbeszélést tartson Orbán Viktorral. Az esemény utáni sajtótájékoztatón Orbán fantasztikusnak nevezte a két ország közötti kapcsolatrendszert, s jelezte, hogy a következő hónapokban olyan történelmi jelentőségű események lesznek, mint az új komáromi Duna-híd átadása, a 2022-ig megépülő hat új határátkelő, illetve az, hogy két ponton is összekötik a két ország villamosenergia-hálózatát és jelentősen, mintegy háromszorosára bővítik a korábban megépített magyar-szlovák gázvezeték volumenét.

A koronavírus-járvány utáni EU-s helyreállítási koncepcióra vonatkozó kérdésre Orbán Viktor azt mondta: az uniós terv filozófiája messze esik a magyar életösztönöktől, mert a magyarok szerint először dolgozni kell, megkeresni a pénzt, és utáni elkölteni.

Egy másik újságírói kérdésre a miniszterelnök közölte: a tárgyaláson nem hozta fel Trianon témáját, de jelezte, Budapest értékelte a szlovák miniszterelnök gesztusait, mondatait, "meg is érintette a magyarok szívét".

Hozzátette: azért nem hozta fel Trianon témáját, mert "lehetetlen, hogy ugyanazt gondoljuk róla", ezért nem kell róla sokat beszélni sem, majd mindenki saját magában elrendezi, lehetőleg úgy, hogy ne akadálya a jövőbeli együttműködésnek.

A magyarok dolga, hogy együtt éljenek egy történelmi igazságtalansággal, Trianon ugyanis Magyarországról nézve sosem fog igazságosnak látszani - mondta Orbán Viktor, hozzátéve: a magyaroknak világos történelmi tudatuk van, és úgy látják, a kapcsolatokat a szomszédokkal úgy kell alakítani, hogy a száz éve történtek ne jelentsék az együttműködés akadályát.

Úgy fogalmazott, elfogadta azt a kezet, amelyet szlovák kollégája nyújtott neki, elfogadta azt a mondatát is, hogy a múlt mögöttünk van, és a jövőt kell építeni.

A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a magyar sajátos teremtmény, "egyedül áll a világban", mert például szlávok, germánok, angolszászok, latinok és arabok mindig lesznek, de hogy magyar lesz-e, amelynek nyelvét nem beszéli senki és nincs kulturális rokonsága - legfeljebb valahol Közép-Ázsiában -, az a nyelvén és az erre épülő kultúráján múlik.

Azt is mondta, ezt nem tekinti nacionalizmusnak, "ez egy megdönthetetlen erejű nemzeti identitás", amely abból a történelmi tényből fakad, hogy a magyar az egyetlen megmaradt, keletről nyugatra indult nép, "mi vagyunk a legnyugatibb keleti nép", "maradványok vagyunk, egy valaha volt, hatalmas sztyeppei világ utolsó maradványai, akik bejelentkeztek a túlélésre. Ezt menedzseljük". "Fogadjanak el bennünket, ahogy vagyunk!" - kérte.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.