Orbán a szlovák kormányfőnek: Fogadjanak el bennünket, ahogy vagyunk

  • narancs.hu
  • 2020. június 12.

Belpol

A miniszterelnök szerint a magyarok a sztyeppei világ utolsó maradványai, akik bejelentkeztek a túlélésre.

Magyarországra érkezett Igor Matovic szlovák kormányfő, hogy munkamegbeszélést tartson Orbán Viktorral. Az esemény utáni sajtótájékoztatón Orbán fantasztikusnak nevezte a két ország közötti kapcsolatrendszert, s jelezte, hogy a következő hónapokban olyan történelmi jelentőségű események lesznek, mint az új komáromi Duna-híd átadása, a 2022-ig megépülő hat új határátkelő, illetve az, hogy két ponton is összekötik a két ország villamosenergia-hálózatát és jelentősen, mintegy háromszorosára bővítik a korábban megépített magyar-szlovák gázvezeték volumenét.

A koronavírus-járvány utáni EU-s helyreállítási koncepcióra vonatkozó kérdésre Orbán Viktor azt mondta: az uniós terv filozófiája messze esik a magyar életösztönöktől, mert a magyarok szerint először dolgozni kell, megkeresni a pénzt, és utáni elkölteni.

Egy másik újságírói kérdésre a miniszterelnök közölte: a tárgyaláson nem hozta fel Trianon témáját, de jelezte, Budapest értékelte a szlovák miniszterelnök gesztusait, mondatait, "meg is érintette a magyarok szívét".

Hozzátette: azért nem hozta fel Trianon témáját, mert "lehetetlen, hogy ugyanazt gondoljuk róla", ezért nem kell róla sokat beszélni sem, majd mindenki saját magában elrendezi, lehetőleg úgy, hogy ne akadálya a jövőbeli együttműködésnek.

A magyarok dolga, hogy együtt éljenek egy történelmi igazságtalansággal, Trianon ugyanis Magyarországról nézve sosem fog igazságosnak látszani - mondta Orbán Viktor, hozzátéve: a magyaroknak világos történelmi tudatuk van, és úgy látják, a kapcsolatokat a szomszédokkal úgy kell alakítani, hogy a száz éve történtek ne jelentsék az együttműködés akadályát.

Úgy fogalmazott, elfogadta azt a kezet, amelyet szlovák kollégája nyújtott neki, elfogadta azt a mondatát is, hogy a múlt mögöttünk van, és a jövőt kell építeni.

A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a magyar sajátos teremtmény, "egyedül áll a világban", mert például szlávok, germánok, angolszászok, latinok és arabok mindig lesznek, de hogy magyar lesz-e, amelynek nyelvét nem beszéli senki és nincs kulturális rokonsága - legfeljebb valahol Közép-Ázsiában -, az a nyelvén és az erre épülő kultúráján múlik.

Azt is mondta, ezt nem tekinti nacionalizmusnak, "ez egy megdönthetetlen erejű nemzeti identitás", amely abból a történelmi tényből fakad, hogy a magyar az egyetlen megmaradt, keletről nyugatra indult nép, "mi vagyunk a legnyugatibb keleti nép", "maradványok vagyunk, egy valaha volt, hatalmas sztyeppei világ utolsó maradványai, akik bejelentkeztek a túlélésre. Ezt menedzseljük". "Fogadjanak el bennünket, ahogy vagyunk!" - kérte.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.