Patikaliberalizáció: Ostya nélkül

  • Mészáros Bálint
  • 2006. szeptember 7.

Belpol

Másodszor futnak neki a szabaddemokraták a gyógyszer-kiskereskedelem liberalizálásának; a kormányt már meggyőzték, a törvényhozás még hátravan. A cél ezúttal is a szolgáltatási és árverseny élénkítése.
Másodszor futnak neki a szabaddemokraták a gyógyszer-kiskereskedelem liberalizálásának; a kormányt már meggyőzték, a törvényhozás még hátravan. A cél ezúttal is a szolgáltatási és árverseny élénkítése.

Az első nagyobb követ a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) dobta a gyógyszerpiac állóvizébe, mikor is 2003-ban közzétette a szektor versenypiaci elemzését. A tanulmány messzemenően elismerte, hogy a gyógyszer speciális áru, ezért szükség van a közszolgáltatásokra jellemző, versenyt korlátozó szabályozásra, ám annak mértékét és határait a hatékonyság és a jobb szolgáltatás irányában kitolhatónak találta. A publikációt követő mérhetetlen szakmai felháborodás - a vertikum minden szintjén: kis- és nagykereskedők, gyártók - pedig csak megerősítette a GVH-t abban, hogy bizony lehet még olyan jövedelemtöbblet, amelyet az érintettek

a gyenge verseny

miatt nem kényszerülnek átadni a fogyasztóknak. Végül tavaly nyáron a gazdasági tárca nyújtott be törvénymódosító indítványt, melyet viszont a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) heves ellenállása után sem az Egészségügyi Minisztérium, sem a szocialista képviselők nem támogattak, így az megbukott. Akkoriban egyébként Gyurcsány Ferenc is elvetette a változtatást, de hát az idők változnak. Most, hogy a szaktárca vezetése a kisebbik koalíciós párthoz vándorolt, újra előkerült a versenyélénkítő javaslat, s ezúttal a kormány is támogatta, sőt szerepel az elfogadott konvergenciaprogram egészségügyi részében is.

A liberalizáció két tervezett intézkedéssel hergeli a status quóban érdekelt gyógyszerésztársadalmat: a patikanyitási lehetőségek könynyítésével, illetve egyes orvosságok patikán kívüli árusíthatóságával. Jelenleg ugyanis csak ötezer lakosonként és egymástól 300 (nagyvárosokban 250) méterre nyitható gyógyszertár, tehát a meglévő mintegy kétezer üzlet leginkább kihalásos alapon cserélhet gazdát. Gyógyszert pedig a gyógyszertárból, slussz-passz. A piacnyitás lazíthat a lakosságszámra, fizikai távolságra vonatkozó feltételeken, vagy eltörölheti őket, és eldöntheti, mely nem vényköteles gyógyszereket lehessen drogériában, pályaudvaron, benzinkútnál, esetleg bevásárlóközpontban árusítani.

A kamara álláspontja természetesen azóta sem változott, eszközeit pedig a megnövekedett veszélyhez igazította. A patikákba képregényeket juttattak el, melyekben a liberális modell (gyógyszerhamisítás, gyógyszermérgezés, miegyéb) állt szemben az etikus modellel (mindent a betegért, első a biztonság), és a múlt héten száz-egynéhány fehér köpenyes gyógyszerész vont demonstratív élőláncot az MGYK épülete köré. A birtokon belüliek oppozíciója persze teljességgel érthető: a privatizációt követő években aranybányának számító vállalkozás mára "csak" tisztes családi megélhetést biztosít, azaz nem hiányzik a konkurencia diktálta további profitcsökkenés. Ráadásul már Magyarországon is egyre több patikába szállnak be a gyógyszer-kiskereskedelmi láncok, amelyekkel a professzionális vezetési tudásuk és a nagy rendelések miatti komolyabb nagykereskedői kedvezményeik miatt igen nehéz versenyezni. A törvényi előírás miatt a betéti társaságként üzemeltethető gyógyszertárak beltagja csak szakgyógyszerész lehet ugyan, és legalább 50 százaléknyi tulajdont kell birtokolnia (ezt a Mikola-kurzus idején emelték fel 25 százalékról), de a piaci logikát nem lehet felülírni: a tőkebevonási igény gyakran kvázi tulajdonlemondó háttérszerződésekhez vezet. Bár néha a kedves családi patika vs. személytelen multi problematika is előkerül, a kamara leginkább a betegekre leselkedő veszélyekkel érvel - a jelek szerint nem túl sikeresen (ezekről lásd még: Miért fáj, Magyar Narancs, 2005. július 7.).

Az egyik legfurcsább

felvetés az volt, hogy a gyógyszertárak elszaporodásával megdrágulnak az orvosságok, holott az árrés maximált. A közgazdaságtan alapjainak újraírását később nemzetközi tapasztalatokkal kívánták igazolni. Ezt alátámasztandó jelent meg egy tavaly februári uniós vizsgálat ismertetése a Patika Magazinban (az MGYK és a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének lapja). Ebből viszont érdekes módon az derült ki, hogy a liberalizált országokban az elmúlt tíz évben a négy vizsgált vény nélküli termékből kettőnél nem történt árcsökkenés - kettőnél tehát igen. Az viszont kétségtelen, hogy a szabadabb patikanyitás csak a nagyvárosi és egyéb forgalmas helyeken jelent kínálatnövekedést; kérdés, hogy az esélyegyenlőség azt jelenti-e, hogy mindenhol legyen rossz. Nem volt világos az sem, miért hígulna fel a szakma, amikor az újakra is ugyanazok a szigorú szabályok vonatkoznának.

A patikán kívüli árusítás már bonyolultabb kérdés, hiszen a szóba jövő orvosságok körét nagyon nehéz lesz meghatározni. Kétségtelenül minden gyógyszer veszélyes - a sósavval vagy az autóvezetéssel egyetemben -, miközben egyre nagyobb igény merülhet fel a termékkör bővítésére. A mérlegeléskor az a kérdés, hogy a döntéshozók mennyire tekintik nagykorúnak a fogyasztót. Az általunk megkérdezett patikusok például elismerték, hogy egy Aspirin pezsgőtabletta tucatnyi gyógyszerkölcsönhatására nincs idő felhívni a figyelmet, de mondjuk a túladagolva súlyosan májkárosító, viszont a médiában agyonreklámozott paracetamol-tartalmú szerekből nem adnak ki nagyobb mennyiséget, pedig úgy viszik, mint egy ártalmatlan cukorkát. Feltehetőleg az MGYK is joggal hivatkozik arra, hogy a liberalizációt követően Angliában többszörösére nőtt a májátültetések száma. Az sem biztos, hogy minden a szaktárca várakozásai szerint alakul: a nagyobb verseny árcsökkenést és olyan újabb szolgáltatásokat generálhat, mint az online rendelés vagy a házhoz szállítás, de a nonstop nyitva tartás elterjedése kétséges - a kényszerű ügyeleti rendszer most is csak nyűgöt és veszteséget jelent a patikusoknak.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.