Hetven cső, körülbelül negyven kilogramm kukoricát lopott el valaki július 17-e és 21-e között a Somogy megyei Pamuk külterületén egy 6,8 hektáros táblából. A gazda készítette fotókon, amelyeket a Kaposvármost.hu közölt, látszik: a csuhéjt a száron hagyta, csak a meztelen csöveket vitte el.
Július 26-án a hazai nagybani piacokon 150–200 forintba került egy cső első osztályú csemegekukorica, a másodosztályú 100–120 forintba. A pamuki lopás kárértéke legfeljebb 14 ezer forint lenne, ha ez is csemegekukorica lenne, de nem az, hanem takarmány. A fonyódi rendőrkapitányság lopás vétségének gyanúja miatt indított eljárást. A nyomozás zajlik, ezért többet nem árult el az ügyről Vajda Eszter rendőr százados, a megyei rendőr-főkapitányság sajtóreferense.
„Ez csak szabálysértés az alacsony kárérték miatt, nem bűncselekmény. Tudom, hogy nem csak az én táblámban jártak tolvajok, de csak én tettem feljelentést” – mondja a Magyar Narancsnak az érintett, csak névtelenül nyilatkozó somogyvári gazda. „Kaptam fülest, hogy ki lehetett. Olyan ember, akinek sok tyúkja, galambja van. Levágja nekik késsel a még tejes szemeket. Nekem korábban volt tetemes vadkárom közel egy hektáron. Szarvas okozta, de azt sikerült elüldözni drónnal és hangágyúval.”
A kukoricát vagy a „főzősök” viszik, vagy olyan emberek, akik jószágot tartanak, de spórolni akarnak a takarmányon – ezt feltételezik a gazdák az egyik Facebook-csoportban feltett kérdésünkhöz hozzászólva.
„Kedves posztoló, te még nem is találkoztál olyannal, hogy lovas kocsival beleáll a legjobb részbe, amikor érett a kukorica, és 4-5 személy megszedi a kocsit és elhajt vele?”
„Én is jártam így! Csak a szélét hagyták meg. Hatalmas volt a kukorica, így nem volt feltűnő.”
„Nem kell ahhoz sok szervezés! Akkor mennek érte a szállító járművel, amikor már csak pakolni kell. Ha sikerrel járnak, többet is fordulnak.”
„Nekünk olyan volt, hogy a csemegekukorica közepe 10 méter sugarú körben letörve, lefosztva, kívülről semmi nem látszott. Valószínűleg főzősök voltak. Soha nem lettek meg. Mi meg törhettük a szélét.”
„Volt, hogy lerobbant a melós kocsink, és ameddig vártuk a mentést, megállt mögöttem száz méterrel a csapat. Megszedték a futót. Biztos, hogy nem az övék volt, mert olyan gyorsan szedték, hogy alkalmazni kellett volna őket. Nem volt egy fél óra.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
