Orbán tavaly a neki címzett kérdések több mint fele elől kitért

  • narancs.hu
  • 2021. február 17.

Belpol

A miniszterelnök többségében mást küldött be maga helyett a parlamentbe. 

Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) és Kocsis-Cake Olivio (Párbeszéd) tette fel a legtöbb azonnali kérdést (22-22) a parlamentben 2020 január és december között – derül ki az Országgyűlés éves beszámolójából

Napirend előtt Tóth Bertalan MSZP-elnök (23 alkalommal), napirend után Keresztes László Lóránt, az LMP képviselője (35 alkalommal), a napirendi pontokhoz kapcsolódóan Nacsa Lőrinc, a KDNP szóvivője (239 alkalommal) szólalt fel a legtöbbször, és az LMP-s Ungár Péter tette fel a legtöbb szóbeli kérdést (4). A járványhelyzet miatt nem lehetett interpellálni a kormánytagokat, így ebben a tárgykörben Varju László, a DK alelnöke volt a legaktívabb a maga két interpellációjával.  

A napirendi pontokhoz kapcsolódóan a kormánypárti képviselők 1070, az ellenzékiek pedig 1774 alkalommal szólaltak fel a parlamentben, ami nagyjából 37 – 62 százalékos arányt jelent, ha beleszámítjuk a nemzetiségi képviselők felszólalásait is (0,5 százalék). A Fidesz-KDNP frakcióinak tagjai 95 órát beszéltek, amíg az ellenzék politikusai közel 187-et. A kormány nevében a napirendi pontokhoz kapcsolódóan 547-szer szólaltak fel képviselők, ami a 2857 összes felszólalás 15,8 százaléka. Látszólag az ellenzék jóval aktívabb volt a 2020-as évben, de ehhez hozzátartozik, hogy a felszólalások idejét szabályozzál a parlamentben, ami közrejátszik abban, hogy a kormánypártok képviselői kevesebbet beszéltek. 

Az ellenzékiek összesen 402 alkalommal nyújtottak be azonnali kérdést, amíg a kormánypártiak 129-szer. A legtöbbet Orbán Viktor miniszterelnöknek (139) címezték, akit Kásler Miklós emberi erőforrások minisztere (116) követ.

A kormányfő a neki feltett 139 kérdés közül maga összesen 65-re adott választ,

helyette a legtöbbször a Miniszterelnökséget vezető miniszter Gulyás Gergely válaszolt, 37-szer, 10 alkalommal Szijjártó Péter külügyminiszter, 9-9 alkalommal pedig a pénzügy- és az agrárminiszter válaszolt Orbán helyett. Azonnali kérdéseknél egyébként a kérdezeteknek kétszer joga van elhalasztani a válaszadást, és csak harmadjára kell megjelennie és válaszolnia is. A kérdezők addig eldönthetik, hogy elfogadják-e ha például Orbán helyett más válaszol nekik, vagy inkább várnak a kormányfő személyes megjelenésére és válaszára. A többi miniszter a dokumentum szerint ugyanakkor nagy többséggel saját maga adott választ a kérdésekre. 

Kásler Miklósnak 2068 írásbeli kérdést nyújtottak be, ami rekordmagas a többi miniszternek címzett megkeresésekhez képest, igaz, ő a több témát is kezelő Emberi Erőforrások Minisztériumát vezeti; őt Nagy István agrárminiszter (463 kérdés), Palkovics László (429), Pintér Sándor belügyminiszter (265), valamint Orbán Viktor (250) követi a sorban. 

A képviselők összesen 727 alkalommal szavaztak, 55 törvényt és 126 törvénymódosítást fogadtak el 2020-ban, összesen 181-et, amely a 2018-as és a 2019-es számnál is magasabb.

2018-tól tavaly év végéig már összesen 446 törvényt fogadott el a parlament.

A legtöbb képviselői önálló indítványt (törvényjavaslat, határozati javaslat) a Jobbik tagjai (58) nyújtották be. A Párbeszéd 53, az LMP 50, az MSZP 31, a DK 24 alkalommal próbálkozott, amíg a kormánypárti képviselők összesen 17-szer. A független képviselők sem tétlenkedtek, összesen 47 indítványt nyújtottak be, ahogyan több esetben az ellenzéki pártok közös javaslatokkal éltek, sőt, egy esetben egy Fidesz-KDNP-Jobbik-MSZP-LMP indítványozás is megtörtént. Módosító javaslatokból a kormánypárt 24-et nyújtott be, amíg az ellenzék 1042-őt.

Összesen két képviselőnek függesztették fel a mentelmi jogát; Boldog Istvánnak (Fidesz) hivatali vesztegetés, Kálló Gergelynek (Jobbik) pedig rongálás miatt. 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.