Aki a múlt pénteken nem a Kossuth tér, hanem a Deák tér felől közelítette meg a Magyar Televízió székháza előtt tartott esztrádműsor (rend.: Kerényi Imre) helyszínét, azt kockáztatta, hogy lemarad a Demjén Ferenc, Szikora Róbert és Pataki Attila nyújtotta vizuális élménytömegről, és megfosztja magát Bayer Zsolt, Pokorni Zoltán és Orbán Viktor karakteres profiljának látványától is. Ám mindezt bőségesen pótolta a Lelkiismeret ´88 csoport által a Pannon Rádió elé szervezett ultrák happeningje, amely rövid idő alatt helyre kis Fidesz-ellenes demonstrációvá változott.
Mekkorát tévedett, aki azt hitte, hogy Orbán Viktornak és a polgári Magyarország köréje gyülekező élcsapatának (a teljesség igénye nélkül: Dollynak, Pataki Attilának, Demjén Rózsinak, Szűrös Mátyásnak) nincs markáns mondanivalója a közvélemény számára! Orbán Viktor ismét bebizonyította: nem habozik az össznemzet leghőbb óhaját az "új szocializmust építő" kommunisták képébe vágni. Orbán a tizenötmillió magyar kívánságlistájának első pontját, mintegy spontánul megfogalmazódott követelését mondta e napon a Medgyessy-kormány szeme közé:
aggyá´ tévét, ha jót akarsz!
A követelés telitalálat. Mi jelenthetne komolyabb kohéziós erőt a megcsappant jobbos szavazótábor számára, mivel szólíthatná meg az exminiszterelnök a polgárpártoktól elfordult híveket, és hogyan kezdődhetne a nemzet határokon átívelő újraegyesítése, ha nem az emkettő elfoglalásával? Nem vitás: Orbán Viktornak két hónapos pihenője alatt sikerült megtalálnia azt a stratégiai célt, amely köré ismét felsorakozik a jobbik Magyarország. És megtalálta az adekvát eszközt is: a médiatörvény módosításának kikényszerítését egy jövő tavaszra előkészítendő ügydöntő népszavazás útján. Addig is, amíg a polgárok (átadván a múltnak az idei áprilisi választási részvételi rekordot) az urnákhoz járulnak, hogy kicsavarják a Kék fényt és/vagy a Mézga családot a kommunisták kezéből, élcsapatuk a Szabadság téren Kerényi Imre felszólításának engedelmeskedve a földre huppant, ülepét az erre a célra a helyszínre hozott balliberális sajtótermékeken nyugtatva háromperces "ülősztrájkot tartott", engedelmesen virágot lengetett, hadd gyönyörködjön a színigazgató, aki a következő szavakkal dicsérte meg Melocco Miklós szobrászművészt: "olyan szépen ül, mint egy szobrász".
Az összejövetelen Bayer Zsolt, Kerényi Imre, az újra aktív Pokorni Zoltán és Orbán Viktor az eltévétlenedett nemzet szomorú állapotjáról beszélt; produkálta magát Demjén Ferenc és Pataki Attila, az "A csitári hegyek alatt" kezdetű népdal és a Kossuth-nóta Philip műsorvezető San Franciscó-i spanja ihletett tolmácsolásában hangzott el és így tovább. Sok szót vesztegetni rá nem érdemes: még abba a súlyos tévhitbe ringatnánk az olvasót, hogy a tüntetés több volt egy hatalmának elvesztését tán soha ki nem heverő politikus és az ő ámokfutását mély részvéttel kísérő, hatalomba történő visszatérésétől különböző eldugott vármegyék adományozását és fontos udvari tisztségek elnyerését remélő barátai és üzletfelei üres, bár korántsem ártalmatlan fecsegésénél.
Amit ráadásul egybekötöttek több tízezer magyar polgár szemérmetlen alakiztatásával. A Szabadság tér közönségét
infantilis játékaira
felhasználó Kerényi direktor, az önnön fontosságának képzetétől szabadulni képtelen Bayer Zsolt és a még mindig sebeik nyalogatásával elfoglalt Fidesz-politikusok nem rukkoltak elő semmi újjal. Még mindig az áprilisban elkezdett forradalomszimulációjuknál tartanak, harci retorikával takargatván a mondanivaló tökéletes hiányát. Bayer Zsolt szerint a Sajtóklub Lovas-stábját "már nem lehet megállítani", Orbán Viktor pedig elképesztő cinizmussal sajátította ki az általa felbujtott, de az első veszélyes pillanatban a Fidesz által cserbenhagyott július 4-i tüntetők elleni rendőri fellépés mártírjának szerepét. ("A velünk vitázók ne a gumibot nyelvén fogalmazzák meg ellenvéleményüket, ne betört, véres fejekkel tegyenek pontot a párbeszéd végére." [Kiemelés - G. G.]) Ha az ún. átlagpolgár (a közvélemény-kutatások tanúsága szerint) az elmúlt hónapokban besokallt Orbán szóforradalmától, mindazok, akik valaha komolyan vették az exminiszterelnök "ha mozdulni kell, együtt mozdulunk" fordulatát, most nem véletlenül érzik becsapva magukat. E frusztráció nyilvánvalóvá válása volt a Szabadság téri tüntetés legmeglepőbb fejleménye.
A Pannon Rádiónak otthont adó református Hazatérés Temploma előtt az április óta tettvágytól duzzadó Lelkiismeret ´88 csoport készült a televízió elfoglalására. Míg az Orbán-tüntetés szónokai egymásra licitálva tettek tanúságot elszántságukról, az ultrák elhatározták, hogy megteszik, amiről a tisztes polgári vezetők csak beszélnek. Ám hamar szembesültek a civil kurázsi határaival: a Lelkiismeret csoport megafonos bejelentését, miszerint tagjai petíciót nyújtanak át a televízió vezetőinek, a Fidesz-tábor "jaj, mi szükség van erre?" típusú megjegyzésekkel nyugtázta. Mire a Pannon-frakció - a színpadon közben Jókai Anna briliáns közhelygyűjteménnyel szórakoztatta az egybegyűlteket - Csurka nevét kezdte skandálni; Lovas István néhány mondatos fenyegetőzését (legalábbis a tévé épülete és a Pannon között) elnyomták a permanens forradalmárok rigmusai, melyek idővel Franka éltetésébe torkolltak. Később, amikor
kifütyülték Hende Csabát és Kerényit,
világos lett: az ultrák megunták a csendestárs szerepét.
Nem tudjuk, Orbán hallotta-e a beszéde alatti füttykoncertet és a "Vesszen Trianon"-skandálást, a tévé és a rádió elfoglalására kiadott felhívást, a Hazatérés Temploma harangjának az Orbán-szónoklattal egy időben kezdődött és negyedórán át tartó zúgását, vagy a mondandója közben (ezúttal nem tetszésnyilvánításként) felhangzó Ria-Ria-Hungáriát. Vajon hogyan fogadta Kerényi Imre saját kifütyülését (amely, ellentétben az Orbán-beszéd alatti szórványos abcúgolással, bizton elhallatszott a színpadig), továbbá azok után is bölcs döntésnek tartja-e a "balliberális" újságok odacipelését, hogy a lapokból a radikálisok csinos kis máglyát raktak a Pannon előtti úttesten? Annál inkább izgalmas lenne a sztárgázsiért nyilatkozó igazgató véleményét hallani, mert a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap, a Magyar Narancs és más közismert bolsevik sajtótermék mellett a Magyar Nemzet és a Demokrata néhány példánya is a forradalmi tűz áldozata lett. Hende a tüntetés végén "egyeseknek" és "provokátoroknak" nevezte a "gyújtogatókat", akiket e megjegyzés heves anyázásra késztetett. De már percekkel korábban is Fidesz-ellenes indulatok jellemezték őket; miután a Fidelitas rendezőgárdája hiába próbálta jobb belátásra bírni az ultrákat, megjelentek a rendőrök, akiket a Pannon előtti csoport tagjainak véleménye szerint a tüntetés szervezői hívtak segítségül (szerintük ezt látszik alátámasztani, hogy a rendfenntartók, miután a pánikba esett szervezők riasztása vaklármának bizonyult, elvonultak). "A rendőri erőszak Fidesz-örökség" - összegezte álláspontját egy hatvan körüli férfi. Idős Orbán-párti nénikék békítgették a felajzott kemény magot, ám néhány, az exminiszterelnökre tett zaftos megjegyzés után sírásra görbült szájjal távoztak.
Hiba lenne a Pannon Rádió előtt gyülekező csoportot összemosni Orbán rajongóival. Tény azonban, hogy a július 4-i törvénytelen demonstráció és a mostani Szabadság téri frakciózás nem volt más, mint Orbánék verbális agresszivitásának (más megközelítésben: szájhősködésének) átültetése a gyakorlatba. A Lelkiismeret ´88 csoport és a polgári körök velük (és a MIÉP-pel) szimpatizáló része csak azt teszi, amiről április óta Orbán beszél. Az exkormányfő felelőtlensége olyan (kis létszámú, ám az orbáni karosszék-forradalmárokkal ellentétben tettre kész) csoportokat aktivizált, amelyek egy ideig elhitték neki, hogy partnernek tekinti őket a kormány mielőbbi megbuktatásában.
A Pannon Rádió épületéből távozó és a radikális demonstrálók által körülrajongott Franka Tibor élénk tetszést aratva langyos dumának és szájtépésnek nevezte Orbán és Bayer szavait. Úgy tűnik, Orbánék néhány hónapja anélkül mozgósították az ország jobboldali érzelmű polgárait, hogy a leghalványabb fogalmuk lett volna arról, mihez kezdenek az utcára hívott tömegbázissal.
Az augusztus 30-i tüntetésen nem érvényesült maradéktalanul az előzetes forgatókönyv: a jelek szerint nem mindenkit elégít ki a jobboldalon annak a lehetősége, hogy statiszta lehet Kerényi Imre polgári bohózatában.
- gavra -
