Interjú

„Ötven százalék!”

Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke

Belpol

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Magyar Narancs: Néhány napja a magyar kormány jelentést küldött az Európai Bizottságnak, amelyben prioritásként jelöli meg az egészségügyet, és elismeri, hogy 20–25 ezres a szakdolgozói létszámhiány – ezért az uniós pénzek egy részét a szakdolgozókra költenék. Hogyan értékeli a szakma ezt a jelentést?

Balogh Zoltán: Szakmai köztestületünk évek óta jelzi: az OECD országokhoz képest, és a magyar ellátás minőségének garantálásához viszonyítva több ezer kolléga hiányzik a rendszerből. Egyértelmű, most már a kormányzat is érzékeli, hogy ideje prioritást adni a szakdolgozók ügyének. 2004 óta mindegyik kormányzat foglalkozott a humánerőforrás-problémával, voltak olyan projektek, ahol középpontba került a szakdolgozók helyzete, de a megoldásokban nem mindig lehetett a folyamatosságot látni. Az elmúlt két kormányzati ciklusban ismétlődően volt több fázisból álló bérfelzárkóztatási program, de az emelés reálértéke az ország gazdasági teljesítőképességéhez viszonyítva és a minimálbérek emelkedése miatt eltörpült. Mindamellett aggodalommal is tölthet el bennünket, hogy a szakdolgozói bérrendezés nincs jogszabályban rögzítve. Az orvosok béremelésének valamennyi ütemét az új szolgálati jogviszonyt szabályzó törvény mellékletében rögzítették. Az aggodalmunk másik fajsúlyos pontja, hogy mi történik akkor, ha mégsem kapunk erre uniós forrásokat. Ezt akkor is meg kell oldani.

MN: Július 6-án Takács Péter egészségügyért felelős államtitkárral egyeztettek. Milyen ígéreteket kaptak?

BZ: Az államtitkár július elején részt vett az országos elnökségi ülésünkön, és a beszélgetés nagyobbik részében a szakdolgozókat érintő kérdésekről volt szó. Takács Péter kérésére készítettünk egy javaslatcsomagot, és az államtitkár azt ígérte, hogy az elveinket és javaslatainkat figyelembe veszik annál a szakmai tervnél, amelyet szeptember elején kell letenniük a kormányzat asztalára. Bízom benne, hogy ezek után további egyeztetésekre is sor kerül majd, amiről egyelőre várjuk a tájékoztatást. A mi anyagunk szerint a következő három-négy hónapban el kell indítani az orvosi béremelés fázisaihoz illeszkedő szakdolgozói bérrendezést. Ezzel párhuzamosan vázolni kell egy életpályamodellt is, hogy a szakdolgozók egy biztos és kiszámítható jövőképet kapjanak.

MN: Mekkora béremelést tartanak szükségesnek első körben?

BZ: Ötven százalék! Az orvosok és a szakdolgozók bére közötti olló egyre csak nyílik, ezt a helyzetet kell megoldani nagyon gyorsan. A múlt héten a Belügyminisztérium megegyezett a Magyar Orvosi Kamarával (MOK), hogy az orvosbérek emelésének következő, utolsó fázisa az eredeti terv szerint megy végbe. Ha az orvosok bérét tovább emelik, a szakdolgozókén is emelniük kell, különben az olló még tovább nyílik. 2020-ban, még a szolgálati jogviszony bevezetése előtt 1:2 volt a szakdolgozók és az orvosok bére közötti arány. Ha nem történik beavatkozás a szakdolgozói oldalon, ez az arány 2023. január 1-jére 1:5 lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.